Végleg bezárhatják a nagy múltú Gyulai Húskombinátot, ha nem jut hamarosan pluszforráshoz. A cég rossz pénzügyi helyzetéből MFB-hitellel szabadulna - de a társfinanszírozó kereskedelmi bankok egyelőre kevésbé rugalmasak. Mi lesz velünk, ha eltűnik a gyulai kolbász?
"Bár tavaly is borotvaélen táncoltunk, s nagyjából ez mondható el a teljes magyar húsiparról is, a pénzügyi válság kirobbanásáig, október derekáig úgy tűnt, hogy szerény nyereséggel, de legrosszabb esetben nulla eredménnyel zárjuk az évet. Aztán döntően rajtunk kívül álló okok miatt beleszaladtunk egy valamivel több mint félmilliárd forintos veszteségbe. Komoly likviditási gondjaink vannak, a termelés finanszírozása nehézségekbe ütközik" - adott gyorsértékelést Ruck János, a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója a Narancsnak. Május elején a Népszabadságban jelent meg, hogy fizetésképtelenné válhat a magyar tulajdonban lévő Gyulai Húskombinát. A legrosszabb forgatókönyv sem zárható ki, ha az üzem nem részesül
záros határidőn belül
forgóeszköz-finanszírozásban; vagyis megszűnhet a közel másfél száz éves gyulai húsipar, s ezzel eltűnhet a piacról az eredetvédett és hungarikumnak számító gyulai kolbász, valamint a piacvezető gyulai májas. A rendszerváltás előtt a Gyulai Húskombinát a honi élelmiszer-gazdaság zászlóshajója volt, ahol a nyolcvanas évek közepén egymillió sertést vágtak le (lásd Tradíció és minőség című anyagunkat). Azóta nagyot fordult a világ, mert nemcsak a szinte korlátlan felvevőképességű szovjet piac szűnt meg, hanem a viharsarki cég privatizációs vesszőfutás áldozata is lett. Bukdácsolások és sűrű vezetőcserék után 2005 szeptemberében már válságkezelésre és reorganizációra szerződtette a cég élére Ruck Jánost a tulajdonos, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés (HAGE) Zrt. Ezt megelőzően, 2005 nyarán Martos Géza előző vezérigazgató gazdasági okokra hivatkozva megszüntette a sertésvágást; e kényszerű lépés egyben a nagy hagyományú gyulai hentesipar végét is jelentette. Ruck 2006-ban stabilizálta a céget, majd többéves átalakítási programot hirdetett meg. A 2006-os terveket azonban részben keresztülhúzta, hogy az egyre fogyó honi sertésállomány miatt közel 30 százalékkal emelkedett az élő sertés felvásárlási ára, ami 750 millió forint pluszkiadással járt. A végrehajtott racionalizálási lépések miatt ezzel együtt sem zárt veszteséges évet a cég. A meghirdetett átalakítás azt célozta, hogy a korábbi nagyvállalatból modern, a piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodó, kevesebb terméket, de hatékonyabban gyártó középüzem legyen a gyulai. A tulajdonos és a finanszírozó bank segítségével azonban ennek csak az első üteme valósult meg; az a felemás helyzet alakult ki, hogy bár a csődközeli helyzetet kezelték, az üzemméret csökkentéséhez és az üzemrészek leválasztásához, az elavult technológiák cseréjéhez már nem jutottak pótlólagos forráshoz. Így viszont csak idő kérdése volt, hogy mikor néz szembe az átlagos nehézségeknél is nagyobbakkal a húskombinát. A tavaly őszi hitel- és pénzpiaci válság után beütő gazdasági krízis, az ennek nyomán kialakult euró-forint árfolyam egy sérülékeny és gyengélkedő céget kapott telibe. A külföldről beszerzett alapanyagok, fűszerek, belek és csomagolóanyagok árai a gyenge forintárfolyam miatt hirtelen csaknem 30 százalékkal megdrágultak, ám a kereskedelmi partnerek felé csak 7-8 százalékos áremelést tudott elérni a cég: a kényes pénzügyi egyensúlyban lévő kombinát egyre súlyosbodó likviditási gondjai részben ebből erednek. A gyulai húsüzem pénzügyi, technológiai gondjai sem új keletűek. Bár a cég az utóbbi két-három évben egymilliárd forintot fizetett vissza a két hitelező kereskedelmi banknak, még mindig 1,8 milliárddal tartozik nekik. Az élelmiszer-feldolgozó vagyonához és éves árbevételéhez képest - 2008-ban 8,5 milliárd forint volt a forgalom - ez persze nem nevezhető veszélyesnek. A bankok mindenesetre már korábban a cég minden ingatlanát jelzáloggal terhelték. A tulajdonos HAGE Zrt. - érzékelve az egyre súlyosabb likviditási problémákat - pénzügyi lehetőségeinek csaknem végső határáig elmenve nemrégiben 500 millió forinttal segítette a Gyulai Húskombinátot. A cégnek ennek ellenére sincsenek szabad pénzforrásai, így a finanszírozási gondok mindennapossá váltak. Mozgósítható pénzforrás hiányában és a rossz forint-euró árfolyam miatt viszont csak csökkentett mértékben képes előfinanszírozni a termelést - vagyis tipikus 22-es csapdája. A kereskedelmi szerződésekben vállalt kötelezettségeiknek csak részben tudnak eleget tenni, amiért kötbérrel sújtják a céget. A helyzet azért is viszszás, mert mint Ruck János fogalmazott: "A fogyasztás visszaesése ellenére jelentős kereslet mutatkozik a termékeinkre, csak éppen nem tudjuk legyártani a szerződött mennyiséget." Az 1978-ban a kor akkori színvonalán a világ élmezőnyébe tartozó üzem az elmaradt fejlesztések miatt mára elavulttá vált. A gyárkomplexumot annak idején úgy tervezték és építették meg, hogy ott évente akár milliós sertésvágás is végezhető - ám a vágószalagok közel négy éve üresek. Bár születtek tervek az üzem energetikai és technológiai korszerűsítésére, valamint arra, hogy a hatalmas üzemcsarnokból kisebbe teszi át a főhadiszállását a cég, ám ezt (az átalakítás és a reorganizáció első lépései után) sem a tulajdonos, sem a hitelező kereskedelmi bankok nem finanszírozták. E nehézségeket súlyosbította a minden magyarországi élelmiszer-feldolgozó céget sújtó kereskedelmi lenyúlás is: a nagykereskedelmi láncok minden 100 forint leszállított árunak a felét térítik meg, a többit különböző jogcímeken levonják. Márpedig ez egy forráshiánnyal és napi fizetési gondokkal birkózó üzemet különösen érzékenyen érint. A Gyulai Húskombinát ma is a város legnagyobb ipari foglalkoztatója. Az elmúlt három-négy évben csaknem 600 fővel csökkent az alkalmazottak száma, de még mindig ötszázan dolgoznak a cégnél, akikhez termelők és beszállítók százai kapcsolódnak. "A cégnek a hús- és az élelmiszeripar más szereplőihez hasonlóan minél gyorsabban érkező forgóeszközhitelre volna szüksége, hogy átvészelje a nehéz időket" - hangsúlyozta lapunknak Ruck János. Szeretnének részt venni a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) várhatóan június elsejétől induló, első lépésben 30 milliárd forintos garanciaprogramjában. A vezérigazgató pontos számot is mondott:
700 millió forint pluszforrásra
lenne szüksége a tavaly 11-12 ezer tonna készterméket előállító cégnek, amely a honi kolbászgyártásban 10, míg a májasok piacán 30 százalékos részesedést tudhat a magáénak. A konstrukció lényege, hogy az MFB a kereskedelmi bankoktól felvehető minimum 200 millió és maximum 2,5 milliárd forintos hitelre 80 százalékos garanciát vállal, ami mögött 90 százalékos állami kezesség állna. A Népszabadság számítása szerint így 37,5 milliárd forint forgóeszközhitelt vehetnének föl a kereskedelmi bankoktól a honi élelmiszer-ipari cégek - ami jelentős segítségnek tűnik. A Gyulai Húskombinátnak azonban az elmúlt hetek intenzív tárgyalásai ellenére sem sikerült előrelépést elérnie a két finanszírozó pénzintézetnél, a K&H és a CIB Banknál. "A pénzintézetek túlbiztosítják magukat, gyakorlatilag nincsenek figyelemmel arra, hogy az elmúlt két évben egymilliárd forint hitelt visszafizettünk. Feltételeik, ajánlataik jottányit sem változtak, hiába tárgyalunk már velük 3-4 hónapja" - mondta a Narancsnak Ruck János. Az szinte biztosra vehető, hogy a munkaügyi tárcától a gyulai cég megkapja azt a 113 millió forintot, amelyet munkahelymegtartásra fordíthat. A pluszforrás felhasználásának egyik legfontosabb kikötése egyben komoly dilemma is: folyósítás esetén 1 évig meg kell őrizni a mostani foglalkoztatottsági létszámot - ám ez nagyban függ a kevésbé rugalmas kereskedelmi bankoktól, a garanciaprogramban való részvételtől vagy kimaradásból. A legrosszabb forgatókönyv, a Gyulai Húskombinát esetleges megszűnése kisebbfajta szociális katasztrófával is fenyegetne a térségben még akkor is, ha a Viharsarokban itt a legjobbak a munkanélküliségi adatok. 2009 áprilisában közel 2200-an kerestek állást a kistérségben, ami 11,7 százalékos arány. Kriskó Edina, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ szóvivője a Narancsnak úgy fogalmazott, hogy optimisták, és nem számolnak vészforgatókönyvvel a gyulai üzem miatt.
