Fejlesztés a jövő záloga

A sertéságazat fejlesztése a Tedej Zrt-ben

A hajdú-bihar megyei Tedej Zrt. irodájában beszélgetünk Bódi László elnök-vezérigazgatóval a sertéságazat fejlesztéséről.Milyen motivációi vannak az ágazat fejlesztésének?

A sertéstenyésztés fejlesztését több tényező is indokolja. Meg kell újítanunk az épületeket, a technológiát, fejlesztenünk kell a közműveket, növelni a szakmai színvonalat, és a piac minél pontosabb ismerete alapján alkalmazkodni kell a változó feltételekhez. Egészében véve tehát a termékelőállítási és -realizálási folyamat minden elemében fel kell zárkóznunk a nemzetközi versenytársakhoz, mert e nélkül nem tudunk megélni a következő években. Azt is hangsúlyoznám, hogy évtizedek lemaradásait kell bepótolni viszonylag rövid időn belül.

A felsorolásból kimaradt a feldolgozás. Ezzel a fázissal nem foglalkoznak?

Van egy kis vágóhidunk, de ennek nincs nagy jelentősége az értékesítésben. Naponta 10 db sertést és 2 db szarvasmarhát vágunk. Alapvetően az élősertés a végtermékünk, 10-12 vevőnek értékesítünk, folyamatos az együttműködés közöttünk. Ezek általában kisebb vágóhidak és feldolgozók, de jellemzően húsboltokat is üzemeltetnek. Ez egy jó puffer megoldást jelent számukra.

Önök önállóan értékesítenek vagy részt vesznek valamilyen társulásban?

Egy TÉSZ tagjai vagyunk, amelynek én vagyok az elnöke, és évente 70 ezer db sertést adunk el. Az átlagár az utóbbi időben az egyes tagok esetében 320-340 Ft/kg között mozog. A TÉSZ jogszerűen működik, de a közös értékesítés és közös beszerzés területén eddig nem tudtuk kihasználni az együttműködésben rejlő előnyöket. Ennek oka talán az, hogy a nagyobb sertéstartó tagok igyekeznek megőrizni önállóságukat, és inkább a kisebb termelők (15-20 kocások) érdekeltek az együttműködésben. Mindenképpen arra törekszünk, hogyha öt év után, amikor lejár a TÉSZ-ek támogatása, továbbra is együtt maradjon a szövetkezet, és egyre jobban erősödjön a közös értékesítés.

A beszélgetés közben elindultunk megtekinteni a sertéságazatot. Bódi László bemutatja a rendezett viszonyokat mutató telepet.

Itt látható a szociális épület, a 8 ezer tonnás gabonaraktárak egész sora. A Bábolna szárítót lecseréljük egy új, korszerűre, az ÚMVP-ből nyertünk hozzá támogatást. Itt a vegyszerraktár látható, ez pedig egy 10 ezer tonnás gabonatároló, amit múlt évben építettünk. A lucernaliszt- és a takarmánykeverő üzem következik, aztán a már említett vágóhíd. A vágópont korszerűsítéséhez, amely a vágópont kialakítását jelenti, közel 10-15 millió forint beruházásra van szükség. Fiaztatókat, előhízlaldákat és utóhízlaldákat láthatunk. Mesterséges megtermékenyítést valósítunk meg, ezért már csak 6 db kant tartunk a telepen. A kocák takarmányozására dercés abrakot használunk, és nedves etetést valósítunk meg, mert ezzel egyenletesebb az állatok közötti takarmányelosztás. Így minden koca hozzáfér az ennivalóhoz. Sajnos ez a rendszer kicsit sokba kerül, de megtérül azáltal, hogy kevesebb anyaállat esik ki a termelésből. Öt éve működik és teljesen automatizált.

Megállunk az épülő, új sertéshízlalda előtt. Bódi László bemutatja Polyák Ferencet, a sertéságazat vezetőjét, aki 15 éves szakmai tapasztalattal rendelkező szakmérnök, és munkatársát, Szenka László műszaki vezetőt, aki két évtizede dolgozik a gyakorlatban. Az ágazatvezető bemutatja a folyamatban lévő beruházást.

Ez egy épülő 2400 férőhelyes sertéshízlaló, amely már befejezés előtt áll. A leglényegesebb jellemzője, hogy a szerves trágya egy rácsszerkezeten keresztül az ún. lagunás rendszerbe kerül, ahol egy vízborítást kap, és ezzel szagmentességet biztosít. A sertések ebben a rendszerben tiszták maradnak. Jellemzője még a konstrukciónak az állmennyezet kialakítása, és az automatikus levegőcsere, amelyet az állatok számához és súlyához lehet beállítani. Egy-egy bokszba 30-35 db állat kerül, és így egy teremben egyszerre 300 db sertés hízik. Az elhullás minimális, 2-3%. Visszatérve a rácsos padozatra, meg lehet győződni róla, hogy rugalmas anyagból készül. Ennek a rendszernek még az is előnye, hogy minden állat megtalálja benne a kis mikrokörnyezetét, és ezáltal jól érzi magát. Az a célunk, hogy a beállított állomány a végén egyszerre érje el a kívánatos élősúlyt.

Milyen típusú önetetőt alkalmaznak?

Az önetetők Dániából származnak, feltöltésük az etetőpályáról történik, és egy karral lehet szabályozni a takarmánykiadagolás mértékét. Közvetlenül emellett került kialakításra az önitató, amely úgy van beállítva, hogy földnedves legyen az állat által elfogyasztott abrak. Zárt rendszerű a termelésünk a búgatástól a végtermék értékesítésig. Minden héten 300 db hízósertés készül el, és ez nem lehet sem 200, sem 500. Ez a rendszer az EU által előírt állatjóléti előírásoknak teljes mértékben megfelel, de nemcsak ezért jó, hanem azért is, mert az állatok jól érzik magukat és így a súlygyarapodásuk is a legkedvezőbb. Az ember szerepe döntően a technológia felügyeletére korlátozódik, manuális tevékenységet jóformán senki nem végez.

Mennyi a hízlalda kivitelezési költsége?

A 2400 férőhelyes hízlalda 150 millió Ft-ba kerül. Az ÚMVP-től a szerves trágya eltávolítását szolgáló beruházás után 75%-os, a technológia után pedig 40%-os támogatást kapunk. A 20%-os támogatási előleget már megigényeltük.

Mikor kezdték és mikorra fejezik be a beruházást? – kérdezem a vezérigazgatótól.

Az elmúlt év októberében kezdtük a kivitelezést és most május 30-án lesz az átadás. Úgy döntöttünk, hogy először kitűzzük az átadás időpontját, és innen számolunk visszafelé. Úgy gondoltuk, hogy ez esetben mindenki tudja, hogy milyen feladatokat kell megoldania menetközben ahhoz, hogy ez a határidő teljesüljön. És ahogy látjuk, május 30-án valóban megtörténik az átadás.

Közben egy nagyobb terembe megyünk át az épületen belül. Milyen súlyú malacok kerülnek ide? - kérdezem Polyák Ferencet.

Ez egy 600 férőhelyes előhízlalda, ide 8-9 kg-os súlyba kerülnek a 28 napos választási malacok és itt 30 kg-ig neveljük őket. Ezt követően történik az utóhízlalás, a már megtekintett 30 férőhelyes bokszokban, ahol 6 hónapos korban 105 kg-os súlyt érnek el az állatok. A szerves trágya eltávolítására hasonlóan a lagunás módszert alkalmazzuk itt is, de ez nem betonrács, hanem puha műanyagból készül. A még jelenleg is üzemelő technológiánkban nagyon sok vizet kell használni az ürülék eltávolítására, és még így sem lehet tökéletes eredményt elérni. Ez az új technológia 80%-os vízmegtakarítással jár, amellett az állatok is trágyamentes, száraz környezetben nevelődnek.

Mi lesz az innen kikerülő szerves trágyával? - kérdezem a vezérigazgatót.

Az EU 2010-ig adott határidőt az előírt követelményeknek megfelelő rendszerek megvalósításához. Addig a jelenlegi megoldást alkalmazzuk. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyezem, hogyha a 2010-es határidőt nem hosszabbítja meg az EU, akkor véleményem szerint a magyar sertéstenyésztők fele kénytelen lesz befejezni a termelést. Ez pedig tragikus lenne.

