2007. 26. heti hízó / takarmány index (HTI)

5,29

Kína nem gyárt kukoricából üzemanyagot

Kínában tilos kukoricából és más alapvető élelmiszer-gabonákból üzemanyagot előállítani, tekintettel a gabonának az ázsiai ország élelmezésében betöltött szerepére. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) tisztviselője szerint Kína ezt bölcsen teszi.

"Ezzel a döntésével egy olyan nagyhatalom, mint Kína, valószínűleg gyorsítani fogja a már nem élelmiszerterményekre épülő, második generációs etanolgyártási technológia elterjesztését" - mondta a China Daily kínai napilapnak Abdolreza Abbassian árupiaci elemző és a FAO terményekért felelős kormányközi csoportjának tikára. Az ENSZ élelmezésügyi hivatala tisztviselőjének megjegyzése nem sokkal az után hangzott el, hogy Kína tilalmat vezetett be azokra beruházásokra, amelyek kukoricából és más alapvető élelmiszergabonákból állítanának elő üzemanyagot.

"Ezzel a döntésével egy olyan nagyhatalom, mint Kína, valószínűleg gyorsítani fogja a már nem élelmiszerterményekre épülő, második generációs etanolgyártási technológia elterjesztését" - mondta a China Daily kínai napilapnak Abdolreza Abbassian árupiaci elemző és a FAO terményekért felelős kormányközi csoportjának tikára. Az ENSZ élelmezésügyi hivatala tisztviselőjének megjegyzése nem sokkal az után hangzott el, hogy Kína tilalmat vezetett be azokra beruházásokra, amelyek kukoricából és más alapvető élelmiszergabonákból állítanának elő üzemanyagot.

A kukorica fontossága a kínai élelmiszer-ellátásában arra ösztönözte a kormányt, hogy szorgalmazza: az etanol előállításával foglalkozó vállalatok alapanyagként maniókát (kasszavát), édesburgonyát vagy cellulózt használjanak. Kína az importált kőolajtól való függőség csökkentése érdekében támogatja a bioüzemanyagok gyártását, azonban aggódik, hogy az etanol alapanyagául szolgáló gabonafélék utáni egyre nagyobb igény a kukorica árának emelkedéséhez vezet és az élelmiszernövények termesztésére szánt területek is csökkenhetnek.

A tavalyi év bőséges kukoricatermése ellenére az utóbbi kilenc hónapban a kukorica ára a daliani árútőzsdén (Dalian Commodity Exchange) 30 százalékkal emelkedett. A kukoricaárak emelkedése a takarmány és legfőképpen a disznóhús árának emelkedéséhez vezetett. A gabona globális kereslete és kínálata a 2007-2008-as időszakban várhatóan továbbra is szoros marad, így az árak magasak lesznek - mondta a szakértő.

Amíg a kőolaj ára olyan magas, mint most, valamint a biomassza átalakítását érintő jelentős technológiai áttörés sem történik, a jelenlegi trend az elkövetkezendő években is folytatódik - tette hozzá. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a gabona iránti igény hirtelen fog emelkedni. Ennek az erős keresletnek többek között az Egyesült Államok kukorica alapú etanolgyártásának fejlődése az oka. Öt éven belül az amerikai kukoricatermés csaknem egyharmadát etanol előállítására fogják használni, hogy elérjék az energiaügyi minisztérium célkitűzésének megfelelő 11,2 milliárd gallonos etanolmennyiséget. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium szerint mintegy 86 millió tonna kukoricát használhatnak etanolgyártásra 2007 és 2008 között.

forrás: origo.hu

Oroszország: Protekcionizmus a sertéshús import csökkentéséért

Protekcionista rendelkezésék bevezetésével Oroszország a vágósertések importját kívánja megakadályozni, és ezzel védeni a hazai tenyésztőket, jelentette be Szergej Mityin, az orosz mezőgazdasági miniszterhelyettes.

„ A minisztérium az gondolja, hogy a vámtarifa arányát legalább 35%-ban szükséges meghatározni.” Mondta Mityin. A vágásra behozott állatok közvetlen konkurenciát jelentenek a hazai termelőknek.

A sertések száma

Oroszország a mezőgazdaságot elsődleges fontosságúnak nyilvánította. Az utóbbi két évben a sertések száma valóban növekedésnek indult. A miniszterhelyettes szerint országa 2006-ban 370 000 élő állatot, legfőképpen sertést importált. Az élő sertés import esetében a vámtarifa mértéke 5%-a a vámértéknek.

forrás: pigprogress.net

Ha jól tudom, az idei évben kicsiny hazánk 400.000 sertést hozott már be!

CIDC: a tilalom után nem csökkent az antibiotikum felhasználás

A hollandiai Lelystadban székelő Institute for Disease control (CIDC) szerint a holland baromfi, sertés, húsmarha tenyészők még mindig használnak antibiotikumokat növekedés serkentőket.

A baktériumok közönséges antibiotikumokkal szembeni növekvő rezisztenciája volt az oka annak, hogy 2006 januárjában betiltották az antibiotikumok preventív alkalmazását. „A baktériumok szélesebb körében jelenik meg rezisztencia, mely különösen nyugtalanító” állítja Fred van Zijderveld a CIDC-től.

Óriási növekedés

A CIDC évente rendszeresen megvizsgálja az antibiotikum felhasználást és egyes baktériumok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciáját és azt találta, hogy a 2005-ös évre az állattartó telepeken felhasznált antibiotikum mennyiség jelentős emelkedése volt jellemző.

Van Zijderveld azt nyilatkozta „Még nem állnak rendelkezésünkre a 2006-os pontos adatok, de úgy tűnik, hogy tilalom után sem csökkent az antibiotikumok használata.”

forrás: pigprogress.net

HA ez tényleg igaz, és HA tényleg fogást keresünk a hollandokon, akkor azért ez elég magasra feladott labda, nem?

Kutatók sertéshús növesztésével próbálkoznak petricsészében

A hollandiai utrechti egyetem kutatói laboratóriumi körülmények között kísérleteznek sertéshús növesztésével, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az állatok felnevelése, és élelmezés céljából történő levágása, így segítve a környezetet.

Bernard Roelen az egyetem állatorvostudományi professzora szerint az állatokból kitermelt hús helyettesítésével az állati takarmányok, a szállítás, a földhasználat és az állatok által termelt metán, melyek mind károsak a környezetre, megszűnnek.

Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint a fogyasztók felkészültek-e a laborban növesztett húsra, Rolen azt mondta, hogy el tudja képzelni, hogy néhány embernek ez gondot fog okozni, de ő hiszi, hogy elegendő igény lenne rá.

„Az emberek azt gondolhatják, hogy ez mesterséges. De néhány ember fel sem ismerné, hogy annak a húsnak, amit esznek bizonyos része mesterséges.”

Mostanáig Roelen és csoportja csak sejtek vékony rétegének növesztését tudta elérni. Még ki kell dolgozniuk, hogyan növeszthetnek szöveteket nagyobb tömeggé, az ízletességért felelős zsírról nem is beszélve.

forrás: pigprogress.net

2007. 25. heti hízó / takarmány index (HTI)

4,62

Visszafizetendő agrárpénzek?

Könnyen elképzelhető, hogy Magyarországnak vissza kell fizetnie egyes agrár- és vidékfejlesztési uniós támogatásokat, ha beigazolódik az Európai Bizottság – egyelőre szakértői szintű – álláspontja a feltételezett túligénylésekről – értesült a Világgazdaság több forrásból. Az EU olyan támogatáslehívásokat firtat, amelyek még 2004–2005-re datálódnak. Lapunk érdeklődésére brüsszeli bizottsági források megerősítették, hogy az unió valóban kifogásol egyes korábbi pénzügyi tranzakciókat. Információink szerint az agrártárca szakértői múlt pénteken tárgyalásokat folytattak az ügyben Brüsszelben.Úgy tudjuk, az egyik konkrét vitatott eset a Nemzeti fejlesztési terv Agrár- és vidékfejlesztési operatív programjához (AVOP) kötődik, amely 2004–2006-ban volt érvényben. A mai brüsszeli kifogások végső soron egy korábbi áfaszabályozási gyakorlatra, mégpedig az úgynevezett áfaarányosítási előírásra vezethetők vissza. Ennek leegyszerűsített lényege, hogy a pénzügyi tárca „nem engedte visszaigényelni” a piaci szereplőknek az általános forgalmi adó egy részét azokban az esetekben, amikor tevékenységeikhez, beruházásaikhoz nemzeti vagy uniós támogatásokat használtak fel. A szabályozás értelmében az államháztartási – beleértve tehát az uniós – támogatásban részesülő magyarországi adóalanyok nem vonhatták le az összes, egyébként levonható áfát. A le nem vonható részt úgy kellett megállapítaniuk, ahogyan a kapott támogatások aránylottak összköltségeikhez.Az akkor 25 százalékos áfa elvesztése jelentősen rontotta volna az igénylők fejlesztési pozícióit, ezért 2005-ben Magyarország módosította az agrárberuházásokat finanszírozó AVOP szabályait. A változtatások értelmében a támogatásokat nem a pályázatokban szereplő nettó összeg, hanem az áfával növelt bruttó érték alapján lehetett igényelni. Így a piaci szereplők a beruházások áfatartalmára is uniós és nemzeti forrásokat kaphattak. Információink szerint a mostani tárgyalások tétje az lehet, vissza kell-e fizetnie a magyar államnak vagy a jogosultaknak az áfarészre eső EU-támogatásokat.Az AVOP összesen 105 milliárd forint támogatást közvetített 2004–2006-ban, amelynek 75 százaléka uniós, 25 százaléka nemzeti forrás volt. FVM-es értesüléseink szerint a bruttósított beruházási értékek alapján körülbelül fél évig igényeltünk EU-forrásokat 2005-ben. Valószínűsíthető ugyanakkor, hogy a sokat támadott hazai áfaszabály az AVOP-on kívül más (tulajdonképpen valamennyi egyéb) agrártámogatást is érinthet. A magyar agrárgazdasági szereplők évi 300-310 milliárd forint nemzeti és uniós dotációt vehettek igénybe 2004–2005-ben.Az áfaarányosítási szabály hazánk uniós csatlakozásának időpontjában is fennállt, s a kormányzat kezdeményezésére a parlament csak 2005 végével törölte el. Ebből adódik a mostani probléma is. Lapunknak korábban többször nyilatkozó adószakértők szerint ugyanis a szóban forgó szabály ebben az intervallumban nem volt összeegyeztethető a közösségi áfairányelvvel, mivel a direktíva értelmében e passzust az adóalanyoknak csak egy csoportjára lehetett volna alkalmazni. (Csak azokra, amelyek áfaköteles és áfamentes tevékenységet is végeztek.) Ezt támasztja alá az Európai Bíróság két 2005. őszi ítélete is egy-egy a hazaira kísértetiesen hasonlító spanyol és francia áfaelőírás kapcsán.Hazánk a 2004. május 1-jei uniós csatlakozás óta úgy járt el, hogy a lehívott közösségi agrártámogatások terhére számolta el az uniós támogatásra jutó, le nem vonható áfát. Vagyis a büdzsébe áramlott pénzek egy bizonyos hányada abból származott, hogy – állítják ágazati szakértők – a kormányzat a hazai szabály alapján az uniós rész után le nem vonható áfának megfelelő összeget agrártámogatásként igényelte Brüsszeltől, ám gyakorlatilag az a költségvetési lyukak betömésére szolgált. Éppen e gyakorlatból fakadhat, hogy az áfaügy az agrártámogatások széles körére kiterjedhet. Most ezeket a pluszként lehívott összegeket veheti vissza az EU, éppen arra hivatkozva, hogy az ominózus passzus nem volt EU-konform. Kalkulációink szerint milliárdos nagyságrendű tételről van szó.Szakértők furcsállják, hogy egyelőre az Európai Bizottság adó- és vámügyekben illetékes főigazgatósága még nem indított eljárást hazánkkal szemben. Éppen ebbe kapaszkodik bele a pénzügyi tárca: lapunk megkeresését ugyanis azzal az indokkal utasította el, hogy az EU illetékes szervének hivatalos álláspontját még nem ismerik.A most kirobbant ügy további hullámokat korbácsolhat. Az unió fellépésének alapját – mint írtuk – az teremtette meg, hogy több mint másfél éven át közösségi jogot sértő törvényrész volt hatályban. A kabinet azonban nem visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a gondot okozó passzust – ami csakis fiskális megfontolásokkal magyarázható, hiszen visszamenőleges eltörlés esetén 40-50 milliárd forintnyi, korábban le nem vonható áfát késedelmi pótlékkal növelten kellett volna viszszaadnia a gazdálkodó szervezeteknek, vállalkozóknak. Márpedig adótanácsadók szerint az Európai Bíróság döntésének megfelelően így kellett volna eljárnia. (Persze azóta közülük többen már konkrét lépéseket is tettek a pénz visszaszerzése érdekében, beleértve ügyük bírósági útra terelését is, sőt ez a fejlemény még többeket sarkallhat valamilyen lépésre.) A mostani ügy üzenete szintúgy az, hogy egy nem visszamenőlegesen eltörölt rossz szabály miatt adódik hazánknak most problémája. Lapunk azt firtató kérdésére, hogy ezt látva tervezi-e a pénzügyi kormányzat a visszamenőleges megszüntetést, ugyancsak kitérő választ kaptunk.

A tárca szerint szabályos volt
Az agrártárca biztos abban, hogy az uniós agrártámogatások felhasználása az áfaügyekben is szabályszerű volt. Gőgös Zoltán, a minisztérium államtitkára lapunknak leszögezte: kizártnak tartja, hogy az áfaarányosítási gyakorlat miatt Magyarországnak bármekkora összeget is vissza kellene fizetnie. Ha ugyanakkor az EU törlesztést írna elő, Magyarország is a retorzióval sújtott EU-tagállamok csoportjába kerülne. Mint ismert, Gráf József agrárminiszter az utóbbi időszakban több esetben egyértelmű pozitívumként hangoztatta, hogy Brüsszel – ellentétben jó néhány más tagországgal – eddig semmilyen ügyben nem határozott meg agrár-visszafizetési kötelezettséget Magyarország számára.

Baksa Roland–Hazafi László

forrás: vg.hu

Hollandiában 2009-től nem lehet érzéstelenítés nélkül herélt sertést értékesíteni

Olvasva a Pig Progress internetes oldalát, egy új hírre lettem figyelmes mely szerint a CBL, a holland szupermarketek szövetsége bejelentette, hogy 2009-től csak érzéstelenítve herélt sertések húsát fogják forgalmazni.

Mindezidáig Hollandiában is, úgy ahogy hazánkban a sertéseket a vágóhídon a feldolgozás során jelentkező "kanszag" miatt herélték, de mindezt érzéstelenítés nélkül. Ennek a gyakorlatnak, vetnek véget a CBL nyilatkozatával. A tenyésztőknek egy éves felkészülési időt hagynak, ami elegendő kell, hogy legyen egy új gyakorlat meghonosításához. A hírből nem derült ki, hogy ennek az eljárásnak a többlet költségét ki fogja fizetni, mert gondolom a CBL tagvállalatai nem kívánnak e miatt a döntésük miatt többet fizetni a vágóhidaknak az értékesítésre átvett sertéshúsért.

Minden esetre az látszik, hogy a világ változik, és ezekre a változásokra, vagy mondhatjuk nagyképűen kihívásokra hazánk tenyésztőinek, feldolgozóinak is valamiféle választ kellene tudni adniuk. Tudnak?

Volt már e témakörben valamiféle a helyzetet elemző, ténymegállapító és pogácsaevős összejövetelen kívül valami más is? Kidolgozásra került már esetleg hogy mit kellene tennünk, milyen irányba kellene elindulnunk? Hogy mennyire nem egyértelmű, arra csak három alternatíva:

1. Az angol példa, mely a nagy napi testtömeggyarapodású, így a vágósúlyt (maximum 100-105 kg) még az ivarérettséget megelőzően elérő konstrukciókat részesíti előnyben.
2. A belga, vagy ausztrál út ahol is a kutatók egy része a hormonkezeléssel történő "herélést" tartja a leghumánusabb módszernek.
3. A holland módszer, mely abba az irányba halad, hogy 2009-től előírja az érzéstelenítés melletti herélést.

