Üdvözlet minden olvasómnak!
(Szia Anyu, szia Apu) :-)
Remélem sikerül kicsit, no nem nagyon, mert nem szeretek irracionális célokat kitűzni magam elé, felrázni a mai magyar sertéstartókat, Titeket, mert ez a blog Nektek szól. A külföldieket nem kell, mert azok, ha megküzdenek a hazai bürokrácia útvesztőivel és eljutnak arra a szintre, hogy disznót tartsanak, akkor azok jól csinálják. Hozzák magukkal, a vérükben van. Nem sírnak, hanem dolgoznak.
Azt látom már hosszú évek óta, hogy nem a lényeges dolgokkal foglalkozunk. Mindenki hajtja a támogatásokat, és ha nincs, akkor ül a babérjain és széttárt karral sopánkodik, hogy mit tegyen, nincs támogatás. Mintha ezt az ipart (valamikor azt tartották, hogy a sertéstenyésztés a mezőgazdaság nehézipara) a támogatásokért lenne érdemes csak űzni. Mindezzel párhuzamosan járva-kelve az országban igen sokakat látok, akik jól élnek a sertéstenyésztésből, mert tudják, hogy megéri jól csinálni. És itt a jól szócskán van a hangsúly, mert átlag alatt nem lehet, átlagosan meg minek dolgozni? Akik igenis törik magukat, hogy mindig újat, és mást találjanak ki, azok jutottak, és jutnak valamire, a többiek meg mint a Jancsi és Juliska morzsái elhullottak és elhullnak azon út mellett, amin mindannyian járunk.
Megmondom őszintén nem is nagyon sajnálom őket, mert mindenkinek adva volt, adva van a lehetőség, hogy ne elégedjen meg a kocánként leadott 16-17 hízóval (vagy lehet hogy sokat mondtam?), vagy hogy tegyen valamit a hizlaldai 3,5-ös fajlaggal szemben. Persze sokkal egyszerűbb volt mutogatni felfelé, hogy nincs támogatás, mint sem kimenni a telepre, és megnézni, hogy mit lehet saját erőből megoldani. Befoltozni egy-egy etetőt, egy gumiszőnyeget teríteni a battériai etető elé a rácsra, vagy áttérni a természetes fedeztetésről a mesterséges termékenyítésre. Körbetekinteni, hogy hol lehet spórolni, vagy nem is spórolni, sokkal inkább ésszerűen gazdálkodni.
Tudom persze, hogy nem volt mindenkinek egyforma széles ez az út amin idáig eljutott. Volt, aki csak szépen óvatosan tudott haladni, mint egy kötéltáncos, és volt akinek négysávos autóutat terítettek a lába elé, mert olyan adottságai voltak. Mindezzel együtt úgy látom, hogy aki komolyan vette a lehetőségeket, az jó helyzetben van mert meg tudja valósítani az 1 €-s önköltségű sertéstenyésztést. Ez kell hogy mindenkinek beégjen az agyába 1 €. E költségszint fölött nem érdemes gondolkozni, mert annyiért mások is megcsinálják Európában. Jó, mondhatod, hogy ide is kell szállítani, de én meg azt mondom, hogy akkor mi lesz a hasznoddal? Szóval, maradjunk az 1 €-nál. És itt kanyarodnék vissza a támogatásokhoz. Ha ennyiből tudsz dolgozni, akkor biztos lehetsz abban, hogy hosszútávon a piacon tudsz maradni, és ha valamilyen támogatásra is szert tudsz tenni, akkor meg itt lesz Veled a Kánaán.
(Szia Anyu, szia Apu) :-)
Remélem sikerül kicsit, no nem nagyon, mert nem szeretek irracionális célokat kitűzni magam elé, felrázni a mai magyar sertéstartókat, Titeket, mert ez a blog Nektek szól. A külföldieket nem kell, mert azok, ha megküzdenek a hazai bürokrácia útvesztőivel és eljutnak arra a szintre, hogy disznót tartsanak, akkor azok jól csinálják. Hozzák magukkal, a vérükben van. Nem sírnak, hanem dolgoznak.
Azt látom már hosszú évek óta, hogy nem a lényeges dolgokkal foglalkozunk. Mindenki hajtja a támogatásokat, és ha nincs, akkor ül a babérjain és széttárt karral sopánkodik, hogy mit tegyen, nincs támogatás. Mintha ezt az ipart (valamikor azt tartották, hogy a sertéstenyésztés a mezőgazdaság nehézipara) a támogatásokért lenne érdemes csak űzni. Mindezzel párhuzamosan járva-kelve az országban igen sokakat látok, akik jól élnek a sertéstenyésztésből, mert tudják, hogy megéri jól csinálni. És itt a jól szócskán van a hangsúly, mert átlag alatt nem lehet, átlagosan meg minek dolgozni? Akik igenis törik magukat, hogy mindig újat, és mást találjanak ki, azok jutottak, és jutnak valamire, a többiek meg mint a Jancsi és Juliska morzsái elhullottak és elhullnak azon út mellett, amin mindannyian járunk.
Megmondom őszintén nem is nagyon sajnálom őket, mert mindenkinek adva volt, adva van a lehetőség, hogy ne elégedjen meg a kocánként leadott 16-17 hízóval (vagy lehet hogy sokat mondtam?), vagy hogy tegyen valamit a hizlaldai 3,5-ös fajlaggal szemben. Persze sokkal egyszerűbb volt mutogatni felfelé, hogy nincs támogatás, mint sem kimenni a telepre, és megnézni, hogy mit lehet saját erőből megoldani. Befoltozni egy-egy etetőt, egy gumiszőnyeget teríteni a battériai etető elé a rácsra, vagy áttérni a természetes fedeztetésről a mesterséges termékenyítésre. Körbetekinteni, hogy hol lehet spórolni, vagy nem is spórolni, sokkal inkább ésszerűen gazdálkodni.
Tudom persze, hogy nem volt mindenkinek egyforma széles ez az út amin idáig eljutott. Volt, aki csak szépen óvatosan tudott haladni, mint egy kötéltáncos, és volt akinek négysávos autóutat terítettek a lába elé, mert olyan adottságai voltak. Mindezzel együtt úgy látom, hogy aki komolyan vette a lehetőségeket, az jó helyzetben van mert meg tudja valósítani az 1 €-s önköltségű sertéstenyésztést. Ez kell hogy mindenkinek beégjen az agyába 1 €. E költségszint fölött nem érdemes gondolkozni, mert annyiért mások is megcsinálják Európában. Jó, mondhatod, hogy ide is kell szállítani, de én meg azt mondom, hogy akkor mi lesz a hasznoddal? Szóval, maradjunk az 1 €-nál. És itt kanyarodnék vissza a támogatásokhoz. Ha ennyiből tudsz dolgozni, akkor biztos lehetsz abban, hogy hosszútávon a piacon tudsz maradni, és ha valamilyen támogatásra is szert tudsz tenni, akkor meg itt lesz Veled a Kánaán.
Tehát, katéterre fel, éljen a sertéstenyésztés!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése