Darált hús - Béremelés helyett nyers húst kaptak a dolgozók

Túlélésükért küzdenek a húsipari cégek: a bankok egyre kevésbé hajlandóak finanszírozni a súlyosan veszteséges húsfeldolgozókat. Attól azonban nem kell tartani, hogy eltűnne a gyulai kolbász vagy a Herz szalámi.

Béremelés helyett nyers húst kaptak a kaposvári Kométa Zrt. dolgozói márciusban, legutóbb pedig a budapesti Herz Szalámigyárról derült ki, hogy nem tudja kifizetni dolgozói áprilisi bérét, s fő hitelezőjével, a CIB Bankkal sem tud megállapodni. Pedig az Európai Unió a múlt hónapban felvette a védett földrajzi jelzésű termékek listájára a Budapesti téliszalámit. Igaz, ez az árucikk szinte nem is létezik, a cég ugyanis főként a Herz téliszalámival van jelen a piacon. Ezért tehát kevésbé kell aggódni - annál inkább szomorkodhatnak a gyulai lecsókolbász szerelmesei.

A Gyulai Húskombinát ugyanis júniustól szünetelteti több mint húszfajta felvágott gyártását, s a sonka, az olasz, a vadász és a párizsi helyett kizárólag a gyulai kolbászra és a gyulai kenőmájasra összpontosít. Az indoklás szerint a forintgyengülés miatt 30 százalékkal drágultak az importanyagok, s az alapanyag-ellátás biztosításához legalább 700-800 millió forintra lenne szükség, a bankkal azonban nem jutnak dűlőre.

Magyarország két ismert márkájának helyzete több dologra is ráirányította a figyelmet: egyrészt arra, hogy ma már a hagyományosan magyar termékként számon tartott húskészítmények sem magyar alapanyagokból, magyar malacból készülnek döntően, másrészt valami nincs rendben a húsfeldolgozó cégek finanszírozása körül.

"Magyarország 7,5-8 millió sertés levágására és feldolgozására képes élelmiszer-ipari kapacitással rendelkezik, miközben a hazai igények kielégítéséhez ötmillió is elegendő lenne. Az országban ugyanakkor még a négymilliót sem éri el a sertésállomány. Ezt az állapotot nem lehet huzamosabb ideig fenntartani" - véli Éder Tamás. A Magyar Húsiparosok Országos Szövetségének elnöke szerint vagy a feldolgozói kapacitáshoz igazítjuk a termelést s bővítjük a felvevő piacot, vagy a sertéságazat szintjére le kell építeni az ipari hátteret. Ráadásul míg az uniós csatlakozás előtt a boltokban 90-95 százalékban sorjáztak az itthon előállított húskészítmények, addig mára ez az arány 65-70 százalékra süllyedt, a diszkont kiskereskedelmi szegmensben pedig végképp jellemzővé vált az olcsó importtermékek magas aránya.

A Hússzövetség elnöke már tavaly ősszel megjósolta: idén számos húsipari vállalkozás kerül majd nehéz helyzetbe. A válság jelentősebb forgalom- és bevételcsökkenéshez, a fizetési határidők komoly csúszásához, s így likviditási problémákhoz vezetett, ezért nemcsak elbocsátásokra, hanem üzembezárásokra is fel kell(ett volna) készülnie a szektornak. A sertéshúsipari ágazatnak szinte minimális az árbevétel-arányos nyeresége, a cégek többsége már a válság előtt veszteségesen termelt. Akkor viszont még szívesen hiteleztek a bankok a vállalatoknak, melyek újabb és újabb kölcsönök felvételével igyekezték betömködni a lyukakat.

"A válság rontott a helyzeten, a bankok visszavonulnak a kockázatosabb ágazatok finanszírozásából. Ilyen a húsipar, melynek óriási a tőkeigénye, így e cégek működtetéséhez nagyobb hitelre van szükség, mint amekkora vagyont fedezetként fel tudnak ajánlani" - mondja Fórián Zoltán, az Agrár Európa Tanácsadó Kft. üzletágigazgatója. A nagy tőkeigény miatt a pénzintézetek meghatározó szerepet játszanak e társaságok életében, kvázi tulajdonosként léphetnek fel. Ez pedig olykor megadja a kegyelemdöfést a vállalatnak. A nyilvánosság elé azonban ritkán kerül ilyen ügy, bár az elmúlt években számos hazai cég épp attól került padlóra, hogy a hitelező bankja kihátrált mögüle.

Ezért döntött úgy a kormány a múlt héten, hogy 80 százalékos állami kezességet vállal az élelmiszer-feldolgozók esetében. Ezzel akarja rávenni a bankokat, hogy hitelezésükkel segítsék a vállalkozásokat. A 30 milliárd forintos bankgarancia-program június elsején lép életbe, s főként a nagyobbaknak jelent támogatást. A hitel minimális összege 200 millió, maximuma 2,5 milliárd forint lehet, futamideje nem haladhatja meg az öt évet. A húsosok érdekvédelmi szervezetei szerint ugyanakkor legalább 100 milliárdos keretre lenne szükség, s azt szeretnék, ha bármelyik cég élhetne az állami kezességvállalás lehetőségével.

Többen a Pápai Hús Zrt. esetét hozták fel negatív példaként. A huzamosabb ideig felszámolás alatt lévő vállalatot úgy vásárolhatta meg új tulajdonosa, a Pápai Hús 1913 Kft., hogy a kormány egyedi döntésének köszönhetően 5,5 milliárd forintos hitelt vehetett fel - 80 százalékos állami garanciavállalás mellett - az MFB-től, 15 éves futamidőre. A piaci szereplők szerint viszont az egyébként pápai születésű Gyurcsány Ferenc kormánya megsértette a versenysemlegesség elvét azzal, hogy egyetlen jelentkezőnek tette elérhetővé az állami hitelgaranciát, noha a Pápai Hús iránt többen is érdeklődtek. (E sajátos megoldást támogatta Gőgös Zoltán, az agrártárca államtitkára - egyben a pápai MSZP-szervezet elnöke -, a város fideszes polgármestere és parlamenti képviselője, Kovács Zoltán, valamint a szintén pápai származású Süth Miklós országos főállatorvos is.) Az Európai Bizottság is vizsgálatot indított, hogy megállapítsa: a tranzakció megfelelt-e az uniós jogszabályoknak, s nem minősül-e burkolt állami támogatásnak.

"A Hússzövetség ellene van minden olyan megoldásnak, amely egyetlen szereplőt hoz kedvezőbb piaci helyzetbe" - szögezi le Éder. A szövetség elnöke szerint arra is vigyázni kellene, hogy az ismert magyar márkák ne kerüljenek külföldi kézbe. A Herz megvásárlása iránt számosan érdeklődtek - a hírek szerint a szlovák Pentacsoport és a Csányi Sándor OTP-vezér érdekeltségébe tartozó Pick Szeged is -, de csak azért nem kelt el, mert tulajdonosa túl magas árat kért érte. Szakértők szerint attól azonban nem kell tartani, hogy eltűnhet a gyulai kolbász vagy a Herz szalámi. Ez ugyanis két olyan jól bevezetett piaci márka, amelyet valaki biztosan elő fog állítani. Jó lenne viszont elkerülni, hogy a Boci csokihoz, a Piros mogyoróshoz vagy a Sport szelethez hasonlóan a Herz szalámik is cseh vagy szlovák üzemekből kerüljenek a magyarországi boltok pultjaira.

szerző: F. K. - Gy. J.

forrás: hetivalasz.hu

Elterjedhet a minőségi magyar sertés védjegy

Bajba kerültek olyan patinás cégek, mint a Gyulai Húskombinát Zrt., vagy a Herz Szalámigyár Zrt., mert a válság miatt finanszírozási gondjaik vannak. A hazai feldolgozóipart nem csak a pénzügyi gondok nyomasztják, hanem a mára kialakult túlzott vágási, feldolgozási kapacitás, az áfaemelés, a feketegazdaság magas aránya és a forintárfolyam alakulása is. Viszonylag stabilizálódott viszont a sertéstartók helyzete.

Kilónként legföljebb 40-50 forinttal drágulhat a leggyakrabban vásárolt hústermék, a sertéskaraj ára a július 1-től érvénybe lépő 5 százalékos áfaemelést követően - vélik a szakemberek. Természetesen a kereskedelmeben ez üzletlánconként, illetve boltonként is eltérhet. Igazán nagy bajban most a húsfeldolgozó üzemek vannak. Elsősorban a válság okozta hitelszűke, a forgótőkehiány sújtja a cégeket. A Herz Szalámigyár már áprilisban bejelentette 130 dolgozójának csoportos elbocsátását, hogy ezzel is csökkentse költségeit. A gazdasági minisztérium a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) közreműködésével a Gyulai Húskombinát 113 millió forintos hiteligényének 80 százalékára ígért garanciát. Ebből az összegből majd' 300 ember munkahelye menthető meg. A két patinás, prémium termékeket gyártó cég együttes tavalyi forgalma meghaladta a 15 milliárd forintot.

Megkerestük a két céget is, de Gyulán azt a tájékoztatást kaptuk, hogy most minden erejüket a munkára fordítják, talán egy későbbi időpontban nyilatkozik a vezérigazgató, míg a Herz gyárat négy teledonszámon sem sikerült elérni tegnap déltől lapzártáig.

A válság csak felszínre hozta az eddig a mélyben lappangó gondokat - fogalmazott a Népszavának Éder Tamás, a Magyar Húsfeldolgozók Szövetségének (Hússzövetség) elnöke. - Az erős forint, az olcsó alapanyag időszakában ezeket a szőnyeg alá lehetett söpörni. Az egyik ilyen gond, hogy a vágási, feldolgozói kapacitás túlzott. A magyar feldolgozóipar kapacitása ma is eléri a 7-8 millió sertést, miközben az import jószágokkal és hússal együtt is a valós vágási, feldolgozói igény 5 millió. Tartósan egyetlen iparág sem működhet mélyen a kapacitása alatt. Ráadásul az uniós csatlakozás óta eltelt időszakban 25 százalékkal csökkent a hazai hústermékek részaránya a kereskedelemben.

A szövetség elnöke kifejtette, az elmúlt évek áfaemelései az ágazat sok szereplőjét "terelte" a szürke-, illetve a feketegazdaságba. Az ágazat teljes forgalma évi 250-300 milliárd forint, s ebből a tőkehús 200 milliárddal részesedik. Ennek mintegy 30 százaléka kerüli el az adózást. Becslések szerint a feketegazdaság forgalma elérheti az évi 60 milliárd forintot is. Ennek eddig 20, nyár közepétől 25 százalékos áfájától esik el a költségvetés. Nem kizárt, hogy egyes kereskedők, láncok igyekeznek az 5 százalékos áfaemelés hatásának legalább egy részét az átvételi árak csökkentésével mérsékelni, de a feldolgozók már képtelenek átvállalni ezt a többletterhet, mert nincsenek az ágazatnak tartalékai - vélte Éder Tamás.

A legálisan tevékenykedő nagyok, közöttük az uniós védett földrajzi termék besorolást kapott Herz szalámi gyártója is kénytelen szembenézni a költségnövekedés mellett a hitelforrások elapadásával, megdrágulásával, a gyenge forint-euró árfolyammal.

A hazai húsüzemek közül azok maradhatnak talpon, még a jelenlegi fizetési, hitelfelvételi nehézségeik dacára is, amelyek egyébként korábban jó minőségű termékeikkel nyereségesen dolgoztak. A már eddig is veszteségeket felhalmozó cégek közül sok csődbe mehet.

A kivezető út az lehet, ha a sertés tartás, a feldolgozás terhei mérséklődnek és ismét növekedésnek indul a hazai sertésállomány, ezzel kihasználtabbá válik a húsipar kapacitása - mondta Éder Tamás.

A sertéstartók szerint a feldolgozók közül azok szenvedik most meg a gyenge forintot, akik az erős forint időszakban az olcsó importra rendezkedtek be. Akkor sok hazai gazda tönkrement, felhagyott a sertéstenyésztéssel. A tavalyi hasonló időszakhoz képest is 13 százalékkal csökkent a sertések száma, így most nagyjából 3,4 millió jószág röföghet az ólakban. Elfogyott a magyar alapanyag, emiatt 2009. első negyedévében a gyenge forint ellenére is minden negyedik levágott sertés importból származott. Ez viszont ma már drágább, mint a hazai, miközben a húskészítmények iránti kereslet 4-5 százalékkal esett vissza.

Az élő sertés kilója tavaly nyár vége óta 330-350 forint és még a költségek emelkedésével együtt is hagy némi nyereséget a gazdák zsebében - közölte a Népszavával Sákán Antal, a Magyar Sertéstartó Szövetség elnöke. - Az állomány csökkenésének okai között szerepel, hogy 2007-ben sokan kivágták a kocaállományt a drága takarmány miatt, most pedig jó néhányan fejlesztik a technikát, technológiát, ezért értékesítették átmenetileg a jószágokat, vagy azok egy részét. Romániában pedig óriási a kereslet a magyar malacok iránt, mert sertésenként 70 eurós támogatást kapnak a tenyésztők, tehát a támogatásból majdnem ki is jön a malac ára.

Sákán attól tart, hogy a feldolgozók az élet-halál harc miatt a gyengébb minőségű termékek felé mozdulnak, amiket olcsóbb alapanyagból is elő lehet állítani. A szövetség ezért is támogatja a minőségi magyar sertés védjegy elterjesztését.

Sákán szerint a feldolgozóiparral ellentétben a tenyésztők helyzete pillanatnyilag stabilnak mondható, jelenleg nem ők a gyenge láncszem a termékpályán. A sertés felvásárlási árak még további 10-15 százalékkal emelkedhetnek. Az eddig talpon maradt nagygazdaságok vélhetően megmaradnak, a gond a kicsikkel lehet. Nekik szövetkezniük, integrációkhoz csatlakozniuk kellene - jegyezte meg Sákán Antal. A nagyüzemek, kisüzemek és a magyarországi hízlalás iránt érdeklődő főleg holland gazdáknak köszönhetően néhány év alatt ismét felkúszhat az állomány száma akár 5 millióra is. Ez már felelegessé tehetné a behozatalt.

szerző: Bihari Tamás

forrás: nepszava.hu

Mélyrepülés előtt a mezőgazdaság?

Az idén valószínűleg a tavalyinál sokkal rosszabb éve lesz a magyar mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak. A növénytermesztést elsősorban az aszály, a többi területet pedig a recesszió hatása, a fogyasztás visszaesése sújtja. Az agrártermelés visszaesése tovább rontja majd a GDP adatokat, és egyes ágazatok központi segítség nélkül az összeomlás szélére juthatnak.

Az általános gazdasági válság közepette az aggódó figyelem elsősorban a pénzügyi szektorra és az iparra összpontosul, az agrárium problémái a médiában a háttérbe szorulnak. Ez részben érthető, mert a termelés hektikussága miatt a mezőgazdasággal lényegében mindig baj van. A külső szemlélő csak azt látja, hogy ha sok termés, az a rossz, ha kevés, akkor az: a túltermelés és a hiány időszakai folyamatosan váltják egymást, panaszra mindig van ok. A közvélemény szemében a gazdák szinte mindig demonstrálnak valamiért és kormányzati segítséget kérnek, emiatt az ingerküszöb egyre magasabbra tolódik.

Az sem kelt különösebb visszhangot, hogy a három hónapja tartó szárazság drasztikusan rontja a gabonafélék terméskilátásait. Bár a minisztérium szerint hivatalosan még nincs aszály, mert annak az írásban rögzített kritériumai még nem teljesültek, szakértők szerint a tavalyi, kivételesen jó évhez képest a búza várható mennyisége nagyjából a felére, mintegy négymillió tonnára csökken. Nem jobb a helyzet a többi kultúrával sem, a termés a többi gabonánál, a burgonyánál és a gyümölcsöknél hasonlóan alakulhat. A csapadékhiányt semmivel sem tudják pótolni, az öntözhető termőterület aránya országosan még a tíz százalékot sem éri el. A szárazság miatti károkat máris százmilliárd forintra becsülik.

Ezt némileg kompenzálhatná, ha a felvásárlási árak jelentősen nőnének. Erre némi esély megvan, főleg a tavalyi mélyrepülés után, amelyet az általános túltermelés okozott. A már megszokott ingadozáshoz képest az idei év annyiban rosszabb, hogy a mély válság visszavetette a fogyasztást, ami gátat szab az áremelkedésnek: a kereskedők és az élelmiszeripar értékesítési lehetőségei általában szűkültek, és ezt a beszállítók is megérzik.

Nem sokat segít ezen a helyzeten az a törekvés sem, hogy a nagy bevásárlóközpontok polcain legalább 80 százalékban magyar eredetű élelmiszerek legyenek. Egyrészt a válság közepette nehezen képzelhető el, hogy a kereskedő akkor is belföldről vásároljon, ha ugyanazt az unión belülről olcsóbban szerezheti be, hiába tesz erre ígéretet. Másrészt az is kérdéses, lesz-e elegendő jó minőségű magyar termék. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis a hazai termelők is kizárólag a saját pillanatnyi érdekeiket követik, ezért a termékeiket annak adják el, aki éppen a legmagasabb árat kínálja. Így például két évvel ezelőtt a már leszerződött tejet is sokan külföldön adták el, így a kereskedők Szlovákiából hozták be a hiányzó mennyiséget. Most viszont a gazdák ez ellen tiltakoznak, és követelik vissza a saját maguk miatt elvesztett piacokat.

Még mielőtt egyoldalúan a termelőket hibáztatnánk szűklátókörű önzésükért, látnunk kell, hogy folyamatos elszenvedői valutánk állandó árfolyamváltozásának. Egy évvel ezelőtt egy euró 230-240 forintot ért, ma 280 körül mozog, de sokáig volt 300 felett is. Ha erős a forint, a magyar áru túl drága külföldön, az import viszont olcsó, gyenge forintnál viszont a helyzet éppen fordított. A gazdák eladási lehetőségei tehát a valutaárfolyamtól is nagyban függnek, ez törvényszerűen következik az unión belüli szabad piacból.

Az ágazaton belül ennek legnagyobb kárvallottja a húsipar. Az elmúlt években a többnyire viszonylag erős forint miatt a hazai állattartás nem volt versenyképes az olcsó importtal. Ezért például vészesen lecsökkent a sertésállomány, ma már csupán 3,5 millió, szemben a 20-25 évvel ezelőtti 9-10 millióval. Ennek következtében idehaza nincs elegendő hús, a behozatal pedig a gyengébb forint miatt jelentősen megdrágult. A húsüzemek alapanyag beszerzési költségei ugrásszerűen megnőttek, ezt azonban a visszaeső kereslet miatt az áraikban érvényesíteni nem tudják. Emiatt cégek tömegei kerültek csődhelyzetbe, köztük olyan jó nevű vállalatok is, mint a Herz.

A problémát súlyosbítja, hogy sem a hústermelés bővítéséhez, sem a profilváltáshoz nincs elegendő pénzforrás. A válság nyomán a bankok nem nyújtanak elegendő hitelt, sőt a már meglévő kereteket is megnyirbálják, ellehetetlenítve ezzel a piaci feltételek változásához való alkalmazkodást. A forrásszűke az egész mezőgazdaságot érinti, támogatás csak a már megszokott uniós keretekből várható. Ez azonban aligha elegendő a sokasodó gondok kezelésére, az agráriumra tehát nehéz időszak vár. Ennek következményét az ország gazdasági teljesítményének alakulásában is látni fogjuk: míg tavaly a mezőgazdaság javított a számokon, az idén várhatóan önmagában hozzávetőleg egy százalékkal rontja a GDP-t.

forrás: 168ora.hu

A kisebb húsfeldolgozók csődbe mennek

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a hazai húsipari cégek közül a saját alapanyag-termeléssel, jelentős belföldi értékesítési lehetőségekkel és biztos exportpiacokkal rendelkezők - lényegében amelyek a régóta hangoztatott vertikális integrációt valósítják meg - maradnak talpon, míg a kisebb és importalapanyagokat nagyobb arányban feldolgozó vállalkozásokat jobban megrázza a válság.

A német piac gyengélkedését pedig bőven ellensúlyozta az amerikai, valamit a japán rendelésállomány felfutása - mondta a Napinak Kovács László, az árbevételének harmadát az exportpiacokon szerző Pick Szeged Zrt. vezérigazgatója.
A Picknek a belföldi versenytársak szállítási gondjai miatt az utóbbi időben nőtt a belföldi rendelésállománya is. A vezérigazgató szerint nincs problémájuk a forgóeszköz biztosításával, épp ezért az év elején bevezetett négynapos munkahétről visszatértek a normál munkamenethez. A belföldi keresletnövekedés elsősorban a szárazárukat érinti, de az új termékek is hozzájárultak az értékesítés növeléséhez. A cég tapasztalatai szerint elsősorban a prémium márkatermékek és a középkategóriás termékek iránt mutatkozik kereslet.
A Pick a tavalyi 58,5 milliárd forintos árbevételhez képest jóval 60 milliárd fölé várja az idei forgalmát. Az persze még kérdéses, hogy az áfaemelés milyen hatással lesz a fogyasztókra: a kiskereskedelem várhatóan megpróbálja majd a feldolgozókra áthárítani a pluszköltségeket, de eddig sem mentünk bele olyan alkukba, amelyek a cég működését negatívan befolyásolták volna - tette hozzá a vezérigazgató. Az ugyancsak erős sertéstenyésztői háttérrel rendelkező Pápai Hús 1913 Kft. az exportértékesítésnek, valamint a saját belföldi márkabolthálózatnak - illetve az onnan érkező évi mintegy 2,5 milliárd forintos bevételnek - köszönhetően ugyancsak könnyebb helyzetben van.

Persze a cég megmentéséhez kapott MFB-hitel is hozzájárul a stabil működéshez. Kiss Zoltánné, a cég gazdasági igazgatója szerint erre az évre 20 milliárd forintos árbevételt terveznek, ebből ötmilliárd lenne a külpiaci értékesítés. Belföldön a márkabolthálózatuk bővítésével, külföldön pedig egyebek között az orosz piacra való szállítással erősítenének. Az évi 250 ezer sertést feldolgozó, kilenc húsüzem együttműködésével létrejött, 80-90 százalékban belföldre értékesítő, tavaly 25-30 milliárd forintos forgalmat bonyolító Kelet-magyarországi Húsosok Kereskedelmi Kft. szintén a vertikális integráció megteremtését tartja járható útnak.
A cégcsoport vezetője, Fazekas József ugyanakkor kevésbé derűlátó: mint azt a Napinak elmondta, ágazati szinten a kisebb vállalkozások jelentős, 10-15 százalékos keresletcsökkenést voltak kénytelenek elszenvedni év eleje óta, miközben mind az alapanyagok, mind az egyéb költségek magasak voltak, amit az átadási árakban egyáltalán nem tudtak érvényesíteni. Ha folytatódik ez a tendencia, akkor 120 hazai üzemből száz hamarosan be fog zárni. Ha az állam azt szeretné, hogy legyen hazai húsipar, mielőbb be kellene avatkozni - tette hozzá Fazekas, aki a beígért állatjóléti támogatásokhoz történő hozzáférést sürgette. Szerinte az elmúlt években a húsipari cégek nagy része folyamatosan veszteséges volt, és az idei első négy hónapban is komoly mínuszokat kellett elkönyvelniük a cégeknek - még ha ez a mérlegadatokon kevésbé látszik is.
Az állami vagy uniós támogatásokban reménykedő vállalkozások ugyanis nem mertek veszteséget kimutatni, mivel a veszteséges vállalkozások eleve nem is nyerhetnek ezeken a tendereken. Ahhoz, hogy az ágazat kilábalhasson a gödörből, a banki finanszírozás rendezése mellett szükség lenne az alapanyagárak, a sertésállomány és a forint stabilizálására, továbbá a kereskedelmi átadási árak legkevesebb 15-20 százalékos emelésére.

forrás: index.hu

Indul a Herz felszámolása

A társaság szerint nem a húsipar ágazati problémái, hanem a forgóeszköz-finanszírozás leállítása és a finanszírozási tárgyalások elhúzódása lehetetlenítette el helyzetüket.

Jogerőre emelkedett a Herz Szalámigyár Zrt. elleni felszámolási kérelem, ezzel megkezdődik a több mint 120 éves múltú magyarországi vállalat felszámolása - közölte a társaság szerdán az MTI-vel.

A cég közleménye szerint Jámbor János, a társaság többségi tulajdonosa a hitelező bankkal és a beszállítókkal is egyezségre törekszik annak érdekében, hogy újból megindulhasson a gyártás. A Herz nem a húsiparban jelentkező ágazati problémák miatt került nehéz helyzetbe, a vállalat működését a forgóeszköz-finanszírozás leállítása és a finanszírozási tárgyalások elhúzódása lehetetlenítette el.

A nehézségek miatt a cég az elmúlt hónapban 130 dolgozó csoportos létszámleépítését jelentette be, csökkentette termelését, nem tudott nyersanyagot vásárolni és bért fizetni annak ellenére, hogytermékeire folyamatos az érdeklődés - olvasható a társaság közleményében.

szerző: Leszák Tamás

forrás: napi.hu

Bajban a Gyulai Húskombinát - Füstbe ment kolbászok

Végleg bezárhatják a nagy múltú Gyulai Húskombinátot, ha nem jut hamarosan pluszforráshoz. A cég rossz pénzügyi helyzetéből MFB-hitellel szabadulna - de a társfinanszírozó kereskedelmi bankok egyelőre kevésbé rugalmasak. Mi lesz velünk, ha eltűnik a gyulai kolbász?