Vajon végzett-e valaki, valaha is, valamilyen felmérést azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen döntés milyen hatással lenne a hazai sertéságazatra? Amennyiben igen, jó lenne megismerni ezt az anyagot, és szakmai körökben megvitatni, még mielőtt ebben az állatjóléti témában is elhúznak tőlünk a versenytársaink.

Nagy mennyiségben ültetnének szerveket sertésekből emberekbe

Világszerte több emberi szervre lenne szükség, mint amennyi rendelkezésre áll az átültetésekhez. A kutatók most ígéretes kísérleteket folytatnak az idegen szervek átültetésével, a xeno-transzplantációval, vagyis állati szerveket ültetnének az emberi szervezetbe.

A Die Welt című német napilap online beszámolója szerint csak Németországban több mint tízezer páciens vár szervátültetésre, de csak 4500 műtétet tudnak végrehajtani. Ezért a sebészet és az immunológia együttműködését felhasználva a tudósok azon dolgoznak, hogy állatokban olyan szerveket hozzanak létre, amelyek nem lökődnek ki az emberi szervezetből.

Ralf Tönjes a német Ehrlich Intézet munkatársa szerint járható út lehet az, ha nem egész szerveket, hanem kisebb sejtcsoportokat próbálnak átültetni. A hasnyálmirigyből az inzulint termelő úgynevezett szigetsejtek átültetése például már hamarosan klinikai stádiumban lesz. Bernhard Hering professzor a Minnesotai Egyetem Diabétesz Intézetének vezetője szerint az első kísérleti átültetésekre három éven belül sor kerül, 10-12 éven belül pedig a sertésekből származó szigetsejtek orvosságként kerülhetnek a piacra.

A sertésekből vett szervek átültetése emberszabású majmoknál már működött: a páviánok 6 hónapig is eléltek disznószívvel, ami a transzplantációk esetében meglehetősen hosszú időnek számít.

A kilökődés elkerülése érdekében a műtét előtt néhány nappal egy "negatív oltást" kapnának a betegek, - sertéssejtekből. Ezáltal a sertéssejtek kapcsolatba kerülnének a befogadóval, és ennek következtében kisebb lenne az esély az átültetett szerv kitaszítására - írja a Die Welt című lap internetes változata.

forrás: HVG.hu

2007. 24. heti hízó / takarmány index (HTI)

4,62

Mezőgazdasági árak, 2007. január–április

Az agrártermékek termelőiár-szintje 2007. január–áprilisban 9,8%-kal növekedett az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ezen belül a növényi termékek árszínvonala 17,8%-kal, az élő állatoké és állati termékeké 1,2%-kal emelkedett.

A gabonafélék termelői átlagára 33,2%-kal nőtt, az ipari növények ára átlagosan 3,2%-kal csökkent a 2006. január–áprilisihoz képest.

...
A vágóállatok termelői árai 2007. január–áprilisban 1,8%-kal voltak alacsonyabbak, mint 2006 azonos időszakában. A vágóbaromfi ára nőtt (10,8%-kal), a vágósertésé csökkent (10,1%-kal). Az állati termékek ára 6,3%-kal emelkedett, ezen belül a tej termelői ára 5,3%-kal, a tyúktojás ára 13,0%-kal nőtt 2006 első négy hónapjához viszonyítva.

forrás: KSH

Nő a csehországi sertésvágások száma

Évek óta első alkalommal növekedett a Cseh Köztársaságban levágott sertések száma.

2007 első három hónapjában az elmúlt évhez képest 3%-kal nőtt a vágások száma , a német piacelemzőtől, a ZMP-től származó adatok alapján.

2003 óta most első alkalommal mutat a trend növekedést. Március végén a csalódott cseh sertéstenyésztők még az osztrák határ lezárásával is fenyegetődztek, arra panaszkodva, hogy túl sok osztrák import megfojthatja a cseh sertés ágazatot. A blokád tervéről végül is lemondtak és a tiltakozás enyhébb formáit választották.

A sertéshús iránti magas import kereslet 2007 első 3 hónapjában 15%-kal növekedett és elérte a 38.077 tonnát.
Továbbra is Németország a legnagyobb sertéshús exportőr a Cseh Köztársaságba. Ausztria van a második helyen, és Lengyelország is megkezdte exportját a cseh piacra.
A cseh sertéshús export 20 %-kal emelkedett, körülbelül 8.551 tonnára.

Másfelől a teljes cseh sertésállomány tovább csökkent a cseh mezőgazdasági minisztérium adatai szerint. Április elején a teljes állomány 2.83 millió volt, mely 0,4 %-os csökkenés az elmúlt év azonos időszakához képest.

forrás: pigprogress.net

Megszűnik a kukorica intervenciós támogatása

Az EU agrárminiszterei megállapodtak, hogy az elkövetkezendő három évben fokozatosan megszüntetik a kukorica intervenciós felvásárlását. A megállapodás értelmében a 2007-2008-as évben 1,5 millió tonnás felvásárlási küszöb lép életbe, amely 2008-2009-ben 700 000 tonnára, 2009. július 1-jétől pedig nullára csökkenne.

A Bizottság azért kezdeményezte a kukorica intervenciós felvásárlásának megszüntetését, mert a 2005-2006-os gazdasági idény végére az Unió kukoricakészletei 5,6 millió tonnára nőttek, és az összes intervenciós gabonakészlet 40 százalékát tették ki. Ha a jelenlegi rendszer változatlan maradna, 2013-ra a közpénzen vásárolt és tárolt készletek a becslések szerint 14,1 millió tonnára növekednének. A kukoricakészletek értékesítési lehetősége korlátozott, tartós tárolásra pedig a kukorica nem alkalmas.

A Bizottság szerint míg a hajdan a világpiacra kukoricát exportáló térségek ma közvetlenül intervenciós felvásárlásra kínálják fel termésük nagy részét, a reformmal a közép-európai térségekben jelenleg többletben termesztett kukorica visszanyerhetné versenyképességét mind a belső, mind a nemzetközi piacokon.

A testület a döntésről kiadott sajtóközleményében úgy véli, hogy az intervenció megszüntetésével 617,8 millió euró takarítható meg 2008 és 2014 között.

Az Európai Bizottság fő érve az intervenció megszüntetésére az volt, hogy a jelenlegi rendszer szerinte kizárólag egyetlen ország érdekeit képviseli, a megmaradt készletek több mint 90 százaléka ugyanis Magyarországon található. Magyarország ugyanakkor azzal érvelt, hogy a 2006-2007-es intervenciós évben sem Európában, sem Magyarországon nem történt intervenciós felvásárlás. A jelenlegi készletek azért keletkeztek, mert Magyarországon "két elképesztően jó gabonatermelési év volt egymás után", és nem alakultak ki az uniós árviszonyok sem. A korábbi 114,6 euró/tonna ár mellett viszont jelenleg már 120 euró/tonna az eladási ár - ez pedig már olyan összeg, amely fedezi az uniós költségeket is.

Az EU gabonaintervenciós rendszere 101,31 eurós tonnánkénti egységes ár alkalmazását írja elő - ennyit kap a termelő az intervenciós raktározás céljára eladott gabonáért, ha azt a piacon nem tudja értékesíteni. A rendszert a kukorica mellett jelenleg a kenyérbúzára, a durumbúzára, az árpára és a cirokra alkalmazzák.

A legtöbb tagállamban a piaci árak általában magasabbak e felvásárlási árnál. Azonban a fő fogyasztási területektől messze eső térségekben, ahol ráadásul alacsonyabbak a termelési költségek, a mostani intervenciós ár igen vonzó. Ezekben a térségekben a felvásárlás már nem a biztonsági háló szerepét tölti be, hanem valóságos értékesítési lehetőséget jelent. Ennek eredményeképpen a Közösség kukoricát nem termelő területein magasak az árak, míg a többlettermelő régiókban nagy mennyiségeket ajánlanak fel intervencióra.

forrás: www.euvonal.hu

2007. 23. heti hízó / takarmány index (HTI)

4,76

Veszélyben a hazai mangalicatenyésztés

Az ősi fajta egyre kevésbé kelendő a spanyol piacon · Vihar tört ki a tenyésztők között.

Veszélybe kerülhet ősi hungaricumunk, a mangalica sertés, mivel az eredeti vérvonal egyre kevésbé kelendő a spanyol piacon. Az ügyben viszály tört ki a tenyésztők érdekvédelmi szervezetén belül, aláírást gyűjtenek a vezetés ellen.

Újabb kihívások előtt állnak a hazai mangalicatenyésztők, mivel a spanyol és a hazai piacon egyre nehezebb értékesíteni a fajtatiszta jószágot – állítja a Mangalicatenyésztők Országos Szövetségének elnöke, Tóth Péter. Álláspontja szerint a spanyol iberico sertés jelentette erősödő konkurenciával és annak piaci fölényével úgy lehetne fölvenni a versenyt, ha a tiszta vérvonalú mangalica mellett a húshasznú duroc sertéssel is kereszteznének a termelők. Mint fogalmazott, szükség van új piaci technikára ahhoz, hogy a mangalicatenyésztők piacon maradhassanak. – A szövetség elsődleges célja természetesen az, hogy a tiszta vérvonalú mangalica megtalálható legyen a piacon, és folytatódjon a génmegőrzés. Ugyanakkor a piacainkat eddig meghatározó spanyol érdeklődés lankadása miatt nem ülhetünk tétlenül, a nagytermelőknek fontolóra kell venniük az olcsóbb, keresztezett állomány tartását is – fogalmazott Tóth, aki hozzátette: többek között erről is szó esett volna a szervezet múlt heti közgyűlésén, ha az határozatképes lett volna. Így legközelebb őszszel ülhetnek össze az ágazat résztvevői, hogy megvitassák a lehetséges lépéseket.

forrás: mno.hu

(Részletek a Magyar Nemzet 2007. június 7.-i számában)

