Kína 7 egyesült államokbeli gyártó importengedélyét függesztette fel a napokban. Közöttük van a világ legnagyobb húsfeldolgozója a Tyson Foods Inc. mellett másik hat vállalat a Sanderson Farms Inc, az Intervision Foods, az AJC International Inc, a Cargill Meat Solutions Corp, a Van Luin Foods USA Inc és a "Thumph Foods". A tilalmat a kínai hatóságok szalmonella fertőzöttség, illetve tiltott takarmányadalék és szermaradványok miatt rendelték el. A vállalatok zömében baromfi, és kisebb részben sertés húsrészeket exportáltak Kínába.
A történet előzménye, hogy az USA élelmiszer és gyógyszerellenőrző hatósága (FDA) június végén nem engedélyezte három Kínából származó, farmon nevelt halféleség, rák és angolna bevitelét, míg nem bizonyítják, hogy semmilyen káros anyaggal nem szennyezettek.
Ha tovább ásunk a mélybe, akkor mindezek hátterében a Kínában az idei évben tapasztalt drámai sertéshúsár emelkedést is fellelhetjük, mely már az inflációban is érezhető módon érintette és érinti jelenleg is az ottani lakosságot. Ahogy erről már korábban írtam az állomány csökkenést két fő okra vezetik vissza, egyrészt a magas gabona árak miatt csökkenő jövedelmezőségre, másrészt egy PRRS okozta jelentős elhullásra. Természetesen a gondok hátterében a magas fordulaton pörgő gazdaság miatti jobb kereseti viszonyok táplálta magasabb igényeket és a falusi lakosság városokba özönlését is említhetjük. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a sertéshús az egyik legjelentősebb húsforrás a kínai konyhában.
Úgy tíz napja lehetett a neten olvasni azt a hírt, hogy ebben az évben Kína 18.000 tonna sertéshúst fog az USA-ból vásárolni. A hírekben két céget említettek, mint lehetséges szállítót a Smithfield-et és a Tyson-t. Ahogy az lenni szokott egy ilyen hír hallatán mindkét cég részvénye erőteljes (3,54 illetve 1,49%-os)növekedésbe kezdett a New York-i tőzsdén.
Ennyit az USA cégeinek vesszőfutásáról.
Mikor ez először kitudódott, hogy milyen piaci lehetőségek vannak a kíni piacon, és hogy milyen harcok dúlnak azért, hogy ki is szállíthasson, először még vacilláltam, hogy hátha valakit ez rajtam kívül is izgalomba hoz Magyarországon. Az idő előrehaladtával megnyugodtam, hogy semmi ok az aggodalomra, mert nem látom semmi jelét sem, hogy a hazai kereskedők, és a velük szorosan együttműködő, a hazai sertéstenyésztés fejlesztéséért a szavakon túl is oly sokat tevő hatóságok és szakmai szervezetek szakemberei már ott tolonganának a Kínai minisztériumokban, és vállalatok vezérigazgatói tárgyalóiban hogy MI is megkaparinthassunk egy kicsiny kis morzsát ebből a hatalmas szelet tortából. Temészetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kínai piac nagyon kemény dió, de legalább próbálkozni lehetne...
A történet előzménye, hogy az USA élelmiszer és gyógyszerellenőrző hatósága (FDA) június végén nem engedélyezte három Kínából származó, farmon nevelt halféleség, rák és angolna bevitelét, míg nem bizonyítják, hogy semmilyen káros anyaggal nem szennyezettek.
Ha tovább ásunk a mélybe, akkor mindezek hátterében a Kínában az idei évben tapasztalt drámai sertéshúsár emelkedést is fellelhetjük, mely már az inflációban is érezhető módon érintette és érinti jelenleg is az ottani lakosságot. Ahogy erről már korábban írtam az állomány csökkenést két fő okra vezetik vissza, egyrészt a magas gabona árak miatt csökkenő jövedelmezőségre, másrészt egy PRRS okozta jelentős elhullásra. Természetesen a gondok hátterében a magas fordulaton pörgő gazdaság miatti jobb kereseti viszonyok táplálta magasabb igényeket és a falusi lakosság városokba özönlését is említhetjük. A problémát tovább súlyosbítja, hogy a sertéshús az egyik legjelentősebb húsforrás a kínai konyhában.
Úgy tíz napja lehetett a neten olvasni azt a hírt, hogy ebben az évben Kína 18.000 tonna sertéshúst fog az USA-ból vásárolni. A hírekben két céget említettek, mint lehetséges szállítót a Smithfield-et és a Tyson-t. Ahogy az lenni szokott egy ilyen hír hallatán mindkét cég részvénye erőteljes (3,54 illetve 1,49%-os)növekedésbe kezdett a New York-i tőzsdén.
Ennyit az USA cégeinek vesszőfutásáról.
Mikor ez először kitudódott, hogy milyen piaci lehetőségek vannak a kíni piacon, és hogy milyen harcok dúlnak azért, hogy ki is szállíthasson, először még vacilláltam, hogy hátha valakit ez rajtam kívül is izgalomba hoz Magyarországon. Az idő előrehaladtával megnyugodtam, hogy semmi ok az aggodalomra, mert nem látom semmi jelét sem, hogy a hazai kereskedők, és a velük szorosan együttműködő, a hazai sertéstenyésztés fejlesztéséért a szavakon túl is oly sokat tevő hatóságok és szakmai szervezetek szakemberei már ott tolonganának a Kínai minisztériumokban, és vállalatok vezérigazgatói tárgyalóiban hogy MI is megkaparinthassunk egy kicsiny kis morzsát ebből a hatalmas szelet tortából. Temészetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kínai piac nagyon kemény dió, de legalább próbálkozni lehetne...
Persze lehet, hogy a háttérben már folynak a tárgyalások, csak nem tudok róluk és a magyarok már a spájzban, méghozzá a kínaiak spájzában vannak?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése