Szeretnénk-e cserélni a német gazdákkal?

Mielőtt elhamarkodottan rávágná mindenki az IGEN-t, ajánlom figyelmébe mindenkinek az alábbi pár sort.
Múlt hét péntekén meglátogatott bennünket néhány partnerével közösen a RATTLEROW SEGHERS német képviselője. A Németország észak-nyugati területén található vállalkozás egy igazi sikertörténet. A családi vállaklozás először csak hízlalással foglalkozott, majd ’90-es évek elején a PIC-nak állítottak elő tenyészkocasüldőket. Közel 10 éve léptek kapcsolatba a RATTLEROW-val és kezdték el az angol cég genetikáját szaporítani és forgalmazni Németországban. A kezdetben párszáz kocás gazdaságból mára négy telepen termelő évente 15.000 szülőpár kocasüldőt forgalmazó vállalkozás vált.
A beszélgetés során, bár ők jöttek a hazai sertéstenyésztésről információt gyűjteni, azért próbáltam én is beszerezni a lehető legtöbb információt Európa legnagyobb sertésállománnyal rendelkező államáról. Íme a megszerzett információk:

• Szemben a hiedelmekkel a német sertéstenyésztők nem lokálpatrióták, és nem vásárolnak csak azért német tenyészállatot, vagy takarmányt mert az német. Nagyon erősen panaszkodtak arra, hogy míg a szomszédos hollandoknak, vagy a szintén jelentős állománnyal rendelkező franciáknak nagyon nehezen tudnak német tenyészállatokat eladni, addig a német gazdák minden további nélkül vásárolnak külföldi tenyészetekből. (Megjegyezném, hogy itt a kiváló lehetőség, hogy a hazai központi teszteken rendre legelöl végző hazai tenyészők megmérettessék magukat a kinti piacon. Ha megnézzük a hazai és a kinti tenyészállat árak különbségét, biztos lesz a siker. Vagy mégsem?)
• Jelenleg 22 tenyésztő vállalkozással/szervezettel kell megküzdeniük a piacon. Mint minden másban a tenyészállatok területén is megfigyelhetőek divathullámok, míg 8 évvel ezelőtt mindenki JSR tenyészállatokat akart vásárolni, addig az utóbbi években a dánok és a franciák a favoritok. Jelenleg a minél több élveszületett malac a nagy sláger, és a termelők nem törődnek azzal, hogy az ilyen „szuperszapora” kocák csak 0,5-1 malaccal tudnak többet fialásonként, de mindezt csak 4-5 ciklusig, elveszítve így 1-2 ciklust és 10-20 malacot is akár. (Úgy látszik a termelők arrafelé sem mindig találják a zsebszámológépüket.)
• A központjuk 100 km-es sugarú körzetében 1,1 millió koca található.
• Németország elveszítette a korábbi folyamatos importőr-ország státuszát, és mostanra már 101-102%-os önellátási szinten állít elő sertést.
• A környékükön található sertéstartó gazdaságok nem rendelkeznek földterülettel, így az abból származó támogatásból sem látnak semmit.
• A földbérleti díj körülbelül 1.000-1.200 €/ha/év (250.000-300.000 Ft).
• A legnagyobb probléma a hígtrágya elhelyezés rendkívül magas költsége, mely igen erős kihívás elé állítja az ottani gazdálkodókat.
• A kocasüldőkhöz nem jár semmilyen szolgáltatás, természetesen, ha a gazdának problémája adódik ajánlanak számára állatorvost, vagy olyan takarmánykeverőt, amely segíteni tud.
• A mostani hasított hízóár 1,35 €, ami 280 Ft-os élő árnak felel meg, míg a kocasüldő ára 250 €, azaz 62.500 Ft.
• Az állam, és annak egyetlen szervezete sem kíván bábáskodni fölöttük és semmilyen központi információ szolgáltatásra és végtermék tesztre nem kényszeríti őket súlyos milliókért. Ott a piac diktál, ha nem tudsz olyat előállítani, hogy holnap is legyen vevőd, akkor könnyes búcsút inthetsz a piacnak, így a tenyésztő saját maga érdekelt leginkább abban, hogy a lehető legjobb minőséget állítsa elő.
• A csapat igen színes egyéniségekből állt, mert egyik tagja annak a „bezzeg” telepnek a tulajdonosa volt, ahol 400 RATTLEROW SEGHERS koca átlagában évente egy kocára vetítve 26 malacot választanak le. A másik egy olyan 700 kocás teleppel rendelkezik, ahol a kocák a szabadban, kicsiny kunyhókban fialnak, mondván, hogy a fiaztató egy nagyon drága beruházás. A harmadik úr pedig az a „csodabogár” volt, aki a kocasüldők ellenivarát vásárolja meg és hizlalja fel, egy olyan német piacon, ahol a hízók izmoltságára akkora az igény, hogy csak német pietraint, MaxiMust és ExtreMust használják terminál kanként.
• Arra a kérdésre, hogy milyen kanokat használnak a telepen az volt a válasz, hogy semmilyet, mert a munkaerő annyira drága (2.000-3.000 €/fő/hó költség), hogy arra sincs idejük, hogy kanokat ugrassanak, és spermát kezeljenek, arra ott vannak a mesterséges központ szakemberei, ők csak az előkészített spermát vásárolják meg a RATTLEROW SEGHERS mesterséges központon termelő kanjaitól. Egy 600 kocás telepen, amely választásig neveli a malacokat 1, azaz egy alkalmazott dolgozik.

Azt hiszem igen érdekes és részben értékes információkat sikerült megszerezni. Ezek után bízom benne, hogy mindenki könnyebben döntheti majd el, hogy milyen választ is adna a címben feltett kérdésre.