A disznó évébe léptünk

Remélem, mindenki jól látja azt a mérhetetlen nyomulást (riportok, fesztiválok, figurák és kitűzők, cikkek, hirdetések, PigParade, stb.), amit ennek kapcsán a sertéságazat szereplőinek, tenyésztőknek és feldolgozóknak a képviselői visznek véghez, csak hogy bekerüljenek a médiába és formálhassák a közvéleményt, olyan témákat érintve, mint hogy:

• miért jó sertéshúst enni, mert milyen jó élettani hatásai vannak, és milyen kár, hogy a hazai fogyasztó szinte csak a baromfihúst tekinti egészségesnek,
• milyen nemzetgazdasági előnye van, ha nem bioetanol, hanem sertéshús készül a hazai gabonából,
• mennyi adóbevétel, munkahely származik abból, ha fejlesztjük a sertésállományunkat,
• milyen gondot jelent a nem ellenőrzött feketevágás a tisztességesen működő hazai üzemeknek,
• milyen nyomonkövetési rendszer működik a hazai sertéságazatban garantálva, hogy a legális forrásból származó hazai sertést fogyasztó vásárló garantáltan ellenőrzött minőséget vihet haza,
• milyen komoly beruházások zajlottak már le és fognak még lezajlani az idei évben, hogy a trágya ne valami környezetszennyező trutyi legyen, hanem a növények növekedését elősegítő természetes alapú a környezettel harmonizáló tápanyag
• stb., stb., stb.

Hosszan tudnám még sorolni azokat a témákat, melyekről lehetne, sőt kellene beszélni annak érdekében, hogy ha azt hallja valaki, hogy sertés, akkor ne a bűz, a légy, a szanaszét csorgó trágyalé, és a zsíros koleszterindús, egészségtelen ételek jussanak az eszébe.

Talán tenni kellene valamit azért, hogy megismerjenek, megértsenek és igenis megszeressenek bennünket, illetve azt a terméket amit előállítunk. Tudják meg a kívülállók is, hogy mit és hogyan csinálunk, milyen értéket állítunk elő, milyen komoly beruházások, kutatások, fejlett technológia és munka van a mögött a szelet sonka mögött, melyet levesz az áruház polcáról.
Hiába van a sertéstartóknak jó néhány „felkent” szakmai szervezete és képviselője, ha valamennyi egy szót ismer: TÁMOGATÁS.

Persze ez nagyon fontos, mert Münchausen báró is csak a mesében tudta a saját hajánál fogva kihúzni magát a mocsárból, de erre nem lehet építeni egy vállalkozást. Ha nincs egy jó környezet a sertéstartáshoz –tenyésztéshez, akkor hiába lesz akármilyen támogatás, de a belső fogyasztás nem fog növekedni, a bankok fejvesztve menekülnek, ha egy sertés prodzsektet kellene megfinanszírozniuk, a lakosság és a környezetvédők el fogják húzni az orrukat, ha a közelükben sertéstelepet akar valaki építeni, és előbb-utóbb az agráregyetemekről már csak banki és biztosítási menedzserek fognak kikerülni, de telepvezető egy sem.

Kedves Kollégák! Élni kellene ezzel az ingyenreklámmal, hogy egy teljes évig van egy olyan lehetőség, ami miránk sertéstenyésztőkre irányíthatja az emberek figyelmét. Talán ki kellene használni, hogy újra jobb pozícióba tudjunk kerülni az emberek gondolkodásában, ezáltal pedig megkönnyítsük a saját magunk boldogulását.Végül, ha mégsem látnák az Önöknek életüket és vérüket korábban felajánló képviselőik mozgolódását, hát noszogassák őket, nehogy elaludjanak, míg nagyra tátott szájjal lesik a sültgalambot.