A magyar csoda…

Minap úgy éreztem magamat az egyik termelőnél, mintha egy rémálomba csöppentem volna, holott így utólag belegondolva ott láthattam az igazi magyar csodát. Hogyan lehet saját erőfeszítés legfikarcnyibb jele nélkül is elevickélni a hazai sertéstenyésztés állóvizében. A közöttünk lezajlott beszélgetést kissé szerkesztett formában adom közre, ami úgy gondolom a lényegen, és a tartalmi mondanivalón nem változtat egyáltalán: Íme:

• Termelő: eszméletlen magasak a kukorica árak, már 55 alatt senki sem akar eladni
• Zoltán: sajnos ez így is fog maradni, hacsak az EU be nem fogadja a GMOs kukoricát. Ha az USA elkezdene exportálni az segíthetne.
• T: a szója kötést is lekésték
• Z: hogy-hogy?
• T: a kereskedő, akitől vásárolok addig várt, mire felment az ára
• Z: ez pech, de gondolom, már mástól vásároltok, azzal együtt, hogy valószínűleg annak az ára is csak felfelé fog elmozdulni
• T: á nem, már olyan régi a kapcsolatunk
• Z: Mi a helyzet az új telepeden, hogy vagy megelégedve az állománnyal, amit az új telepre vettél?
• T: lehetne jobb…
• Z: mi a gond?
• T: hasmenésesek a malacok, amikor lejöttek a kocák a kocsiról már akkor látszott, hogy sok a lábproblémás közöttük, az egy hónapos vemhes állatok csak 130 kiló körül voltak, amikor kant választottam a választásom arra korlátozódott, hogy elhozom, vagy sem, az első NF kant ki kellett cserélni, szóval van gond bőven
• Z: miért tőlük vásároltál?
• T: olcsó volt, egy hónapos vizsgált vemhesek voltak, bár jó pár üres volt, leszállították nekem, és 9 hónapra meg is finanszírozták
• Z: miért nem F1-et vettél, az nem lett volna jobb a telepedre?
• T: ezt tudták adni
• Z: mennyibe került?

Megmondja az árat, ami tényleg szemtelenül alacsony ahhoz képest, hogy vizsgált vemhes állatokat vásárolt.

• Z: volt valami más haszna a cégnek, abból hogy ilyen áron adta, mert hogy ezen nem keresett sokat, az biztos
• T: az ő tápjukat kellene etetnem
• Z: és?
• T: nem jó, így mástól veszem
• Z: Hogy tetszettek a kocasüldők, amikor megjöttek?
• T: Rengeteg volt a lábproblémás közöttük
• Z: Milyen kanok vannak, és hogy váltak be?
• T: 2 NF és 2 pindur
• Z: Minek kell 2 NF?
• T: Története van annak! Amikor megjött az első, tasakos volt, de rendes volt a cég, mert kicserélte. Az állatorvosom írt egy igazolást, és arra kaptam egy másikat. Utána nem heréltem ki az elsőt sem, mert rendbejött, és azóta az a legjobb kan a telepen!
• Z: De ez fölösleges tartási költség, és növeli a végtermék heterogenitását, nem?
• T: De igen, de az a kis takarmány nem számít, a vágóhíd meg nem szólt még
• Z: volt már minősítéses vágásod? (honnét tudja, hogy ki jár jól?)
• T: nem, élősúlyban állapodunk meg
• Z: Milyen az állategészségügyi státusza a telepen?
• T: jó, igaz most küzdünk egy coli hasmenéssel, de amúgy jó
• Z: mióta van ez a coli problémátok?
• T: úgy 1 hete?
• Z: állatorvos látta már az állatokat?
• T: igen, de nem ért az hozzá, most várom egy gyógyszerkereskedő cég szakértőjét, akit ajánlottak (közben telefoncsörgés, és a szakértő 3 nappal elhalasztotta a látogatását)
• Z: az a cég, akitől vettétek az állatokat az küldött már hozzátok az elmúlt egy év alatt állatorvost, vagy szaktanácsadót?
• T: felhúzza a szemöldökét – ugyan, hova gondolsz a takarmányos kereskedőjük volt itt egyszer, de nem azért, hogy segítsen, hanem, hogy eladjon
• Z: tervek?
• T: beadtunk egy pályázatot egy bővítésre, még 320 kocát szeretnék

A telepre kimenve az alábbiakat tapasztaltam:

• A fiaztatóban a malacok hasmenéssel küzdve, kiszőrösödve kupacolnak a 20 fokos termekben. Az infralámpa, a padlófűtés - amelyeket sikerült a koca fejéhez elhelyezni, hogy had melegítse szerencsétlent - nem működik.

• Néhány állat fülében csípés.
  Z: ezek lesznek a tenyészkocasüldők?
  T: Igen
  Z: honnét fogjátok tudni, hogy melyiknek ki az apja, hogy elkerüljétek a beltenyésztést?
  T: nem kell azt tudni, majd kicseréljük addigra a kant.
  Z: (hiszi a piszi…)

• A kocák általában jó kondíciót mutatnak köszönhetően az (túl)izmolt testfelépítésüknek, számos állat már most (a legöregebb is csak 2. ciklusú) talpon jár.

• A két nagyszülő kan (melyet a tenyésztelep az állomány utánpótlásának előállításához, azaz a következő még jobb generáció előállításához adott) szintén talpon jár. Az egyik szép hosszú, de a másik jó 20-30 centivel rövidebb.

• A két pindur kan egységes, szikár ugyan, de izomszegény. Igaz, hogy az izmoltságot a kocák kipótolják.

• A 120 állatból 20 koca csak úgy van, már hetek óta szárazon állnak, napi 3 kg takarmány csak 180 Ft + egyéb költség, szóval 250 Ft/állat/nap*20 db = 5.000 Ft naponta.
  Z: mi lesz velük?
  T: etetjük őket, majd csak bebúgnak

• A hizlaldán az állatok egyes etetőknél, azok nem megfelelő beállítása miatt, szinte fürdenek a takarmányban (panaszkodik is a termelő, hogy a 400 állatnak naponta kell 16 mázsa takarmány)

• A hízó állomány szórt. Jól elkülöníthetőek a NF, a Pietrain és a Duroc utódok.

• T: ki tudja mit csinálnak ezek, hogy éljünk meg ilyen kukorica árak mellett?

Azt gondolom, hogy sokan magukra ismerhetnek, mert a beszélgetés néhány részlete szinte bármelyik hazai gazdaságban elhangozhatott volna.

Úgy vélem, hogy ez tényleg a magyar csoda.

Ilyen kiélezett versenyben, az egekig felszökött takarmányárak mellett, így üzemeltetni egy telepet csak azt jelentheti, hogy a gazda bízik a csodában, a magyar csodában.