Mit tennék, ha vágóhidas lennék?

Jó kérdés nem?

Ha a régi jól berögzött gondolatmenetet követjük, akkor mondhatjuk, hogy: Miért is kellene bármit tenniük, úgy is ki van szolgáltatva a termelő, mert előbb, vagy utóbb le kell adnia a hízóját. Azonban a jelenlegi helyzet más, óriási a túlkínálat a piacon vágókapacitásból (még ha ennek előnyét a termelők nem is érzik), és bizonyos lobbik újabb „termelői” vágóhidat álmodnak, tehát ha én vágóhidas lennék, bizonyára érdekelne, hogy hogyan tudok a jelenleginél is szorosabb kapcsolatot kialakítani a beszállítóimmal és újabbakat megnyerni magamnak. Úgy vélem annak az ideje elmúlt, amikor egy-egy jó hangulatban elköltött vacsora elegendő volt ehhez, manapság az új tulajdonosok egyre inkább azt nézik, hogy egy-egy kapcsolatnak milyen értéke van a maguk számára. Ebből kiindulva próbáltam végiggondolni, hogy mik lehetnének azok a lehetőségek, melyek szorosabbá fűzhetnék egy vágóhíd és a beszállítóinak a kapcsolatát.

1. CASCO. No nem az autókra, hanem egy esetleges csődre. Ennek persze biztosan van költsége, de nem hiszem, hogy a beszállítók ne áldoznának valamennyit azért, hogy biztosítva legyen a beszállított disznójuk kifizetése. Ez főleg a kisebb cégeknek jelentene nagy segítséget, mert a hazai biztosítók kisebb (értsd 500 milliós éves árbevétel alatti) cégekkel nem szívesen kötnek szerződést. A nagyobb vállalkozások, ugyan úgy ahogyan a takarmánykeverők, biztosítják magukat a partnerük fizetésképtelensége esetére. Ugye?
2. Videó. A termelők körében mindig is vita tárgyát képezte a hazai minősítési rendszerek objektivitása. A vitát természetesen a termelők és a vágóhidak szakemberei között kell érteni, mert a termelők teljes egészében meg vannak győződve arról, hogy nagyon is szubjektív az az objektív minősítés. Ezen „tévhitnek” az eloszlatásra milyen jó lenne, ha a vágóhidak a sertések minősítését videóra rögzítenék (természetesen jól kellene hogy látszódjon a felvételen az állat azonosítója, súlya, és minősége), és ezt a felvételt bárki, bármikor visszanézhetné amennyiben a legcsekélyebb kételye is támad a minősítés megbízhatóságát illetően. Persze ennek a fapados változata is megoldást jelenthet, ha úgy alakítják ki a vágóvonalat, hogy a minősítést egy elkerített fülkéből nyomon lehessen kísérni, ha valamelyik termelő ezt szeretné.
3. SMS, e-mail. Ugyancsak a bizalmat erősítené, ha a termelő azonnal visszajelzést kapna a sertéseinek a vágásáról. Mondjuk a vágást követően kaphatna egy olyan SMSt mely tartalmazná, hogy hány darab lett levágva, mi volt a hasított súly, és mi volt az osztályonkénti megoszlása. Ezt követően lehetne egy e-mailt küldeni számára, amiben a részletes vágási jegyzék szerepelne. Mindezt természetesen még a vágás napján. Mivel minden számítógépen van, gondolom ez manapság már nem jelenthet gondot, ha objektív és nem utólag készül a minősítés.
4. Állatorvosi jelentés. Figyelembe véve azt a tényt, hogy minden vágást állatorvos felügyel, jobban ki lehetne használni az ő szakmai elkészültségüket és rögzíteni lehetne a vágott féltestek állategészségügyi minőségét, és itt nem csak a nagyon kiugró problémákra gondolok. Ezek a felmérések egy telep számára óriási jelentőséggel bírnának, mert így minden egyes állat „boncolásra” kerülne. Természetes, hogy nem lehet ugyan olyan részletességet elvárni a szalag mellett dolgozó állatorvostól, mint egy nyugodt körülmények között dolgozó/boncoló telepi ellátó szakállatorvostól, de az mindenképpen előnyükre írható, hogy a vágóhídon sokkal több állatot látnak felbontva, és nem csak a betegségek miatt elpusztult egyedeket. Természetesen az igényesebb telepi állatorvosok rendszeresen elmennek és megnézik a vágóhidakon az általuk kezelt állományokat, de milyen jó lenne, ha ez a felmérés nem a telepi állatorvos szakmai elhivatottságára lenne bízva, hanem rutinból megküldenék minden telep számára.
5. Azonnali fizetés. Rendszeresen visszatérő probléma a hosszú fizetési határidők kérdése. Még erre sem láttam olyan megoldást, hogy a vágóhíd két árat alkalmazott volna egyet az azonnali fizetésre, egyet pedig a 30 naposra. Mindenki tisztában van azzal, hogy a vágás másnapján történő fizetés egy olyan piacon, ahol bevett a 30 napos fizetési határidő pénzbe kerül, de legalább mindenki maga dönthetné el, hogy él-e a felkínált lehetőséggel, avagy sem.
6. Egyedi azonosítás. És végül de nem utolsó sorban, egy olyan országban, ahol a telepek döntő többsége saját maga állítja elő (ők úgy mondják, tenyésztik) a tenyészállat utánpótlását milyen nagy segítség lenne, ha a vágási eredmények mellett szerepelnének az egyedi ENAR számok is. Ennek segítségével nagyon rövid időn belül le lehetne tesztelni egy-egy célpárosítás eredményét, vagy akár csak az új terminál kanunkat.

Úgy kezdtem, hogy ha én vágóhidas lennék. Nem vagyok, de úgy gondolom, hogy a felsorolt lépések nagyban hozzájárulnának ahhoz, hogy a vágóhidak egyedileg regisztrálják, minősítsék és kezeljék a beszállított sertéseket. Ez megteremtené a lehetőségét annak, hogy több európai országhoz hasonlóan itthon is megjelölhessük a hazai előállítású sertéseket, és ha van, akkor kihasználhassuk ennek a piaci előnyét.

Természetesen mint mindig, most is várom azon olvasóim hozzászólását, akiknek vannak jobb ötleteik e témában, vagy esetleg tapasztaltak már valami hasonlót egyes hazai vágóhidak részéről.