"Bár tavaly is borotvaélen táncoltunk, s nagyjából ez mondható el a teljes magyar húsiparról is, a pénzügyi válság kirobbanásáig, október derekáig úgy tűnt, hogy szerény nyereséggel, de legrosszabb esetben nulla eredménnyel zárjuk az évet. Aztán döntően rajtunk kívül álló okok miatt beleszaladtunk egy valamivel több mint félmilliárd forintos veszteségbe. Komoly likviditási gondjaink vannak, a termelés finanszírozása nehézségekbe ütközik" - adott gyorsértékelést Ruck János, a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója a Narancsnak. Május elején a Népszabadságban jelent meg, hogy fizetésképtelenné válhat a magyar tulajdonban lévő Gyulai Húskombinát. A legrosszabb forgatókönyv sem zárható ki, ha az üzem nem részesül

záros határidőn belül

forgóeszköz-finanszírozásban; vagyis megszűnhet a közel másfél száz éves gyulai húsipar, s ezzel eltűnhet a piacról az eredetvédett és hungarikumnak számító gyulai kolbász, valamint a piacvezető gyulai májas. A rendszerváltás előtt a Gyulai Húskombinát a honi élelmiszer-gazdaság zászlóshajója volt, ahol a nyolcvanas évek közepén egymillió sertést vágtak le (lásd Tradíció és minőség című anyagunkat). Azóta nagyot fordult a világ, mert nemcsak a szinte korlátlan felvevőképességű szovjet piac szűnt meg, hanem a viharsarki cég privatizációs vesszőfutás áldozata is lett. Bukdácsolások és sűrű vezetőcserék után 2005 szeptemberében már válságkezelésre és reorganizációra szerződtette a cég élére Ruck Jánost a tulajdonos, a Hajdúsági Agráripari Egyesülés (HAGE) Zrt. Ezt megelőzően, 2005 nyarán Martos Géza előző vezérigazgató gazdasági okokra hivatkozva megszüntette a sertésvágást; e kényszerű lépés egyben a nagy hagyományú gyulai hentesipar végét is jelentette. Ruck 2006-ban stabilizálta a céget, majd többéves átalakítási programot hirdetett meg. A 2006-os terveket azonban részben keresztülhúzta, hogy az egyre fogyó honi sertésállomány miatt közel 30 százalékkal emelkedett az élő sertés felvásárlási ára, ami 750 millió forint pluszkiadással járt. A végrehajtott racionalizálási lépések miatt ezzel együtt sem zárt veszteséges évet a cég. A meghirdetett átalakítás azt célozta, hogy a korábbi nagyvállalatból modern, a piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodó, kevesebb terméket, de hatékonyabban gyártó középüzem legyen a gyulai. A tulajdonos és a finanszírozó bank segítségével azonban ennek csak az első üteme valósult meg; az a felemás helyzet alakult ki, hogy bár a csődközeli helyzetet kezelték, az üzemméret csökkentéséhez és az üzemrészek leválasztásához, az elavult technológiák cseréjéhez már nem jutottak pótlólagos forráshoz. Így viszont csak idő kérdése volt, hogy mikor néz szembe az átlagos nehézségeknél is nagyobbakkal a húskombinát. A tavaly őszi hitel- és pénzpiaci válság után beütő gazdasági krízis, az ennek nyomán kialakult euró-forint árfolyam egy sérülékeny és gyengélkedő céget kapott telibe. A külföldről beszerzett alapanyagok, fűszerek, belek és csomagolóanyagok árai a gyenge forintárfolyam miatt hirtelen csaknem 30 százalékkal megdrágultak, ám a kereskedelmi partnerek felé csak 7-8 százalékos áremelést tudott elérni a cég: a kényes pénzügyi egyensúlyban lévő kombinát egyre súlyosbodó likviditási gondjai részben ebből erednek. A gyulai húsüzem pénzügyi, technológiai gondjai sem új keletűek. Bár a cég az utóbbi két-három évben egymilliárd forintot fizetett vissza a két hitelező kereskedelmi banknak, még mindig 1,8 milliárddal tartozik nekik. Az élelmiszer-feldolgozó vagyonához és éves árbevételéhez képest - 2008-ban 8,5 milliárd forint volt a forgalom - ez persze nem nevezhető veszélyesnek. A bankok mindenesetre már korábban a cég minden ingatlanát jelzáloggal terhelték. A tulajdonos HAGE Zrt. - érzékelve az egyre súlyosabb likviditási problémákat - pénzügyi lehetőségeinek csaknem végső határáig elmenve nemrégiben 500 millió forinttal segítette a Gyulai Húskombinátot. A cégnek ennek ellenére sincsenek szabad pénzforrásai, így a finanszírozási gondok mindennapossá váltak. Mozgósítható pénzforrás hiányában és a rossz forint-euró árfolyam miatt viszont csak csökkentett mértékben képes előfinanszírozni a termelést - vagyis tipikus 22-es csapdája. A kereskedelmi szerződésekben vállalt kötelezettségeiknek csak részben tudnak eleget tenni, amiért kötbérrel sújtják a céget. A helyzet azért is viszszás, mert mint Ruck János fogalmazott: "A fogyasztás visszaesése ellenére jelentős kereslet mutatkozik a termékeinkre, csak éppen nem tudjuk legyártani a szerződött mennyiséget." Az 1978-ban a kor akkori színvonalán a világ élmezőnyébe tartozó üzem az elmaradt fejlesztések miatt mára elavulttá vált. A gyárkomplexumot annak idején úgy tervezték és építették meg, hogy ott évente akár milliós sertésvágás is végezhető - ám a vágószalagok közel négy éve üresek. Bár születtek tervek az üzem energetikai és technológiai korszerűsítésére, valamint arra, hogy a hatalmas üzemcsarnokból kisebbe teszi át a főhadiszállását a cég, ám ezt (az átalakítás és a reorganizáció első lépései után) sem a tulajdonos, sem a hitelező kereskedelmi bankok nem finanszírozták. E nehézségeket súlyosbította a minden magyarországi élelmiszer-feldolgozó céget sújtó kereskedelmi lenyúlás is: a nagykereskedelmi láncok minden 100 forint leszállított árunak a felét térítik meg, a többit különböző jogcímeken levonják. Márpedig ez egy forráshiánnyal és napi fizetési gondokkal birkózó üzemet különösen érzékenyen érint. A Gyulai Húskombinát ma is a város legnagyobb ipari foglalkoztatója. Az elmúlt három-négy évben csaknem 600 fővel csökkent az alkalmazottak száma, de még mindig ötszázan dolgoznak a cégnél, akikhez termelők és beszállítók százai kapcsolódnak. "A cégnek a hús- és az élelmiszeripar más szereplőihez hasonlóan minél gyorsabban érkező forgóeszközhitelre volna szüksége, hogy átvészelje a nehéz időket" - hangsúlyozta lapunknak Ruck János. Szeretnének részt venni a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) várhatóan június elsejétől induló, első lépésben 30 milliárd forintos garanciaprogramjában. A vezérigazgató pontos számot is mondott:

700 millió forint pluszforrásra

lenne szüksége a tavaly 11-12 ezer tonna készterméket előállító cégnek, amely a honi kolbászgyártásban 10, míg a májasok piacán 30 százalékos részesedést tudhat a magáénak. A konstrukció lényege, hogy az MFB a kereskedelmi bankoktól felvehető minimum 200 millió és maximum 2,5 milliárd forintos hitelre 80 százalékos garanciát vállal, ami mögött 90 százalékos állami kezesség állna. A Népszabadság számítása szerint így 37,5 milliárd forint forgóeszközhitelt vehetnének föl a kereskedelmi bankoktól a honi élelmiszer-ipari cégek - ami jelentős segítségnek tűnik. A Gyulai Húskombinátnak azonban az elmúlt hetek intenzív tárgyalásai ellenére sem sikerült előrelépést elérnie a két finanszírozó pénzintézetnél, a K&H és a CIB Banknál. "A pénzintézetek túlbiztosítják magukat, gyakorlatilag nincsenek figyelemmel arra, hogy az elmúlt két évben egymilliárd forint hitelt visszafizettünk. Feltételeik, ajánlataik jottányit sem változtak, hiába tárgyalunk már velük 3-4 hónapja" - mondta a Narancsnak Ruck János. Az szinte biztosra vehető, hogy a munkaügyi tárcától a gyulai cég megkapja azt a 113 millió forintot, amelyet munkahelymegtartásra fordíthat. A pluszforrás felhasználásának egyik legfontosabb kikötése egyben komoly dilemma is: folyósítás esetén 1 évig meg kell őrizni a mostani foglalkoztatottsági létszámot - ám ez nagyban függ a kevésbé rugalmas kereskedelmi bankoktól, a garanciaprogramban való részvételtől vagy kimaradásból. A legrosszabb forgatókönyv, a Gyulai Húskombinát esetleges megszűnése kisebbfajta szociális katasztrófával is fenyegetne a térségben még akkor is, ha a Viharsarokban itt a legjobbak a munkanélküliségi adatok. 2009 áprilisában közel 2200-an kerestek állást a kistérségben, ami 11,7 százalékos arány. Kriskó Edina, a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központ szóvivője a Narancsnak úgy fogalmazott, hogy optimisták, és nem számolnak vészforgatókönyvvel a gyulai üzem miatt.

Amikor a hülyeség üli torát

Az országos ellentéteket leképező helyi politika még a helyi sajtómunkásoknak is tudott meglepetéssel szolgálni húskombinátügyben. Ifj. Görgényi Ernő, a Fidesz helyi erős embere, miután a Népszabadság tudósított a cég nehéz helyzetéről, ennek okaiként csak politikaiakat sorolt fel - holott előzetesen a vezérigazgató kizárólag gazdasági és pénzügyi nehézségekre vezette vissza a kialakult helyzetet. Ezek után már nem volt meglepő, hogy a május 12-i, ez ügyben összehívott gyulai rendkívüli képviselő-testületi ülés kudarcba fulladt. Két kérdésről kellett volna dönteni. Egyrészt arról, hogy a nehéz helyzetben lévő húskombinát az idei első félévi, mintegy 60 milliós iparűzési adóját - egy szabályos pénzügytechnikai lépéssel - könnyítésképp úgy rója le, hogy átadja az egykori vágóhíd műemlék épületegyüttesét a városnak, amelynek forgalmi értéke megegyezik az iparűzési adó nagyságával. Másrészt a város megvizsgálja, hogy a jövőben miként csökkentheti a legnagyobb ipari üzem víz- és szennyvíz-alapdíját és tarifáját. A városi közműcég évente 50-60 millió forinttal többért szolgáltatja a vizet a cégnek, mint ha a Békés Megyei Vízmű Vállalattól venné. (A 120 milliós iparűzési adó mellett évente 230 millió forint víz- és szennyvízszámlát fizet a városnak az üzem.) A két határozati javaslatot nagy többséggel elutasították. Csupán Perjési Klára polgármester, egyben a törvényhozás tagja és két képviselő támogatta. A történtek lefordíthatók úgy is, hogy szavakban segítenek a cégen a képviselők, de tettekkel már nem. A fideszes többség azt mondja, lépjen előbb a kormány. Ezt tetézte a múlt heti "Kolbásztúra", amelyet a város és a Gyulai Húskombinát vezetésével történt egyeztetés nélkül a helyi fideszes képviselők tettek a fürdővárosból Budapestre. Útközben megálltak több helyszínen, hogy felhívják a figyelmet a békési üzem nehéz helyzetére. A végállomás a gazdasági és a munkaügyi tárca volt, melyekkel hosszú hónapok óta tárgyal a húskombinát. A minisztériumoknál nem is tudták mire vélni e politikai pr-akciót, amit nem tudni, miért, a Népszabadság jegyzetírója - feltehetően információk hiányában - jó ötletnek nevezett a minap. Időközben az önkormányzat, büntetőkamatokat helyezve kilátásba, megküldte a Gyulai Húskombinátnak az iparűzési adó első féléves megfizetéséről szóló csekket - noha a hírek arról szóltak, hogy júniusban újratárgyalja a város az üzemnek a rendkívüli ülésen napirenden szerepelt kérését.

Tradíció és minőség

A gyulai húsipar kezdetét 1868-ra teszik, amikor megépült a közvágóhíd Békés vármegye székhelyén. A sok helyi hentesmester közül az első világháború után a Pozsony mellől érkező Stéberl András emelkedett ki, aki nemcsak a nagyüzemi húsipar alapjait teremtette meg, hanem termékfejlesztéseivel és marketingakcióival nagy ismertséget szerzett magának külföldön is. Ennek bizonyítéka, hogy a Stéberl-féle kolbász, amelyet ma gyulai kolbászként ismerünk, az 1935-ös brüsszeli világkiállításon aranyérmet kapott. 1948-ban államosították a gyárat, amit az akkor 60 éves alapító két hónappal élt túl. Az 1953-ban a helyi húsüzem élére küldött Csiki Józsefet azzal bízták meg, hogy alakítsa át lekvárgyárrá az egykori Stéberl-üzemet. A tavaly Gyulán díszpolgári címmel kitüntetett Csiki azonban fölismerte, milyen érték veszne el, és a feladatot nem hajtotta végre. Irányításával 1978-ra elkészült a Gyulai Húskombinát akkor világszínvonalú új üzeme. Az 1980-as évek közepén évi egymillió sertést vágtak az akkor kétezer főt foglalkoztató cégnél. A rendszerváltás utáni évek privatizációs szerencsétlenkedései megszűnéssel fenyegették a kombinátot. A kilencvenes évek második felében a cég átmenetileg a finanszírozó K&H Bank, majd nem sokkal később a nádudvari HAGE Zrt. tulajdonába került - utóbbi ma is többségi tulajdonos. Az elmúlt egy-másfél évtizedben több nagy külföldi szakmai befektető kacérkodott a Gyulai Húskombinát megvásárlásával, de a kedvezőtlen gazdasági, pénzügyi és technológiai helyzet mellett azért sem szálltak be, mert nem üzemet, hanem brandet akartak venni. A cég mottója egyébként: Tradíció és minőség.

szerző: Bod Tamás

forrás: mancs.hu

Megszenvedi a válságot a húsipar

Idén május közepéig 73 állattenyésztéssel, húsfeldolgozással vagy húskereskedelemmel foglakozó cég ellen indult felszámolás, ezzel az ágazat az örök vesztes építőipar mögé feljött a második helyre. Az Opten céginformációs szolgáltató adatai szerint a legnagyobb név a bukottak listáján a sertéstenyésztéssel foglalkozó, csaknem 5 milliárdos forgalmú gerjeni Pegano-Pig.

