Vannak kedvenc kollégáim, akik esküsznek a magyar tenyészállatokra, mondván azok sokkal jobbak, mert azoknál megvan az a röghatás, ami miatt itt kicsiny medencénkben jobban teljesít, mint a jöttment külföldi.
Ez mind szép és jó, és alá is írnám, ha lenne Magyarországon sertéstenyésztés, de NINCS! Itthon csak és kizárólag sertés szaporítás van, és csak áltatjuk magunkat azzal, hogy itthon valamilyen céltudatos nemesítés, tenyésztés folyna.
Mindenki, legyen az hazai, vagy külföldi, fajtatiszta, vagy hibrid ugyan azt teszi. Külföldre az igazi tenyésztőkhöz jár genetikai alapanyagért, amit itthon el tud szaporítani és ki tudja használni a benne rejlő értékeket. Mire egy-egy "sztárolt" kan kifullad, addigra jön egy másik külföldi favorit tenyészet és annak a kanjai fogják az elkövetkező évek hazai sertéstenyésztését meghatározni.
Ennek az egész gondolkozásnak a legszebb példája az idei kanbemutató volt a bagi mesterséges termékenyítő állomáson. Egymás után hajtották fel a „magyar nagyfehér” és „magyar lapály” kanokat. A probléma, már ha ez annak nevezhető csak az volt, hogy az egyikhez dán, a másikhoz finn, a harmadikhoz norvég, a negyedikhez meg német tolmács kellett volna. Az már üdítő színfolt volt, amikor "csak" az apja származott külföldi tenyészetből. Nagyon szívesen megkérdeztem volna valami szakértő embert, hogy akkor ezekben mi a magyar? Miért nem „csak” nagyfehér, és lapály? Amikor az egyik mostanában oly annyira felkapott tenyészetünk arra és arról híres, hogy skandináv tenyészállatokat hoz be, és arra alapozza a lapály és nagyfehér populációját, akkor ez a tenyészet, mint magyar lapály és magyar nagyfehér szerepel? Kérdem én: Mitől? Miért nem hívjuk magyar topigsnak, vagy magyar rattlerow seghersnek a két külföldinek és ezáltal általános közellenségnek kikiáltott hibridet? Ugyan ennyi erővel azt is megtehetnénk, hiszen a „magyar” sem magyarabb és a „külföldi” sem külföldibb a másiknál. Persze a tenyésztéssel kapcsolatban nagyon sok egyéb kérdés is van, de ezekről majd később.
Ez mind szép és jó, és alá is írnám, ha lenne Magyarországon sertéstenyésztés, de NINCS! Itthon csak és kizárólag sertés szaporítás van, és csak áltatjuk magunkat azzal, hogy itthon valamilyen céltudatos nemesítés, tenyésztés folyna.
Mindenki, legyen az hazai, vagy külföldi, fajtatiszta, vagy hibrid ugyan azt teszi. Külföldre az igazi tenyésztőkhöz jár genetikai alapanyagért, amit itthon el tud szaporítani és ki tudja használni a benne rejlő értékeket. Mire egy-egy "sztárolt" kan kifullad, addigra jön egy másik külföldi favorit tenyészet és annak a kanjai fogják az elkövetkező évek hazai sertéstenyésztését meghatározni.
Ennek az egész gondolkozásnak a legszebb példája az idei kanbemutató volt a bagi mesterséges termékenyítő állomáson. Egymás után hajtották fel a „magyar nagyfehér” és „magyar lapály” kanokat. A probléma, már ha ez annak nevezhető csak az volt, hogy az egyikhez dán, a másikhoz finn, a harmadikhoz norvég, a negyedikhez meg német tolmács kellett volna. Az már üdítő színfolt volt, amikor "csak" az apja származott külföldi tenyészetből. Nagyon szívesen megkérdeztem volna valami szakértő embert, hogy akkor ezekben mi a magyar? Miért nem „csak” nagyfehér, és lapály? Amikor az egyik mostanában oly annyira felkapott tenyészetünk arra és arról híres, hogy skandináv tenyészállatokat hoz be, és arra alapozza a lapály és nagyfehér populációját, akkor ez a tenyészet, mint magyar lapály és magyar nagyfehér szerepel? Kérdem én: Mitől? Miért nem hívjuk magyar topigsnak, vagy magyar rattlerow seghersnek a két külföldinek és ezáltal általános közellenségnek kikiáltott hibridet? Ugyan ennyi erővel azt is megtehetnénk, hiszen a „magyar” sem magyarabb és a „külföldi” sem külföldibb a másiknál. Persze a tenyésztéssel kapcsolatban nagyon sok egyéb kérdés is van, de ezekről majd később.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése