A trikolór mellé jó ízt is várnak a fogyasztók

... Piackutatók és kereskedők is nagyjából egyetértenek abban, hogy a magyar fogyasztók körében egy sajátos kettősség figyelhető meg. Az utóbbi években jelentősen megnőtt azoknak a fogyasztóknak az aránya, akik általánosságban igen fontosnak tartják egy termék hazai eredetét. Ugyanakkor a vásárlók túlnyomó része az áruház küszöbét átlépve már hideg fejjel, szinte kizárólag az ár alapján dönt. A kérdéskört a GfK Hungária Piackutató vizsgálja évek óta. A GfK-nál elmondták: a hazai (vagy annak feltüntetett) termék legfeljebb akkor élvez előnyt a vásárlónál, ha azonos árban van az importáruval. Ugyanakkor gyakorlatilag változatlan azoknak az aránya, akik tudatos vásárlóként esetenként hajlandóak mélyebbre nyúlni a zsebükbe a hazai portékáért.

...

Az sem mindegy, hogy milyen termékeknél keresi a vásárló a hazait. Míg iparcikkeknél a vásárlót egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy hol rakták össze a kosárba kerülő ketyeréjét, az élelmiszereknek is csak egy részénél figyel a termék pedigréjére. A GfK korábbi kutatásai szerint például a húsoknál jóval kevésbé fontos a fogyasztónak a termékeredet kérdése – biztató jel a hazai húsipar nagyjainak, akik szakmai vélekedések szerint az alapanyagaik bő negyedét külföldről hozzák be – míg a zöldségeknél és a gyümölcsöknél immáron nagyon is odafigyelnek a vásárlók, hogy hol termett a gyümölcs és keresik is a hazait.

...

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

szerző: Batka Zoltán

forrás: nol.hu




Két megjegyzésem lenne a fenti anyaggal kapcsolatban:

1. Ha hiszünk ezeknek a felméréseknek, márpedig miért ne tennénk, akkor számomra továbbra is az látszik az üdvözítő útnak, hogy szemben a ködös elképzelésként, vagy valamiféle vágyálomként a szemünk előtt lebegő jelentős kocaállomány növeléssel első és leggyorsabb lépésként a hazai vágó- és feldolgozóiparnak a hazai hizlaldákból történő alapanyag ellátását kellene megoldani. Ahogy azt A Sertés legutóbbi számában olvasható kerekasztal beszélgetésen is elmondtam, szerintem ehhez egy hizlalda építési program kellene, mely modern, gazdaságosan és környezettudatosan üzemeltethető, akár a kisüzemi (értsd 700-1000 hízó egy istállóban) méretekben is fő- vagy másodállásban ellátható, de mégis állategészségügyileg, értékesítésileg, környezetvédelmileg "fogható" méretben teremtené meg a hazai hízó alapanyag előállítás hátterét. Ehhez kormányzati ingerencia esetén lehetne szakmailag kidolgozott, valamennyi hatóság által engedélyeztetett típusterveket ajánlani, mely megvalósítása esetén gyorsított eljárásban lehetne belekezdeni egy ilyen vállalkozásba, ehhez lehetne a bankadó helyett kedvezményes hiteleket kérni a szektornak a pénzintézetektől, stb... stb... Ha mindez megvalósulna, akkor a kocaállomány növekedése jönni fog magától, mert többen lesznek, akik szeretnék a maguk zsebében tudni az ezen hizlaldák ellátásához szükséges malacok külföldről történő szállítása esetén fellépő 4-6 Eurós fuvardíjat.
2. Ha létre szeretnénk hozni valamiféle hazai márkázott programot a sertés esetében, akkor a tőkehúsok tekintetében első lépésben nem az lesz az érdekes a vevőnek, hogy honnét jött a malac, hanem, hogy milyen a hús minősége és mibe kerül. Ha sikerül rászoktatni, hogy a magyar címke alatt mindig kiszámítható és magas minőségű árut talál, akkor egy idő után, ha a megszokott minőséget keresi nem fog elcsábulni az ismeretlen, máshonnét beszállított hús irányába, és óhatatlanul a hazai címkés termék után fog nyúlni mert az garanciát jelent számára a minőség, az élvezeti érték, és az élelmiszerbiztonság tekintetében. Ennek eléréséhez nem a malac eredete a legfontosabb kérdés, hanem az a kiszámítható és egyenletes minőség, mely olyan mérőszámokkal mérhető, mint a hús pH-ja, színe, csöpögési vesztesége, szövetek közötti zsírtartalma, márványozottsága stb... Ez pedig, ahogy e blog olvasói mindannyian jól tudják nem a malac nacionáléjától függ. Itt lesz szerepe a genetikának és a tenyésztésnek. Tudunk-e elegendő mennyiségben homozigóta stressz és RN gén mentes hízókat beszállítani a vágóhídra? Tudunk-e minden alkalommal 60 mm fölötti karajjal rendelkező hízókat vágóhídra küldeni? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell majd megadnunk a választ és nem arra, hogy hol található a malac anyja.