A spanyol limonádé

Az elmúlt héten szerencsém volt egy csoport kíséretében Spanyolországban járni. Az egész út alatt egy mondás járt az eszemben. Ha az élettől egy citromot kapsz, készíts belőle limonádét!

Kétszintes sertéshizlalda
Spanyolországban

Egészen pontosan a spanyol sertéstenyésztés szívében Katalóniában és Aragóniában jártunk. Itt aztán tényleg igaz a mondás, hogy hogy amerre a szem ellát mindenütt sertéstelep van. Kicsi-nagy, egy vagy kétszintes hizlalda, kocatelep, giga takarmánykeverő, mesterséges termékenyitő központ, vágóhíd, minden megtalálható. 

Megdöbbentő de egyben lenyűgöző is volt látni 2,5 millió kocát és szaporulatát egy olyan területen, ahol csak két dolog hiányzik, amiből nekünk bőven van a víz és a gabona. Abban a régióban, ahol mi voltunk az éves csapadékösszeg 200 mm körül volt.

Mire lehetnénk mi képesek...
A történet külön érdekessége, hogy a spanyolok 1995 és 2005 között 565 ezerrel növelték a kocaállományukat, mely növekedésből 442 ezer 2 év alatt (‘96-’98) zajlott le! Csak halkan jegyzem meg, hogy a KSH szerint, hazánk teljes kocaállománya a legutóbbi 2011. júniusi adatok alapján 218 ezer volt! 

Forrás: FAOSTAT és Eurostat

Több dolog kellett ahhoz, hogy pont abban a régióban alakuljon ki a sertéstenyésztés.

1. Kedvezőtlen termőhelyi adottságok, ami arra sarkalták a mezőgazdaságból élőket, hogy a szegényes szántóföldi bevételüket valami mással egészítsék ki, így a Hollandiából származó malacok hizlalása pont kapóra jött, hiszen hizlaldát építeni rossz talajon is lehet. 
2. Könnyen meg lehetett közelíteni, és a gabonát (melyet jellemzően importálnak, nagy mennyiségben pont a szomszédos Franciaországból) is könnyen oda lehetett szállítani. 

Teljesen logikus gondolkodás, ha nem tudunk a földből megélni, de mégis mezőgazdaságra adtuk a fejünket, akkor nézzük meg, mi másból lehet még pénzt csinálni. (Mostanában egyébiránt egyre növekvő biznisz a napelem farmok létesítése is, amiből szintén láttunk jó néhányat az utak mentén.)

Hogy miért kezdtek el saját malac előállításban gondolkodni? Erre 2 választ kaptam mindenkitől, akit megkérdeztem. Mindkettő a gazdaságossággal függött össze 

1. Az egy hízón elérhető nyereség csökkenésével a behozott malacok heterogenitása nem felelt már meg a termelők elvárásának. A malacok főként Hollandiából származtak, és jellemzően gyűjtő telepekről, ahova összehordták 10-20 telep malacát és újra osztályozták őket. Ezzel természetesen a melegágyát teremtették meg a betegségek kicserélődésének és terjedésének. Ennek hatására homogén árut lehetetlen volt beszállítani a vágóhidak részére. 
2. A másik tényező a malacpiac hektikus volta volt, melynek árváltozásait nem lehetett követni, és legfőképpen érvényesíteni nem lehetett a vágóhidakon. Ezen tényezők következtében döntöttek úgy, hogy elsőként a nagy hizlaló kapacitással rendelkező termelők saját malacelőállításra rendezkedtek be, mely magasabb állategészségügyi színvonalat és kiszámítható, egyenletes malacárakat biztosított számukra.

A telepekre amúgy külső kinézet és az alapján a technológia alapján amit azon a 7 éve épült 3000-es kocatelepen láttam, amit volt szerencsénk belülről is megvizitálni, a minimalista gondolkodás a jellemző. Semmi luxus, mindenből csak annyi, ami pont elég a jó és hatékony működéshez. A (jobb) telepek hűtöttek, mert nyáron a 36-37 fokos melegben elő-elő fordulnak 42 fokos nappalok is. (Igaz télen csak a reggeli órákban fordul elő -5- -7 fokos hőmérséklet, de napközben mindig felmegy fagypont fölé a hőmérő higanyszála.) A Rattlerow Seghers belga szakembere, aki velünk volt a látottak alapján meg volt győződve, hogy a technológia megérett a cserére, de magyarként biztos vagyok benne, hogy még ki fog az szolgálni néhány kocagenerációt. 

Ezen a telepen is 2 fázisos termelés folyt, csak egy kicsit másként, mint ahogyan ahhoz mi hozzászoktunk. A telepen a malacok csak választásig tartózkodnak, mert utána mentek a hizlaldába, ahol egészen a vágóhídra történő szállításukig tartózkodnak.

Fiaztató

Papírszalma a malacok felszárítására

Cora koca malacaival

Hűtőpanelek mindenhol

A hízók azon a telepen, ahol jártunk a RASE Cora kocáival és MaxiMus kanjaival készültek. 

Az árképzésre a heti ár a jellemző. A bázis árat a “Leridai ár” képviseli. Minden héten a legnagyobb termelők és vágóhidak képviselői egyeztetnek és megalkotják a leridai heti árat, ami egy referencia ár. A vágóhidak ehhez képest (Lerida ± X cent) adják meg a maguk árait, vagy adnak kedvezményeket a termelőknek, pl. beszállítják a sertéseket a vágóhídra. Az árak, bár minősítenek a vágóhidakon, ezért jellemzően élősúlyos megállapodott árak. A piacot itt is a vágóhidak diktálják, még a vendéglátónk is, aki 60.000 kocával dolgozik, ő is próbál minél jobban megfelelni a vágóhidak kívánalmainak, így a pár éve még 115-120 kg-os vágósúlyt mostanra lecsökkentették 110-115 kg-ra.

Sajnos az idő nagyon rövid volt hogy az ágazat minden szépségére kitérjünk, de egy jellemző példát elmesélnék. A meglátogatott telepen a kocák végig egyedi állásban vannak, és 2013-tól az EU megköveteli a kocák csoportos tartását. Amikor megkérdeztük, hogy hogyan állnak ezzel a technológiai váltással, és hogy elkészülnek-e a kitűzött dátumra, vendéglátónk csak annyit mondott, hogy - Természetesen, ilyen jövedelmező évek után... és hamiskás mosoly bujkált a szemében. Gondolom ott a hatóságok nem azzal fogják kezdeni a 2013-as évet, hogy végigbüntetik a telepeket. Tudják, hogy egy csónakban ülnek, és ahhoz hogy előre haladjon a ladik egy irányba is kell evezni. 

Már a repülőtéren a megérkezést
követően rögtön  találkozunk
a sertéssel és a sonkával

Az utazás alkalmával értettem meg egy szenzációs marketing fogást, mely segít a spanyol sertéságazatnak eladnia termékeit. A sertéságazatra jellemző, hogy kitaláltak(?) egy olyan terméket, mely világhírűvé tette a spanyol sertéságazatot, és amelyről mindenkinek beugrik Spanyolország, és ez az érlelt sonka. Ebből is a világklasszis a  jamón ibericó, az a legalább 75%-ban Iberico sertés húsából készült érlelt sonka. Természetesen nem ez adja a spanyol sertéstenyésztés volumenét, és ez csak marginális termék (nem úgy maga a sonka, melyből 5 kg-ot esznek meg egy évben fejenként), mégis ezzel mindenütt találkozni, már a repülőtéren, amikor az ember még csak éppen kilépett a gépből, belebotlik a hirdetésébe. Ez az odafigyelés jellemző mindenhol, ahol ezt a terméket forgalmazzák, még a  benzinkutaknál árult szendvicset is külön zacskóba csomagolják, ha az ibericon sonkát tartalmaz. 