A sertéshús egy év alatt 80%-kal drágult Kínában

Kínában az elmúlt hetekben jelentősen drágult a sertéshús. Ez a drágulás az ország egyes részeiben eltérő mértékű, de általánosságban 20-30 %-os áremelkedésről beszélnek egy hónap alatt. Akad olyan régió is, ahol ez idő alatt megduplázódott az ár. Sanghaiban például a nagykereskedelmi ár jelenleg 16 yuan (1,56€), ami az elmúlt 10 év legmagasabb ára. Ez a magas árszint már az inflációban is érezteti hatását.
A jelenlegi helyzet fő kiváltó okai között a tavalyi túltermelés miatti gyenge jövedelmezőség okozta termelés csökkenést, az idei első hónapokban tapasztalt drasztikus takarmányár emelkedést (a kukorica ára az első 4 hónapban 20%-ot emelkedett) és a PRRS járványok miatti termelés, és állomány visszaesést okolják.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy nem lehet tiszta képet látni az ország sertésállományáról, mert amíg a takarmánygyártók az elmúlt egy év alatt 1 millió setés kivágásáról beszélnek, addig a hivatalos híradások az idei év első 5 hónapjában mindösszesen 18.000 sertés elpusztulását írják a PRRS számlájára.
Mindezzel egy időben nyilatkozatok és cikkek jelennek meg, melyben azt bizonygatják, hogy folyamatosan biztosítani fogják Hong Kong sertéshús ellátását, ami azt látszik alátámasztani, hogy a gond nagyobb, mint az államilag elismert 18.000 darabos elhullás.Kérdés, hogy ez a jelenlegi helyzet, mennyire lesz tartós, és hatással lesz-e a világ sertéshús kereskedelmére. Elég csak arra gondolni, hogy pár éve a szója, vagy idei évben a burgonya világpiaci árának emelkedése mögött egyre a Kínai piac megnövekedett igényét emlegették. Vajon segít-e ez a kialakult hiány az európai készletek kipucolásában?

„Most a humán erőforráson a sor”

A humánerőforrás-menedzsmentnek a magyar mezőgazdaságban legalább akkora jelentősége van, mint a technológiai háttérnek – vallja Kulik Zoltán, a dabasi Vitafort Első Takarmánygyártó és Forgalmazó Zrt. vezérigazgatója. A vele készült interjúból kiderül az is, hová jutott el és merre tart a Vitafort.