A beruházás megvalósításával mennyi lesz a hízókibocsátás?

A kocalétszámunk 1500 db-ra növekszik és a hízókibocsátásunk 30-33 ezer db-ra emelkedik az elmúlt évi 26 ezerrel szemben. Tavaly egyébként 70 millió Ft nyereség realizálódott az ágazatban, közel 1 milliárd Ft árbevétel mellett. Az árbevétel-arányos nyereség tehát nem mondható a legjobbnak, de a tejtermeléshez képest ez a nyereségszint is nagyon kedvező.

Házigazdáink bemutatnak egy több éve működő sertéshízlaldát is, hogy egyértelmű legyen a különbség a jelenlegi és a korszerű technológia között. Szenka László műszaki vezető veszi át a szót…

A jelenlegi tartástechnológia jellemzője, hogy ebben nincs kialakítva az állmennyezet és nem lagunás rendszerű a szervestrágya-eltávolítás. Emiatt sok vizet kell használni és sajnos akkor sem lesz tökéletes a tisztaság. Egyébként ebben a rendszerben is egészséges, szépen fejlett az állomány.

Milyen fajtával dolgoznak? – kérdezem Polyák Ferencet.

Nagyfehér és Lapáj fajták keresztezésével előállított F1-es nagyon jó alapanyag, és erre megyünk rá egy életképességet és szilárdságot javító befejező kannal, jelen esetben az optimus-szal. A végtermék húskihozatala kedvező, 57-58%. A takarmány 70%-a gabona, hozamfokozót és antibiotikumot nem alkalmazunk, így jó minőségű és ízletes az általunk előállított sertések húsa.

Milyen a fajlagos abrakhasznosulás?

A telepi abrakfelhasználás 3,4-3,5 kg/élősúly, amelyet 20 év alatt sikerült levinni a 4,2 kg-os korábbi szintről. A hízósertések esetében 1 kg élősúlyt 3 kg abrakkal állítunk elő. A dánok ennél 20 dkg-mal jobbak ugyan, de tudni kell, hogy ők 80-85 kg-os súlyú állatokat értékesítenek.

Elindulunk a minden szempontból rendezett és komplett telepről, és a határban nézünk egy kicsit körül. Bódi László először a gyümölcsöst mutatja be.

Összesen 150 hektáron termelünk gyümölcsféléket, ennek nagyobb hányada alma. Kordonos művelési rendszert alkalmazunk, 2,9 méteres sortávolsággal. Minden munkát a földről végzünk, így nem kell létrával bajlódni. A metszés hagyományos úton történik, megfelelő, gyakorlott szakembergárda végzi. Hűtőházzal, almaválogatóval, csomagolóval, valamint almalé-gyártósorral is rendelkezünk. Elég sok almát értékesítünk Moszkvába, de nem mi bonyolítjuk az üzletet, hanem erre szakosodott cégek végzik. Meg kell jegyeznem, hogy az orosz vevő nagyon igényes.

Közben a kukoricatáblák felé vesszük az irányt. Egyenletes a kelés, de látszik, hogy nagyon kellene az eső…

A területünk 35%-át tudjuk öntözni, de a közel 40 éves öntözési rendszert korszerűsíteni kellene. Az azbesztből készült csővezetékeket, a hidránsokat, a vízszétosztó rendszert ki kell cserélni, és fel kell újítani a vízellátó csatornákat is. Ez a beruházás 1,2 milliárd Ft-ba kerül. A kukorica öntözése már folyamatban van. A szomszéd táblán lucernatörés folyik az első kaszálás után, kombinált talajművelő gépsorral, altalajlazítással, talajforgatás nélkül. Ide silókukoricát vetünk, és teljes értékű hozamot fogunk betakarítani. De ehhez a vetés után közvetlenül kelesztő öntözést kell alkalmazni.

Készült az Európai Unió, a Magyar Köztársaság Kormánya és az ÚMVP irányító hatóságának támogatásával

forrás: agrarhirek.hu