Szóval, van egy húzó termékük, ami viszi a hírnevüket és előkészíti a terepet a többi portékának. Ezzel elérik azt, hogy az a kép alakul ki az emberben, hogy ami spanyol és sertés, az biztos finom, ízletes, tradicionális, jó állatjóléti körülmények között tartott, tehát imázst épít a spanyol sertésnek.
Ez a példa szabadon másolható, hiszen nekünk is van mangalicánk, csak ehhez egy kis összefogás kellene, hogy ne a lefitymált és bizonyos piaci sikerei miatt irigyelt és fújjolt terméket lássuk a mangalicában, hanem azt a trójai falovat, aminek a hasában jóval több terméket be lehet juttatni egyes piacokra, legyen az hazai, vagy külföldi. Mondjuk, én legtöbbször mangalicával csak mint feldolgozott termékkel találkozom a boltokban, és annak az ízvilága nem is tud olyan kristálytisztán érvényesülni, mint egy sózott érlelt sonkában, ahol nincsenek fűszerek, amik elronthatják az élvezetet. Így a különbség is sokkal nagyobb.

Összefoglalva, nagyon tanulságos volt az út, és jó néhány dologra rávilágított:

• ha van egy rossz területed, telepítsél rá hizlaldát,
• ha már a hizlaldai kapacitás elért egy kritikus tömeget, állítsd elő otthon a malacot,
• használj olcsó, de hatékony technológiát,
• használj a marketingedben egy "Trójai falovat", ami segít eladni a többi termékedet.

Egészségünkre!

A nagyüzemi állattenyésztő az a sátán maga?

Hétvégén a remek időt kihasználva kicsiny családommal meglátogattuk a Medveotthont Veresegyházán/on(?). Nagyon szépen fejlődik a környezet, már nyoma sincs az évekkel ezelőtti sártengernek, igazán jó nézni azt a fejlődést, amin keresztülmentek, és azt hogy hová jutottak el. Ehhez bizonyára sok-sok támogató sok-sok pénzére is szükség volt. A medvék kifutója mögött egy telefongyártó szép kis tanösvényt hozott létre számos gyerekeknek szóló oktató táblával. Ezzel nincs is semmi baj, sőt a fiatalságok oktatni kell, de a következő tábla szemet szúrt, így jobban szemügyre vettem. A tábla a következő megállapításokat tartalmazta:

• vegyszermaradványokkal szennyezett, ízetlen, vitaminokban szegény... és még sorolhatnánk, hogy mi minden jellemzi a nagyüzemi állat- és növénytermesztésből származó termékeket
• ez a tartási mód állatvédelmi és környezetvédelmi szempontból sem megfelelő
• az egyhangú táplálék, az állatok túlzott gyógyszerezése és a rendkívül mostoha körülmények (szűk hely, mozgáshiány) egyaránt az ilyen körülmények között tartott állatok húsának jelentős minőségi romlásához vezetnek

Ilyen fokú dezinformáció azért ritka, és felháborító, mert ezek szerint mi nagyüzemi állattartásban dolgozók csak mérgezzük az embereket és kínozzuk az állatokat?

Szerintem az ilyen leegyszerűsítés gyalázatos, és semmibe veszi azon szakemberek munkáját, akik mindent megtesznek azért, hogy az embereket jó minőségű, egészséges élelmiszerrel lássák el úgy, hogy az állatok számára a lehető legjobb életkörülményeket biztosítsák. Ehhez hazánkban támogatás is jár, és ha jól tudom ez egy igen sikeres, azaz sokak által igényelt támogatás. Ezek szerint nem elég, hogy az állattenyésztők maguk a sátán megtestesítői, de még az állami ellenőrzést is kijátszák, és úgy kapnak állatjóléti támogatásokat, hogy mindeközben fondorlatos módon mostoha körülmények között tartják az állatokat. Most arról nem beszélnék, hogy ha egy állat nem érzi jól magát, akkor annak a termelése is kárát látja, tehát ellenérdekelt a tenyésztő is abban, hogy az állat szenvedjen, sőt minél jobb körülményeket igyekszik már magától is megteremteni az állatai számára. Azok a híradások, melyek csonttá s bőrré soványodott éheztetett állatokról szóltak az elmúlt időszakban, mindig kisgazdaságokban megtörtént eseteket mutattak be, ilyet nagyüzemből még nem láttam. 

Ez egy újabb remek példa arra, amikor a titkárnő írja a céges anyagokat és az ehhez felhasznált információforrás a libaharsonák színvonalán mozog, ahogy maga a megszülető anyag is. Az hogy ezzel mennyit ártanak egész ágazatoknak, az ott dolgozó embereknek az már nem érdekli őket. Nagy kár, hogy egy ilyen híres cég a nevét adta ehhez az anyaghoz.

Remélem a többi táblán szereplő információ jobban megállja a helyét, mert a gyerekek oktatása szép dolog, de a félrevezetése az már korántsem...

Világszínvonalú sertéstenyésztés Magyarországon

Zhang Banghui és, Huang urak Kínából Stefan Derks úr
a Rattlerow Seghers Holding igazgatójának társaságában

Mindig örömmel tölt el, ha a Rattlerow Seghers Kft tulajdonosának képviselője Magyarországra hozza külföldi látogatóit, mert egy első osztályú tenyészetet akar megmutatni számukra. Ennél jobb bizonyíték nem is kell arra, hogy a hazai sertéstenyésztésben, minden probléma ellenére is, vannak olyanok, akik világszínvonalon képesek termelni. Így történt ez augusztusban is, amikor Stefan Derks úr, a Rattlerow Seghers Holding igazgatójának, meghívására kínai vendégek érkeztek Dalmandra, hogy megtekintsék a Bonafarm, Rattlerow Seghers hibridjével dolgozó magas állategészségügyi státuszú tenyésztelepét és hizlaldáját. Különös figyelmet fordítottak a Szilfási tenyésztelepen termelő lapály állományra, mely állományátlagot tekintve 13 malac feletti fialásonkénti élő szaporulatot ér el, illetve a Csurgópusztai hizlaldákban növekvő CORA x MaxiMus végtermékekre, melyek nagy állománykiegyenlítettség mellett 59% színhúst és 800 g-os testtömeggyarapodást produkálnak. 

Egy földönkívüli lerántja a leplet a húsipar titkos machinációiról

Előre bocsájtom, hogy természetesen én is ellene vagyok az emberek életét, vagy életminőségét igazoltan romboló élelmiszerek előállításának, és azt szeretném, hogy minden ember a Földön, minden nap hozzájuthasson az általa igényelt megfelelő mennyiségű és minőségű egészséges élelmiszerhez, de ezen cél elérésében azt gondolom nem segít egy ilyen írás, mely összemos tényt a feltételezéssel, kutatási eredményt a sejtéssel, az illegális eljárásokat a mindennapok nagyüzemeinek tisztességes gyakorlatával, földrészeket és piacokat, annak érdekében, hogy egy általa igaznak vélt elméletet alátámasszon.

Nagyon érdekes cikk jelent meg a dívány.hu oldalon JudiET tollából. Akit érdekel az eredeti írás az ide kattintva elolvashatja. Engem személy szerint nagyon felbosszantott, így az alábbiakban a saját véleményemet adom közre.

Kedves ET!

A nevéből ítélve az űrből pottyant ide, így bizonyára nem érti az európai és azon belül a hazai állattenyésztés mikéntjét sem azt, hogy egy egy ilyen kis könnyed írás milyen kárt okoz a csúsztatásaival, és a tényként kezelt hamis megállapításaival.

Hogy csak néhányat említsek az írásában szereplő aggályos részek közül:

“A húsevés ma már nemcsak a telített zsírok és a koleszterin miatt adhat okot az aggodalomra, de az állattenyésztés során felhasznált hormonmennyiség emberi szervezetre kifejtett hatása is több kérdést felvet. Biztonságos-e a hormonokkal felduzzasztott mellű csirke vagy az önálló tejüzemként működő szarvasmarha húsa, teje. Körbejártuk a témát. Az aggodalom jogos, egyértelmű válasz viszont kevésbé van.” Már eleve a felütés is azt sugallja, hogy a nagymellű csirke és a nagy tejleadásra képes szarvasmarha csak valamiféle hormonkezelés hatására jöhet létre. Nem tudom, hogy hallott-e genetikai előrehaladásról, tenyésztésről, de ezek az eredmények például lehetnek ennek is az eredményei.

“Ugyanakkor a mindenhonnan ránk zúduló információdömpingben az iparilag megtermelt élelmiszerekbe, köztük a húsokba, húskészítményekbe vetett bizalom egyre inkább csökken.”

És erről teszek saját magam is, írhatná büszkén.

“Elrettentő mesék keringenek a pár hét alatt felnevelt csirkékről, a hormonnal és gyógyszerekkel etetett marhákról. Közben egyre több a daganatos beteg, az elhízott ember és a meddő pár.”

És a pusztító erejű földrengés, szökőár és a hirtelen jött felhőszakadás. Mi köze van a kettőnek egymáshoz? Vagy ha úgy gondolja, hogy van, akkor bizonyítsa be legyen szíves!

Megállapítja, hogy “az EU-ban tilos”, sőt “1989-ban aztán az Európai Unióban betiltották a növekedést serkentő hormonokkal kezelt (amerikai) állatok importját” (mellesleg tehetett volna egy utalást a WTO határozatára) és még tovább is megy “A növekedésserkentő hormonok Európában továbbra sem engedélyezettek a velük szemben támasztott egészségügyi kétségek miatt, amelyeket az Egyesült Államokban végzett kutatások és vélemények többnyire cáfolnak.”, de azért még beszúr egy jó kis félmondatot, mely szerint “Bár mint tudjuk, minden vizsgálat kimutathatja ugyanazt és az ellenkezőjét is.”, azaz Ön jobban tudja, hogy milyen eredményre kell(ene) jutnia a kutatóknak, mint a vizsgálatokat végző szakemberek. Mondjuk ezzel a megállapításával az összes Ön által felhozott eredményt is aláásta, vagy azokra ez a megállapítás nem vonatkozik?

“Az információhiány félelmet és szorongást kelt, már pedig a teljes igazságot egy átlagember nem biztos, hogy megérti, ha hozzá is jut.” Ahogyan ez Önnek sem sikerült.“Az aggodalom sok esetben nem alaptalan. Az állattenyésztésben alkalmazott ösztrogént és ösztradiolt összefüggésbe hozták az emlőrák fokozott kockázatával és a férfiaknál jelentkező nemzőszervi problémákkal.” De mint azt korábban olvastuk Öntől “Bár mint tudjuk, minden vizsgálat kimutathatja ugyanazt és az ellenkezőjét is.”, tehát ezen át is ugorhatunk. Erről azonban volt egy cikk itt a blogon amit itt olvashat is a számos megválaszolatlan kérdéssel a végén.

"A progeszteronról kimutatták, hogy a kísérleti állatoknál fokozza a petefészek-, emlő-, méhdaganatok kialakulását. A tesztoszteront pedig a prosztatarákért teszik felelőssé. A hormonmaradványok mennyisége a húsokban és a kész ételekben meghaladja a normál értéket.” Ezt mondjuk honnét tudja, hogy a hormonmaradványok mennyisége a húsokban és a kész ételekben meghaladja a normál értéket? Itthon, Európában, az Egyesült Államokban? Hol haladja meg a hormonmaradványok mennyisége a normál értéket? (Mit tekint Ön normál értéknek, ha korábban azt írta, hogy: "1999-ben az EU végképp elzárkózott a témától és az egyik független tudományos tanácsadó testülete úgy határozott, hogy nem állapítható meg napi tolerálható mennyiség (ADI) ezekere a hormonokra.") “Egy naponta többször hamburgert falatozó amerikai kisdiák esetében ez a saját hormonszintjéhez képes jelentős lehet.” Vagy lehet hogy mégsem? Öröm egy ilyen feltételezést olvasni, aminek semmi alapja sincsen.”Sokan ezzel magyarázzák az egyre gyakoribb gyerekkori daganatos betegségeket is.” Sokan meg mással...

“A néhány évvel ezelőtti járványügyi adatok meggyőző bizonyítékokkal szolgáltak a vöröshúsfogyasztás és bizonyos hormonfüggő daganatok közötti kapcsolatról. Az már más kérdés és a válasz sajnos, nem kellően ismert, hogy vajon a húsból származó hormonmaradványoknak ebben mennyi lehet a szerepe.” Jó lenne tudni milyen kutatásokra hivatkozik, mert így bedobva ez jól hangzik, de semmilyen tudományos alapja sincs, mivel néhány évvel ezelőtt cáfolták is a vöröshúsfogyasztás és a daganatos megbetegedések közötti kapcsolatot. Mellesleg pár hónapja pont ugyan ez a "szakmai" hírportál közölte azt az írást, mely szerint "A vörös húst mégsem szabad száműznünk az étrendünkből".

Ez talán a legjobb része az írásnak: “Az étkezés terén a legfőbb szabály a mértékletesség, változatosság.” Hogy ez mekkora megállapítás... szerintem e nélkül az írás nélkül erre senki sem jött volna rá.

Egy újabb gyönyörű csúsztatás: “Bízzunk benne, hogy idővel egyre keresettebb és elérhetőbb lesz a „biohús” is, vagyis az ökológiai gazdálkodással nevelt, hormonmentesen táplált hús is.” Azaz, ami nem biohús, az nem hormonmentesen táplált... (Mondjuk a húst nem táplálják sehogyan sem, de ez már csak hab a tortán.)

Vágjunk egy kicsit a húsipar alá is: “Ha húsra vágysz, maradj a színhúsnál (kerüld a felvágottakat, virsliféléket és egyéb ipari termékeket), fejenként tisztítva 80-12 dkg-mal számolj és a látható zsiradékot vágd le a főzés, sütés előtt.” Vajon miért? A húsfeldolgozókban dolgozó gaz alkalmazottak az éj leple alatt vödörszám adagolják a termékekhez a hormont? Vagy a húsfeldolgozó nem ugyan abból a színhúsból dolgozik, amit a cikk írója szerint venni kell?