Amikor a hülyeség üli torát
Az országos ellentéteket leképező helyi politika még a helyi sajtómunkásoknak is tudott meglepetéssel szolgálni húskombinátügyben. Ifj. Görgényi Ernő, a Fidesz helyi erős embere, miután a Népszabadság tudósított a cég nehéz helyzetéről, ennek okaiként csak politikaiakat sorolt fel - holott előzetesen a vezérigazgató kizárólag gazdasági és pénzügyi nehézségekre vezette vissza a kialakult helyzetet. Ezek után már nem volt meglepő, hogy a május 12-i, ez ügyben összehívott gyulai rendkívüli képviselő-testületi ülés kudarcba fulladt. Két kérdésről kellett volna dönteni. Egyrészt arról, hogy a nehéz helyzetben lévő húskombinát az idei első félévi, mintegy 60 milliós iparűzési adóját - egy szabályos pénzügytechnikai lépéssel - könnyítésképp úgy rója le, hogy átadja az egykori vágóhíd műemlék épületegyüttesét a városnak, amelynek forgalmi értéke megegyezik az iparűzési adó nagyságával. Másrészt a város megvizsgálja, hogy a jövőben miként csökkentheti a legnagyobb ipari üzem víz- és szennyvíz-alapdíját és tarifáját. A városi közműcég évente 50-60 millió forinttal többért szolgáltatja a vizet a cégnek, mint ha a Békés Megyei Vízmű Vállalattól venné. (A 120 milliós iparűzési adó mellett évente 230 millió forint víz- és szennyvízszámlát fizet a városnak az üzem.) A két határozati javaslatot nagy többséggel elutasították. Csupán Perjési Klára polgármester, egyben a törvényhozás tagja és két képviselő támogatta. A történtek lefordíthatók úgy is, hogy szavakban segítenek a cégen a képviselők, de tettekkel már nem. A fideszes többség azt mondja, lépjen előbb a kormány. Ezt tetézte a múlt heti "Kolbásztúra", amelyet a város és a Gyulai Húskombinát vezetésével történt egyeztetés nélkül a helyi fideszes képviselők tettek a fürdővárosból Budapestre. Útközben megálltak több helyszínen, hogy felhívják a figyelmet a békési üzem nehéz helyzetére. A végállomás a gazdasági és a munkaügyi tárca volt, melyekkel hosszú hónapok óta tárgyal a húskombinát. A minisztériumoknál nem is tudták mire vélni e politikai pr-akciót, amit nem tudni, miért, a Népszabadság jegyzetírója - feltehetően információk hiányában - jó ötletnek nevezett a minap. Időközben az önkormányzat, büntetőkamatokat helyezve kilátásba, megküldte a Gyulai Húskombinátnak az iparűzési adó első féléves megfizetéséről szóló csekket - noha a hírek arról szóltak, hogy júniusban újratárgyalja a város az üzemnek a rendkívüli ülésen napirenden szerepelt kérését.
Tradíció és minőség
A gyulai húsipar kezdetét 1868-ra teszik, amikor megépült a közvágóhíd Békés vármegye székhelyén. A sok helyi hentesmester közül az első világháború után a Pozsony mellől érkező Stéberl András emelkedett ki, aki nemcsak a nagyüzemi húsipar alapjait teremtette meg, hanem termékfejlesztéseivel és marketingakcióival nagy ismertséget szerzett magának külföldön is. Ennek bizonyítéka, hogy a Stéberl-féle kolbász, amelyet ma gyulai kolbászként ismerünk, az 1935-ös brüsszeli világkiállításon aranyérmet kapott. 1948-ban államosították a gyárat, amit az akkor 60 éves alapító két hónappal élt túl. Az 1953-ban a helyi húsüzem élére küldött Csiki Józsefet azzal bízták meg, hogy alakítsa át lekvárgyárrá az egykori Stéberl-üzemet. A tavaly Gyulán díszpolgári címmel kitüntetett Csiki azonban fölismerte, milyen érték veszne el, és a feladatot nem hajtotta végre. Irányításával 1978-ra elkészült a Gyulai Húskombinát akkor világszínvonalú új üzeme. Az 1980-as évek közepén évi egymillió sertést vágtak az akkor kétezer főt foglalkoztató cégnél. A rendszerváltás utáni évek privatizációs szerencsétlenkedései megszűnéssel fenyegették a kombinátot. A kilencvenes évek második felében a cég átmenetileg a finanszírozó K&H Bank, majd nem sokkal később a nádudvari HAGE Zrt. tulajdonába került - utóbbi ma is többségi tulajdonos. Az elmúlt egy-másfél évtizedben több nagy külföldi szakmai befektető kacérkodott a Gyulai Húskombinát megvásárlásával, de a kedvezőtlen gazdasági, pénzügyi és technológiai helyzet mellett azért sem szálltak be, mert nem üzemet, hanem brandet akartak venni. A cég mottója egyébként: Tradíció és minőség.
szerző: Bod Tamás
forrás: mancs.hu
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése