2008. február utolsó hetében 15 partnerünkkel illetve leendő partnerünkkel látogatást tettünk az angliai Rattlerow farmok némelyikén.
A programban szerepelt mesterséges központ, dédnagyszülő telep, külterjes nagyszülő telep, vágóhíd és takarmányüzem meglátogatása.
A Rattlerow Farms-nak két mesterséges központja van Angliában és most indítottak egyet Skóciában.
A megtekintett mesterséges központban 90 kan termelt. Átlagos termelésben eltöltött idejük 18 hónap. Tehát a kanokat másfél évente cserélik.
A laborban rend és tisztaság uralkodott. A legmodernebb automata töltőkészülékeket láthattuk, a sperma mikroszkópos vizsgálatát pedig monitoron követték.
A bemutató helyiséget egy üvegfal választotta el a látogatóktól és a gondozó egy táblára írta fel minden egyes kan típusát és fülszámát. Így könnyű volt azonosítani a kanokat Robert Lawson tulajdonosnak - aki az egész úton elkísért bennünket - a hozzájuk tartozó kartonokkal, melyen a kanok teljesítménye volt olvasható.
Megtudtuk, hogy a nagyfehér vonal Belgiumból származik és igen magas szaporasági index-szel rendelkezik. Az éves malacszaporulata ennek a vonalnak 30 malac/koca/év.
Nagyon masszív lábú lapály kanokat is láthattunk, melyek jól kombinálódnak a szapora durokkal.
A terminál kanok pedig magas testtömeggyarapodással és kiváló húsformákkal rendelkeztek.
Amióta termelésbe állították az OptiMus és MaxiMus kanokat végtermék-előállítás céljából, ezek népszerűsége folyamatosan növekszik, az általuk korábban használt izmolt nagyfehér iránt a kereslet pedig folyamatosan csökken.
Mind az OptiMus, mind pedig a MaxiMus utódok kiváló színhúskihozataluk miatt váltak népszerűvé.
Robert Lawson tulajdonos beszámolt arról is, hogy minden karácsony előtt megrendezik a „LEGJOBB FÉLTEST” versenyét, melyet az elmúlt esztendőben a MaxiMus utódok nyertek meg.
A következő állomás egy dédnagyszülő telep volt. Az állategészségügyi biztonságot a telepre menet előtti lábzsák, sapka, nylon ruha és gumikesztyű felvétele biztosította.
Kiutazás előtt már tájékoztattuk partnereinket, hogy a látogatás egyik feltétele a 72 órás sertésmentesség, melyet írásban is rögzíteni kellett.
A telepi kocalétszámot 100%-ban lapály alkotta. A telepen csak kereső kanok voltak, a keresztezéshez szükséges duroc spermát mesterséges központból vásárolták.
A telep ún. 3 hetes rendszerben működött. Ez azt jelenti, hogy az első héten csak termékenyítenek, a másodikon csak fiaztatnak, a harmadikon pedig csak választanak.
A legfőbb oka ennek a módszernek, hogy munkaszervezés szempontjából jól lehet szervezni az egyes fázisokat. Később a növendékek között jól nyomon lehetett követni ennek a módszernek az előnyeit. Láttunk napos malacokat, három hetes malacokat, hat-hetes növendékeket, kilenc-, tizenkettő-, tizenöt-hetes,….stb. nagyságú állatokat.
A kocaállományra jellemző volt a nagy ráma, a homogenitás és a magas termelési eredmények.
Az egész telepre jellemző volt a végtelen racionális - a sertéseket maximálisan kiszolgáló - egyszerű technológiai háttér.
A kocákat kis csoportokban szalmán tartják egyedi etető beállásokkal, ahol a nyugodt takarmányfelvételt biztosítani tudják. Automata dobozos takarmányellátó rendszer működik, de vályú már nincs, mivel így a kocák a takarmányfelvétel során szalmát is fogyasztanak plusz rost bevitele céljából.
A középső képen jól látható, hogy a pihenőtérnél a válaszfalak tömörek, míg az itatás és trágyázás helyén nyitottak. Naponta egyszer etetnek a vemheskoca-szálláson.
A következő termelési fázis a fiaztató volt, ahol mindannyiunkat meglepett a magas malacszám és a kocák óriási 10-11kg/napos takarmányfelvétele. A technológia egyszerűségéről nem is beszélve.
Több dolog meglepett szinte mindenkit:
- A kutrica falak modern műanyag helyett egyszerű rétegelt lemezből voltak
- A malacoknak a padozatra szórták a takarmányt
- A malacoknak csak a felső szemfogait csípték el. Azt mondják ez is elegendő a többi csak időfecsérlés
- Munkaszervezés miatt a befialt termet ivar és nagyság szerint szétdajkásítják
- Fialás után 5 napig naponta egyszer etetnek, majd újabb 5 napig naponta kétszer
- Ezt követően 3-szor. Reggel és este 3-3kg, közte pedig fokozatosan 4,5kg-ig is emelkedik. Tehát a szoptatás harmadik hetében 10,5 kg a napi elfogyasztott szoptató kocatáp!!!
A következő fázis a ”battéria” illetve nevelőfázis.
Ezen a telepen egyáltalán nem beszélhetünk klasszikus battériáról, mivel a malacok szalmán voltak és nincs 28Co-os teremhőmérséklet sem.
Minden boxon belül ún. búvófakkok voltak, melyben nyakig ültek a malacok a szalmában, és nagyon jól érezték magukat.
Ezek a boxok fokozatosan bővíthetők s így ezen a helyen maradnak egészen az elszállításukig. Először összenyitják a bal oldali felső képen látható két fakkot, majd az állatok fejlődéséhez igazodva az alsó jobb képen láthtaó trágyázótérrel bővítik a kutricát.
Szembetűnő volt még, hogy a telepen egyáltalán nem volt köhögés illetve nem nagyon láttunk beteg állatot. Feltűnő volt viszont, hogy 92 napra a növendékek elérték az 51 kg-ot.
Mindezt úgy sikerült elérniük, hogy a telep pozitív volt PRRS és Micoplazmózis betegségekre.
Ezt követően még megnéztünk egy takarmánykeverőt, mely garantáltan toxinmentes alapanyagokkal dolgozott. Többen azt feszegettük, hogy ilyen garanciák mellett el kell gondolkodni a saját keverő létjogosultságán, mivel a kifogástalan minőségű késztáp így versenyképes a bizonytalan minőségű olcsóbb, saját keverésből származó takarmányunkkal.
Ezt követően a szállodába érve jól esett a vacsora és a finom angol sör.
A második nap igazi csemegéje a külterjes tartásmód volt. Aki még nem látott ilyet annak főként, de aki már látott ilyen tartásmódot annak is újra nagy élményt jelent már az útról is jól látszó ”sertéscamping”.
A helyi adottságok (senki nem lopja el sem a sertéseket, sem az alumínium bódékat) és az óceáni éghajlat lehetővé teszi, hogy egész évben itt tartsák a kocákat malacaikkal együtt.
A legtöbb külterjes technológiát alkalmazó farmer a szabadban fiaztat, majd választás után a malacok ún. istállós tartásban nőnek fel. Persze azért van néhány hely, ahol a hízlalás is kültéren folyik.
Ezek a ”telepek” is több száz kocával termelnek. Az adott földterületet 2 éves rotációban használták beillesztve a vetésforgóba. Villanypásztorral választották el az egyes kutricákat. Egy-egy kutrica 2 ha területű és ezen 35 kocát tartottak.
A takarmányozásuk nagyon speciális, mivel etető utakról szórták, illetve lőtték be a 3cm átmérőjű granulátumokat. Erre azért van szükség, hogy a madarak minél kevesebbet lopjanak belőle.
Ezzel a speciális takarmányos kocsival etették őket.
Választást követően két 35-ös falkába kerültek a kocák és két kan kutricánként stimulálták őket. Majd az ötödik napon a kanokat kivették a kutricákból és a termékenyítő kutricák közé helyezték el őket.
A kanok stimulálják a kocákat mivel az ivarzó kocák felkeresik a bezárt kanokat. Így ezeket a kocákat könnyen be lehetett csukni a kanok szomszédságában lévő vemhesítő boxokba.
Az ivarzó kocákat a regisztrálás napján és 24 óra elteltével termékenyítették. Ez már nem vonatkozik a pénteken ivarzókra, mert ezeket csak egyszer rakták, az ismétlést és a visszaivarzó kocák fedezését a falkákban tartózkodó kanok végezték.
A fialásra váró kocákat egy új parcellába hajtották, ahol a kocák létszámának megfelelő darabszámú fialó bódé található.
Ezekben a bódékban vastag szalmaágy várta a fialásra váró kocákat. A legmegdöbbentőbb információ itt ért bennünket, mely szerint a malacok a választásukig sem takarmányt, sem vizet nem kapnak „csak” anyatejet.
Választást követően a malacok vagy továbbra is külterjesen (szabad levegőn) maradnak, vagy istállóban folytatják életüket.
A képeken a külterjes utónevelés technológiája látható.
A külterjesen felnőtt állatok húsa az áruházak pultjain is megkülönböztetett jelzéssel kerültek a polcokra, ún. prémium termék márkanevet kaptak és ez az árban is jelentkezett.
A lila fejléccel ellátott táblák a prémium termékek és ezek ára kb. 50-60%-al meghaladta az istállózó tartásból származó termékekét.
Ugyanakkor a hasonló körülmények között felnőtt, de más országból származó állatok termékei között alig néhány cent volt a különbség.
Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a kirándulás hasznos és tanulságos volt. Mindenki számára világossá vált, hogy az Angliában alkalmazott technológia sokkal közelebb áll a hazai átlaghoz és, hogy ilyen körülmények között is lehet sertést tartani, természetesen úgy, hogy a sertés mikroklímális igénye maximálisan ki van elégítve.
Szeretném, ha a kiránduláson résztvevők megírnák véleményüket, tapasztalataikat az útról és a cikkről s azt megosztanák a blog olvasóival. Az olvasókat pedig arra bíztatnám, hogy nyugodtan formáljanak véleményt és tegyék közzé. Kíváncsian várom hozzászólásaikat...
Botzheim Tibor
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése