Gratulálok Balázs!

Mindenekelőtt e helyről is gratulálni szeretnék Fekete Balázsnak, akit a Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesülete elnökének választottak. Remélem sok örömet okoz ez az új tisztség úgy Magának, mint a hazai Sertéstenyésztőknek.

Olvasva a hazai egyetlen sertéses szaklapban Vele megjelent interjút azonban nagyon elkedvedlenedtem, az alábbi két részlet miatt:

„Fel kell venni a kapcsolatot az árutermelőkkel, hiszen a törzstelepeken folyó tenyésztői munka eredményét nekik kellene élvezniük. Lehetővé kell tenni, hogy ezek a telepek olcsóbban juthassanak hozzá a jó minőségű kocasüldőkhöz, s így kialakuljon a régóta áhított „tenyésztési piramis”.„

„… Természetesen ahhoz, hogy követhessük a külföldi példát, a tenyésztő telepeknek kiváló minőségű és elfogadható árú kocasüldőket kell előállítaniuk!”

Hogy a fenti sorok olvastán miért kámpicsorodtam el? Az ok nagyon egyszerű, mert ezek szerint az új elnök is a régi fejjel gondolkozik: a tenyészállatot csak két áron: olcsón és mégolcsóbban lehet eladni.

DE ez NEM IGAZ!!!

Hova akarja még letolni az árat, a mostani 1,2-1,4 szeres hízó árhoz képest?

Szerintem az emberek nem az ár, de egész biztosan nem CSAK az ár miatt nem vesznek tenyészkocasüldőket.

Sokkal inkább azért,

• mert az állatorvos lustaságból, tudatlanságból, vagy ki tudja miért hallani sem akar arról, hogy egy adaptációs programot állítson össze, a beérkező állatok áthangolására.
• mert a telepvezető nem akar azzal foglalkozni, hogy megtervezze az éves rotációt, és elosztva, kisebb csoportokban hozza be az állatokat a telepre.
• mert a telepvezető nem akar a karanténnal is bajlódni, és ott is olyan embert alkalmazni, aki ért a kocasüldők kerestetéséhez.
• mert a telepvezető és a tulajdonos is sajnos könnyen vásárolhat egyes telepekről tenyészállat megnevezés alatt kétlyukú hízót.
• mert a tulajdonosnak senki sem mondta el, hogy az éves genetikai utánpótlás egy nagyszülő csomag (saját telepi szülőpár kocasüldő előállítás) esetében az önköltség 1%-a, míg folyamatos szülőpár utánpótlás vásárlás esetében maximum 3%-a. Mindez a költség elenyésző, szemben azzal a megtakarítással, és többlet bevétellel melyet egy modern genetika a vállalkozásnak hozhat.
• mert a vágóhidak nem mindig minősítenek, így maguk sem tudják, ezáltal a telepek figyelmét sem hívják fel arra, hogy a saját „tenyésztés” miatti szórt állomány mekkora bevételkiesést okoz.
• mert… és itt minden olvasóm tudna még legalább 2-3 érvet felhozni a saját tapasztalatából kiindulva.

A marketingnek nagyon sok bugyra van. Azok közül az ár csak az egyik és közel sem minden esetben a legfontosabb jellemzője egy terméknek. Egy árversenynek, főleg ha saját magunkkal folytatjuk egy kimenetele lehet, hogy mindannyian csődbe megyünk.

Ha igaz lenne, hogy csak az ár a meghatározó és ha olcsón adjuk a tenyészállatokat, attól javul a hazai sertéstenyésztés, akkor azokban az években, amikor sikerült kilobbizni a kocasüldő beállításra adott támogatásokat, fantasztikus lendületet kellett volna vennie a hazai sertéstenyésztésnek. Ezzel szemben igaz, hogy szinte minden kétlyukú „tenyészállat” gazdára talált, de a következő évek sertéspiaci válsága bebizonyította, hogy ezzel a hazai tenyésztés színvonala egy jottányit sem javult, és a sertéstartók sem erősödtek meg annyira hogy átvészeljék a nehéz éveket, csak elköltöttünk egy csomó pénzt, értelmetlenül.

Remélem, Balázs egy olyan világ kialakításán fog dolgozni, ahol a minőségnek lesz becsülete és értéke. A tenyésztő is meg fog tudni élni abból, hogy igényes munkával, minőségi tenyészállatot állít elő, és nem kényszerül rá, hogy minden kétlyukú disznót tenyészkocasüldőként értékesítsen. Ahol a vevők majd különbséget fognak tudni tenni a tenyésztelep és a tenyésztelepnek látszó objektum között. Ahol büszkén mondhatja majd az ember magáról, hogy sertéstenyésztő vagyok.