Mélyrepülés előtt a mezőgazdaság?

Az idén valószínűleg a tavalyinál sokkal rosszabb éve lesz a magyar mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak. A növénytermesztést elsősorban az aszály, a többi területet pedig a recesszió hatása, a fogyasztás visszaesése sújtja. Az agrártermelés visszaesése tovább rontja majd a GDP adatokat, és egyes ágazatok központi segítség nélkül az összeomlás szélére juthatnak.

Az általános gazdasági válság közepette az aggódó figyelem elsősorban a pénzügyi szektorra és az iparra összpontosul, az agrárium problémái a médiában a háttérbe szorulnak. Ez részben érthető, mert a termelés hektikussága miatt a mezőgazdasággal lényegében mindig baj van. A külső szemlélő csak azt látja, hogy ha sok termés, az a rossz, ha kevés, akkor az: a túltermelés és a hiány időszakai folyamatosan váltják egymást, panaszra mindig van ok. A közvélemény szemében a gazdák szinte mindig demonstrálnak valamiért és kormányzati segítséget kérnek, emiatt az ingerküszöb egyre magasabbra tolódik.

Az sem kelt különösebb visszhangot, hogy a három hónapja tartó szárazság drasztikusan rontja a gabonafélék terméskilátásait. Bár a minisztérium szerint hivatalosan még nincs aszály, mert annak az írásban rögzített kritériumai még nem teljesültek, szakértők szerint a tavalyi, kivételesen jó évhez képest a búza várható mennyisége nagyjából a felére, mintegy négymillió tonnára csökken. Nem jobb a helyzet a többi kultúrával sem, a termés a többi gabonánál, a burgonyánál és a gyümölcsöknél hasonlóan alakulhat. A csapadékhiányt semmivel sem tudják pótolni, az öntözhető termőterület aránya országosan még a tíz százalékot sem éri el. A szárazság miatti károkat máris százmilliárd forintra becsülik.

Ezt némileg kompenzálhatná, ha a felvásárlási árak jelentősen nőnének. Erre némi esély megvan, főleg a tavalyi mélyrepülés után, amelyet az általános túltermelés okozott. A már megszokott ingadozáshoz képest az idei év annyiban rosszabb, hogy a mély válság visszavetette a fogyasztást, ami gátat szab az áremelkedésnek: a kereskedők és az élelmiszeripar értékesítési lehetőségei általában szűkültek, és ezt a beszállítók is megérzik.

Nem sokat segít ezen a helyzeten az a törekvés sem, hogy a nagy bevásárlóközpontok polcain legalább 80 százalékban magyar eredetű élelmiszerek legyenek. Egyrészt a válság közepette nehezen képzelhető el, hogy a kereskedő akkor is belföldről vásároljon, ha ugyanazt az unión belülről olcsóbban szerezheti be, hiába tesz erre ígéretet. Másrészt az is kérdéses, lesz-e elegendő jó minőségű magyar termék. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis a hazai termelők is kizárólag a saját pillanatnyi érdekeiket követik, ezért a termékeiket annak adják el, aki éppen a legmagasabb árat kínálja. Így például két évvel ezelőtt a már leszerződött tejet is sokan külföldön adták el, így a kereskedők Szlovákiából hozták be a hiányzó mennyiséget. Most viszont a gazdák ez ellen tiltakoznak, és követelik vissza a saját maguk miatt elvesztett piacokat.

Még mielőtt egyoldalúan a termelőket hibáztatnánk szűklátókörű önzésükért, látnunk kell, hogy folyamatos elszenvedői valutánk állandó árfolyamváltozásának. Egy évvel ezelőtt egy euró 230-240 forintot ért, ma 280 körül mozog, de sokáig volt 300 felett is. Ha erős a forint, a magyar áru túl drága külföldön, az import viszont olcsó, gyenge forintnál viszont a helyzet éppen fordított. A gazdák eladási lehetőségei tehát a valutaárfolyamtól is nagyban függnek, ez törvényszerűen következik az unión belüli szabad piacból.

Az ágazaton belül ennek legnagyobb kárvallottja a húsipar. Az elmúlt években a többnyire viszonylag erős forint miatt a hazai állattartás nem volt versenyképes az olcsó importtal. Ezért például vészesen lecsökkent a sertésállomány, ma már csupán 3,5 millió, szemben a 20-25 évvel ezelőtti 9-10 millióval. Ennek következtében idehaza nincs elegendő hús, a behozatal pedig a gyengébb forint miatt jelentősen megdrágult. A húsüzemek alapanyag beszerzési költségei ugrásszerűen megnőttek, ezt azonban a visszaeső kereslet miatt az áraikban érvényesíteni nem tudják. Emiatt cégek tömegei kerültek csődhelyzetbe, köztük olyan jó nevű vállalatok is, mint a Herz.

A problémát súlyosbítja, hogy sem a hústermelés bővítéséhez, sem a profilváltáshoz nincs elegendő pénzforrás. A válság nyomán a bankok nem nyújtanak elegendő hitelt, sőt a már meglévő kereteket is megnyirbálják, ellehetetlenítve ezzel a piaci feltételek változásához való alkalmazkodást. A forrásszűke az egész mezőgazdaságot érinti, támogatás csak a már megszokott uniós keretekből várható. Ez azonban aligha elegendő a sokasodó gondok kezelésére, az agráriumra tehát nehéz időszak vár. Ennek következményét az ország gazdasági teljesítményének alakulásában is látni fogjuk: míg tavaly a mezőgazdaság javított a számokon, az idén várhatóan önmagában hozzávetőleg egy százalékkal rontja a GDP-t.

forrás: 168ora.hu