Mindenki biztosra veszi, hogy idén tovább drágul a hús, mivel az előállítás költségek is növekednek. A drágulás legfőbb oka, hogy jelentősen növekedni fognak a takarmányárak. A szántók nagy része még most is víz alatt van, és rosszul teleltek a gabonafélék ezek előrevetítik a magasabb takarmányárakat.
Az első, vagy a második negyedévben mindenképpen megjelenik a fogyasztói árakban is a drága takarmány és a termelői, feldolgozói költségek növekedése, állítják szakemberek. Legföljebb elodázhatjuk néhány hónappal az áremelkedést, de el nem kerülhetjük. A szakemberek többsége nem bocsátkozik jóslásokba a drágulás mértékét illetően, de van, aki húsz százalékra teszi.
- Az ország nagy részén belvíz van, biztos, hogy drágulni fognak idén a takarmányok - véli Rácz Károly jáki gazdálkodó, aki sertéstenyésztéssel is foglalkozik. - Mi viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert nem vásároljuk, hanem saját magunk állítjuk elő a takarmányt, de tavaly ősszel a mély, sáros talajon dupla annyi üzemanyag fogyott, mint más években. 2008 viszonylag jó évünk volt, jó árakat kaptunk még 2009 első felében is, akkor 330-340 forintos élősúly-áron tudtuk eladni a sertést. Utána leestek az árak, most 290 forint plusz áfa az átvételi ár. Tavaly aratáskor még 28-30 ezer forint körül lehetett a takarmánybúza, árpa tonnáját beszerezni, azóta az árak elszabadultak. Most nyolcezer forint körül van a búza mázsája, a kukoricáé pedig hatezer forint körül. Januárban tört ki a német piacon a dioxin-botrány, ami még lejjebb nyomta a sertéshús-árakat, mert a magyar piacon megjelent egy csomó külföldi sertés.
Nem csak a takarmány drágul, folyamatosan emelkednek az energiaárak is, ezen mindenképpen spórolni kell. A Rácz-tanyán úgy is takarékoskodnak az energiával, hogy mély almos állattartást vezettek be: ilyenkor a trágya is fűt, mondják a hozzáértők. A sertést most kilónként 300 forint alatti élősúly-árban veszik át, a Vas megyei községből az ország másik végébe, egy debreceni vágóhídra viszik a sertéseket, az utaztatás további pluszköltségeket jelent.
- A hazai vágóhidak nagy részében külföldről érkezett disznókat vágnak, a feldolgozó ilyenkor nem fizet áfát, ha magyar állattartótól vásárol, akkor viszont kell áfát fizetnie - vagyis jobban jár a feldolgozó, ha külföldinek vág, magyarázza a termelő. Magyarországon négymillió körüli a sertésállomány, de még ez is sok. Az is igaz, hogy a vásárlóerő csökkent az országban, a szinte rendszeresen kirobbanó élelmiszerbotrányok ezt még jobban visszavetik.
- Nem jó dolog az, hogy nálunk a falusi kisüzemekből eltűnt a sertés, aminek több oka is van. Ausztriában az alkotmányban rögzítették, hogy a vidék szerves része a haszonállattartás. Nálunk is most komoly alkotmányozási vita folyik a politikusok között, de erről szó sem esett, pedig lehet, hogy benne kellene lennie ennek a kitételnek.
Csejtei László helyi kereskedőnek két üzlete is van. Külön boltban árulja a baromfiféléket, illetve a sertés- és marhahúst és húskészítményeket. Ők hosszú évek óta csak helyi beszállítóktól vásárolnak.
- Érdekes, hogy a hús esetében sokkal érzékenyebbek az árra a vevők, mint más terméknél. Tavaly volt, hogy duplájára nőtt a zöldség és a gyümölcs ára, mégis megvették. De ha a hús ára száz-kétszáz forintot emelkedik, azonnal visszaesik a kereslet - magyarázza a kereskedő. - Ennek valószínűleg az az oka, hogy magyar ember számára főétkezéskor a hús a legfontosabb élelmiszer, ezért ezen próbál meg spórolni. Mi az értékesítési lánc közepén vagyunk, tudjuk némileg kompenzálni az árak alakulását. Ezelőtt tíz évvel is volt ezer forint feletti húsár, én még emlékszem rá. A húsnál mindig az történik, hogy ha mondjuk ezerötszáz forint közelébe érne egy kiló karaj ára, az emberek már rá se néznek, muszáj visszamenni az árral. A sertés esetében azért tudjuk alacsonyan tartani az árakat, mert háromszáz forint alatt van az élősúlyár most még, de mindenki mondja, hogy az ár el fog szabadulni még az év első részében. A baromfi nemrég drágult, de ez még nem a vége. Az ok itt is az volt, hogy megemelkedett a takarmány ára, és ezt az előállító kénytelen érvényesíteni. Az a tapasztalatom, hogy amikor elmennének az árak, a piacon megjelenik a külföldi hús. A nagy vágóhidak már úgy dolgoznak, hogy behozzák a félsertéseket külföldről, és feldolgozzák. Ők diktálnak, a többieknek igazodniuk kell a nagyok áraihoz.
A húsvásárlási szokások némileg változtak az utóbbi időben, ezek függnek attól is, hogy a vevő melyik városrészen él, állítja a kereskedő. A lakótelepeken napi szükségletre vásárolnak, az állomások környékén nagyobb tételben, gyorsan veszik meg a húst az emberek.
Minden évben szinte menetrendszerűen jönnek az élelmiszerbotrányok: sertéspestis, baromfivész, dioxinbotrány, kergemarhakór. Ezek mögött mindig valamilyen élelmiszerlobbi áll, véli a kereskedő.
szerző: Peltzer Géza
forrás: vasnepe.hu
A cikkben említett négymillió körüli sertésállomány 2010. december 1-én 3.188 ezer volt, ahogy arról írtam is itt a blogon.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése