Augusztus eleje van a szabadságolási szezon kellős közepe, és a híreket hallgatva a hétvégére hidegfront várható. Kinézek az iroda ablakán és azt látom, hogy a nap már nem is süt, mert felhők tornyosulnak az égen.
A hazai sertéstartókat elnézve sokaknál csak a tehetetlenség viszi előre a vállalkozást, mert nagy tervekről, óriási lelkesedésről nem igazán lehet beszámolni.
Takarmányosokkal beszélgetve már látni egy kis remegést a szájuk szélén, mert egyfelől nőnek az alapanyagárak, így a késztáp ára is már most a kukorica betakarítása előtt is csillagászati magasságokba emelkedett, másfelől nem akarnak nőni ezzel párhuzamosan a hízó árak, ez pedig azt vetíti előre, hogy a termelőknek előbb-utóbb kimerülnek a tartalékaik. Ennek kezdeti jelei már látszanak a fizetési hajlandóság csökkenésében. Mit tehetnek a takarmánygyártók egy olyan helyzetben, amikor a bankok menekülnek a sertéságazatból? Számolnak, osztanak és szoroznak, hogy kit meddig hajlandóak finanszírozni, és belevágnak számukra eddig ismeretlen vállalkozásokba is, mint a hízó felvásárlás (fizetés fejében való begyűjtés) és értékesítés. Valószínűleg azonban ezt nem minden gyártó fogja túlélni, mert egy-egy becsődölt sertéstenyésztő vállalkozás könnyen magával ránthat egy kisebb takarmánygyártót.
A termelők is el vannak anyátlanodva, mert senki sem tudja megmondani, hogy mire számíthatnak, pontosabban azt mindenki mondja, hogy sok jóra biztos nem. A feletetett takarmány ára folyamatosan növekszik (ma hallottam a rádióban, hogy a párizsi tőzsdén csúcsot döntött a búza jegyzési ára), míg a hízó árának emelkedéséről csak egymás között mernek suttogni, nehogy a hangos szó szertefoszlassa reményeiket. Mert ez csak remény, abból is a csalfa vak típusú, mert a hazai piacon a malac csak rendkívül nyomott áron értékesíthető, és Hollandiában is már 20€-ért utána dobják a vevőnek a 23 kilós hizlalni valót. Így a termelőknek azokkal a hizlalókkal kell majd árversenyre kelniük 3-4 hónap múlva, akik ilyen nyomott áron telepítik be a hizlaldáikat, így a magas takarmány árak ellenére is olcsóbban tudják majd értékesíteni a hízóikat.
A hazai sertéstartókat elnézve sokaknál csak a tehetetlenség viszi előre a vállalkozást, mert nagy tervekről, óriási lelkesedésről nem igazán lehet beszámolni.
Takarmányosokkal beszélgetve már látni egy kis remegést a szájuk szélén, mert egyfelől nőnek az alapanyagárak, így a késztáp ára is már most a kukorica betakarítása előtt is csillagászati magasságokba emelkedett, másfelől nem akarnak nőni ezzel párhuzamosan a hízó árak, ez pedig azt vetíti előre, hogy a termelőknek előbb-utóbb kimerülnek a tartalékaik. Ennek kezdeti jelei már látszanak a fizetési hajlandóság csökkenésében. Mit tehetnek a takarmánygyártók egy olyan helyzetben, amikor a bankok menekülnek a sertéságazatból? Számolnak, osztanak és szoroznak, hogy kit meddig hajlandóak finanszírozni, és belevágnak számukra eddig ismeretlen vállalkozásokba is, mint a hízó felvásárlás (fizetés fejében való begyűjtés) és értékesítés. Valószínűleg azonban ezt nem minden gyártó fogja túlélni, mert egy-egy becsődölt sertéstenyésztő vállalkozás könnyen magával ránthat egy kisebb takarmánygyártót.
A termelők is el vannak anyátlanodva, mert senki sem tudja megmondani, hogy mire számíthatnak, pontosabban azt mindenki mondja, hogy sok jóra biztos nem. A feletetett takarmány ára folyamatosan növekszik (ma hallottam a rádióban, hogy a párizsi tőzsdén csúcsot döntött a búza jegyzési ára), míg a hízó árának emelkedéséről csak egymás között mernek suttogni, nehogy a hangos szó szertefoszlassa reményeiket. Mert ez csak remény, abból is a csalfa vak típusú, mert a hazai piacon a malac csak rendkívül nyomott áron értékesíthető, és Hollandiában is már 20€-ért utána dobják a vevőnek a 23 kilós hizlalni valót. Így a termelőknek azokkal a hizlalókkal kell majd árversenyre kelniük 3-4 hónap múlva, akik ilyen nyomott áron telepítik be a hizlaldáikat, így a magas takarmány árak ellenére is olcsóbban tudják majd értékesíteni a hízóikat.
A technológiát forgalmazók is csak felújításokról tudnak beszámolni, nagy zöldmezős telepépítésről nem igazán, ami azt mutatná, hogy van még, aki hisz a hazai sertéstenyésztés fellendülésében.
Amiben még bízni lehet, az a más kára. A legfrissebb hírek szerint Romániában már két telepet írtottak ki sertéspestis miatt, leölve így 36.000 sertést, így várhatóan ez a mennyiség biztosan hiányozni fog az ottani vágóhidaknak.
Az angliai száj- és körömfájás miatt az elkövetkezendő hónapokban egész biztosan nem tudnak a szigetről semmit sem kiszállítani, aminek valami köze is volt a sertésekhez, így azokon a piacokon, ahol ők jelen voltak a termékeikkel lehet esélye a hazai kereskedőknek legyen szó tenyészállatokról Oroszországban, vagy vágóhídi melléktermékekről a Távol Keleten.
Egy biztos, a felhők egy idő után elvonulnak.
Amiben még bízni lehet, az a más kára. A legfrissebb hírek szerint Romániában már két telepet írtottak ki sertéspestis miatt, leölve így 36.000 sertést, így várhatóan ez a mennyiség biztosan hiányozni fog az ottani vágóhidaknak.
Az angliai száj- és körömfájás miatt az elkövetkezendő hónapokban egész biztosan nem tudnak a szigetről semmit sem kiszállítani, aminek valami köze is volt a sertésekhez, így azokon a piacokon, ahol ők jelen voltak a termékeikkel lehet esélye a hazai kereskedőknek legyen szó tenyészállatokról Oroszországban, vagy vágóhídi melléktermékekről a Távol Keleten.
Egy biztos, a felhők egy idő után elvonulnak.
Legalábbis az égről...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése