Ne együnk vizes húst

A sápadt, vizes disznóhús, a sötét és száraz marha vagy bárány nemcsak azt jelenti, hogy gyengébb lesz a belőlük készült étel élvezeti értéke, hanem hogy az állat tartásmódja nem volt túl emberséges. Vásárláskor nemcsak az ebéd minőségére, de a haszonállatok tartási körülményeire is szavazunk – kössön ön is szerződést.

Az intenzív állattartás jellemzője, hogy az állatokat zsúfolt körülmények között, a napfénytől elzártan tartják hatalmas tömegekben. Gyakori a ketrecek és rácsok használata, amivel korlátozzák az állatok szabad mozgását. Rendszeresen használnak különféle csonkításokat, melyekkel a zárt, tömegszerű tartás során fellépő magatartásbeli visszásságokat próbálják „kezelni”: a tyúkok csőrét megkurtítják, a malacok farkát szintúgy, fogukat lecsípik, kasztrálják őket, hogy csak néhány példát említsünk.Meglátszik a stresszAz, hogy az állatokkal hogyan bántak, netán szenvedtek-e közvetlenül a levágás előtt, meglátszik a hús minőségén. A stressz nyomai nem minden esetben felismerhetőek a vásárló számára, mivel a boltok kínosan ügyelnek a minőségi és esztétikai húshibák eltüntetésére. Néhány dolgot azonban Ön is ellenőrizhet - hívja fel a figyelmet a Fauna Egyesület.

Az állatok élő izomzatának kémhatása a normál 7,4 pH érték körüli. Az élőlény halála után a cukorból keletkező tejsav már nem tud kiürülni a szervezetből, ezért az izmok „elsavasodnak”, a pH érték 5,5 körülire csökken, vagyis az élő izomból „normális hús” keletkezik. Azonban ha az állattal levágás előtt kegyetlenül bántak, nem szállították vagy nem pihentették megfelelően, rövid vagy krónikus stressznek tették ki, akkor a meneküléshez és túléléshez szükséges fiziológiai folyamatok indulnak meg a testében. Ekkor az izomzatban elraktározott cukor hirtelen és nagy mennyiségben alakul át tejsavvá, a hús gyorsan savasodik.

Vizes, "gyenge" hús

Elsősorban marhánál és birkánál a hús sötét színűvé, szárazzá és keménnyé válik, amit – az angol rövidítés után – DFD (dark, firm, dry) húsnak neveznek. A gazdasági állatok közül a sertések a legérzékenyebbek a stresszre, náluk inkább a PSE (pale, soft, exudative) jelenség figyelhető meg, melynek során sápadt, laza szerkezetű és vizenyős húst kapunk. Az izomban kötött állapotban levő víz ugyanis fokozatosan távozik, ahogyan a szövet szerkezete lassan átalakul. A sertéshús alá igen gyakran nedvszívó anyagot tesznek, hiszen a kereskedő igen sokat veszíthet, nem is beszélve a fogyasztóról, aki már csak a főzés során tapasztalja, hogy a termék a felére zsugorodik össze annak, mint amit megvásárolt.

Kössünk szerződést

Ha elfogadjuk, hogy az állatokkal szembeni bánásmód erkölcsi alapokon nyugszik, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a húshoz való viszonyulásunknak is vannak erkölcsi vonatkozásai. Felelősséggel tartozunk azokért az álatokért, amelyektől a hús, a tej és a tojás származik. Olyan ez, mintha az ember és a háztáji állatok ősei íratlan szerződést kötöttek volna arra, hogy az ember táplálja őket életük során, hogy aztán haláluk során ők szolgáljanak az ember táplálékául. Ám a modern nagyüzemi állattartás ezt a szerződést önkényesen megszegi, amikor megtagadja tőlük a teljes értékű élethez való jogot. Tehát amelyik állatnak nem okoztak szenvedést, nem tették ki stresszhatásnak, annak húsa sem károsodik, megőrzi minőségét. Jól tartott állat húsából az ember is szívesebben és jóízűbben eszik.Ha érdelkődik az állatvédelem iránt, ha szeretne segíteni, ha kíváncsi, hogyan lehet úgy élni, hogy közben ne okozzunk felesleges szenvedést, olvassa el további cikkeinket a FigyelőNet Állatvédelem rovatában.

forrás: fn.hu