Indokolatlan pánik Oroszországban a gyengébb gabonatermés miatt

Moszkva, 2010. szeptember 27.

Az Oroszországot sújtó szárazság miatt a vártnál lényegesen gyengébbek voltak a gabonahozamok. A terméskiesés óhatatlanul megbolygatta az eddig többé-kevésbé stabilnak mondható élelmiszerellátást. A mezőgazdaság egyik legalapvetőbb termékének részleges hiánya aggodalmat kelthet főleg, hogy a negatív hangokra a nyárutón ráerősített a hiteltelen, érdemi alapot nélkülöző riogatás.

 

Jelena Szkrinnyik mezőgazdasági miniszter minden fórumon élesen vitatja, hogy bárminemű termékhiány lenne, illetve potenciálisan jelentkezhet. Az ezzel kapcsolatos híreket a média kitalációjának, illetve árnövelő spekulációnak tartja. Egyedül az Oroszországban igen népszerű hajdina  terméskiesése okozott némi riadalmat a piacon. A pohánka azért tűnt el ideiglenesen a boltokból , mert spekulációs célokkal mesterségesen pánikot keltettek a hiányáról, és az emberek lényegesen nagyobb mennyiséget vásároltak a megszokottnál. A tárca vezetője a 2010. szeptemberi, Állami Duma előtt folytatott meghallgatáson bejelentette, hogy van elegendő hajdina. Idén várhatóan 450 ezer tonna terem és  átlagosan 500 ezer tonnára  van igény, de a különbözet könnyen beszerezhető a külpiacokról. Ígérete szerint a boltokat hamarosan feltöltik pohánkával.

 

A miniszter szavai szerint minden egyéb élelmiszerből a tavalyi átlagot, illetve azt meghaladó mennyiségű termés várható.  Az idei évben a 32,7 millió tonna tej az eddig megszokott 7 millió tonnás importtal együtt fedezi a belső igényeket. A hústermékek piacán is stabil a helyzet, a már kialakult 20%-os ágazati eredmény (a sertés és baromfitermelésben) lehetővé teszi a biztos ellátást, s ezáltal gátat tud szabni az áremelkedésnek. Az első hét hónap eredményei alapján a hústermelés 8%-kal, vagyis 369 ezer tonnával növekedett.

 

Ami a cukorpiacot illeti, a minisztérium előrejelzése szerint itt sem várható hiány. Igaz, a tavalyi 24 millió tonnával szemben csak 22-24 millió tonnás termésre számítanak, de az ország eddig is importált nádcukor alapanyagot, a hiányzó mennyiség legyártható belőle. Az ár stabilitását pedig a világpiaci mozgások figyelembevételével lehet szabályozni az eddig is létező, mozgó importvámokkal. Az ágazatvezető hangsúlyozta, hogy az élelmezési célú gabona mennyisége biztosított, az előző évből származó átmenő tartalékokkal együtt pedig semmi ok nincs a termékhiánytól félni.

 

Jurij Luzskov, moszkvai főpolgármester ugyanakkor rámutatott arra, hogy a jelenlegi élelmiszerellátást a kevesebb gabona közvetlenül nem veszélyezteti, de a szarvasmarha tenyésztésre katasztrofális hatása lehet. A takarmányozásra fordítható mennyiség csökkenése, és az azt követő kivédhetetlen áremelkedés sok gazdát fog rákényszeríteni állatai levágására. Megerősítette, hogy a lakosság ellátását közvetlenül nem veszélyezteti a gyengébb terméshozam, de az állattenyésztést, és elsősorban a szarvasmarha tenyésztést több évre visszavetheti.

 

Szavai szerint egy olyan ország, amelyik igyekszik önellátóvá válni, egy főre minimum egy tonna gabonát kell termelnie , ami Oroszországban optimális esetben 140 millió tonnás termést jelentene. Ehhez képest a várható 60-65 millió tonna tényleg rendkívül kevés, s a helyzeten az átmeneti készletek sem sokat segítenek. Javaslata szerint a kormánynak az export tilalom bevezetésén túl sürgősen hozzá kellene kezdeni a kukorica és a szója importjához.

szerző: Kenedi Ákos

forrás: fvm.hu

A németországi földpiaci árakról, és a mezőgazdasági és erdőterületek privatizációjának alakulásáról

Berlin, 2010. szeptember 22.

2009-ben a mezőgazdasági hasznosítású területek eladási árai (épület és leltár nélkül) az előző évhez viszonyítva jelentősen, 9,6 %-kal emelkedtek Németországban. Nem számítva a tartományi jogú városokat, az átlagosan hektáronként 10.908 €-t jelent. Átlagnál jobban nőttek az árak az intenzív állattartással foglalkozó régiókban és azokon a túlnyomórészt szántóföldi növénytermesztő területeken, ahol magasak a terméshozamok. Ez érvényes az új tartományokra is. Hessen-ben, Rajna-Pfalz-ban és kisebb mértékben Bajorországban az előző évhez képest csökkentek az árak.

 

Változatlanul nagyok a különbségek összességében a nyugati és a keleti országrészek, de az ottani egyes tartományok átlagárai között is. Bár a múlt évben az öt új tartományban közel 20 %-kal emelkedtek az árak, a hektáronkénti 5.943 €, mindössze harmada a régiekének, ahol 17.960 €/ha az átlagár. Az utóbbiakban egy év alatt átlagosan jóval kisebb mértékben, 4,6 %-kal emelkedtek a mezőgazdasági területek eladási árai.

 

Tavalyi évben a legmagasabb Észak-Rajna – vesztfáliai (26.841 €/ha) és a legalacsonyabb brandenburgi (4.715 €/ha) földár közötti különbség több mint öt és félszeres volt. Ugyanakkor az új tartományok közül a legmagasabb Szászország – Anhalt-i (7.281 €/ha) és Mecklenburg – Előpomerániai (7.049 €/ha) múlt évi földár már közelít a legalacsonyabb nyugati tartománybelihez, Rajna – Pfalz-ihoz (9.604 €/ha). Megjegyzem, hogy az előbbi új tartományban (elsősorban Magdeburg környékén) találhatóak a legjobb minőségű németországi termőföldek, Mecklenburg pedig a bioüzemanyag előállítása szempontjából meghatározó repcetermesztés központja (A kis tartomány a német repcetermés egyötödét adja).

 

Az adásvételi szerződések száma (47.286) a tartományi jogú városok nélkül 7,2 %-kal, az értékesített mezőgazdasági terület pedig 8.740 hektárral volt kevesebb, mint 2008-ban. A földpiaci mozgás összességében kicsi. Azon belül az új tartományokban kezdettől fogva tapasztalható nagyobb aktivitás, mivel ott az állam is - a BVVG, földértékesítő és –kezelő szervezete révén - aktív szereplője a földpiacnak. Tavaly a keleti országrészben kereken 67,3 ezer hektár mezőgazdasági terület cserélt gazdát, míg a nyugatiban annál 20,0 ezer hektárral kevesebb. Egy ügylet nagysága az új tartományokban átlagosan kereken 4,5 hektár, míg a régiekben mindössze 1,5 hektár volt. A földpiac legélénkebbnek Brandenburgban, Mecklenburg – Előpomerániában, valamint Alsó-Szászországban bizonyult (24,0, 18,0 és 16,3 ezer hektár eladott területtel).

 

Tízéves összehasonlításból az látszik, hogy míg az új tartományokban átlagosan 73,7 %-kal nőtt a mezőgazdasági területek eladási ára, a régiekben csak 8,7 %-kal. Azon belül a regionális különbségek nagymértékben változtak. A szélső értékeket mutatja, hogy míg a nyugati országrészben Schleswig – Holstein és Alsó – Szászország tartományokban 42,1 %-kal, ill. 20,2 %-kal nőttek az átlagárak, addig Hessen-ben 26,4 %-kal csökkentek. A keleti országrészben Mecklenburg – Előpomerániában több mint kétszeres (106,4 %) emelkedés következett be, szemben Szászországgal és Türingiával, ahol csupán 15,9 %-kal és 7,7 %-kal voltak magasabbak a mezőgazdasági területek eladási árai 2009-ben 1999-hez viszonyítva.  

 

Az új tartományokban az egykori NDK állami tulajdonú mezőgazdasági és erdőterületeinek privatizációját végző, 1992-ben alapított társaság, a berlini székhelyű BVVG Bodenverwertungs- und –verwaltungs GmbH (Földértékesítő- és kezelő Kft) a fennállásának eddigi 18 éve alatt - 2010. június 30-ig - több mint 1 M hektár területet (644 e ha mezőgazdasági és 531 e ha erdő) privatizált. Abból a költségek leszámítása után 4,3 Mrd € eredmény keletkezett.

 

Kedvezményes áron (az. Un. Kárpótlási és Kiegyenlítési Törvény (EALG) alapján 389,1 e ha szántó- és legelő-, továbbá 428,9 e ha erdőterület került vissza az eredeti tulajdonosokhoz, vagy örököseihez. A bérlőknek kedvezményes áron történő értékesítés múlt év végén lezárult. Piaci áron a jelzett időszakban 255,0 e ha szántó- és legelő-, valamint 102,1 e ha erdőterületet adott el a Társaság. Az előbbiek esetében az eladási ár 2009-ben forgalmi értéken hektáronként 8.205 €-t tett ki.  

 

Az 1992 óta értékesített mezőgazdasági terület több mint 91 %-a a mindenkori bérlőkhöz került. (2009. december 31-én befejeződött a bérlőknek történt kedvezményes eladás.) A jelzett időszak alatt 370 e hektár szántót és legelőt adtak bérletre (a tartós bérlet aránya több mint ¾).

 

További 1,5 M hektár mezőgazdasági és erdőterület - a tulajdonviszonyok tisztázását követően - döntően reprivatizáció útján természetes személyekhez került vissza (1.287 e ha), kisebb részüket (245 e ha) tartományok és települések kapták meg.

 

Egyéb célra (ipari létesítmény, lakóépület építése stb.) ez év első félév végéig 57,7 e hektár területet értékesítettek.

 

A 2005. évi Koalíciós Szerződés alapján, a szövetségi kormány az állami vagyonból a nemzeti természeti örökség megőrzésének biztosítása érdekében összesen kereken 29 ezer hektár mezőgazdasági területet ad át térítésmentesen a tartományoknak és különböző természetvédelmi szervezeteknek. A vonatkozó törvénymódosítás 2009 júliusában született meg, így csak az idei évben kezdődött meg e területek átadása. Az idén az érintett területek kétharmadának átadásra is kell kerülniük. Még az előbbiekben hivatkozott szabályozás előtt, a BVVG a Kárpótlási és Kiegyenlítési Törvény (EALG) alapján eddig mintegy 36 ezer hektár természetvédelmi szempontból értékes erdőterületet adott át térítésmentesen az egyes tartományoknak, különböző szövetségeknek és alapítványoknak. Még 12,9 e hektár erdő vár átadásra.

 

2010. elején összesen már csak 403 e hektár mezőgazdasági és 80 e hektár erdőterület maradt a BVVG, ill. az utóbbi esetében a 100 %-os leányvállalata, a LAFOS Dienstleistungs GmbH kezelésébe. Az idei év első félévében 1 hektár erdő átlagos eladási ára 3.722 € volt.

 

A Szövetségi Pénzügyminisztérium és a Szövetségi Élelmezési, Mezőgazdasági és Fogyasztóvédelmi Minisztérium a tartományokkal egyeztetetten évente, államtitkári szinten határozza meg a mezőgazdasági területek privatizálásának alapelveit azzal a céllal, hogy az új tartományokban az állam földpiac befolyásolása ne legyen torzító hatású.

 

A BVVG történetében a privatizációs eredmény 2009-ben volt a legnagyobb, 494 M € többlet keletkezett. A Társaság ügyvezetője szerint, várhatóan az idei évre kitűzött szerényebb, 415 M € többletet sem érik el. A 2010. évi privatizációs cél egyébként 44 e ha mezőgazdasági és10 e ha erdőterület értékesítése.

szerző: Dr. Sulyok Ferenc

forrás: fvm.hu

Egy császári hús, avagy húszserbó

Az elején mindjárt el kell oszlatni némely félreértéseket. Először is a hús nevét illetően, másodszor pedig annak minőségét illetően.

A piacokon névkavalkád, mindenre azt írják rá, ami éppen eszébe jut a hentesnek, így jön létre nyelvújításként a marhakaraj meg a sertésbélszín (helyesen: marhabélszín és sertés- szűzpecsenye).

Kezdő háziasszony meg értetlenül kapkodja a fejét. A mostani recepthez szükséges húst a sertés hastájéki részéről nyerik, ezt úgy hívják, hogy hasaalja-szalonna (angolul szakácskönyveket olvasóknak: pork belly. Nem azonos a dagadóval, noha ott van mellette, s angolul azt is beleértik a pork belly fogalmába.)

Nyersen felfüstölve kolozsvári szalonna lesz belőle, az olaszok a hasaalja-szalonnából készítik híres pancettájukat, az angolok, főleg meg az amerikaiak többnyire ezt emlegetik bacon néven (nem a Bakony miatt). Nem bírom megállni, hogy el ne mondjam, mennyire nevetséges, hogy magyarul sokszor úgy hívjuk „bacon szalonna”, amivel lényegében azt mondjuk „szalonna szalonna”. Bőven elég annyit mondani, hogy „béjkn” vagy simán csak húsos szalonna.

Ha pácolják, leheletnyit füstölik és megfőzik, akkor császárhús (Kaiserfleisch) lesz a neve – ezt a metódust az osztrákok találták ki, még Mária Terézia korában az 1700-as évek derekán, s azért nevezték el így, mert a „császár” jelző a non plus ultrát jelentette, azaz mai szóhasználattal azt akarták mondani, hogy a hús király! Sőt, zsír! Ami cáfolhatatlanul van benne bőven. A királyi konyhába nemigen került be, mert lenézett húsrész volt, éppen a zsír miatt, s itt jutunk el a másik félreértéshez: a bőrös hasaalja-szalonna remek pecsenye-alapanyag, igaz, roppant kalóriadús, de néha-néha mindenképpen érdemes megkóstolni, mert a zsírnak köszönhetően sziporkázik az ízekben (a zsír igazi ízközvetítő anyag, nem véletlen, hogy minél szárazabb egy hús, annál íztelenebb, lásd pulykamell).

Ezúttal a húst egy nagyon gazdag mártással bekenve sütjük meg, két tepsi között, aztán lenyomtatjuk, és másnap tálalhatjuk, akár hidegen, akár újramelegítve. Érdemes vendégeket hívni, mert nem sok időt kell a konyhában tölteni, minden lezajlott már az előző napon.

1. Olvasszuk fel a vajat, és kis lángon 5–6 percig pirítsuk rajta a felaprított hagymát. Egy mozsárban (vagy egy kis edényben egy nyújtófa végével) zúzzuk össze a fokhagymát, a mustármagot, a durva szemű tengeri sót és a barna cukrot. Adjuk a fűszermasszát a hagymához, és süssük együtt 2-3 percig.

2. Öntsük fel a fehérbor felével, nagy lángon párologtassuk el az alkoholt 2–3 perc alatt, aztán belerakjuk az összes többi hozzávalót, visszavesszük a láng erősségét, és 20 percig főzzük.

3. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A húst vágjuk szabályos négyzetre vagy téglalapra (a levágott széleket dobjuk majd sütés közben a pecsenye mellé, jó lesz kóstolgatni sütés közben). A bőrös részt éles (tényleg éles!) késsel bevagdossuk, majd jól bekenjük a főzött mártással. Aláöntjük a fehérbor másik felét, fóliával letakarjuk, és úgy tesszük be a sütőbe, hogy a tetejére helyezünk egy másik tepsit (két sütőrács közé éppen befér, nem baj, ha kissé össze kell nyomni a húst). 1,5 órán át sütjük.

4. Kivesszük, a felső tepsire helyezünk valamilyen nehezéket (tégla vagy 2–3 dobozos tej), és hagyjuk kihűlni. Ha van hely, a hűtőbe is betehetjük egy éjszakára, ha már szobahőmérsékletűre hűlt.

5. Tálalás előtt formás kockákra vágjuk, és vagy hidegen kínáljuk, vagy 10 percre betesszük 240 fokra felmelegített sütőbe, a bőrrel felfelé. A préselés miatt sok zsír távozik a húsból, szépen szeletelhető lesz és szinte süteményjellegű. Húszserbó.

Hozzávalók:

1–1,5 kg bőrös hasaalja- szalonna (3–4 cm vastag, szép, egyenletes húsrétegekkel)

1 vöröshagyma

2 dkg vaj

3–4 gerezd fokhagyma

1 kiskanál durva tengeri só

1 kiskanál barna cukor

1 kiskanál mustármag (vagy magos mustár)

2 dl fehérbor

1 dl ketchup

1 evőkanál reszelt (ecetes) torma

1 kis konzerv sűrített paradicsom

csipet Cayenne-bors frissen őrölt fekete bors (ha van: fél kiskanál füstölt só)

szerző: Marton Levente

forrás: metropol.hu

A kalászos gabonák betakarított területe, termésmennyisége és termésátlaga, 2010

2010-ben 1,5 millió hektáron, a 2009. évinél 11%-kal kisebb területen, 5,3 millió tonna kalászos gabona termett. A búza és az őszi árpa termésátlagai a múlt évinél alacsonyabbak voltak, így a 2010. évi kalászos gabonatermés 2009-hez képest 12, a megelőző 5 év átlagához mérten 19%-kal csökkent. Legjelentősebb kalászos gabonafélénk, a búza termésmennyisége 15%-kal mérséklődött 2009-hez viszonyítva, és 20%-kal volt alacsonyabb 2005–2009 átlagánál. A kalászos gabonák terméseredményeit 2010-ben az év közepi kedvezőtlen, csapadékos időjárás okozta.

Búzából 2010-ben az egy évvel korábbinál 12%-kal kisebb területről (1 millió 11 ezer hektárról) 15%-kal kevesebb, közel 3,8 millió tonna termést takarítottak be; a termésátlag 3720 kg/ha volt.

Rozsot a tárgyévben 36 ezer hektáron, a tavalyinál tizedével kisebb területen termeltek. A 75 ezer tonnás termés a 2009. évihez képest 3%-kal nőtt a termésátlag (2090 kg/ha) 16%-os emelkedése következtében.

Árpából az előző évhez képest 10%-kal kisebb betakarított területen (287 ezer hektár), az előző évivel csaknem azonos termésátlag mellett (3370 kg/ha) 9%-kal kevesebb termést takarítottak be (966 ezer tonna). Őszi árpából 7, tavaszi árpából 13%-kal kevesebb termett.

A zab esetében a 2009. évivel lényegében azonos szántóföldi területről (51 ezer hektár) összesen 123 ezer tonnát, az előző évinél 11%-kal több termést takarítottak be; az átlagos hozam (2390 kg/ha) 12%-kal emelkedett.

A tritikálé betakarított területe 119 ezer hektár volt, az előző évihez képest 5%-kal esett vissza, miközben a learatott termés mennyisége (372 ezer tonna) 3%-kal, a termésátlag (3110 kg/ha) 8%-kal magasabb volt.

A teljes jelentés ide kattintva letölthető.

forrás: ksh.hu

Romániába viszik a magyar sertést

Míg az unió jó néhány országában kiemelten támogatják az állattenyésztést, nálunk a sertéságazatban idén júliusban megszűnt az állatjóléti és a gyógyszertámogatás. 

Ez kilónként 18 forint mínuszt jelent a sertéstartóknak. Ehhez jön még, hogy az állati hullák, a vágóhídi melléktermékek elszállítását sem támogatja már az állam. Közben Hollandiától Szlovákiáig ömlik be hazánkba az olcsóbb, de gyengébb minőség élősertésként, hasítva vagy részekre bontva. Szlovákiában, Ausztriában 10 százalék áfa terheli az élelmiszereket, így a húst is, nálunk 25 százalékos.

— Így kell versenyeznünk más államokkal, nem csoda, ha az egykori 10 milliós sertésállomány 2—2,5 millióra esett vissza, sokan abbahagyták nagyüzemileg és háztájiban is a sertéstartást — magyarázta Zsótér László, az Országos Sertésválasztmány elnöke, a kunágotai Bercsényi Zrt. elnök-vezérigazgatója. 

A hízó felvásárlási ára kilónként 320—330 forint, az előállítás önköltsége eddig 300 forint volt, de ez most emelkedik. Drágult a szemes, valamint a fehérjetakarmány, a szója mázsáját például 8 ezer helyett 11 ezer forintért adják. 

— Szigorú környezetvédelmi előírásoknak is meg kell felelni, korszerű  hígtrágyatárolót építettünk, a hitelt vissza kellene fizetni, de ez csak a gazdálkodás eredményéből lehetséges — hangsúlyozta Machnicz Endre, a medgyesegyházi Haladás Plus Kft. ügyvezetője. Őket is ugyanazok az elvonások és nehézségek sújtják, mint a kunágotaiakat és más megyei, még talpon lévő sertéstartókat. Jelenleg a Haladás Plus 250 kocás telepet működtet, de ha a feltételek nem javulnak, az könnyen ólbezárásokhoz vezethet. 

Zsótér László szerint a bankok szinte lehetetlenné teszik a mezőgazdasági termelők hitelhez jutását, ha hosszú tortúrával ez sikerül, akkor is magas a kamatteher. Ők is megújították a hígtrágyakezelő-rendszerüket, a hitelt törleszteni kell. Az elnök kifejtette, a hatóságok is rászabadultak a még megmaradt termelőkre, kis túlzással, ha zöld és nem szürke a szúnyogháló azért, ha szürke és nem zöld, azért bírságolnak. Amennyiben azonban a még küzdő sertéstenyésztők is „elkopnak”, nem lesz kit ellenőrizni, büntetni.

A hazai felvásárlási árnál többet kínálnak a románok a sertésért, így főként háztájiból odaadják a disznót. Csabai húsfeldolgozó szakember mondta, lényegében nem tud hízóhoz jutni. Az itthoni ár ugyanakkor a más országokból beömlő olcsó hús miatt alacsony. A kolbászkészítők vallják, jó kolbászt két mázsa feletti sertésből lehet készíteni, tehát   a téli szezonban lesz kereslet az ilyen súlyú jószágok iránt, bizonyára az árukat is megkérik.

forrás: gazdakor.szie.hu

Ismét piacon a Herz termékek

A Bonafarm Csoport újra forgalomba helyezi a Herz termékeket, kevesebb mint fél évvel azt követően, hogy a Gazdasági Versenyhivatal engedélyezte a vállalat eszközeinek megvásárlását.

A tavaly felszámolás alá került Herz Zrt. eszközeit, így többek között a Herz márkanevet a Bonafarm Csoporthoz tartozó Bonafarm Zrt. szerezte meg, így maradhatott továbbra is magyar tulajdonban az élelmiszermárka.

A 128 éves Herz most 9 termékkel, 16 különböző kiszerelésben kerül ismét a boltokba - jelentette be az új tulajdonos. A termékek a Pick Szeged Zrt. üzemeiben, részben a Herz gyárban korábban használt eszközökön készülnek. A gyártósorok áttelepítésére, a termék- és csomagolásfejlesztésre, valamint marketing tevékenységre közel 100 millió forintos összeget fordított az elmúlt fél évben a Bonafarm Csoport.

A Herz márkanév alatt forgalmazott termékek, így a Csemege szalámi, a Paprikás szalámi, a Chorizo, a Felizzo szalámi, a Zöldfűszeres szalámi, a Pikáns szalámi, a Paprikás vastagkolbász, a Csemege vastagkolbász és a Csípős vastagkolbász megtartották tradicionális értékeiket, ugyanakkor sikerült ízvilágukat a jelenkor fogyasztóinak elvárásainak is megfeleltetni - ígéri a forgalmazó. 

A megújult Herz termékek alapanyagait, elsősorban a tulajdonos cégcsoporthoz tartozó, mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó hazai vállalkozások állítják elő - hivatkozik a Bonafarm "földtől az asztalig" termelési stratégiájára a cégcsoport közleménye.

szerző: Szakonyi Balázs

forrás: marketinginfo.hu

Magyar húsexport Vietnámba?

Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár Laoszban és Vietnámban tárgyalt.

Reális lehetőség a magyar-laoszi és a magyar-vietnami  mezőgazdasági kapcsolatok bővítése Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) agrárügyekért felelős államtitkára szerint, aki a két távol-keleti országban a helyi illetékes vezetőkkel az együttműködés lehetőségeiről tárgyalt.

 

Magyarország lesz várhatóan a harmadik ország az unió tagállami közül, amely Vietnamba húst exportálhat a mostani tárgyalások nyomán - mondta az államtitkár kedden, miután hazaérkezett Laoszban és Vietnamban tett látogatásáról.

 

Vietnam csak kétoldalú szerződések alapján hajlandó engedélyezni, hogy országa területére húst és húskészítményeket vigyenek be. A múlt heti megbeszélések kapcsán várhatóan néhány héten belül megkezdődhet a távol-keleti országba a magyar hús kivitele - fogalmazott.

 

Czerván György szerint ez jelentős agrárdiplomáciai siker, azt jelenti, hogy Magyarország gyakorlatilag korlátlan mennyiségben exportálhat a húsimportra szoruló távol-keleti országba, amelynek GDP-je dinamikusan növekszik, és ez az emberek fogyasztásában is jelentkezik. Kiemelte azt is, hogy mindkét - általa, a közelmúltban - meglátogatott távol-keleti ország fizetőképes.

 

Czerván György jelenlétében avatták fel Laoszban azt a magyar kivitelezésben készült, évi 4.000 tonna takarmány előállítására alkalmas üzemet, amely első a maga nemében ebben az államban.

 

A takarmányfeldolgozót annak a segély-hitelkeretnek a felhasználásával készítették el, amelyet - uniós kötelezettségként - Magyarország nyújt Laosznak. A 8,6 millió dollár segélyhitelkeretből a takarmányelőállító üzem építésére 2,2 millió dollárt fordítottak.

 

Laoszban a GDP több mint 50 százalékát a mezőgazdaság adja, és eddig ilyen üzem nem működött az indokínai országban, Laosz ugyanis eddig csak alapanyag-termeléssel foglalkozott - mondta Czerván György a beruházás jelentőségét érzékeltetve.

 

A kapcsolatépítést segíti, hogy Laoszban és Vietnamban is sok vezető tisztségviselő van a mezőgazdaság területén, aki még a múlt században Magyarországon tanult, ők érzelmileg kötődnek Magyarországhoz, s ezt a gazdasági kapcsolatok területén is kamatoztatni lehet  - mondta az államtitkár.     

forrás: fvm.hu

Több sertés, több munkahely

Az Európai Unióhoz legutóbb csatlakozott tíz országban annyival csökkent a sertésállomány az elmúlt másfél évtizedben, mint amennyivel növekedett a régi 15 tagállamban. Gyakorlatilag piacot adtunk, de a termelést folyamatosan átengedtük nekik. Pedig nálunk is lehetne sikeres az ágazat, amely komoly bevételt is hozhatna a nemzetgazdaság számára. 

Mester Károly, a szarvasi Goldfood Kft. termelési igazgatója szerint Magyarországon sajátos helyzet van.

- Gyakorlatilag az állattenyésztők földdel nem nagyon rendelkeznek. Tehát például Dániában vagy Hollandiában a földalapú támogatással, ami két és félszerese a magyarországinak, jelentősen megtámogatják az állattenyésztést is. Így ők a saját takarmányellátásnak köszönhetően lényegesen olcsóbb takarmányárakkal tudnak számolni, mint mi. További probléma, hogy az Európai Unió Magyarországot gabonapuffernek tekinti. Gondolok itt arra, hogy amikor Nyugat-Európában jó a termés, akkor gyakorlatilag nem kell senkinek, s ilyenkor a növénytermesztők – úgymond – „sírnak”. Amikor viszont Nyugat-Európában nem terem, akkor elviszik előlünk a szemestakarmányt, és ezzel olyan állapotot hoznak létre, ami 2007-2008-ban volt. Mindenki tudja, hogy a sertéstartás összes költségéből körülbelül 70 százalék a takarmány részhányada. Volt olyan év, amikor a sertéstartók gyakorlatilag csak a takarmányköltséget realizálták.

- Magyarországon a sertéshús és a sertéstermékek ára 25 százalék áfát tartalmaz, ez Lengyelországban nem így van. 

- Lengyelországban 3 százalék a nyershúsnak az áfája. Látszik, hogy a lengyel vezetés számára fontos a vidék, fontos a vidék megtartó-képessége, és az, hogy a lengyel emberek dolgozzanak. Nálunk az import sertés felülírja a piacot, felülírja a minőséget, a szállítási precizitást és egyebeket is, hiszen bérben levágva, papíron másik országba exportálva, gond nélkül adják el a piacon. Ez a legnagyobb problémája a magyar sertéstartóknak, mert ezzel egyszerűen nem tudunk versenyezni.

- Magyarország ma még alkalmas volna arra, hogy tízmillió sertés röfögjön az ólakban, istállókban. Mit kéne ahhoz tenni, hogyha nem is tíz-, de mondjuk hétmillió legyen ez a létszám?

- Egyszer kiszámoltam, hogy ha Magyarországon újra 6-7 millió sertés lenne, akkor ez 70 milliárd forinttal növelné meg a költségvetési befizetést. Nem mindegy ugyanis, hogy egy ember betesz az államkasszába, vagy kivesz onnan, tehát munkanélküliként eltartott lesz, vagy dolgozóként adófizető. Tehát újra meg kéne teremteni a munkának a becsületét, és újra lehetőséget kéne adni a vidéknek arra, hogy el tudja tartani önmagát.  Vissza kéne adni azt, hogy ezek az emberek, akik az állattenyésztésben dolgoznak az év 365 napján, szombaton, vasárnap, ünnepnapon, hogy ezek az emberek tisztességes bért kereshessenek. Sajnos, a jelenlegi árakkal, amikor kereskedelmi érdekek miatt megy tönkre az országnak az állattenyésztése, ezt nem tudjuk megtenni. Alig tudunk tisztességes bért fizetni, hogy megtartsuk az embereinket. A sertésistállóink rendelkezésre állnak, úgy gondolom, a takarmánybázisunk is. Jelenleg 120 mázsás kukoricák vannak itt, az Alföldön, tehát nem tudom, mi lesz a kukorica ára. Ha nem áll helyre a növénytermesztés és az állattenyésztés 50-50 százalékos aránya, itt tragédia lesz, mert nem tudunk mit kezdeni a kukoricával. 

Mindehhez politikai szándék és akarat is szükségeltetik. Ha munkahelyteremtés címén nem csak az ide települő külföldi cégek, gyárak kapnak majd több tízmilliárd forintos támogatást, hanem mondjuk a magyar agrárvállalkozók is, akkor a hazai sertéságazat is révbe érhet.

forrás: gazdakor.szie.hu

Csak néhány kérdést tennék fel és észrevételt osztanék meg olvasóimmal a cikkel kapcsolatban, melyek több esetben ismerősek lehetnek egy pár nappal korábbi cikkre írt válaszomból:

1. ábra
Kocaállomány eloszlása az EU tagországaiban
1 pont = 1.000 koca

2. ábra
Malac előállítás és szállítás az EU-n belül
a nyilak vastagsága utal a mennyiségre

• A cikk állítása "Gyakorlatilag az állattenyésztők földdel nem nagyon rendelkeznek (Magyarországon). Tehát például Dániában vagy Hollandiában a földalapú támogatással, ami két és félszerese a magyarországinak, jelentősen megtámogatják az állattenyésztést is. Így ők a saját takarmányellátásnak köszönhetően lényegesen olcsóbb takarmányárakkal tudnak számolni, mint mi." Erre csak annyit, hogy a külföldi sertéstelepek jelentős része nem, vagy minimális földterülettel rendelkezik, melyről ha gabonát is termel rajta azt eladja és helyette kész takarmányt vásárol a sertéseinek. Arra hivatkozni, hogy a magasabb földalapú támogatások miatt versenyképesebbek egyhén szólva is megkérdőjelezhető. Ha megnézzük a kocák eloszlását a térképen (1. ábra) látható, hogy az európai sertéstenyésztés zöme a Párizs-Berlin-Skagen háromszögben koncentrálódik. Ebben a régióban sem a talajok minősége, sem a termés mennyisége nem teszi lehetővé, hogy elegendő takarmányt állítsanak elő a sertések számára, így java része a feletetett gabonának más régiókból, sőt egyenesen más országokból származik. Ami miatt a takarmányuk mégis olcsóbb lehet, az a mérhetetlen mennyiségű és féleségű élelmiszeripari melléktermék, illetve azok a tengeri úton nagy tömegben beszállított alapanyagok melyeket felhasználnak a takarmányozás során, s melyekről mi csak álmodhatunk. Szerintem pont az uniós csatlakozást követően alakult ki az a természetes munkamegosztás, amit fiatalkori tanulmányaimból felsejlően mintha komparatív előnyöknek neveztek volna. Hollandiában és Dániában a tenyésztők olcsóbban tudnak malacot előállítani mint a többi tagországban, így például Németország, Lengyelország, Spanyolország, vagy Románia hizlalói megveszik (2. ábra) és meghizlalják őket, mert a hizlalás már ott gazdaságosabb. Természetesen mihelyst a helyi termelők a fuvarköltséggel növelt önköltségen elő tudják állítani a malacot, azonnal megjelennek a helyi kocatelepek, ahogy ez történt például Spanyolországban.
• Nem érthető továbbá az írás azon része sem: "További probléma, hogy az Európai Unió Magyarországot gabonapuffernek tekinti. Gondolok itt arra, hogy amikor Nyugat-Európában jó a termés, akkor gyakorlatilag nem kell senkinek, s ilyenkor a növénytermesztők – úgymond – „sírnak”. Amikor viszont Nyugat-Európában nem terem, akkor elviszik előlünk a szemestakarmányt, és ezzel olyan állapotot hoznak létre, ami 2007-2008-ban volt."  Nem igazán világos, hogy mi a probléma a piac működésével? Ha kevés a termés, akkor felfelé mozdul az ár, ha meg sok terem, akkor lefelé. Természetesen ezeket a kilengéseket lehet tompítani, mint korábban az intervenciós felvásárlással, de a legjobb és legkiszámíthatóbb a termés hazai felhasználása lenne, ehhez pedig hízóra, mégpedig nagyon sok hízóra van szükség, ugyanis a takarmány legnagyobb hányadát a hizlalási időszakban használják fel a sertéstartók. Természetesen a sertéstenyésztésnél maradva, mert bizonyára lehetne számos más megoldást is találni.
• Az ÁFA csalás témája az szerintem kriminalisztikai kérdés, és nemcsak a sertéstenyésztést érinti azt egyértelműen meg kell oldani, de nem a sertéstenyésztőknek, hanem az erre hivatott hatóságoknak.
• Azzal maximálisan egyetértek, hogy növelni kellene valami módon (szerintem bármi módon és bármi áron) a hazai sertésállományt, mert ez jót tenne a gazdaságnak, de itt pontot tennék. Azzal ugyanis, hogy ez kvázi a munkanélküliség megoldására hivatott szociális kérdés legyen ismét, azzal nem értek egyet, és ezt nem is kellene a sertésállomány növekedésétől elvárni, mert a modern gépesített sertéshizlaldákban már alig van szükség kézimunkára. Azzal is vitatkoznék, hogy rendelkezésre állnak-e a sertésistállók, mert szerintem azok amelyek üresen rendelkezésre állnak, azokban jobb nem újrakezdeni a termelést, mert csak a veszteséget gyarapítják, amelyek meg kellenének, azok sajnos nem állnak rendelkezésre. Azt pedig elhibázottnak érzem, hogy a magyar agrárvállalkozót kell támogatni, mert szerintem a magyarországi agrárvállalkozót kell, legyen az bármilyen nemzet szülötte. Ha ide jön, letelepszik, és itt képzeli el a maga és családja boldogulását, akkor igenis támogatni kell, hogy tervei megvalósulhassanak és ezzel mindannyiunk hasznát szolgálja.