• Mi a legnagyobb gond ma a magyar mezőgazdaságban?
• Nem csak a mezőgazdaságban, hanem Magyarország egész gazdaságában az ma az egyik legnagyobb probléma, hogy egy generációváltás kellős közepén vagyunk. A mezőgazdaságra ez persze hatványozottan érvényes. A 80-as évek végén, a 90-es évek elején aki ügyes volt, a tűz közelében volt, valamennyire tehetséges volt – ez az akkori 30-40 éves korosztály –, négy-öt éves tapasztalattal olyan pozícióba került, hogy irányítani tudott egy céget. Ez működött is egy darabig, de azok a cégek, ahol ezek a jó vezetők – akik ma már 60-65 évesek – nem teremtették meg az alapját az utódlásnak, illetve a több lábon álló vezetésnek – azaz nem tanultak meg csapatban dolgozni –, ma isszák meg ennek a levét. Az ilyen cégeknél ma óriási problémák vannak. Ez nem jellemző természetesen egy multira, egy nagy külföldi tulajdonú cégre. Azok a komoly, a gazdaság erejét is adó, főként közepes vállalatok azonban, amelyek akár 200-300 főt is foglalkoztatnak, árbevételük pedig 2–15 milliárd forint között mozog, sokat szenvednek ettől. Ennek számomra az a tanulsága, hogy azok a vállalatok, amelyek nem becsülik meg a legnagyobb értéket, az ott dolgozó embereket, utóbb nem tudják kezelni ezt a helyzetet. Több módon is le lehet mérni, hogy mitől jók a vezetők. Néhány éve egy cég menedzsereinek olyan továbbképzést tartottak, ahol csak azt figyelték, hogy hányszor csörög a mobiltelefonjuk. Akit kevésbé kerestek, azt jó vezetőnek könyvelték el, mert a beosztottai nélküle is meg tudták oldani a feladatokat. Utóbb komoly szelektáló tényezőnek bizonyult ez.
• Máris kíváncsivá tett, hogy önt vajon hányszor zaklatják a beosztottak. De tényleg: minek alapján állítja ezeket?
• Mi az ellenkező példa vagyunk inkább. Az én szakértői stábom például egy tucat kollégából áll. Szükség is van rájuk, mert én nem értek ma már semmihez olyan részletesen, mint 10-12 éve, gyártmányfejlesztőként. Ezeket az embereket kell jól megfizetni és nagyon komolyan számon is kérni. Ma egy 50 fősnél nagyobb cégnek tehát előre tervezett, megfelelően átgondolt humánerőforrás–menedzsmentjének kell lennie. Sok–sok minden kell még, de ettől működik jól egy vállalat. A mezőgazdaságban ráadásul fokozottan érvényes ez, több okból is. Mivel megvannak azok a nagybefektetők, akik óriási tőkét működtetnek az ágazatban, kellenek azok a szakmai vezetők, akikben megbíznak. Meggyőződésem, hogy egy mezőgazdasági üzem sikeressége 60 százalékban attól a néhány embertől függ, aki azt működteti. És még egyszer hangsúlyozom, ma erre nagyon nagy szükség van, úgy a sertés–, mint a szarvasmarha vagy a baromfitartás tekintetében. A 2013–ig előttünk álló támogatási lehetőségek miatt is. Nehéz a helyzet az ágazatban, de nem „sírni kell” ezen, hanem lehetőség szerint kihasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Idén is nagyon jó pályázatok vannak, 50–75 százalékos például a gép–, környezetvédelmi, trágyaelhelyezési beruházások támogatása. Azok a cégek, amelyek rendkívül gyengén, jóval az átlag alatti eredményességgel működtek, már kihullottak a rostán. Most az a lépcső következik el a rendszerváltozás után csaknem húsz, az EU–csatlakozás után 3–4 évvel, amikor már a szakemberek felkészültségén dőlhetnek el a dolgok, az említett támogatási lehetőségek kihasználása miatt is. Most a humán erőforráson a sor.
• Mik a tapasztalatok ennek kapcsán a Vitafort partnereinél?
• Az állati termékek előállítási költségeinek 65–70 százalékát a takarmány teszi ki, a jövedelmezőséget tehát nagymértékben befolyásolja, s ha valami gond van, sokszor a takarmányt emlegetik. Ugyanakkor mi sokszor találkozunk azzal a nehézséggel, hogy a nem megfelelő menedzsment miatt nem kellő hatékonysággal működik egy állattartó telep. Nekünk külön szakértőnk van, aki azzal foglalkozik, hogy javaslataival segítsen ezeken a gondokon. A konkurensek meggyengülése mellett a jó humán erőforrás is a titka annak, hogy a Vitafort Zrt. az elmúlt években rendkívül dinamikusan tört előre a hazai takarmánypiacon. Ma a magyar tulajdonban lévő takarmányos cégek között az elsők vagyunk. Többségi magyar tulajdonú cégként magyar fejjel gondolkodunk és nagyon jó a humán erőforrásunk. Jól jelzi egy cég sikerességét, hogy milyen a fluktuáció, illetve hová mennek azok, akik távoznak. Én személy szerint nagyon büszke vagyok arra, hogy egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik az elmúlt tíz évben maguktól mentek el tőlünk. Igen büszke vagyok arra, hogy nincs olyan közöttük, aki a konkurenciához szegődött volna.
• Hányan dolgoznak a cégnél és mennyire lehetnek elégedettek?
• Mi az elmúlt 7–8 évünket a cég feltőkésítésével töltöttük, azaz 1999–től 2004–2005–ig, az EU–csatlakozásig egy fillér osztalékot nem vettünk ki a társaságból azért, hogy technológiailag fejleszteni tudjunk. A „csúcson” 200 főnél több alkalmazottat foglalkoztató Vitafortnál ma 35–40 fővel kevesebben dolgoznak, de a korábbinál jóval fejlettebb technológiával. Nagyobb piacokat tudunk ellátni kevesebb emberrel, de ezeket az embereket a korábbinál jobban próbáljuk megfizetni. Béremelés idén is várható. Az uniós bérekhez képest persze óriási a lemaradás, de ez ma a cégek legnagyobb problémája. Talán majd a gyerekeink jutnak el a mai uniós szintig, de addig is nagyon keményen bele kell nyúlni a zsebbe, mert aki ezt nem bírja, becsukhatja a kaput. A dolgozókat pedig profitorientáltan kell fizetni.
• Mit ért ezalatt?
• Az állattartó telepeken nemcsak a menedzsment, hanem a műszakvezetők vagy a mesterséges termékenyítők kapcsán is fontos ez, hiszen akár 30–40 ezer forintba is kerülhet egy adag csúcssperma, nagy tehát a szeminátorok felelőssége is. Érdekeltté kell ezért tenni őket a sikerben. Én arra törekszem, hogy a portás vagy a zsákoló is érdekelt legyen a cég működésében. Amennyiben jól működik, akkor lehet azt díjazni, ha nem jól működik vagy a piac nem úgy alakul, akkor persze nem. Így, bár takarmányos cég vagyunk, nem mindegy a dolgozóinknak például az, hogy éppen hogyan alakul a sertés ára.
• Számok: milyen évet zárt tavaly a Vitafort és milyen lehet az idei?
• Az elmúlt tíz év legsikeresebb éve volt számunkra kereskedelmi szempontból a 2006–os esztendő. Négy, 100 százalékos tulajdonunkban lévő leánycégünkkel együtt árbevételünk megközelítette a 7 milliárd forintot, nélkülük az anyacég, a Vitafort Zrt. 4,9 milliárd forintot ért el. Tápegyenértékben 80 ezer tonnával többet állítottunk elő, mint egy évvel korábban, lényegében stagnáló piac mellett, az előző évek piaci mélyrepülése ugyanis tavaly – jórészt a magas sertésáraknak köszönhetően – végre nem folytatódott. Egy éve 560 ezer tonna tápegyenértéket állítottunk elő, ez 14 százalékos piaci részesedést jelentett. Az említett múlt évi növekedés közel 1,5 százalékos volt, azaz kis híján elértük a 16 százalékot. Célunk egy éve az volt és most is az, hogy ez az arány 18–20 százalék legyen. Ezzel hosszú távon is nagyon elégedett leszek. Az idei tervünkben szereplő, további 8–10 százalékos forgalomnövekedésre különben az eddigi adataink alapján jó reményünk van. Míg tavaly egész évben 30–35 új nagyüzemi üzleti partnert könyvelhettünk el, idén eddig már 30 fölötti ez a szám.
• Milyen az értékesítés szerkezete?
• Értékesítési csatornánk ötirányú. A legfontosabbak a hazai nagyüzemek – amelyek 70 százalékot képviselnek a forgalomban –, 240–250 ilyen, szarvasmarha–, sertés– és szárnyastartással foglalkozó nagyüzemi partnerünk van. Termékstruktúránkban a nagyüzemeken belül a szarvasmarha a legjelentősebb, több mint 40 százalék, a sertés 35–36 százalék, 15 százalékot tesznek ki a szárnyasok. Ez utóbbi nem azért ilyen alacsony, mert ebben gyengék vagyunk, hanem mert nem vagyunk érdekeltek a vertikális integrációban. Nem is akarjuk ezt, látva a Hajdú–Bét és a Carnex példáját, ilyenekbe mi eddig sem futottunk bele. További 5–6 százalékot jelent a ló–, hal–, strucc–, pisztráng–, kutya–, állatkerti táp stb. A következő csatorna a bolthálózati forgalom, 100–120 üzletből álló hálózatunk van, amelyek önálló vállalkozások, de kizárólag a Vitafort termékeit értékesítik. Fontosak nekünk ők is, mert több mint félmilliárd forintos forgalmat hoznak, ráadásul nagy részük készpénzben fizet. A harmadik csatorna a kis kiszerelésű termékeket állateledel–boltoknak, gyógyszertáraknak, állatorvosoknak forgalmazó pet–food ágazat, a negyedik a háztáji ágazat – ami Dabas környékén, 50–60 kilométeres körzetben értékesít –, az ötödiket pedig az exportpiacok jelentik, ezek 10–12 százalékot jelentenek az eladásokban. Utóbbiak elsősorban Moldávia, Románia, Szlovákia, Oroszország és Horvátország.
• Kötött már gabonafelvásárlási szerződéseket a cég az idei termésre?
• Jelentősebb mennyiségre még nem, de az értékesítésünkben nem is jelentős a kész tápok mennyisége. Nagy a bizonytalanság, legalábbis a búzánál és a kukoricánál. Az árpánál nagyon magas árakra lehet számítani, biztos nagy kereslet lesz rá a kedvezőtlen, aszályos időjárás miatt, mivel egész Európában hasonló a helyzet. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy idén a betakarítás nem hozza meg a szokásos 25–30 százalékos áresést a gabonapiacon. Szerintem a takarmányárak tonnánként 120–130 euró között lesznek majd, jelentősebb növekedésre nem számítok. Csapadék viszont még kellene.
• Hogyan kívánják növelni a piaci részesedésüket?
• Az elmúlt öt évben összesen mintegy 2 milliárd forint értékben hajtottunk végre beruházásokat. A premixkoncentrátumokból származó árbevételünk tavaly 34 százalékkal, mintegy félmilliárd forinttal nőtt, több mint fél éve adtuk át ugyanis Kelet–Közép–Európa egyik legfejlettebb, AVOP–támogatással elkészült premixüzemét. Ez nemcsak a partnerek minél rugalmasabb kiszolgálása érdekében volt fontos, hanem a termelési költségek csökkentése céljából is, hiszen ennek az üzemnek a napi energiafelhasználása 35 kilowatt óránként, a régi üzemben egy keverő használt ennyi energiát. A beruházás összefügg azzal is, hogy fő stratégiánk alapján minél több hozzáadott értéket tartalmazó készterméket kívánunk értékesíteni, nagyon komoly szolgáltatással egybekötve. Az egyszerű receptúraadaptáción kívül állatorvosi, tőgyegészségügyi, szaporodásbiológiai menedzsmentet is adunk. Ez hosszú távon is érinti a termelőket, a hatékonyság szempontjából. Nem mindegy ugyanis például, hogy a magas takarmányárak mellett tudja–e az állattartó szűkíteni a két ellés közötti időt néhány nappal. Ez egy átlagos tehenészetnél 7–8 millió forint megtakarítást is jelenthet évente.
• Milyen adatokkal tudja ezt alátámasztani?
• Egy állat takarmányozási költsége 1000–1200 forint naponta, ebből kiindulva egy ezres tehenészetnél a két ellés közötti idő egy nappal történő szűkítése 1,2 millió forint egy évben. Mi egy ezres tehenészetnél 6–8 napot tudunk szűkíteni a két ellés közötti időn, ami 7–8 millió forint. A szarvasmarhák esetében a két ellés közötti idő hazai átlaga 440 nap, szemben az állat–egészségügyi szempontból indokolt 400 nappal. Országos szintre vetítve, azaz 350 ezer tejelő tehénnel számolva a két ellés közötti idő csak egy nappal való szűkítése összességében 360 millió forint megtakarítást jelenthet. Ezek óriási pénzek. Nem mindegy tehát, hogyan tudjuk javítani a szaporodásbiológiai mutatókat. Jelentős kutatás–fejlesztési pénzeket használunk fel ilyen célra, az elmúlt három évben csaknem 200 millió forint értékben nyertünk el – kutatóintézetekkel társulva – uniós forrásokat.
• Jól kiterjesztették a csápokat…
• Azt gondoljuk, ma már nem elég egy terméket előállítani minél nagyobb hozzáadott értékkel, hanem széles körű szolgáltatásokat is kell adni mellé. Ebből kiindulva foglalkozunk a szaporodásbiológiával, ahogyan a már említett telepi menedzsmenttel is, de kidolgozzuk a takarmánykeverő üzemek minőségbiztosítási rendszerét is. Nem hagyjuk tehát magára a termelőt, hanem megpróbáljuk segíteni, amiben tudjuk. Nem csak azért, mert nem érthet mindenki mindenhez. Azért is, mert azt gondolom, hogy a siker igazi alapja ez. És ezzel vissza is kanyarodtunk a humán erőforrás kérdéséhez, mert ezt az összetett munkát hitelesen végezni csak profi szakemberekkel lehet.

Tóth László Levente


forrás: napi.hu