Április végéig 73 húsos cég ellen indult felszámolás Magyarországon. A rendelkezésre álló adatok szerint az állattenyésztők, húsfeldolgozók és -kereskedők közül a gerjeni Pegano-Pig a legnagyobb a maga 4,8 milliárd forintos 2007-es árbevételével. Amint elérhetővé válnak a 2008. évre vonatkozó mérlegek, lesznek ennél pontosabb adataink is - mondja Csorbai Hajnalka, az Opten stratégiai igazgatója.

A tönkrement cégek közül még négynek a forgalma haladta meg a 2 milliárd forintot 2007-ben. Bár a Pegano-Pig felszámolása az év elején indult, a többi nagy cégé mind áprilisban vagy májusban, ami azt mutatja, hogy a válság fokozatosan teljesedik ki, és egyre nagyobb cégeket ér el. Az öt nagy közül a Pegano-Pig és a 2,6 milliárdos árbevételű Bácsinnov Agrárinnovációs, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. főtevékenységei között szerepel a sertéstenyésztés, három másik cég viszont már a feldolgozásban illetve a kereske-delemben érdekelt leginkább.

A 2,8 milliárdos forgalmú Hunnia Húsipari Termékgyártó Kft. főtevékenysége a hús-, baromfihús-készítmények gyártása, a 2,7 milliárdos Ko-Bor-Hús termelő fő tevékenységi köre a hús- és húskészítmény-nagykereskedés, míg a 2,1 milliárdos Balaton Húsfeldolgozó és Kereskedelmi Kft. húsfeldolgozással és tartósítással foglalkozik. „A nagy feldolgozók és kereskedők bedőlése az ágazat legnagyobb problémája, mert ezek a cégek rendkívül sok beszállítóval dolgoznak, így közvetlenül és közvet-ve nagyon sok embernek adnak munkát" - véli az Opten stratégiai igazgatója.

Hasonlóan látja a helyzetet Antal Gábor, a Vágóállat és Hús Terméktanács elnöke, aki szerint semmiféle kormányzati program nem védi meg a tönkremenő magyar cégeket a külföldről érkező olcsó és silány minőségű termékektől, illetve a nagy kereskedelmi láncok erőfölényétől. „Ezek az emberek nem azért kerülnek utcára, mert rossz munkát végeznek, vagy mert nem hatékonyan dolgoznak, hanem azért, mert a mienknél nagyobb támogatottsági szintű országokból származó import kiszorítja a magyar húst a boltokból - állítja Antal Gábor.

Nem szükségszerű, hogy egy-egy cég felszámolása más cégeket is magával rántson - mondja az Opten stratégiai igazgatója, aki szerint néhány ezer forintért ma már online felületen bárki pillanatok alatt ellenőrizheti szerződéses partnerét. A nyers cégadatokat feldolgozó szolgáltatók akár figyelmeztetést is küldenek a megadott cégek helyzetében bekövetkező változásokról, az Egységes Online Követelésnyilvántartó Rendszerben pedig minden lejárt követeléssel kapcsolatos publikus információ megtalálható.

forrás: nol.hu

Sertéshús: kevés az alapanyag

A harmadára esett vissza Tolna megyében a sertéstartó telepek száma. Ennek köszönhető, hogy kevés az alapanyag, a felvásárlók a 420 forintot is megadják egy kiló élősertésért.

Minden negyedik sertés, amit itthon a feldolgozók átvesznek, importból származik, áll a Magyar Agrárkamara közleményében. Ezúttal azonban nem a nagyobb haszon reménye miatt szerzik be külföldről a disznót a felvásárlók, hanem mert nincs elég magyar sertés.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint ez év első negyedévében a vágások száma közel 20 százalékkal csökkent a múlt évihez képest, és 27 százalékkal kevesebb magyar sertést vásároltak fel a vágóhidak.

Jelenleg 410-420 forintot adnak egy kiló élő sertésért, ami nagyon jól hangzik a tavalyelőtti 300 forinthoz képest.

- Két éve olyan mélyponton volt az ágazat, hogy tömegesen számolták fel a vállalkozók a sertéstelepeket - mondta Lengyel Lóránd németkéri gazdálkodó. Ő jelenleg egy 200 anyakocás telepet tart fenn, de ezt szeretné 300-asra bővíteni. Annyira elfogyott a sertés, hogy ez hiányt váltott ki, emiatt megemelkedtek az árak. Az így keletkező nyereségből a termelő igyekszik pótolni az évek alatt felélt, leépített állományát.

A sertéstartás most pozitív irányba halad, és ez abból is látszik, hogy akik fennmaradtak a rostán, azok fejlesztenek, korszerűsítenek. Az uniós pályázatokon nyertes gazdák elkezdték a trágyatárolók kiépítését, melyre 75 százalékos a támogatás, illetve a technológiai fejlesztéseket - szellőzők, szigetelések, takarmány behordók építése - ahol 40 százalékos a támogatás.

Lengyel Lóránd szerint a szemléleten is kellene változtatni. Míg nálunk a trágyát veszélyes hulladékként, addig a holland, dán gazdaságok esetében ezt értékes tápanyagként kezeli az állam. Fejtrágyaként használják fel, és ehhez még támogatást is kapnak a gazdák. A több évig tartó hazai mélypont arra is jó volt, hogy aki maradt, az tudatosabban gazdálkodik.

Május végén Lajosmizsén az állattartók kezdeményezésére vélhetően megalakul az az országos minőségi rendszer, melynek lényege: minőségi árut hazai sertésből. A vásárlók figyelmét szeretnék a kiváló magyar húsra felhívni.

A Naki Mezőgazdasági Zrt. tulajdonában van a megye egyik legnagyobb és legkorszerűbb sertéstelepe. Két évvel ezelőtt Soltész Gyula vezérigazgató még azt mondta: toljuk magunk előtt a problémákat, a hullámvölgyből nem tudunk kijönni. Ma már ők is bizakodnak, és egy milliárdos beruházás közepén tartanak. A tervezett kilenc istállóból már négyet felújítottak. Jelenleg 17 ezer hízót értékesítenek évente, a számot 24 ezerre szeretnének bővíteni. A nehéz időszakban sem küldtek el senkit, így hetven embernek adnak munkát ma is.

Megváltoztak a vásárlási szokások, állítja több húsbolt tulajdonosa. Érezhető a válság hatása, mondta Kelemen Árpád, a szekszárdi Árpád-húsbolt vezetője. Egyre többen vannak, akik úgy mennek vásárolni, hogy előre megmondják mennyi pénzük van - pár száz forint - és annyi húst kérnek, amennyi belefér. Több fogy baromfiból, az olcsóbb, csontos sertéshúsból, de a drágább sertésből és marhából jelentősen visszaesett a forgalom. Mivel az étkezési jegyet is elfogadják ebben az üzletben, ez a forgalmukat is meghatározza. Természetesen vannak olyan vásárlók is, akik nem nézik a mérleget, amikor kiválasztják a főzéshez kívánatos alapanyagot, tette hozzá Kelemen Árpád.

forrás: agroland.hu

Superbrands a kombinátnak

Minden nehézség ellenére rangos elismerést nyert el a Gyulai Húskombinát. A cég Gyulai és Csabai kolbásza Magyarország legkiválóbb márkái közé került, melyek népszerűsítését egy új mozgalom segíti.

Alig van olyan ember az országban, aki ne hallott volna arról, hogy nehéz helyzetben van a Gyulai Húskombinát. Az ágazatot sújtó, egyes becslések szerint idén 15 százalékosra is tehető visszaesés nem kerülte el a nagy hagyományokkal bíró céget sem, amit komoly médiaérdeklődés kísért. A likviditási gondok mellett azonban jó hírről is be tudunk számolni. A vállalat édes paprikával készült páros kolbászát, a Gyulait és a csípős Csabait beválasztották Magyarország legkiválóbb márkái közé. A Superbrands díj azon márkák előtt tiszteleg, melyek kiemelkedő sikereket értek el, illetve e kivételes eredmények fenntartását biztosítják. A marketingszakma, a média és a tudományos élet vezető képviselőiből álló szakértők ennek az adatbázisnak a szűkített és frissített változatából választották ki a 2009-es év hazai superbrandsjeit. - A bizottság elé kerülő lista a Dun & Bradstreet által nyilvántartott mintegy 500 ezer, működő vállalkozás szűrésével és a legnagyobb hazai szakmai szervezetek, illetve kamarák ajánlásainak figyelembevételével jött létre. A szakértői bizottság tagjai pontozással, egyenként értékelik a márkákat, ennek a pontozásnak az eredménye a Magyarország legkiválóbb márkáit tartalmazó végleges lista, amelynek mostantól tagja a 140 éves gyulai húsipari cég két márkaterméke, a Gyulai és a Csabai kolbász. Az édes paprikával készült páros kolbász, vagyis a Gyulai már 140 éves múltra tekint vissza. Érdekesség, hogy ipari méretekben először a Csabait is a húskombinát kezdte gyártani, ennek immár negyven éve - mondta Ruck János, a húskombinát vezérigazgatója. A nemes hagyományok megőrzése érdekében egy új kezdeményezés megindítását jelentette be lapunknak dr. Görgényi Ernő fideszes képviselő. - "Szeretem a Gyulait / Egy szelet Magyarország" címmel mozgalmat indítunk. A cél az, hogy vásároljunk minél több hazai terméket, jelen esetben Gyulait, mert az is sokat segít a cégnek, mutatja az emberek elkötelezettségét - mondta Görgényi Ernő. A képviselő beszámolt arról is, hogy tegnap bejárást tartottak a húskombinát által a városnak az iparűzési adó egy része fejében felajánlott ingatlanon. - Vágóhídként ez az épület már nem használható, ám kisüzemi keretek között alkalmas lehet húsfeldolgozásra. A bejáráson részt vett egy lehetséges befektető képviselője, akinek felkeltette a figyelmét az ingatlan. Így az is elképzelhető, hogy ők veszik meg a Kétegyházi úti épületet, de az sem kizárt, hogy a város, és akkor bérbe adja az érintettnek - tájékoztatott Görgényi Ernő. A húskombinát ügyével két minisztérium is foglalkozik, egyelőre sem a munkaügyi, sem a gazdasági tárca nem hozott döntést a munkahelymegtartó támogatás, valamint a forgóeszközhitel ügyében. Csak hazai sertés húsából készül a két kolbász A Gyulai Húskombinát Superbrands sikerének értékét az is növeli, hogy két évtized alatt Magyarországon a korábbi tizenegymilliós sertésállomány napjainkra mintegy hárommilliósra esett vissza. Így alapvetően a húskombinát is behozatalra szorul. Ruck János vezérigazgató elmondta, a Gyulai és a Csabai kolbásznál a brüsszeli előírások szerint csak hazai sertés húsát dolgozzák fel.

forrás: bmhirlap.hu

Vinnék a magyar sertést, de kevés van

A tenyésztők sokkal több hazai élőállatot és hasított félsertést is el tudnának adni, ha lenne. Ami jó a tenyésztőnek, az csapás az élelmiszer-termelő ágazatnak - írja a Figyelő legújabb száma.

Nincs elég sertés a piacon! Mázli, hogy nekem most is van, amikor aranyáron mérik – dörzsöli a tenyerét az egyik Pest megyei nagygazda. Borúra derű, mert egy éve viszont az alacsony árak miatt hatalmasat bukott az állattartáson. Most kilónként 70–80 forinttal többet, 350-et is megkap az ugyanazzal a technológiával és takarmánnyal hizlalt hazai élősertésért.

Nem tragikus

Tavaly, az erős forint miatti olcsó import „megölte a magyar disznót”. A takarmányár-robbanás után, 2008 végére, történelmi mélypontra, 3,4 millió darabra zuhant a sertésállomány. A gazdák a ráfizetés helyett tömegesen vágták le a tenyészállatokat. Miként az várható is volt, hiány alakult ki: hízóból, süldőből kevesebb van a kelleténél. „Fél-egymillió sertéssel többet is felvenne a piac” – kalkulál Remény Ervin, a kisebb feldolgozókat tömörítő Húscéh vezetője. Legfeljebb az év vége felé, de inkább csak jövőre várható, hogy helyreáll a kereslet és a kínálat egyensúlya. „Csak azért nem tragikus a sertéshiány, mert a hazai fogyasztás is zuhan” – tapasztalja Kovács László, a Pick Szeged Zrt. vezérigazgatója. Az élelmiszer-fogyasztás az év első két hónapjában 2,0 százalékkal, de ezen belül februárban már 2,5 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel azelőtt.

Az élőállat azért drágul az idén – a tavalyi csapás ellenére is kitartó gazdák „állati szerencséjére” –, mert a 300–310 forintos euróval nem csak a párkányi, dunaszerdahelyi, bécsi bevásárló-turisták érkeztek meg Magyarországra, hanem a külföldi felvásárlók is. Euróban ugyanannyit, 1,1–1,2 eurót fizetnek kilónként, mint tavaly, ám az árfolyamváltozásnak köszönhetően az egy éve még a kontinens leggazdaságtalanabbjának tartott magyar hízó az idén a leginkább versenyképes a régióban. Ennek következtében sertésekkel megrakott kamionok várnak kilépésre a román határon, viszik a baromfit is Szlovákiába és a környező országokba. A tenyésztők sokkal több hazai élőállatot és hasított félsertést is el tudnának adni, ha lenne.