Összefoglalva, egy újabb uborkaszezoni zöldséget sikerült összehoznia a szerzőnek, mely semmi másra sem jó, mintsem hogy további rémhíreket terjesszen, és  tovább csökkentse a hazai vöröshús fogyasztást megnehezítve ezáltal az amúgy is igen nehéz helyzetben lévő, a szabályokat a legmesszebbmenőkig betartó termelők és feldolgozók helyzetét. Ami szomorú, hogy amíg pár évvel ezelőtt még volt a hazai hús lobbinak ereje ahhoz, hogy egy hasonló írást (igaz az egy országos napilapban jelent meg) cáfoljon, addig manapság az ilyen írások minden különösebb válasz nélkül megjelenhetnek és mérgezhetik az emberek agyát.

Köszönjük!

Minden esetben az az olcsó, amiért keveset kell fizetni?

Tegnap beszéltem egy telepvezető kollégával, aki lehetőséget kapott arra a tulajdonosoktól, hogy megváltoztassa a telepe sorsát.

Elődei rendszeresen úgy vásároltak terminál kanokat, hogy egy szempont lebegett csak a szemük előtt, keveset kelljen érte fizetni. Nem számított a kan saját teljesítményvizsgálata során elért eredménye, az utódok általa meghatározott telepi teljesítménye, sem a megvásárolt kanok szervezeti szilárdsága. Így mára eljutottak oda, hogy a tavaly vásárolt 13 - korábban a hazai piacon meghatározó kanként számon tartott - állat pótlásaként az idei évben 9-et kell vásárolni, és a telepi testtömeggyarapodás a béka feneke alatt van.

A telepvezető kollégának sikerült meggyőznie a tulajdonosokat, hogy a” keveset kell érte fizetni” és az “olcsó” az két különböző fogalom. Igaz, hogy eddig nagyon keveset fizettek egy-egy kanért, de a rossz termelési eredmények miatt közel sem mondhatták olcsónak a telepi sertéshizlalást, sőt a rossz paraméterek miatt nagyon sokat veszítettek minden egyes felnevelt hízón.

Most lehetősége lesz a telepvezetőnek 1.000-1.500 eurós, európai színvonalú terminálkanokat vásárolnia, mellyel jelentősen javíthat a telepi állomány teljesítményén.

Kívánok ehhez sok sikert számára, és még sok-sok követőt, akik felismerik, hogy egy telepen nem a kanokon kell spórolni, mert egy jó kanra költött “luxus kiadás” többszörösen meghozza az árát, a hízó állomány jobb termelési eredményein keresztül. Így, takarmányt spórolhatnak és többlet bevételre tehetnek szert, ami manapság a túlélést jelenti.

Sertésállomány 2011. június 1.

A KSH legfrissebb adatai szerint idén júniusban 3.132 ezer sertés volt Magyarországon, melyből 218 ezer volt a koca.
Az adatok a következőképpen alakultak:

			sertés	ebből anyakoca
2010	június		3 208	228
	ebből	gazdasági szervezet	2 231	163
		egyéni gazdaság	977	66
2010	december		3 169	219
	ebből	gazdasági szervezet	2 323	160
		egyéni gazdaság	846	59
2011	június		3 132	218
	ebből	gazdasági szervezet	2 210	156
		egyéni gazdaság	922	62

forrás: ksh.hu

"A magyaros dac csak rombolja az ember hitét"

Az Origó Vállalkozói negyed rovatában lehet olvasni egy cikket a hazai baromfipiac egyik meghatározó vállalkozó családjáról a Bárány családról. Ebben a cikkben volt egy bekezdés, ami szerintem minden sertéstenyésztőnek is megszívlelendő tanáccsal szolgál, íme:

Az elmúlt évek sikerei mögött a 2006-tól 2008-ig tartó évek válságokkal teli időszaka áll. Az ifjabbik Bárány László szerint 2008-as válságos év előtt rájuk is jellemző volt az a vállalkozói gondolkodás, hogy a költségekhez alakítják az árakat, de ez gyakran konfliktust okozott az ügyfelekkel, például az áruházláncokkal. A nagy áruházak gyakran a csirketermékekkel csalogatják be a vevőket, vagyis elvárják a beszállítóktól, hogy alacsony árat adjanak, ami nehéz helyzetbe hozza a csirkés vállalkozókat. A Bárány-család tagjai azt mondják, korábban az áruházláncokra dühös termelők közé tartoztak ők is, de 2008-tól elkezdtek úgy gondolkodni, hogy "ha valaki nálunk alacsonyabb árat tud kínálni, akkor a probléma nálunk van", vagyis az árviták helyett a folyamatos hatékonyságjavításra koncentrálnak azóta. Ma "azon kevés vállalkozás egyike vagyunk Magyarországon, amelyek nem utálják a vevőiket" - jelentette ki az idősebb Bárány László, hozzátéve "a sóhajtozás, a düh, a magyaros dac csak rombolja az ember hitét, és elvonja a figyelmét a munkáról".

Akit a teljes cikk érdekel, az ide kattintva elolvashatja.

Geert Rombouts interjú

Aszódi János az Új Mezőgazdasági Magazin szerkesztő-producere interjút készített Geert Romboutsal a Rattlerow Seghers közép-kelet-európai igazgatójával Bólyban.

A beszélgetés során szóba került, hogy a Seghers immáron több mint 20 éve miért tartotta fontosnak, hogy jelen legyen a hazai sertés tenyésztésben. Hogyan látja a sertéságazat jövőjét, és miként ítéli meg a Bonafarmmal történő együttműködését a Rattlerow Seghers igazgtója. Nemsokára a teljes interjú megtekinthető lesz az Új Mezőgazdasági Magazinban.

A World Pork Exporól jelentjük

Kiküldött tudósítónk jelenti

Június 8-án megnyitotta kapuit az USA Iowa államában, Des Moines-ben évente megrendezésre kerülő, a világ legnagyobb sertésre szakosodott mezőgazdasági szakkiállítása.

Geert Rombouts a Rattlerow Seghers közép-kelet-európai igazgatója és a magyar Kft ügyvezetője a helyszínről tudósít:

Az USA egyik legnagyobb
 húsfeldolgozó vállalatának a
Hormel Foods-nak a standja

Az elmúlt évek válságának köszönhetően új sertéstelepek alig épülnek az USA-ban. A tulajdonost cserét telepek túlnyomó többségét felújították, de kisebb részük még mindig üresen áll. Az általános világtendencia, hogy a nagyobb vállalatok egyre nagyobbak lesznek az USA sertéságazatában is megfigyelhető. A 10 legnagyobb termelő adja az USA sertéstenyésztésének közel 35%-át. Legtöbbjük teljes integrációt működtet a saját takarmánykeverőtől a saját vágóhídig bezárólag. Ami igaz a vállalatcsoportok méretének növekedésére, az messze nem igaz a telepek méretének változására. Ott pont az ellenkező irányú tendencia figyelhető meg. Míg korábban nem volt ritka a 3.600, 4.800 kocás telep sem, addig manapság a telepi irányíthatóság szempontjai miatt már egyre inkább az 1.200, 2.400 kocás telepek dominálnak. A termelési rendszerek tekintetében továbbra is a 3 fázisos termelés az uralkodó.
A telepeken jellemzően valamekkora (100%-25%) duroc vérhányaddal rendelkező terminál kant használnak, míg a kocaállomány meghatározóan a nagyfehér és lapály kombinációjára épülő F1-es kocákból áll.

A megnövekedett sertésállomány, az USA egyes területein, a megoldandó feladatok listáján az állategészségügyet és a telepek fertőzésektől való megóvását helyezte első helyre. Minden sertéstenyésztő vállalat a magas állategészségügyi státusszal rendelkező tenyészállatok előállítására törekszik, de a termelők jellemzően PRRS és Mycoplazma ellen vakcinázzák az állományaikat. Ha nem vakcináznak, akkor olyan levegő szűrőket helyeznek fel az istállókra, mely megakadályozza, hogy a PRRS vagy a Mycoplasma kórokozója a levegő útján megfertőzze állományukat. Természetesen a levegő útján való terjedés csak az egyik lehetséges fertőzési mód, de a nagy sertéssűrűséggel rendelkező területeken az egyik legveszélyesebb.

Frederic Grimaud úr a Choice Genetics tulajdonosa (mely az USA egyik meghatározó sertéstenyésztő vállalatának a Newsham-nek a tulajdonosa)  bejelentette, hogy megvásárolták a francia PenArLan sertéstenyésztő vállalatot. Érdekes transzatlanti kapcsolat jöhet így létre, ami megmozgathatja az európai sertéstenyésztést is.

Mivel a termelési eredmények az USA-ban is egyre javulnak, nekünk Európában szembe kell néznünk azzal, hogy a gyenge dollár miatt a dél-ázsiai térségben ők lesznek a legjelentősebb versenytársaink.

Megnyílt a World Pork Expo

Kiküldött tudósítónk jelenti

Június 8-án megnyitotta kapuit az USA Iowa államában, Des Moines-ben évente megrendezésre kerülő, a világ legnagyobb sertésre szakosodott mezőgazdasági szakkiállítása.

Geert Rombouts a Rattlerow Seghers közép-kelet-európai igazgatója és a magyar Kft ügyvezetője a helyszínről tudósít:

Megkezdődött a World Pork Expo...

Kan árverés

A világ számos részéről, de legfőképp Észak Amerikából gyűltek össze a sertéságazatban dolgozó szakemberek a Des Moinesben megrendezésre kerülő 3 napos World Pork Expo-ra. Ezt a kiállítást minden évben megrendezik, bemutatva az amerikai sertéstenyésztés két arcát.

A kiállítás egyik felét az iparszerű termeléssel foglalkozók adják, másik felét pedig a négy fő sertésfajta (Lapály, Nagyfehér, Duroc, Hampshire) számos egyedet számláló élőállat kiállítása, és a kiállított tenyészállatok árverései alkotja. A kis tenyészetek itt versengenek egymással és adják el más gazdáknak a saját tenyészállataikat. Néhányan meg vannak győződve arról, hogy a kiállítás ezen részét, mintegy hagyományt, amíg csak lehet meg kell őrizni, ezzel is megmutatva a sertéstenyésztés iránti szenvedélyüket, míg mások a kiállítás kistermelői részének rövid időn belül történő megszűnését valószínűsítik, mivel az itt jelen lévő kisgazdaságoknak is vágóhidakra kell a hízóikat értékesíteniük, és nem tudnak a nagyobb telepekkel versenyezni. Mindenesetre, látogatóként nagyon zavarba ejtő ez a kettősség.

A 2008 és 2010 közötti nagyon rossz éveket követően mutatkozott némi remény arra, hogy 2011 jó év lehet. Az idei év jól is indult, de a múlt hónaptól el kezdtek emelkedni a takarmányárak, mely ismét veszteségessé tette a termelést. A remény gyorsan szertefoszlott.

A kukorica mai ára 7,5 $/bushel, vagy 0,21 €/kg (~55 Ft/kg), míg a hasított sertés ár 1,38€/kg (~300 Ft/élő kg). A termelők panaszkodnak a kukorica etanolgyártás céljára történő felhasználására, mely nem csak a takarmányt drágítja meg, de felhajtja a termőföld árát is. Ezt a helyzetet tetézi, hogy idei tavasszal a csapadékos időjárás miatt a vetés is megkésett.

Ahogy látjuk, számos kétség és kérdés van a sertéstartás jövőjével kapcsolatban a kiállítás megnyitásakor, de amint mindannyian tudjuk ez nem csak az USA-ra jellemző.

Geert Rombouts

Rattlerow Seghers

92

A tegnapi napon ismét kamiont fogadtunk. Most Belgiumból hoztunk tenyészkanokat. Minden egyes szállítmány során öröm látni azokat a tökéletes tenyészállatokat, melyek a hazai gazdaságokban termelve esélyt adnak partnereinknek, hogy genetikailag fel tudják venni a versenyt a külföldi farmerekkel. Az idei évben már 92 kannál tartunk, melyek között volt nagyfehér, lapály, DULA, MaxiMus és OptiMus is. Jó olyan termelőkkel együtt dolgozni, akik kiszakadva a múltból tenni akarnak valamit magukért és valami újat próbálnak ki. Ezen gazdák nagy többsége az idők során a vevőink közül a partnereink közé emelkedik, akikkel igazán nyílt eszmecseréket lehet folytatni, és közösen tudunk gondolkozni, tervezni és tenni azért, hogy előre jussunk valamennyien ezen a jelenleg oly nehéznek tűnő piacon.

Hívjon már most bennünket, hogy a következő kamionon az Ön kanja is rajta lehessen!

Elérhetőségeinket megtalálja a Rattlerow Seghers weblapján: www.rattlerow-seghers.com

A trikolór mellé jó ízt is várnak a fogyasztók

... Piackutatók és kereskedők is nagyjából egyetértenek abban, hogy a magyar fogyasztók körében egy sajátos kettősség figyelhető meg. Az utóbbi években jelentősen megnőtt azoknak a fogyasztóknak az aránya, akik általánosságban igen fontosnak tartják egy termék hazai eredetét. Ugyanakkor a vásárlók túlnyomó része az áruház küszöbét átlépve már hideg fejjel, szinte kizárólag az ár alapján dönt. A kérdéskört a GfK Hungária Piackutató vizsgálja évek óta. A GfK-nál elmondták: a hazai (vagy annak feltüntetett) termék legfeljebb akkor élvez előnyt a vásárlónál, ha azonos árban van az importáruval. Ugyanakkor gyakorlatilag változatlan azoknak az aránya, akik tudatos vásárlóként esetenként hajlandóak mélyebbre nyúlni a zsebükbe a hazai portékáért.

...

Az sem mindegy, hogy milyen termékeknél keresi a vásárló a hazait. Míg iparcikkeknél a vásárlót egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy hol rakták össze a kosárba kerülő ketyeréjét, az élelmiszereknek is csak egy részénél figyel a termék pedigréjére. A GfK korábbi kutatásai szerint például a húsoknál jóval kevésbé fontos a fogyasztónak a termékeredet kérdése – biztató jel a hazai húsipar nagyjainak, akik szakmai vélekedések szerint az alapanyagaik bő negyedét külföldről hozzák be – míg a zöldségeknél és a gyümölcsöknél immáron nagyon is odafigyelnek a vásárlók, hogy hol termett a gyümölcs és keresik is a hazait.

...

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

szerző: Batka Zoltán

forrás: nol.hu




Két megjegyzésem lenne a fenti anyaggal kapcsolatban:

1. Ha hiszünk ezeknek a felméréseknek, márpedig miért ne tennénk, akkor számomra továbbra is az látszik az üdvözítő útnak, hogy szemben a ködös elképzelésként, vagy valamiféle vágyálomként a szemünk előtt lebegő jelentős kocaállomány növeléssel első és leggyorsabb lépésként a hazai vágó- és feldolgozóiparnak a hazai hizlaldákból történő alapanyag ellátását kellene megoldani. Ahogy azt A Sertés legutóbbi számában olvasható kerekasztal beszélgetésen is elmondtam, szerintem ehhez egy hizlalda építési program kellene, mely modern, gazdaságosan és környezettudatosan üzemeltethető, akár a kisüzemi (értsd 700-1000 hízó egy istállóban) méretekben is fő- vagy másodállásban ellátható, de mégis állategészségügyileg, értékesítésileg, környezetvédelmileg "fogható" méretben teremtené meg a hazai hízó alapanyag előállítás hátterét. Ehhez kormányzati ingerencia esetén lehetne szakmailag kidolgozott, valamennyi hatóság által engedélyeztetett típusterveket ajánlani, mely megvalósítása esetén gyorsított eljárásban lehetne belekezdeni egy ilyen vállalkozásba, ehhez lehetne a bankadó helyett kedvezményes hiteleket kérni a szektornak a pénzintézetektől, stb... stb... Ha mindez megvalósulna, akkor a kocaállomány növekedése jönni fog magától, mert többen lesznek, akik szeretnék a maguk zsebében tudni az ezen hizlaldák ellátásához szükséges malacok külföldről történő szállítása esetén fellépő 4-6 Eurós fuvardíjat.
2. Ha létre szeretnénk hozni valamiféle hazai márkázott programot a sertés esetében, akkor a tőkehúsok tekintetében első lépésben nem az lesz az érdekes a vevőnek, hogy honnét jött a malac, hanem, hogy milyen a hús minősége és mibe kerül. Ha sikerül rászoktatni, hogy a magyar címke alatt mindig kiszámítható és magas minőségű árut talál, akkor egy idő után, ha a megszokott minőséget keresi nem fog elcsábulni az ismeretlen, máshonnét beszállított hús irányába, és óhatatlanul a hazai címkés termék után fog nyúlni mert az garanciát jelent számára a minőség, az élvezeti érték, és az élelmiszerbiztonság tekintetében. Ennek eléréséhez nem a malac eredete a legfontosabb kérdés, hanem az a kiszámítható és egyenletes minőség, mely olyan mérőszámokkal mérhető, mint a hús pH-ja, színe, csöpögési vesztesége, szövetek közötti zsírtartalma, márványozottsága stb... Ez pedig, ahogy e blog olvasói mindannyian jól tudják nem a malac nacionáléjától függ. Itt lesz szerepe a genetikának és a tenyésztésnek. Tudunk-e elegendő mennyiségben homozigóta stressz és RN gén mentes hízókat beszállítani a vágóhídra? Tudunk-e minden alkalommal 60 mm fölötti karajjal rendelkező hízókat vágóhídra küldeni? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell majd megadnunk a választ és nem arra, hogy hol található a malac anyja.

A Rattlerow Seghers új mesterséges termékenyítő állomást nyitott Belgiumban

Az új mesterséges termékenyítő központ Belgiumban új sztenderdet állít fel a jövő sertéstenyész-tésének

A Rattlerow Seghers új mesterséges termékenyítő központot nyitott Belgiumban. Az új állomás fő célja, hogy a legjobb kanoktól származó spermát forgalmazzák világszerte.
Az állomás magas állategészségügyi szintet garantál, mely alatt a kanok minden fontos betegségtől (úgy mint PRRS, Mikoplazma, APP, Aujeszky, stb) való mentességét kell érteni. A spermavételt követően a spermát mélyhűtik és a Klasse KI hálózatán keresztül jut el a felhasználókhoz. A Rattlerow Seghers leányvállalata, a Klasse KI, által 2010-ben értékesített több mint 500.000 adag szaporítóanyag bizonyítja, hogy képes hosszú távon biztosítani ügyfelei megelégedését.
Az ily módon előállított sperma legfőbb piaca: Brazília, Kanada, Kína, Kelet-Közép-Európa és Oroszország. A mélyhűtött spermát speciálisan erre a célra kialakított módon szállítják. A maximális állategészségügyi biztonság és a genetikai előrehaladás érdekében a mesterséges központ az egyszerre be- és kitelepítés módszerét fogja követni. Miután a betelepített kanoktól a tervezett ideig gyűjtötték a spermát, a mesterséges központot teljesen kiürítik, majd mosást és fertőtlenítést követően újabb csapat magas állategészségügyi státuszú kannal kerül betelepítésre. Ez egy egyedülálló elképzelés a modern sertéstenyésztésben.
Rattlerow Seghers a jó választás a magas állategészségügyi státuszú sertéstenyésztéshez.

Kisebb területen nő a búza

A bel- és árvizek miatt a megszokottnál jóval kisebb vetésterületen terem idén búza, s a szakemberek már annak is örülnének, ha legalább a tavalyi mennyiséget betakaríthatnák. Az árakat azonban nem csak ez, hanem a világpiaci tendenciák is feljebb srófolják. A kenyérnek való drágább lesz aratás után, mint tavaly, s ez meglátszik majd a liszt árában is.

A megszokott 1,1 millió hektár helyett egyes számítások szerint csak 900-, míg más adatok alapján alig 800 ezer hektáron vetettek búzát tavaly ősszel a gazdák. Nem önszántukból, hanem az ár- és belvizek akadályozták a munkát. Sok helyen, főleg az ország keleti, észak-keleti régióiban hetekig, hónapokig nem lehetett a földekre menni géppel, míg máshol vízbe fúlt a vetés, kipusztultak a kalászosok. A búzával szemben a kukorica vetésterülete megnőtt és idén eléri az 1,2-1,3 millió hektárt. 

A jelenlegi előrejelzések szerint jó termés várható a világban és Európában is, de sajnos Magyarországon, legalábbis ami a búzát illeti, éppen ellenkezőleg - mondta Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének (Gabonaszövetség) főtitkára. Szerinte Magyarországon idén a tavalyihoz hasonlóan 3,6-3,7 millió tonna búza teremhet a kisebb vetésterületen. Lehet ennél valamivel több, de akár kevesebb is. 

Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke úgy vélte, inkább ez utóbbi a valószínűbb. Ha az időjárás nem lesz kegyes a gazdákhoz, még az átlagosnál jóval kisebb 2010-es termésnél is kevesebb búza kerülhet a magtárakba. Még ha a malmi minőség a 80 százalékot is elérné, akkor sem zárható ki, hogy ősszel az új gabonából őrölt liszt tovább drágul, és egy kiló kenyérért 400 forintot kell adni. Annál is inkább, mert Vancsura nem zárta ki, hogy a 800 ezer hektárnyi vetésterületből legalább 200 ezer hektáron gyengébb minőségű gabona terem majd. Ennek nem csak a földeket borító víz az oka, hanem az is, hogy sok helyen a gazdáknak nem volt elegendő forgótőkéjük a megfelelő műtrágyázásra. Különösen a Tiszántúl több térségében tűnik most gyengének a minőség. 

A szakemberek abban egyet értettek, hogy az idei aratáskor a búza tonnájáért többet kérnek majd a termelők, mint tavaly, illetve abban is, hogy nem térnek vissza az egykori 26-28 ezer forintos intervenciós árak. Pótsa Zsófia nem kívánt jóslásokba bocsátkozni, mert mint mondta, eddig is meglehetősen hektikusan alakultak a gabona árak és a nemzetközi piac is mozgathatja a hazai jegyzéseket. Annyit azért megkockáztatott, hogy a terméstől függően, itthon magasabbról indulhat a búza ára, mint a világpiacon.

Vancsura József viszont állította, hogy meghaladja majd a búza tonnájának ára a 40 ezer forintot. Ha ennél kevesebb lenne, az egyébként már veszteséget okozna a termelőknek, mert a növényvédő szerek, a műtrágyák, az üzemanyag drágulása miatt az önköltség is magasabb lett. 

Az év végére, jövő év elejére lehet, már a 45-50 ezer forintos tonnánkénti búza ár is szép emlék lesz csupán, s a kukorica is tonnánként 60-70 ezer forintért kel majd el. A szövetség elnöke úgy látja, hogy, még ez a 3 millió tonna búza is kielégítené a hazai szükségleteket, különösen az egyre fogyatkozó állatállomány mellett. Sőt, még legalább egy millió tonna exportra is juthat. A hazai malmok évente átlagosan 1,2-1,3 millió tonna kenyérgabonát őrölnek. 

A nemzetközi piacon várható jó termés ellenére azért nem csökkennek az árak, mert az ázsiai nagy tigrisek, Kína, India egyre nagyobb fogyasztóvá válik, de a búzát, kukoricát ipari célokra is hatalmas mennyiségben használják fel, és nem csak a bioüzemanyagok előállítására. A búzánál nem fognak csökkenni a tartalék készletek, de a kukoricánál a várható rekordtermés ellenére igen a növekvő ipari és egyéb célú felhasználás miatt. A szakemberek nem rejtették véka alá, hogy az árak mozgásában tetten érhető a befektetői spekuláció is, ami néhány évvel ezelőtt indokolatlanul az egekbe hajtotta az élelmiszerek árait. A kukorica árát a bioüzemanyag iránti keresleten keresztül ma már a kőolaj ára is erősen befolyásolja.

szerző: Bihari Tamás

forrás: nepszava.hu

A Kapuvári Hús átveheti a Kaiser Food dolgozóit

Át tudja venni a bezáró mosonmagyaróvári Kaiser Food húsüzem dolgozóinak felét a Kapuvári Hús Zrt. – írja pénteki számában a Kisalföld. Pászli Tibor, a kapuvári cég szakszervezetének vezetője a lapnak elmondta: olyanok kaphatnak munkát a társaságnál, akik az itt folyó vágásba, tőkehús- és késztermékgyártásba beilleszthetőek és vállalják a napi buszozást. A cikk emlékeztet arra: a bezáró mosonmagyaróvári üzem 63 dolgozóját május közepén, húsz embert pedig később bocsátanak el.

forrás: index.hu

Megmentenék a helyi húsipart

A debreceni önkormányzat szeretné megmenteni a helyi húsipart, s elkerülni, de legalábbis elodázni a húsüzem bezárását – mondta el Papp László (Fidesz) stratégiai alpolgármester az MTI-nek szerdán, miután Pajna Zoltán (Fidesz) gazdasági alpolgármesterrel Szolnokon egyeztettek a Debreceni Csoport Húsipari Kft. cégvezetőjével.

Szűcs Viktor arról tájékoztatta a városvezetőket, hogy a szlovák tulajdonos döntése alapján a céget jelentősen átszervezik, az állatok vágása külföldre, Losoncra kerül, ezért a mosonmagyaróvári és a debreceni húsüzemet is bezárják. Papp László ezzel összefüggésben hangsúlyozta: Debrecen számára elfogadhatatlan a csaknem négyszáz dolgozót foglalkoztató húsüzem bezárása – ami a nagy hagyományokkal rendelkező helyi húsipar megszűnését is jelentené –, mint ahogy elfogadhatatlan az is, hogy erről előzetesen nem egyeztettek az önkormányzattal.

A debreceni városvezetők ezért a munkaügyi központtal is egyeztetett támogatási ajánlatot tettek a cégnek annak érdekében, hogy álljon el az üzem bezárásától, de ha mégsem, akkor halassza el az év végéig. – Ennyi idő elegendő lenne, hogy új szakmai befektetőt keressünk a húsüzem működtetésére – tette hozzá Papp László.

Ajánlatuk szerint ha a tervezett június 30-ai bezárás helyett a tulajdonosok hat hónapig tovább működtetnék az üzemet, a térségi munkaügyi központ forrásaiból a bérköltséghez jelentős mértékű vissza nem térítendő támogatást kapnának. Miután a cégvezetőnek a tulajdonosoktól nem volt felhatalmazása a kérdésben dönteni, április 21-én folytatják az egyeztetést, amelyen már részt vesz a cégcsoport spanyol vezérigazgatója is – tájékoztatott Papp László.

forrás: mno.hu

Csökken a legálisan értékesített húsok fogyasztása

A legális csatornákon mért belföldi húsfogyasztás évek óta csökken, ez jelentős hatással van a magyar húsipar teljesítményére, ami tavaly az előzetes becslések szerint némileg csökkent, annak ellenére, hogy az export jelentősen nőtt - állapítja meg az ágazat helyzetével foglalkozó összegzés, amelyet a GfK Hungária és a Hússzövetség közösen készített.

Az ország sertés és marhahús kivitele egy év alatt több mint 40 százalékkal nőtt, tavaly meghaladta a 180 ezer tonnát, értékben 380 millió eurót, több mint 100 milliárd forintot tett ki. A belföldi forgalom szűkülése miatt azonban az ágazat teljesítménye az előzetes adatok szerint így is visszaesett 1-2 százalékkal - áll az MTI-hez kedden eljuttatott elemzésben.

A magyarországi kiskereskedelemben tavaly a 2009-es 5,3 százalékos csökkenés után 2,3 százalékos mérséklődést regisztrált a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Az élelmiszerek, így a húsok és hústermékek esetében is néhány százalékos visszaesés volt tapasztalható.

A magyar húsipar összességében - csakúgy, mint az előző években - ismét néhány milliárdos forintos veszteséggel zárta a tavalyi gazdasági évet.

Az idén negatív tendenciák megváltozását várták az elemzők, ám az első két hónap adatai nem mutatnak túl kedvező képet. A korábban jelzettnél magasabb infláció várható, amelyért részben az élelmiszer áremelkedés okolható. Az élelmiszerek belpiaci árát felfelé hajtja a növekvő világpiaci ár, a tavalyi kedvezőtlen időjárás miatti magasabb takarmányárak, valamint a növekvő energia- és üzemanyagárak.

A sertés és marhahúsok esetében a más élelmiszercsoportokban már végbement áremelkedés csak a következő hetekben, illetve hónapokban várható, mivel az élősertés árának érdemi növekedése csak az elmúlt időszakban vált egyértelművé.

A nagyobb gondot az elemzők szerint az okozhatja, hogy a fogyasztók elvesztették hitüket a gyors kilábalásban. A GfK-Corvinus Fogyasztói Várakozások indexe azt mutatja, hogy ez év márciusában romlott a háztartások várt pénzügyi helyzetének és az ország gazdasági helyzetének megítélése. Utóbbi esetében különösen a rövid távú, vagyis 12 hónapra vonatkozó várakozások váltottak negatív irányba. A vásárlási hajlandóság a válság mélypontjára jellemző - 2009 márciusban mért - szinten van.

Az elemzés szerint az elhúzódó kedvezőtlen gazdasági környezet hatására gyökeresen megváltoztak a fogyasztói szokások. A 2000-es évek elején jellemző, túlköltekező, hedonista vásárlás már a múlté, megnőtt a vásárlás előtti informálódás szerepe. A boltválasztás szempontjai között hátrébb szorultak a bolt minőségére vonatkozó szempontok, megnőtt viszont az akciók és promóciók jelentősége. A vásárlók hajlandóak akár nagyobb távolságokat is megtenni a jobb ajánlatok reményében, így a "kedvenc" boltokhoz kevésbé lojálisak.

"A válságtól függetlenül jelentős húsfogyasztók voltak és maradtak is a magyarok. A GfK ConsumerScan adatai alapján minden magyar negyedik-ötödik kosárban van valamilyen hústermék. Ha 100 kosarat vesznek alapul, 22-ben található feldolgozott húskészítményt. (Csak összehasonlításképpen: tej a kosarak 12 százalékában van, ásványvíz 9-ben, míg mosószer csak minden századikban.)

Tízből 8 magyar háztartás vásárol friss húst, szárazárut, virslit, parizert, felvágottat, főtt sonkát és kenőmájast is egyszerre. Egy év alatt a 4 millióból 3,8 millió hazai háztartásban vettek valamilyen tőkehúst, míg sonka 3,3 millió háztartásban került az asztalra" - idézi a közlemény Dörnyei Otíliát, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatóját.

A húspiac csökkenése tehát nem abból adódik, hogy vásárlók elhagynának kategóriákat, hanem abból, hogy kevesebbet és kevesebbszer vásárolnak.

Amennyiben az ágazat számára kedvezőtlen folyamatok, így a fogyasztás csökkenése, de különösen a feketegazdaság térnyerésének erősödése nem állítható meg, úgy a húsipar teljesítményének további jelentős szűkülésére, üzembezárásokra és munkahelyek megszűnésére kell számítani. A csökkenő teljesítményű húsipar pedig nem ad megfelelő alapot a kormánynak az állattenyésztés fejlesztését célzó programjához - tartalmazza GfK Hungária és a Hússzövetség elemzése.

forrás: gazdasagiradio.hu

Drágul a hús - töltsd fel a fagyasztódat!

Folyamatosan drágul a sertéshús a következő hónapokban - tudta meg a Pénzcentrum.hu Éder Tamástól, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnökétől. Érdemes még most feltölteni a fagyasztóládákat.

A hústermékekbe mostanra gyűrűzik be a tavaly őszi gabonaár-robbanás hatása. A levágandó sertések nagyrészt már a drága takarmányt ették, az emiatt megnövekedett költségek pedig elkezdtek megjelenni az élőállat-árakban is.

Az Európai Unió brüsszeli szakmai bizottsága szerint az év egészében 15-20 százalékkal emelkednek a sertés alapanyagárak. A drágulás egy része már le is zajlott. A húsipari cégek jelenleg 320 forintot adnak egy kiló élősertésért, ami tovább emelkedhet 350 forintra. 

Éder Tamás konkrét mértéket nem mondott, hogy mennyivel kell majd többet fizetni a végső fogyasztóknak a feldolgozott hústermékekért. Úgy véli, hogy a 15-20 százalékos alapanyagár-emelkedésnél valamivel kisebb mértékben nőnek majd a kiskereskedelmi árak.

A Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet szerint is elkerülhetetlen, hogy az elkövetkezendő hetekben dráguljon a sertés- és a baromfihús a takarmányárak drasztikus emelkedése miatt. Szabó Márton a Gazdasági Rádiónak elmondta: az erős piaci verseny miatt az áremelkedés csak részben jelenik meg az élelmiszerek fogyasztói árában. Az alapanyag csak 30-40 százalékban befolyásolja a feldolgozott élelmiszerek árát, de a szállítmányozás és az energiaköltségek növekedése is érezteti a hatását. 

Nehezíti a kereskedők helyzetét, hogy a húsiparban továbbra is 30 százalék körülire tehető a feketekereskedelem aránya. Ez meg is mutatkozik a legális eladásokban: tavaly mintegy 3-4 százalékkal kevesebb húsipari terméket értékesítettek a belföldi piacon.

forrás: penzcentrum.hu

Állategészségügyi mentességekkel védenék a sertéságazatot

A hazai sertéstenyésztés védelmét többek között azzal szeretné megalapozni a vidékfejlesztési tárca, hogy folytatják az egyes állat-egészségügyi mentesítési programokat. A PRRS mentesítési programot április végére készíti el a szaktárca.

A hazai sertéstenyésztés védelmét többek között azzal szeretné megalapozni a vidékfejlesztési tárca, hogy folytatják az egyes állat-egészségügyi mentesítési programokat. Ezekre hivatkozva ugyanis elrendelhető, hogy csak ellenőrzött , és bizonyos megbetegedésektől mentes állományokból lehet importálni élőállatot. Ez pedig fékezheti a hazai állomány csökkenését, mivel a belpiacra érkező importállatok okozta nyomás hatását is enyhíti.

Még az idei első félévben szeretnénk elismertetni az Európai Bizottsággal Magyarország Aujelszky-mentességét, illetve a jelenleg kidolgozás alatt lévő PRRS mentesítési programot - jelentette be Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc felügyeletért felelős államtitkára a Hússzövetség húsvéti sajtótájékoztatóján.

Az államtitkár szerint jól halad az év elején elindított PRRS mentesítési programot megalapozó vizsgálat. Ez a szaporodási rendellenességet okozó betegség főleg a nagyüzemi sertéstelepeken okoz gondot, az országba pár éve, a nyugat-európai telepekről érkező, élőmalac importtal került be. A hatósági állatorvosok az év elején indított nagyszabású, elsősorban a kis létszámú, 100 darab alatti magángazdásokban tartott, illetve az eddig nem minősített nagy létszámú telepek állományaitól származó vérvételei eredményeire alapul majd a későbbi mentesítési program.

Eddig a minták kétharmadát dolgozták fel a szakemberek, és a vártnál jobb eredményeket kaptak - közölte Kardeván Endre. A kis létszámú állományok 8, míg a nagyobb állományok 20-22 százalékánál találtak fertőzést. Az államtitkár szerint ez még a könnyebben kezelhető kategóriába esik, bár a nagyobb telepek esetében szükség lehet az állat-egészségügyi támogatási rendszer átalakítására is. A mentesítési programot április végéig kell kidolgoznia a VM szakembereinek.

A mentesítési programokat érdemes lenne úgy megalkotni, és ütemezni, hogy azzal a jelenlegi alapanyaghiány miatt importra szoruló feldolgozókat se lehetetlenítsék el - jegyezte meg ennek kapcsán Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke. A hazai feldolgozók többsége ugyanis az import alapanyagok felhasználásával magasabb hozzáadott értékű készítményeket állít elő és exportál, többszáz millió forint értékben.

forrás: napi.hu