Az ilyen cikkekből számomra sugárzik, hogy a hazai sertéságazat meghatározó személyei nem tudják igazán, hogy mit is akarnak valójában. Pontosabban nem tudnak, vagy nem akarnak szembesülni azzal, hogy a '80-as évek elmúltak, és ahogyan azt Hérakleitosz is megmondta: "nem léphetünk kétszer ugyan abba a folyóba, mert minden folyik és semmi sem áll". A jelenlegi helyzetre kellene megtalálni a jelenlegi megoldásokat, melyek a jövőbe vezetnek és ezek biztosan nem a múlt ködéből fognak előbukkanni. Talán el kellene döntenünk, hogy mit kívánunk tenni? Akarunk-e ismét állománynövekedést, vagy megelégszünk a jelenlegi önellátást is szűkösen fedező szinttel. Ha növekedni akarunk, akkor bizony néhány békát le kell nyelnünk, mint például a malacbehozatal növekedése, a külföldi befektetők megjelenése, a keményebb hazai versenyhelyzet. Ha pedig megelégszünk a jelenlegi állapottal, akkor el kell fogadni, hogy a mezőgazdaság peremvidékére szorulunk, és nem mi, hanem nekünk diktálnak. Erre mondják, hogy kurvának lenni és szűznek is maradni az egyszerre nem megy. El kellene döntenünk végre, hogy mit választunk. Egy dolgot viszont nem úszhatunk meg, mégpedig a termelési eredményeinket országos átlag szintjén javítani kell, mert az emlegetett országokban sokkal jobb telepi mutatókkal dolgoznak a versenytársaink.

Az idézett adatok és térképek az Eurostat 2009 novemberében kiadott sertéstelepi statisztikájából származnak, melyet ide kattintva lehet teljes terjedelmében elolvasni.

Grillbajnokság a Népligetben

Aki sokféle, meglepő kompozíciót kíván látni, sőt eltanulni a grillcsapatoktól, annak ott a helye szeptember 5-én a budapesti Népligetben a Grillbajnokságon. A versenyre profi és amatőr kategóriában lehet nevezni.

A Magyar Grillszövetség a 11. Hazai Hús Grillbajnokságot a SzeptEmber Feszten rendezi. Laikusként nem is gondolná az ember, mennyi mindent lehet nyílt tűzön elkészíteni az előételtől a desszertig – a versenyen indulóknak persze nincs ilyen gondjuk.

– Ez egy nagyon komoly verseny, nemzetközi előírások szerint működik. Ötféle ételt kell készíteniük a versenyzőknek grillen, ami azt jelenti, hogy a fő húsételt csak és kizárólag szabad tűzön lehet készíteni. A feladatok között egy hal-, egy szárnyas-, egy sertés- és egy marhahús étel, valamint egy édesség elkészítése szerepel. Megválasztottuk, hogy idén a szürke harcsa lesz a magyar termék. Továbbá lesz magyar bőrös csontos csirkemell – azt lehet filézni is, na meg amit a versenyző kíván belőle. Szintén magyar eredetű lesz a sertés szűz és a hátszín. A desszert pedig saját fantázia szerint készül. A nem nagy összegű nevezési díj fejében majdnem az összes alapanyagot a Grillszövetség biztosítja, különböző támogatók és szponzorok által – mondta Ferenczi István, a Magyar Grillszövetség elnöke.

A versenyre bárki nevezhet, profi és amatőr kategóriában indítják az „ízletes csatát”. A derby reggel 8.30-kor kezdődik az árukosarak kiadásával, utána tűzgyújtás és főzés. Az első étket 10 órakor kell tálalniuk a versenyzőknek a neves szakemberekből álló zsűri elé.

A versenyprogramnak ugyan nem része, de különleges látványosságnak ígérkezik egy 18 kilós malac grillezése, amelyet nem mindennap és nem mindenhol látni.

Grillfortélyok

– Ahogy mindennek, a grillezésnek is megvannak a maga titkai, fortélyai. A legelső az, hogy a húst sohasem pácolhatjuk olajban, mert amikor ráteszik a rácsra, 

füstölni kezd. Ismerni kell a húsok sűrűségét is. Például egy hátszín nem biztos, hogy jó sűrűségű hús, ha 2 napig „áztattam” valamiben. Sokkal inkább sütés közben kell ecsetelgetni, s így szépen lassan sül át. Ezt pedig érteni kell. Éppen ezért mondtam az elején is, hogy mindenki „tud grillezni”, mindenki grillez is, de nem biztos, hogy az a termék tényleg minőségi lesz. Egy baráti társaságban nem biztos, hogy feltűnik, mert jól megsütötted és kész, elvagyunk egy pohár sör vagy bor mellett. Ám azért profi szinten grillezni, az már tudomány. Erre szeretnénk az országot megtanítani. Ez a rendezvény is ilyen indíttatásból született meg annak idején, no meg indul a honlapunk, s majdan oktatást is szeretnénk szervezni – mondta Ferenczi István.

forrás: metropol.hu

Azt gondolom, hogy az ilyen kezdeményezéseket kellene támogatni, ha erősíteni kívánjuk a hazai sertéshús pozícióját és fogyasztását! Sok sikert a rendezvényhez!