Halálra ítélt húsipar?

De persze ami jó a tenyésztőnek, az csapás az élelmiszer-termelő ágazatnak. A húsiparosokat ellehetetleníti, hogy miközben a szerintük így is drága élősertés ára felfelé kúszik, a késztermékeké nem vette át ezt a tempót (lásd a táblázatot). A haszon így leginkább a kereskedők és a gazdák zsebébe kerül. Olyannyira, hogy az egyik észak-dunántúli üzem tulajdonosa már egyenesen „halálra ítélt magyar húsipart” vizionál. A drága élősertésből szerinte ugyanis csak ráfizetéssel lehet tőkehúst készíteni, mert a kereskedelmi láncok lenyomják a beszállítóknak fizetett átvételi árat. A nagyvállalkozó napi 1 millió forintot bukik a húsüzemén, csak a márkázott húskészítményeitől remél boldogulást.

Persze az euróban most kevesebbe kerülő magyar élelmiszereket is vinnék a külföldi kereskedők – főleg az olcsóbbat –, de nincs mit. A hazai vágóhidaknak, a feldolgozóknak árcsatát kell vívni a hízókért az élőállat-exportőrökkel. Rosszul állnak a küzdelemben. Nincs pénzük a hizlalás megelőlegezésére a gazdáknál, a termelési integrációk fenntartására sem, mert a bankok szemlátomást visszavonulnak a válság miatt kockázatosabbnak ítélt húsipar finanszírozásából. „Csak a tőkeerősebb multik vannak könnyebb helyzetben. A közepes méretűek mellett a mintegy 250 élelmiszer-ipari nagyvállalat 60–70 százaléka is ki van szolgáltatva a bankoknak” – becsüli Folláth Györgyné, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (Éfosz) főtitkára.

Azt viszont találgatni sem akarja, hogy a megingott feldolgozók hány százalékának a fennmaradása múlik rövid távon közvetlenül csak a bankokon. Finanszírozási szempontból a tevékenység szerint a malom- és takarmányipari cégek vannak a legrosszabb helyzetben, amelyeket a hús-, illetve a baromfiiparosok követnek. Pedig éppen a válságban kellene beruházni, készülni a jövőre, de a drága hitelekkel kockázatos fejleszteni, az eltűnt nyereségből pedig nem lehet. A termelés így nem tud lépést tartani a régiós és nyugat-európai kereslettel, mivel az utóbbi két-három évben az olcsó import miatt leépültek a kapacitások. Ráadásul a külföldi partnerek is lejjebb szorítják a forintban számolt átvételi árat a magyar beszállítók szerződésében, ezzel „megosztoznak” az árfolyamnyereségen. „Ennek nagy részét az erős külföldi beszerző és kereskedelmi csoportok szerzik meg, és nem a magyarok” – összegzi a helyzetet Fórián Zoltán, az Agrár Európa Tanácsadó Kft. üzletágvezetője.

Importkényszer

A megrendült élelmiszer-ipari cégek állami forrásokból történő azonnali, átmeneti megsegítését szorgalmazza ezért Nagy Endre, a Herz Szalámigyár Zrt. vezérigazgatója is. Annál is inkább, mivel a cégvezető nem az árfolyamváltozás számlájára írja a kialakult helyzetet, hanem évek óta tartó folyamatról beszél. A sertéstartás az utóbbi években oly mértékben csökkent, hogy 2006 óta az ország importálni is kénytelen.

Most a magyar cégek a szerződések ellenére sem szállítanak elég árut, az áruházláncok a hiányzó mennyiséget így a drágább importtal pótolják. „Mihelyt azonban euróban számolva ismét felmegy a magyar élelmiszer termelői ára, újra a hazai üzletekbe hoznák az árut azok a 80 százalék hazaiért kardoskodók is, akik most nem teljesítik a szerződéses kötelezettségeiket” – előlegezi meg a jövőt Hackl Mónika, a Tesco Global Áruházak Zrt. szóvivője. Két évvel ezelőtt a leszerződött tejet adták el a termelők exportra, mert éppen többet kaptak érte. A hiányt pótló olcsó szlovák tej olyan népszerű lett, hogy – hiába tiltakoztak a termelők tavaly az Auchan előtt – azóta is a piacon maradt.

szerző: Szirmai S. Péter

forrás: fn.hu

Szakértői tárgyalásokra van szükség a húsipari gondok megoldásához

Mielőbbi szakértői tárgyalásokat sürget a húságazat gondjainak megoldása érdekében Zádori László független szakértő, a Vágóállat és Hús Terméktanács (VHT) volt titkára.

A szakember közölte, a magyar húságazat gondjain csak akkor lehet segíteni, ha az ágazat szereplői, beleértve a bankokat is, mielőbb tárgyaló asztalhoz ülnek, és megbeszélik, hogy milyen finanszírozási feltételekkel lehet az ágazatba pénzt pumpálni.

A többlet források bevonásához azonban megfelelő háttérszámításokra van szükség ahhoz, hogy a pénzintézetek biztonsággal kihelyezhessék forrásaikat az ágazatba.

Zádori László szerint az nem lehet kérdéses, hogy Magyarországon a sertéstartás jövedelmező lehet, amennyiben megfelelő pénzügyi hátteret biztosítanak mind az állattartóknak, mind pedig a feldolgozóknak. Ehhez az alapvető feltételeket az biztosítja, hogy az ország a gabonaövezetben fekszik, és így a takarmányellátás nagy biztonsággal megoldható.

A szakértő ugyanakkor arról is beszélt, hogy az alapanyag-termelőknek saját feldolgozó kapacitásra is szüksége lenne ahhoz, hogy a sertéstartás a jövőben nyereséges üzlet legyen. Úgy vélte: ez leginkább szövetkezeti formában valósítható meg, és legalább további egymillió sertés levágását tenné lehetővé évente.

Jelenleg Magyarország sertésállománya mintegy 3,4 millió. Tavaly mintegy 4,5 millió sertést vágtak le, és ma már minden negyedik sertés külföldről érkezik, amit Magyarországon feldolgoznak. Szakértői vélemények szerint ugyanakkor a kapacitások alapján Magyarországon évente mintegy 8 millió sertést lehetne levágni, mivel még mindig 400 körüli feldolgozó működik.

A gazdasági válság hatásai ebben az ágazatban is jelentős mértékben érezhetők. Például: a nagyhírű Herz Szalámigyár Zrt. is gondokkal küzd, nemrégiben elbocsátásokra kényszerült, és működésének fenntartásához jelentős összegű forgóeszköz-hitel kellene. Emellett a Gyulai Húskombinát is a kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt kénytelen termelését visszafogni.

forrás: hvg.hu

23 millió tonna gabona teremhet Ukrajnában

Kissé felfelé módosította a mostani idényben várható ukrán gabonatermésre szóló előrejelzését az UkrAgroConsult, a jövő évit viszont csökkentette. Az előrejelzés szerint az idén 23,40 millió tonna gabona várható Ukrajnában, korábban 23,38 milliót várt a kutatóintézet. A 2009/2010-es idény termésvárakozását viszont 18,11 millió tonnára mérsékelték az előzőleg becsült 19,35 millióról. Az intézet felfelé módosította az idei búzaexport kilátását, 12 millió tonnára 11,5 millióról. A mostani - tavaly júliusban kezdődött - idény első tíz hónapjában 21,4 millió tonna ukrán búza talált vevőre külföldön. Ukrajnában tavaly rekord mennyiségű, 53,3 millió tonna gabona termett, egy ével korábban 29,3 millió. Az Európai Unió gabonaterméséről a múlt héten csütörtökön jelent meg elemzés, a francia Strategie Grains szerint az idén kevesebb gabona teremhet az unióban a tavalyinál, elsősorban amiatt, hogy Magyarországon, Lengyelországban és Romániában várhatóan kisebb lesz a búzatermés a szárazság miatt. Az EU gabonatermését 289,7 millió tonnára teszi a francia elemző, ez 4,5 millióval kevesebb az előző becslésnél. Ám, ha a termés elmarad is a tavalyi rekord mennyiségtől, még mindig nagyobb lesz, mint a 2006-os 262 millió tonna és a 2007-es 256 millió tonna.

forrás: index.hu

Összeomló magyar sertéstenyésztés - Disznó szerencsétlenség

Az ország immár hízóból is importra szorul: a sertéstenyésztés ésszerű átalakítását addig halogatták az érdekeltek, amíg magától összeomlott. A háztájinak befellegzett, a holland ipar ugrásra készen áll.

"Európa éléskamrája lehetünk. Csak az a kérdés, hogy ki és mivel fog bennünket megtölteni" - dohogott húságazatunk egyik prominense április végén, a hódmezővásárhelyi állattenyésztési napok szakkonferenciáján. A résztvevők kezében akkor már körbejárt egy lehangoló friss statisztika arról, hogy Magyarországon az év első két hónapjában minden negyedik levágott hízó importból származott - és enélkül akár belső ellátási gondok mutatkozhattak volna a kereskedelemben.

Az áru meg az alap

Hiányjelek így is vannak: a klaszszikus fehér szalonnát már keresni kell a boltokban, és megritkult a "házi jellegű" hurka és kolbász kínálata is. Nem véletlenül: a hozzájuk szükséges "olcsó" nyersanyagok értékesebb készítményekhez kellenek. Ez az állapot aligha tarthat sokáig, mert tőkeerős és kiváló technológiájú hizlaló rendszerrel rendelkező holland versenytársaink már itt állnak a kapuk előtt. Milliós nagyságrendűnek tervezett "disznógyártásuk" pillanatok alatt betömheti azt a lyukat, ami a húságazat kínálati oldalán tátong. Az új piaci szereplők leginkább a hazai kistermelőket fenyegetik. Amikor az idén februárban az utolsó szakaszba értek a hazai élelmiszerek kereskedelmi forgalmazását "óvatos protekcionizmusban" részesítő élelmiszer-etikai kódexről zajló tárgyalások (lásd: Magyar polcra magyar árut?, Magyar Narancs, 2009. március 5.), egyre több ágazati szakember vetette föl: szép az egyezség, de mi van, ha a belső termelés nem lesz képes kielégíteni a megszabott nyolcvanszázalékos forgalmi igényt? Márpedig a sertéshúságazatban most ez a helyzet. Az alapmutatót, az úgynevezett önellátási fokot (vagyis azt, hogy adott termékből mekkora a hazai és az importáru aránya) még az optimistább elemzők is hetven és nyolcvan százalék közé teszik, a borúsabban látók szerint viszont nincs az hatvan sem. A friss hús még úgy-ahogy "hazai jellegű", de a feldolgozott termékekben pillanatnyilag alig akad magyar alapanyag. Mindez persze drágulással is jár, ami tovább rontja a hazai élelmiszeripar mérlegét - a húsipari cégek több mint fele a tönk szélén lavíroz, a patinás Herz például épp a napokban válik meg félezer munkásától. Erre aligha kényszerült volna a korábban prosperáló cég, ha nem méregdrága euróból kellene fedeznie a szalámi- és kolbászgyártás alapanyagigényét. És így van ezzel még jó néhány más vállalat is, például a gyulai kombinát, amely lapzártánkkor minisztériumokhoz és vezető politikusokhoz címzett petícióval próbálja felhívni a figyelmet kilátástalan helyzetére. De hová lett a magyar disznó? Amikor a kilencvenes évek vége felé a rendszerváltáskor regisztrált tizenkétmilliós magyar sertésállomány megfeleződött, a szakmai szervezetek azonnali és hathatós intézkedéseket követeltek a Horn-kormánytól, nehogy a létszám a "lélektani alsó határként" megjelölt ötmillió darab alá essen. A legfőbb okok között a vidéki munkahelyek megőrzését mint szociális, a gabona-hús termelés egyensúlyát mint közgazdasági alapkövetelményt jelölték meg. Ma már tudjuk, hogy a lélektani határ lejjebb is lehet az ötmilliónál: jelenleg a hivatalos statisztika alig valamivel több mint hárommillió hízósertést rögzít - a biztonságosan százszázalékos belső ellátáshoz 4,2 millió vágni való állat kellene. Tavaly ilyenkor ez a szám még 3,8 millió volt, de közben a déli megyék óljait főként a romániai - meg a szerb, horvát és görög - jól fizető felvásárlók "kitakarították". E felvásárlás zöme úgynevezett kistermelői állat volt, s tényleges mértékéről halvány gőzük sincs az illetékeseknek. A szakminisztériumnak hivatalosan is tanácsokat adó ágazati korifeus így írta le a helyzetet: este még röfögött, hajnalra eltűnt, hiába kereste a szerződött helyi felvásárló. A csaknem négyszáz forintos és most is egyre növekvő élősúlyár ugyanis mindent felülír. Az így keletkező űrt azonban nem könnyű saját erőből feltölteni, hiszen a koca- (nőstény disznó, jobb helyeken még: göbe) állomány is apadt, és egy egymilliós természetes állományfejlődéshez másfél-két esztendő sem elegendő. Az pedig a jelenlegi piaci viszonyok között túlságosan hosszú idő. És ezt látják mások is.

Fontos feladat

Például néhány holland ágazati nagybefektető, akik gyakorlatias, immár a telepek megvásárlásában is megmutatkozó terveik szerint Magyarországra hoznának akár több millió hízósüldőt, amik itt válnának vágóállattá. Ezek az állattartók megfelelő szerződéses háttérrel, fix beszállítóként egy csapásra főszereplővé válnának így a hazai piacon. Aligha sejtik, milyen hideg precízióval hajtanak végre egy 2003-as, félig-meddig hivatalos (az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézetben készült) tanulmányban kívánatosnak tartott változtatást a hústermelés belső szerkezetében. Az elemzésben szó szerint a következő olvasható: "Ha Magyarországon hosszabb távon fennmarad a saját termelésű fogyasztás magas aránya, az kihat a versenyképes üzemek termelésére. A szervezetlen kisüzemi (ún. háztáji) termelés piacról történő kivonása viszont elengedhetetlen feladat. Nemzetközi összehasonlításban ugyanis példátlan az olyan alapanyag-termelőknek az aránya és száma, akik a szervezetlenség, ellenőrizhetetlenség, piaci zavarkeltés mellett a nemzetközi piacokon elfogadhatatlan minőséget termelnek. Magyarországon csak a szervezett, megfelelő méretű családi gazdaságok és a koncentrált kibocsátók alapozhatják meg a versenyképes sertéshústermelés stratégiáját." Nos, a hollandok kifogástalan tervekkel jönnek Magyarországra. Ágazati információk szerint egyikük már az idén első lépésben harmincezer hízó süldőszaporulatát szállítaná Magyarországra, vagyis rövid távon csaknem kilencszázezer darabbal "lökné meg" a jelenlegi állományt. A magyar érintettek szerint e lépés brutálisan átalakítja a hazai piacot és termelést, ugyanis az állatokkal együtt a jelenleg elérhető legmagasabb színvonalú és hatékonyságú technológia is hazánkba érkezik, olyan élősertés-átadási árakkal, amikkel a legtöbb korszerűtlen hazai hizlalda képtelen lesz versenyezni - a kistermelőkről nem is szólva. Így aztán marad a könyörtelen szelekció: aki fölveszi a kesztyűt és meglépi az amúgy sem elodázható modernizációs lépéseket, az megmarad, a többiek pedig kiesnek a verkliből.

Környezetváltás

E pillanatban mindez elkerülhetetlennek tűnik. És ennek az éppen tátongó piaci lyuk csak az egyik oka. Ha ugyanis az egyébként stabil exportpiacokkal (is) rendelkező, iparszerűen termelő külföldiek terjeszkedni akarnak, más útjuk aligha lehet, mint Kelet-Európa. Az említett dokumentum szerint néhány nagy sertéstermelő országban (Hollandia, Dánia) az állatsűrűség már olyan mértékű, hogy "a környezet terhelése felvetheti a termelés csökkentésének igényét. Ebben az összefüggésben felvetődhet a leginkább környezetterhelő fázis (a vágósertés-előállítás) bővítésének áttelepítése a csatlakozó országokba. Magyarországon a környezet még terhelhető. (...) Ezért a termelés, illetve egyes kapcsolódó tevékenységek sajátos exportja prognosztizálható már a csatlakozás utáni első években is." Komoly tételekről van szó. Az említett országokban a környezetvédelemmel, az állattartás károsanyag-kibocsátásának semlegesítésével kapcsolatos költségek a bruttó költségek 8-10 százalékát is elérik - ugyanez mifelénk legfeljebb 2-3 százalék. ("Írjál inkább ötöt, mégis jobban mutat" - sugalmazta e ponton a Narancs tudósítójának az agrártárca egyik szakilletékese, szája sarkában kesernyés mosollyal.) Ez pedig millió darabos élőállat-termelésnél már milliárdos tétel. A kialakuló új magyarországi rend közgazdaságilag többféle hasznot is hozhat: javulhat a napjainkban meglehetősen félrebillent, hetven-harminc százalékosra becsült gabona-hús termelési egyenleg, ezen túl stabilizálódhat jó néhány, jelenleg igencsak ingatag helyzetű feldolgozóipari vállalkozás, és kiszámíthatóbbá válnak az itthoni kínálat árai is. Súlyos kérdés viszont, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik óhatatlanul kiszorulnak a piacról - elsősorban a bevételeik jó részét elveszítő dél-alföldi és dunántúli kistermelőkkel. Több tízezer honfitársunk megélhetéséről van szó. Számukra a szakkormányzat - mivel segéllyel ezt az ügyet megoldani nem lehet - az úgynevezett extenzív tartási módokhoz kapcsolódó "egyéb" hasznosítási formákat ajánlhatja a biogazdálkodástól kezdve a falusi turizmushoz kapcsolódó táj- és hagyományőrző tevékenységekig. Igaz, a jelenlegi fogyasztáscsökkenési trendek közepette nemhogy a drágább biohúsra, de a legigénytelenebb tőkeárura is kevéssé van igény, és egyelőre nem kell tartani a rusztikus magyar állattartási módok iránt érdeklődő pénzes turisták tömeges rohamától sem. Az új technológia bérmunkaerőt is alig igényel, így arra sem lehet számítani, hogy az ötkocás kisgazda legfeljebb beáll gondozónak a hollandushoz - hiszen azokban az üzemekben némi túlzással több lesz a mérnök, mint a segédmunkás. A holland disznók bejövetele tehát alapjaiban rajzolhatja át a magyar vidék egyik alapágazatának viszonyait. Ezen azonban csak az csodálkozik, aki a nyilvánvaló világtrendekről eddig sem volt hajlandó tudomást venni. A mi kistermelőinknek hosszú évek óta minden kormány, érdekvédelmi és szakmai szervezet kórusban üzente: fogjatok össze, mert a szoros termelői és feldolgozói összhangra épülő fejlett konkurenciával csak így lehet felvenni a versenyt. Ezerszer leírták, mindhiába, hogy az évi húszmillió darabos vágást felmutató, dunántúlnyi Dánia sertéságazata egyetlen tulajdonos kezében van, az pedig nem más, mint az ottani gazdák szakmai szervezete. Példa tehát lett volna, de az egységes fellépés helyett mindenki - és ide kell érteni a hazai nagyüzemek jelentős részét is - a maga kis zavarosában próbált halászni. Aminek, íme, itt az eredménye. Lehet viszont sírdogálni - az nekünk úgyis nagyon megy.

szerző: Tamás Gábor

forrás: mancs.hu

Rövid hírek az USA-ból és Kanadából

Washington, 2009. május 19.

• A sertésinfluenzától való félelem április második felében kereskedelmi válaszreakciókkal is járt. Oroszország, a Fülöp-szigetek, Tájföld és Jordánia például betiltotta az amerikai sertéshús importját, ami érzékenyen érinti az ágazatot, mivel a négy ország összesen körülbelül 530 millió dolláros piacot jelent. A korlátozás, és a sertésinfluenza miatt várhatóan bekövetkező fogyasztáscsökkenés miatt a sertéshús ára érezhetően csökkent, azonban a kukorica határidős árára egyelőre nem volt érdemi hatással. Az Egyesült Államokban a sertésinfluenza miatt nem rendeltek el állategészségügyi korlátozást, és nem jeleztek sertésekben történt megbetegedést sem.
• A Kanadai Statisztikai Hivatal adatai szerint a kanadai sertésállomány 11 éves viszonylatban a legalacsonyabb szintre esett vissza: április 1-jei állapot szerint 11,9 millió sertést tartottak az országban, amely 8,6 %-kal kevesebb, mint az elmúlt évben. A magas takarmányköltségek, az alacsony felvásárlási árak és az amerikai eredet-megjelölési rendszer (COOL) hatálybalépése miatt jelentősen csökkent a sertéstenyésztéssel foglalkozó farmok száma. 2009. április 1-jei állapot szerint összesen 8300 sertéstartó gazdaság működött Kanadában, ami 1000-rel kevesebb a tavalyi számoknál. A szövetségi kormányzat tenyésztés-selejtezési programjának köszönhetően többen kivonultak a termelésből, amit a vágások számának (egyedéves adatok) 3,9 %-os emelkedése is jelez. A sertésexport 2008 első negyedévéhez képest 42,8 5-kal (!) csökkent; a választási malacok USA-ba történő kivitele negyedéves összehasonlításban 1,68 millióról 1,13 millió darabra esett vissza.

szerző: Dr. Tóth Attila

forrás: fvm.hu

A románok is keresik a magyar disznót

Csökken a hazai sertésállomány, emelkedik a felvásárlási ár és egyre több a külföldről behozott sertés. Szakemberek a húsipari termékek iránti kereslet visszaesésére is számítanak.

Magyarországon minden negyedik levágott disznó külföldről kerül a hazai vágóhidakra – állítja közleményében a Magyar Agrárkamara. Itthon csökkent is az állomány, ez is oka lehet annak, hogy akár 10–15 százalékkal drágulhat a sertés ára. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint 2009 első negyedévében az összes vágások száma 19 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Ráadásul a hazai állományból 27 százalékkal kevesebb sertést vásároltak fel a vágóhidak, mint korábban. Az importból származó állatok vágása 18 százalékkal nőtt. Az összes vágáson belül nőtt az importáru részaránya is. A tavalyi 17 százalékkal szemben az első negyedévben már 25 százalékra.

A Magyar Agrárkamara közleménye szerint a hazai sertések felvásárlási ára az első három hónapban 19 százalékkal volt magasabb a tavalyi időszakhoz képest. Az élő sertés ára jelenleg 330–350 forint kilónként. Ez akár 10–15 százalékkal tovább növekedhet. Okai között a lecsökkent hazai állatállományt, a magyar vágóállat iránt jelentősen megnőtt román keresletet és a gyenge forintot említik a szakemberek.

Ugyanakkor idén a nehezedő gazdasági helyzet miatt akár 5–10 százalékkal csökkenhet a húsipari termékek iránti belső és külső kereslet, miközben az ágazatnak a gazdasági válság miatt jelentős finanszírozási gondokkal is meg kell küzdenie. Emellett a takarmányárak a szójaimport miatt csaknem 30 százalékkal emelkedtek. Jó hír viszont, hogy új piacokra is szállíthatnak magyar kereskedők. Komoly igény mutatkozik Japánban és a Távol-Keleten is a magyar, jó minőségű sertéshúsra is – tájékoztatott a Magyar Agrárkamara. Lengyel Oszkár szili gazda jórészt egyetért a kamara megállapításaival. Tőle a múlt héten 342 forint kilónkénti árért vették a legjobb minőségű disznót. Nekik hetven anyakocájuk van.

• Valóban jelentős import érkezik hazánkba, lehet, hogy még több is, mint azt a kamara adatai tükrözik – fejtette ki a termelő. – Azt sem lehet persze egészen magyar disznónak minősíteni, amit itthon hizlalnak fel. Nagyon sok ugyanis a dánoktól, németektől behozott malac. A felvásárlási ár valóban magasabb, mint korábban és várjuk a további emelkedést is. A szójaár megint tízezer forint körül van, vagy inkább felette. Emelkedtek a premixek, a gyógyszerek. Ha például egy malacot védeni akarunk a betegségek ellen, csak a gyógyszerköltség ezer forint. Lengyel Oszkár hozzátette:
• a gazdák terheit tovább növelik a magas gabonaárak.

A Lengyel-gazdaságot ez nem sújtja olyan mértékben, mivel a takarmányt maguk termelik meg. A külföldi piacokkal kapcsolatban megjegyezte, hallott már olyanról, hogy a távol-keleti vevő éppen azért állította le a kivitelt, mert rájött: a magyar disznóként szállított áru malackorában még dán vagy éppen német volt. Ő pedig a magyarhoz ragaszkodott. A román piacról is vannak ismeretei.– Tudomásom szerint odakint 600 forint körül van a disznó ára kilónként. Hallottam, hogy most már a felvásárlók a Dunántúlra is átjönnek, mert az alföldi malacokat már kihordták az országból. Ezért is kevesebb a hazai állomány – mondta Lengyel Oszkár.

Lengyel Oszkár szili gazda a felvásárlási ár emelkedésére számít.

szerző:Cs. Kovács Attila

forrás: kisalfold.hu

Négyből egy importállat

Budapest - Immár minden negyedik, Magyarországon feldolgozott sertés importból származik. Ezzel együtt is az első negyedévben az összes vágások száma 19 százalékkal csökkent az előző évihez képest.

Az év további részében akár 10-15 százalékkal is drágulhat a sertés. Itthon ugyanis tavalyhoz képest 13 százalékkal kisebb az állomány, ma már minden negyedik levágott disznó import - figyelmeztet a Magyar Agrárkamara közleménye.

A sertéságazat általános helyzete egyszerre stagnáló és csökkenő állapotot jelez. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint 2009 első negyedévében az összes vágások száma 19 százalékkal csökkent az előző évihez képest. Ráadásul a hazai állományból 27 százalékkal kevesebb sertést vásároltak fel a vágóhidak, mint korábban. Az importból származó állatok vágása ugyanakkor 18 százalékkal nőtt. Az összes vágáson belül nőtt az importáru részaránya, a tavalyi 17 százalékal szemben 2009 első negyedévében már 25 százalékra emelkedett.

A Magyar Agrárkamara közleménye szerint a hazai sertések felvásárlási ára 2009 első negyedévében 19 százalékkal volt magasabb a tavalyi hasonló időszakhoz képest. Az élősertés ára élősúlyban jelenleg 330-350 forint kilogrammonként, ez az ár az idén az előrejelzések szerint akár 10-15 százalékkal tovább növekedhet az előző évhez képest. Az okok között a lecsökkent hazai állatállomány, a magyar vágóállat iránt jelentősen megnőtt román kereslet és a gyenge forint egyaránt szerepet játszik.

