Veszélyben a tenyésztési támogatások

A pénzügyminisztérium nemrég elkészítette és államigazgatási egyeztetésre beterjesztette a 2008-ra vonatkozó adócsomag tervét, amelyet a Kormány várhatóan szeptember végén tárgyal és fogad el. A tervezet szerint jövő évtől – számos egyéb adónemmel együtt – eltörölnék a tenyésztési hozzájárulást. Amennyiben ez megtörténne, az véglegesen megpecsételné az amúgy is súlyos helyzetben lévő magyar tenyészállat előállítást. A tenyésztési hozzájárulás befizetése a rendszer működésének alapja. Amennyiben ez megszűnik, összeomlik a tenyésztés-szervezés, a tenyésztők nem lesznek képesek az amúgy kötelező feladatokat finanszírozni, végül nem lesz magyar tenyészállat-előállítás. Lehetőségként nem marad más, mint a tenyészállat import. Úgy gondoljuk, ez egyetlen felelősen gondolkodó szakembernek sem lehet célja, ezért kérjük, hogy tegyen meg mindent ennek elkerülése érdekében és ne engedje, hogy a tenyésztési hozzájárulást eltöröljék! Még nem késő megmenteni a nemzetközileg elismert magyar állattenyésztést!

forrás: allattenyesztok.hu

A fenti hírt tovább cifrázza, hogy a Magyar Mezőgazdaság 38. számának 35. oldalán dr. Wagenhoffer Zsombor úr tollából egy felhívás jelent meg "a magyar tenyészállat-előállítás megmentése érdekében".

Azt hiszem megint egy olyan dologgal találjuk itt szembe magunkat, amit a nagy piros fehér zöld máz alatti mutyizás jellemez. Hogyan lehet bizonyos sertéstenyésztő vállalkozásokat a többiek ellenében támogatáshoz juttatni, illetve a kifizettetett díjakon keresztül fenntartani egy idejétmúlt állami szervezetet. Én csak a sertéstenyésztésről tudok nyilatkozni, de ezen a téren bizton állíthatom, hogy ennek a támogatásnak semmi köze sincs a hazai tenyésztéshez, mert mitől magyarabb a tiszta skandináv lapállyal termelő „magyar lapály tenyészet” mint a RATTLEROW SEGHERS baracskai telepe?
Én nem hiszek abban, hogy csak állami, vagy valami más központi támogatásból lehet sertéstenyésztést folytatni! A sertéstenyésztés és minden más vállalkozás alapja a jó minőségű, eladható termék. Ha van ilyenem, akkor megélek a piacon, ha nem, akkor keresek valami más tevékenységet magamnak. Természetesen a génrezervátumokat, így a mangalicát is külön kell kezelni.
Értem én, hogy a munka nélkül szerzett jövedelem, mindig sokkal édesebb, mint amiért dolgozni kell, de mégsem hiszem, hogy ez határozná mag a hazai sertéstenyésztés jövőjét.

Ha ez igaz lenne, hogy ezen támogatás nélkül nem lehet sertést tenyészteni, akkor biztos a fordítottja is igaz, hogy ezzel aztán remekül ment a hazai sertéstenyésztés. Nos, akkor tessék felmutatni az eredményét! Na ugye itt jönnek a gondok…
Mert mit is tudnánk felmutatni? Talán a külföldi tenyészetekből rendszeresen megvásárolt tenyészkanokat? Talán az elszórtan, néha 20-50 kocával dolgozó, így „jelentős” szelekciós bázissal rendelkező „tenyésztelepeket”? Az évek óta nem működő BLUP programot? A kiállításokon egymásnak kiosztott szép serlegeket? Az olcsóbbnál olcsóbb áraikkal saját maguk piacát és a számukra tenyészállatot előállító partnereiket tönkretevő tenyésztési rendszereket, melyek fő bevétele már réges-régen nem a tenyésztésből és a tenyészállat értékesítésből származik, mert mint egy jó szatócsboltban náluk is mindent lehet kapni? A hazai vezető terminál kant, melynek stresszmentesítését 15 év alatt nem sikerült megoldani? Vagy a vezető skandináv lapály tenyészetet, mely attól magyar lapály, mert annak mondjuk? A hazai bűvészmutatványokat? Hogyan lehet belga lapályból pietraint, A vonalból magyar nagyfehéret, B vonalból magyar lapályt kreálni egy tollvonással, csak hogy részesedhessünk a támogatásból?

Kedves Zsombor, mi is az, amit annyira félt, hogy elveszik? Azt gondolom, hogy ma már csak a tisztességtelen piaci verseny veszhet el, amikor az egyik tenyésztő cég/szövetség kap támogatást, a másik pedig nem egy olyan alapból, melybe mindenki köteles befizetni attól függetlenül, hogy használ-e „magyar” tenyészállatot, avagy sem. Persze, ezen pénzek végső felhasználója az állam maga, mert olyan manapság már idejét múlt intézményt tart fenn, mely arra hivatott hogy őrködjön a hazai tenyészállat előállítás tisztasága felett. Egy fejlett piacgazdaságban ezt a piac és a vásárlók maguk oldják meg. Ma veszek tőled, mert azt mondod, hogy a Te kanod utódai 1000 grammot gyarapszanak hízlalás alatt, de ha ez nem igazolódik be, akkor megnézheted magadat, mert nem csak én, de senki más sem fog vásárolni tőled, és eltűnsz a süllyesztőben. Magyarországon erre egy állami hatóságot tartunk fent, mely borsos összegekért "van".

Mindazonáltal nem vagyok én a hazai fejlődés, és kutatás ellensége, sőt kimondottan pártolom! Ha már mindenképen fent kívánják tartani ezt sarcot, akkor miért nem lehet értelmes dolgokra fordítani, mondjuk egy olyan alapba tenni, melyből felsőoktatási intézmények pályázhatnának kutatási pénzekre. Én persze csak olyan kutatásokra adnék ebből a pénzből (mivel közvetlenül a termelőktől jön), ami a termelők érdekeit szolgálja. Azokban a projectekben, melyekhez támogatást igényelnek az alapból a felsőoktatási intézménynek legyen a piacon tevékenykedő, üzleti tevékenységet folytató partnere, aki a támogatás összegével megegyező mértékben járuljon hozzá a kutatás költségeihez. Az így keletkező eredményeket, fejlesztéseket, végső soron nyereséget pedig egy későbbi megállapodás keretében lehetne megosztani a finanszírozásban résztvevő tagok között. Így biztos lehetne, hogy:

• hasznos, kutatások valósulnak meg,
• melyeknek eredménye javítja a hazai tenyésztők munkáját,
• ezáltal mindenkinek hasznot hozó nyereséget termel.