Mit jelentsen a "magyar sertéshús"?

Egyre többet lehet hallani arról, hogy milyen jó is lenne ha a magyar sertéshúst is eredetjelzéssel lehetne forgalmazni, mert az mennyivel növelhetné a vásárlók ingerenciáját, hogy magyar terméket vásároljanak, ahogyan ez számos más uniós országban történik. Gondolom ennek a legegyszerűbb módja a tőkehús eredetjelzése, mert a készítményeknél ez már komoly gondokat okozna, így most maradjunk is ennél a viszonylag egyszerű terméknél.

Ha friss sertéshúst vásárolok azt az esetek 99%-ában hipermarketben teszem a heti bevásárlás alkalmával. Ilyenkor feltételezem, hogy a pultra kikerülő termék az eredetét és megbízhatóságát tekintve nem hagy kívánnivalót maga után, mert

• az adott áruházlánc ezt nem engedheti meg magának
• jól dolgozik a magyar szakhatóság és kiszűri az emberi fogyasztásra nem alkalmas, szermaradványokkal terhelt, vagy bizonytalan eredetű vágott állatokat, így ezeket már bontani sem lehet

Ezen alapfeltételezés talaján állva, döntésemet a készítendő ételnek megfelelő húsrész kiválasztásánál a hűtőpulból kivett, és csomagolt termék látványa határozza meg.
Egy karajnál mondjuk, hogy hogyan van tálalva, mennyire van lefejtve a zsír róla, milyen a színe (sötét vörös, rózsaszínes vagy egészen világos már-már fehér), milyen az állaga (rostos, vagy sima a felszíne), látszik-e a szövetek között a zsír, azaz mennyire márványozott (én a száraz húsokat kedvelem, így nem szeretem látni a zsírt), és van-e alatta a tálcában, vagy a hús alatti itatóson látható húslé (mert ha van, akkor köszi de nem kérem). A szagáról nem beszélek, mert ha lenne, akkor azt már kézbe sem venném.

Azt szokták mondani, hogy minden ember magából indul ki, de úgy gondolom, hogy egy átlag vásárló sem gondolkozik gyökeresen másként, amikor tőkehúst vásárol. Ha pedig ez igaz, akkor mire is mennénk egy piros fehér zöld „matricával” a csomagoláson?
Ha a „magyar termék” csak azt fogja jelenteni, hogy itt ezen a 93 ezer négyzetkilométernyi területen hízott meg, de nem fog egy folyamatos és megbízható minőséget is garantálni a vásárlónak, akkor ő miért választaná a magyart? A fogyasztó egy ízletes, kiszámítható minőségű, megbízható forrásból származó sertéshúsra vágyik, ha ez a címke ezzel a tartalommal (is) van felruházva, akkor biztos, hogy ez után fog nyúlni a hűtőpulton. Úgy gondolom, hogy egy ilyen címkének valami többlet tartalmat is hordozni kellene a származási országon kívül. Mire is gondolok? Mondjuk ilyesmikre:

• ez a termék mindig ugyan olyan,
• ha ezt veszem, még mielőtt kinyújtom érte a kezemet már tudom, hogy milyen minőséget kapok, szinte már érezhetem a belőle készült étel ízét is a számban,
• természetesen megbízható forrásból származik,
• és legutolsó helyen, hogy ezzel hazai gazdaságot támogatom

Félreértés ne essék maximálisan támogatom, hogy legyen egy olyan védjegy, ami megkülönbözteti a jó, kiszámítható, állandó minőségű, magyar sertéshúst a többi a piacon még kapható terméktől. DE ehhez jó, kiszámítható, állandó minőségű, magyar sertéshúst kell a matrica mögé tenni. Jelen pillanatban egy-egy vágás sokszor úgy fest a vágóhídon, mintha Noé bárkájának lakóit mészárolnák. Sem méretben, sem izmoltságban, sem húsminőségben nem egységes a hazai hízó. Természetesen tisztelet a kivételnek.

Azonban ahhoz, hogy ezt a kiegyenlített minőséget el tudjuk érni, ahhoz meg kellene állapodnunk nekünk sertéstenyésztőknek és feldolgozóknak a magyar sertéshús minőségi követelményeiben. Persze ehhez tudnunk kellene, hogy a hazai fogyasztó mit szeretne azon kívül hogy ócsó.
Nem gondolok nagy dolgokra, csak olyan egyszerűekre, mint:

• Vágott testtömeg: -tól , -ig
• Színhús százalék: -tól , -ig
• Vágás utáni pH: -tól , -ig
• Hús színe: -tól , -ig
• Csöpögési veszteség: -tól , -ig
• Szövetek közötti zsírtartalom: -tól , -ig

Ezek jól és könnyen mérhető, a hús minőségére mégis valamiféle támpontul szolgáló mutatószámok. Úgy gondolom, hogy ezen paraméterek „belövése” és egyedenkénti, illetve szúrópróba szerű vágóhídi ellenőrzése és „garantálása" a fogyasztó felé, megadhatná azt a többlet tartalmat a magyar származás jelöléssel ellátott húsnak, ami valóban arra sarkalná a vásárlót, hogy gondolkodás nélkül ezt vegye ki a hűtőpultból és ne az eredet-megjelölés nélküli, így számára bizonytalan minőséget jelentő terméket.

Attól tartok, hogy ha ez a munka nem előzi meg a védjegy kiadását, akkor nagyon hamar kiüresíthetünk és értéktelenné tehetünk egy olyan értékes lehetőséget, mely valóban segíthetne a hazai tenyésztőknek.