Ugyanakkor az idén a nehezedő gazdasági helyzet miatt akár 5-10 százalékkal csökkenhet a húsipari termé-kek iránti belső és külső kereslet, miközben az ágazatnak a gazdasági válság miatt jelentős finanszírozási gondokkal is meg kell küzdenie. Emellett a takarmányárak a szójaimport miatt csaknem 30 százalékkal emelkedtek.

Jó hír viszont, hogy új piacokra is szállíthatnak magyar kereskedők: az amerikai sertéshús iránt visszaesett a kínai és orosz kereslet, ez a rés új piacokat nyithat a nagy európai exportőrök előtt. Az értesülések szerint komoly igény mutatkozik továbbá Japánban és más távol-keleti országokban is a magyar, génmódosítás-mentes kukoricával takarmányozott sertéshús iránt.

A sertéstartás költségei egyébként emelkednek. Ezen belül a takarmányköltségek növekedése a 60-70 százalékot is elérheti. 2009 eleje óta a takarmányköltségek, azon belül is a szójafehérje áremelkedése figyelhető meg. Ennek ára általában 220-240 euró/tonna között ingadozik, jelenleg viszont 320-330 euró az ára. A gabonafélék is drágultak. A kukoricáé 115,65 euró/tonnáról 141,51 euró/tonnára, a búzáé 126,45 euró/tonnáról 151,31 euró/tonnára, az árpáé pedig 110,45 euró/tonnáról 125,31 euró/tonnára nőtt. Százalékban kifejezve az ár-emelkedés a szójánál 50, a kukoricánál 22, az árpánál 13, a búzánál 20 százalékot jelent. A takarmányok átlagos összetételét vizsgálva az áremelkedés mintegy 29,5 százalékos - tartalmazza a Magyar Agrárkamara elemzése.

forrás: vasnepe.hu

Megszűnik a gyulai felvágott

Megszünteti 15-20 felvágott jellegű húskészítményének gyártását a Gyulai Húskombinát Zrt. és mostantól két piacvezető márkája, a gyulai kolbász és a gyulai kenőmájas előállítására koncentrál.

A tulajdonosok azért döntöttek így, mert a vállalatnál likviditási válság alakult ki. A beszűkült hitellehetőségek miatt a cégnek át kell szerveznie működését, amely a termelés csökkentésével jár - mondta a Világgazdaságnak Ruck János vezérigazgató.
A pénzügyi gondokat az váltotta ki, hogy a vállalat a hiányzó források pótlásáról nem tudott megegyezni a működést finanszírozó bankokkal. A társaság többségi tulajdonosa, a nádudvari Hage Zrt. a közelmúltban 500 millió forintos segítséget nyújtott a cégnek, de az alapanyag-ellátás biztosításához további 700-800 millió forintra lenne szükség. A többletköltség egy részét a magasabb importárak okozzák.
Az átszervezések nyomán a cég kolbászgyárának kihasználtsága 80-90 százalékos lehet, vágóüzemében viszont 30 százalékkal csökken majd a termelés - mondta Ruck János. A 80 százalékban belpiacra termelő GYH számára biztató, hogy hazai értékesítési lehetőségei továbbra is megvannak.
A vezérigazgató tájékoztatása szerint a társaság hetek óta előzetes tárgyalásokat folytat a Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB), hogy igénybe vehesse a pénzintézet 30 milliárd forintos bankgarancia-csomagját.
A cég hitelmennyiség egymilliárd forinttal csökkent az elmúlt két évben, így a vállalat ma 1,8 milliárdos banki forrással gazdálkodik. A további finanszírozást azonban nehezíti, hogy a pénzintézetek újabb biztosítékokat kérnek. A GYH-nál emellett várhatóan nem kell jelentősen csökkenteni az 500 fős dolgozói létszámot.

...

forrás: origo.hu

Termőfölddel kapcsolatos adatok Romániából

Bukarest, 2009. május 15.

A román Agrár- Vidékfejlesztési és Erdészeti Minisztérium közzétett a román termőföldről adatokat.

Romániában jelenleg a 13,9 millió ha megművelhető termőföldből kis gazdaságok (akár 1 ha alattiak) tulajdonában van 9,1 millió ha, nagyobb befektetők kezében 4,8 millió ha terület van, ezen gazdaságok nagysága elérheti akár a 6-7000 ha-t is. A földterületek nagysága nagyon elaprózódott, az átlagos birtokméret 2,2 ha, az európai uniós átlag 19 ha.

A ténylegesen megművelt földterület 2008-ban mindösszesen 7-8 millió ha között volt, a többi parlagon hevert. Ugyanakkor minden román állampolgárra átlagosan 0,42 ha megművelt földterület jut, ez jónak számít, mivel az európai uniós átlag 0,236 ha/ lakos. Az 1 hektárra vetített agrárbefektetések szempontjából Románia messze az utolsó helyen áll, ha egyéb kelet-európai országokhoz viszonyítjuk, mint pl. Lengyelország, Magyarország, Szlovákia vagy Csehország. A kisgazdaságok 50 %-a önfenntartó gazdálkodást folytat, agrárpiaci szereplőként nem jelenik meg.

A nemzeti össztermékhez való agrárium -hozzájárulás 2008-ban 7 %-os volt, az idén a krízisnek köszönhetően ez csökkeni fog 4,1 %-ra. Vannak a piacon külföldi agrárszereplők, ezek közül fontosabbak a dán Ingleby, az Agro Syd Invest, FirstFarms, Dangro Invest és a Jantzen Development és a Smiethsfield. A külföldi befektetők több ezer hektár összefüggő területet bérelnek. A legnagyobb területet bérlő külföldi cég a Dagroinvest 6000 hektáros területtel. Ehhez tervezi újabb 1600 ha bérbe vételét. Dániából szeretne agrárvállalkozókat csábítani bérelt területek megművelésére. A termőföld értékében nagy ingadozások vannak, amíg az ország nyugati részén lévő, jó minőségű termőföldek 4000 Euró / ha áron kelnek el, addig az ország más területein 1000-1500 Euró / ha áron cserélnek gazdát. Ez még mindig jóval alacsonyabb, mint a nyugat-európai ár. Az idén hektáronként 107 euró támogatást kap Románia az Európai Uniótól, ez a következő években 142 euróra emelkedik. A terület-alapú támogatást az földterülettel rendelkezőknek mindössze 25 %-a veszi igénybe.

Az agrárminisztérium munkatársainak elmondása szerint - amennyiben a terület-koncentrálódás nem következik be és legalább 10 ha-os átlagot nem tudják produkálni és a kifizető ügynökség munkájában a terület-alapú támogatások terén lényegi változás nem áll be a gazdák tájékoztatásában illetve segítésében, akkor Románia agráriuma vesztes lesz a csatlakozás után. Emiatt is kérték az Európai Uniót a románok az 1 ha alatti termőterülettel rendelkező termelők támogatására. Tervezik továbbá, hogy azokat a termőföld tulajdonosokat, akik a területükön 2 éven át semmilyen mezőgazdasági vagy terület karbantartási munkát nem végeznek ill. végeztetnek, bírság megfizetésére kötelezik. A bírság tervezett összege a terület becsült hozamának 10 %-a lenne.

Szerző: dr. Szabó József Andor

Forrás: fvm.hu

Népszerű az influenzamentes magyar sertés

Az év hátralévő részében akár tíz-tizenöt százalékkal is emelkedhet az élő sertés felvásárlási ára - állítja a Magyar Agrárkamara legfrissebb összegzése.

A jelenség oka, hogy Magyarországon a múlt évhez képest tizenhárom százalékkal csökkent az állomány. Emellett a magyar vágóállat iránti román kereslet is jelentősen megnőtt, illetve az esetleges drágulásban a gyenge forint is szerepet játszik. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint az idei első negyedévben az összes vágás száma a tavalyi adatokhoz képest ötödével csökkent. A belföldi állományból huszonhét százalékkal kevesebb sertést vásároltak fel a vágóhidak, mint korábban. Az import állatok vágása viszont tizennyolc százalékkal nőtt. Az összes vágáson belül nőtt az importáru részaránya, a tavalyi tizenhét százalékkal szemben az év első negyedévében már huszonöt százalékra emelkedett. (Szakértői becslés szerint tavaly Magyarországon mintegy négy és félmillió sertést vágtak le.)

A Magyar Agrárkamara közleménye szerint a magyar sertések felvásárlási ára 2009 első negyedévében tizenkilenc százalékkal volt magasabb a tavalyi év hasonló időszakához képest. Az élősertés ára jelenleg háromszázharminc-háromszázötven forint kilogrammonként, élősúlyban számolva. Ez az ár előrejelzések szerint akár tíz-tizenöt százalékkal növekedhet. Jó hír, hogy a magyar kereskedők új piacokra is szállíthatnak. Az amerikai sertéshús iránt visszaesett a kínai és orosz kereslet, ami új piacokat nyithat az európai, így a magyar exportőrök előtt is. Japánban és más távol-keleti országokban is komoly igény mutatkozik a magyar, GMO-mentes kukoricával előállított sertéshús iránt.

forrás: origo.hu

Elkészült a szalonnával hajtott autó

Egy Wisconsin állambeli minicég, a Bio-Blend Fuels mutatta be a legújabb bioüzemanyagot, ami szalonnából, pontosabban a főtt baconszalonna előkészítésekor melléktermékként kapott disznózsírból készül. A cég egy három hektáros farmon tart fenn egy feldolgozóüzemet: a szalonnát mikrohullámmal kezelik az előfőzés során, és az ekkor kicsepegő zsírt fogják fel, és ebből készítik a biodízelt. Az amerikaiak borzasztó étkezési szokásai biztosítják az alapanyagunkat – mondta el a Los Angeles Timesnak a céget vezető Dan Kaderabek, aki egyébként a saját autóját, és a hajóját is a saját üzemanyagával hajtja.

Wisconsinban a hagyományos benzin gallonja (3,8 liter) 2,2 dollárba kerül, ami nagyjából 120 forintnak felel meg literenként. A fele-fele arányú dízel-biodízel keverék 2,09 dollár, míg a Bio-Blend Fuels tisztán szalonnából készült üzemanyaga 1,99. A szalonnából készült biodízel ráadásul nemcsak környezetbarát, és nem támaszkodik a kőolajra, de állítólag isteni sültszalonna-illatot áraszt a vele hajtott autó.

forrás: index.com

Sajátos export

Jó hír, hogy a sertésinfluenza, annak emberre veszedelmes változata talán mégsem lesz olyan veszedelmes, mint arra sokan számítottak. Jó hír még akkor is, ha tudtuk, bennünket Mexikó irányából sem a "humánforgalom", sem az onnan érkező, rizikósnak is bizonyulható áru importja, pláne a hazai állományt esetleg tömegesen érintő "kényszerintézkedés" réme nem fenyeget. Aggodalomra - persze más természetűre - azonban van és lesz amúgy is okuk a hazai sertéstartóknak. S ennek bizony legalábbis közvetett, de nyomós okát adja, hogy a fejlett világ állattartását egyre keményebben feszíti saját iparszerűsége. Hogy túl sok állat hízik kis területen.

Az intenzív állattartás közgazdasági, állat-egészségügyi, környezetvédelmi és járványügyi előnyeiről, illetve hátrányairól könyvtárnyi elemzés, előrejelzés szól - ember legyen a talpán, aki "külsősként" azokból meg képes mondani, mi is lenne az igazság. Annyi egyértelműnek látszik, hogy több európai országra állattartási ügyben ki lehet tenni a "megtelt" táblát: a dunántúlnyi Dánia húszmillió hízóját már így is alig bírja el a helyi környezet. Ezért - és nem mellesleg pontosan a koncentrált járványveszély okán - már korábban felmerült, hogy talán hízhatnának azok az állatok máshol is. És most valóban "helyzet" van. Az öt évvel ezelőtti uniós csatlakozás egyik előzetes, jövőelemző dokumentumában szó szerint a következő olvasható: "Néhány nagy sertéstenyésztő országban (Hollandia, Dánia) az állatsűrűség olyan mértéket ért el, hogy a környezet terhelése felvetheti a termelés csökkentésének igényét. Ebben az összefüggésben felvetődhet a leginkább környezetterhelő fázis (a vágósertés-előállítás) bővítésének áttelepítése a csatlakozó országokba. Magyarországon a környezet még terhelhető... Ezért a termelés, illetve egyes kapcsolódó tevékenységek sajátos exportja prognosztizálható már a csatlakozás utáni első években is." Mikor ezt hét éve leírták, éppen némi felesleggel küzdött az ágazat, és a legnagyobb gond az volt, mi lesz a belépés után közvetlen támogatásban nem részesíthető gazdákkal, bírják-e majd az új versenyt?

Sokan nem bírták. Ma Magyarország - tíz éve a kezét törték volna annak, ki ilyesmit jósol - sertéshúsból hivatalosan "nyolcvan százalékig önellátó". A szűk három és fél milliós állomány a frisshús-ellátáshoz még éppen elég, de a feldolgozott árukhoz már kevés. Azokban most zömmel importhús van. Még hagyományos, nemzeti termékeink többségében is. Igen, kevés a nyesedék, a hazai szalonna. Nemhogy az exportban, de már a belső piacon is egyre nő a hiány okozta "szívólyuk", amit előbb-utóbb betöm valamelyik tőkeerős versenytársunk. Például az a holland, aki már vett három telepet, és már keresi melléjük a többit: harmincezer koca süldőit akarja itt hizlalni. Hogy értsük: ez nagyjából nyolcszázezer hízó - és nagyjából ennyi tűnt el az elmúlt másfél évben a hazai, főként kistermelői ólakból, az áruk meg a gazdazsebekből. Tud a holland számolni: otthon a környezetvédelemmel, trágyakezeléssel, miegyébbel kapcsolatos költségei a teljes árbevételének nyolc-tíz százalékát teszik ki, itt legfeljebb kettőt, a munkabérről, egyéb rezsiről nem is beszélve.

Nagy tehát a baj, de lehet még nagyobb is. A hazai sertéságazat próbálkozik, például olyan címkével hoznak forgalomba nyártól húst, amely arról tanúskodik, hogy az állat, amiből kimérték, nemcsak itt hízott, itt is született. Ez azonban egyelőre alig több a semminél. Átfogó ágazati stratégia nincs - hogyan is lenne, ha gazdák ezrei az éppen aktuális viszonyok között állítanak be hizlalni vagy éppen vágnak ki kocát az aljából.

A holland bizonyára mosolyogva szemléli ezt a sajátos vircsaftot. Betölti majd ő azt a hiányt - gyorsan és megbízhatóan.

szerző:Tamás Gábor

forrás: nol.hu

Az állam sem segíti igazán a föld nélkül kínlódó honi sertéstartást

A magyar sertéstartók döntő része termőföld hiányában kiszolgáltatott, mivel nem képes megtermelni a megfelelő mennyiségű takarmányt. A tenyésztők szembesülnek a versenyképességet rontó jelentős élőmunka-ráfordítással és a hosszú hízlalási idővel is. A sertésszövetség szerint néhány év múlva a hazai sertéstartók fele külföldi lehet.

A fejlett sertéstartással bíró nyugat-európai országokkal szemben Magyarországon nem specializálódtak a gazdaságok, holott más tartástechnológiát igényel a tenyészállat- és mást a hízósertéstartás. Üzemi szerkezetünkre egyaránt jellemző a koncentráltság és a szétaprózottság – állapítja meg az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) által elkészített, A főbb állattenyésztési ágazatok helyzete című tanulmány.

Eszerint gondot okoz, hogy a hatályos hazai földtörvény nem teszi lehetővé a jogi személyek földvásárlását, mert a föld tulajdonlása és használata elszakadt az állattartástól, ahol modern telep nélkül nem érdemes nagy genetikai értékű állománnyal sem foglalkozni. A megoldás – ami érkezhetne a zöld- vagy barnamezős beruházás formájában is – azért sürgető, mert szakértők szerint a hazai sertéshús-előállítók földrajzi, gazdaságpolitikai és társadalmi okok miatt nem tudják felvenni a versenyt a fejlett sertéshústermelő országokkal.

Magyarország földrajzi fekvése miatt a fehérjeforrások beszerzése, illetve a sertéshús kivitele a harmadik országokba, a nagyobb szállítási költségek miatt egyaránt jelentősen drágább, mint versenytársainknál. A fűtési, hűtési költségek is drágábbak, mint például Dániában vagy Brazíliában, ahol kisebb a hőmérséklet ingadozása. Gondot okoz, hogy megnőtt az állattartó telepeken a vagyon elleni bűncselekmények száma, ezért az őrzés-védés megszervezése szintén növeli a termelési költségeket.

További problémát jelent a hazai sertéstartóknak a hitelfelvételben a külföldi tőke drága kamata, a szervezetlen termékpálya és a szaktanácsadás hiánya. Ráadásul Magyarországon nemzetközi összehasonlításban igen drágák az állattetemek megsemmisítésének díjtételei, pedig az állami tulajdonú ATEV "piacmeghatározó" az állati hulladékok megsemmisítése terén. Emellett az indokolatlanul nagy hatósági húsvizsgálati díjtételek pedig arra engednek következtetni, hogy a hatósági laboratóriumok sem versenyképesek. Egy szabad piacgazdaságban minden üzemnek alanyi joga, hogy a díjtételek függvényében szabadon válasszon az akkreditált laboratóriumok közül. A sertéstenyésztők az elmúlt években különböző támogatási jogcímeken évente "tűzoltásra" sokmilliárdos támogatást kaptak, a problémák viszont újratermelődtek.

Az AKI-dokumentum szerzői szerint ma Magyarországon a továbbfeldolgozást végző cégek jövedelempozíciója stabilabb, míg a sertésvágás és -darabolás általában veszteséges. Várhatóan hosszabb távon is inkább a készítménygyártás hoz hasznot, ezért a sertésvágás és -darabolás területén nagy erőfeszítéseket kell tenni a hatékonyság javítására. Korábban az áfa húsz százalékra emelése után a húsiparban egyre többen kerülik el az adófizetést, a becslések szerint a tőkehúsok 25-35 százalékát feketén adják el. A visszaéléseket az áfa csökkentésével és/vagy a valódi adócsalók hatósági ellenőrzésének növelésével, a büntetések szigorításával lehetne visszaszorítani. Más szakértők szerint az, hogy az áfát júliustól 25 százalékra emelik, tovább rontja az ágazat helyzetét.

Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke a tanulmányról tartott vitán elmondta: "Biztos vagyok benne, hogy 2020-ra a magyarországi sertések száma a jelenlegi 3,6 millióról hat-hét millióra nő. A kiváló természeti adottságainkat kihasználva ugyanis a német és holland agrárvállalkozók, hazájuk helyett inkább Magyarországon tenyésztik majd a sertéseket, így az állattartók fele akkorra külföldi lesz." Sákán szerint a magyar sertéstenyésztés kulcskérdése, hogy beindul-e az integráció a magyar tenyésztők körében, mivel Hollandiában az átlagos sertéstelep tízezer állatból áll, míg hazánkban egy ezres sertéstelep már nagynak számít. Sákán Antal pesszimizmusának adott hangot, mivel szerinte a holland sertéstartók a közeljövőben egyszerűen felvásárolják a kisebb magyar telepeket.

Továbbra is fogyasztható maradt a magyarországi sertéshús

Semmilyen élelmezésügyi kockázat nem veszélyezteti a magyar sertéshúst a mexikói sertésinfluenza-megbetegedések kapcsán. A magyar sertéstelepek állat-egészségügyi szempontból teljesen zártak, ezért a magyar sertéshús biztonsággal fogyasztható - közölte a Magyar Sertéstartók Szövetsége. A hazai gazdálkodók érdekvédelmi szövetsége ugyanakkor arra kéri a magyar állat-egészségügyi hatóságot, hogy azonnal kezdeményezzen uniós fellépést a Közép-Amerikából érkező hústermék behozatali tilalmára. Emellett szorgalmazzák, hogy a humán egészségügyi szolgálatok fokozottan ellenőrizzék a Magyarországra beutazókat az influenza miatt, mivel szerintük a sertéshúsnál a vírust hordozó emberek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek. A sertéshúsban ugyanis a vírus a sütés-főzéssel elpusztul, az ebből készült étellel tehát nem fertőződhet meg a fogyasztó.

"Nemzeti sertéstenyésztési program indul, amely előtérbe helyezi a magyar tenyészállat, a hazai takarmány és sertéshús kiváló minőségét, emellett célja a magyar termék fogyasztásának növelése, népszerűsítése" – jelentette be Gráf József agrárminiszter. A tárcavezető – aki sertéstenyésztőként elsőként csatlakozott a kezdeményezéshez – elmondta: a programban előírt módon létrehozott termék a Minőségi Magyar Sertéshús logót viseli majd. "A program a hazai sertéstenyésztésen, sertéstartáson és hízó-előállításon alapszik, amelyet szigorú minőségbiztosítási rendszer egészít ki" – mondta a mezőgazdasági miniszter. A rendszer a takarmány-előállítástól kezdve a késztermékig nyomon követhetővé teszi a fogyasztók asztalára kerülő sertéshúst. Az állatok takarmányozásához kizárólag hazai előállítású abrakot használhatnak föl a tenyésztők. A most létrehozott rendszerben egy független szervezet tanúsítja majd, hogy a részt vevő hazai tenyésztők, állattartók és feldolgozók mindenben megfelelnek a szigorú magyarországi minőségi előírásoknak. (MH)

szerző: Strbik László

forrás: magyarhirlap.hu

Megjegyzés: bár a cikk április 27-ei, a megállapításai miatt mégis úgy gondoltam érdemes megosztani. Mellesleg "egy újszülöttnek minden vicc új".

A "sertésinfluenza" hisztéria

A média és a "sertésinfluenza" kapcsolatáról találtam egy nagyon érdekes és tanulságos rövid kis videót a neten. Sajnos angulul van, de azt hiszem, még különösebb nyelvismeret nélkül is érthető, hogy miról beszél Hans Rosling korunk egyik statisztikus celebje. Íme:



Köszönet a tvhelyett.hu-nak!

Romániából indult ki a járvány?

A New York Times információi szerint az új influenzavírus akár Romániából is származ- hat.

Az amerikai Smithfield Food cég, Románia legnagyobb sertéshús feldolgozója, és egy- ben az egyik leginkább környezetszennyező vállalat Romániában, magas beosztásban lévő személyek segítségével, és politikai támogatással vetette meg a lábát az or- szágban – állítja a New York Times egy cikkébe, amelyben azt is kifejti, hogy a cég birtokában lévő sertéstelepeken nevelt sertéseknek közük lehet a kirobbant járványhoz.

A cikkben kifejtik, hogy a cégnek jelenleg már negyven farmja van, szerte az országban, amelyeket Nicholas Taubman, volt nagykövet és Traian Basescu segítségével építhettek ki. A magas rangú támogatók révén hagyhatja figyelmen kívül a cég a környezetvédelmi előírásokat, és működhet engedélyek nélkül, nem is beszélve arról, hogy megjelenésével ellehetetlenítette a kisvállalkozókat.

Mivel 2007-ben éppen ennek a cégnek a telephelyein sertéspestissel fertőzött egyedeket találtak, az újság azt sugallja, hogy a H1N1 vírustörzs akár Romániából is származhat. „2007-ben a vírus csak a sertéseket betegítette meg, de a kutatók kimutatták a sertésinfluenza genetikai kódját az új influenzatörzsben” – írja a NY Times. A cég résztulajdonosa annak a mexikói farmnak is, amely igen közel található ahhoz a helyhez, ahol aWHO szakemberei vizsgálódnak a sertések és az új vírus közötti összefüggéssel kapcsolatban.

Alig öt év alatt sikerült a cégnek befolyásos támogatókat találni Romániában és Lengyelországban, hatalmas pénzösszegeket szereztek meg az Európai Unió mezőgazdasági támogatásokra szánt alapjából. „Olyan gyorsasággal fejlődtek, hogy időnként nem tudták beszerezni a szükséges engedélyeket a környezetvédelmi hatóságoktól, és nem tudták bejelenteni a sertések pusztulását a hatóságoknak. Ezek a problémák különösen gyakran fordultak elő azután, hogy 2007-ben három farmjukon is felütötte fejét a sertéspestis. A három farm közül kettőnek nem volt engedélye. Körülbelül 67 ezer – fertőzött és egészséges – sertést áldoztak fel annak érdekébe, hogy megállítsák a járványt” – olvasható a New York Times cikkében.

A Smithfield cégnek jelenleg negyven farmja van Romániában. Az amerikai újság arra is kitér, hogy a cég szennyező anyagokat juttat a földbe. Az egyik legnagyobb sertésfarmja a cégnek Temesvár mellett található, amely a kormány egyik jelentése szerint az ország egyik legnagyobb levegő- és földszennyező forrása. Ugyanebben a jelentésben, amelyet a New York Times idéz, kiderül, hogy 2002-től 2007-ig 65 százalékkal nőtt meg a levegő metángáz koncentrációja.

forrás: erdely.ma

Nem kaptak fizetést a Herz dolgozói

A budapesti székhelyű Herz Szalámigyár Zrt. nem tudta dolgozói áprilisi bérét kifizetni május 10-ig - áll a cég közleményében. A társaságnak hónapok óta nem sikerül megállapodnia folyó finanszírozási kérdésekről egyedüli hitelező bankjával, a pénzügyi nehézségek miatt már a dolgozók bérének kifizetése is veszélybe került.
"Mára az a szomorú helyzet állt elő, hogy nem tudtunk eleget tenni áprilisi bérfizetési kötelezettségeinknek a dolgozók felé. Társaságunk hónapok óta tárgyalásokat folytat finanszírozó bankjával, azonban még a rövidtávú, a mindennapi működéshez elengedhetetlen forrásokat sem érjük el emiatt" - jelentette ki Nagy Endre, a Herz Szalámigyár Zrt. vezérigazgatója.
A cégvezető hozzátette, hogy a Herz termékei prémiumtermékek lévén a gazdasági válság ellenére továbbra is keresettek mind belföldön és külföldön, azonban a finanszírozás hiánya hónapok óta ellehetetleníti a termelést és a napi működést. A finanszírozási problémák következtében lecsökkent termelésvolumen miatt az elmúlt hónapban 130 dolgozó csoportos létszámleépítését jelentette be a vállalat a munkaügyi központ és a dolgozók felé.

forrás: index.hu