Import sertések hozzák a bajt

Olcsó a holland import sertés, de olykor vírussal fertőzött. Kevesen ismerik a légzőszervi és reprodukciós zavarokkal járó kórt, itt az ideje, hogy beszéljünk róla. A hatóságok nyugalomra intenek, míg a sertéstenyésztők a hazai állomány felének megbetegedésétől tartanak.
Vajon mi fáj a legjobban a magyar sertésnek? Hát, kérem szépen, a könnyelműség. 2005 decemberétől a kiemelt bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek közé tartozik a reprodukciós zavarokkal és légzőszervi fájdalmakkal járó szindróma, a PRRS. De nem első ízben. A nyugati import hízókkal behurcolt betegséget nálunk 1995 óta jegyzik, azt követően a telepek hármas-mentességét négyesre emelték, sikerrel. Ez a PRRS terjedésének lassulását hozta magával. Az uniós csatlakozást követően, a kezdeti sikerektől diadalittas egykori szaktárca törölte a biztonsági intézkedéseket. Így, a nyugati importtal behurcolt vírus ismét jelen van, és aggodalmakra ad okot, mentesítési szankciókat tesz indokolttá.
- Igazából nem vizsgálja senki sem a PRRS státuszt - mondja Papp György sertéstelep ágazatvezető. - Amíg olyan kormányzati intézkedés nincs, hogy a PRRS státuszt rögzíteni kell, amikor az országba akár hízó alapanyag, akár tenyészáru érkezik, addig nincs értelme a mentesítésnek. Ezt csak úgy lehetne megvalósítani, ha az a szakigazgatási hivatal, akinek ez a dolga, az megtegye a szükséges intézkedéseket.
A vírus a ’80-as években, az amerikai kontinensen ütötte fel a fejét először, majd Európába is berobbant. A betegség jelentős gazdasági károkat okozott - látványosan hátráltatta a nemzetközi tenyészállat-forgalmat a magyar sertéstartóknál jóval tőkeerősebb nyugat-európai gazdaságokban. Napjainkban a Hollandiából behozott, azonnali vágásra szánt hízók nagy része PRRS-fertőzött, viszont olcsó. A helyzet tükrében az Aujeszky Aladár mikrobiológus nevével fémjelzett, és az EU által is jóváhagyott mentesítési kezdeményezés napirendre kívánkozik.
- Abban az esetben, hogyha a megfelelő pénzügyi feltételeket meg tudjuk teremteni, és az állattartókkal és a szakmaközi szervezetekkel sikerül egy mentesítési programot összeállítani, rendeleti formában el lehet rendelni a betegség elleni védekezési programot – hangsúlyozza dr. Bognár Lajos, országos főállatorvos-helyettes. - Ez garanciákat jelenthet a külföldről származó sertésekkel szemben is. Azonban mielőtt bármilyen rendelet megjelenne, szakmai és pénzügyi egyeztetéseket kell folytatni, hogy ki, milyen mértékben finanszírozza a mentesítési programot.
Jelenleg a hazai sertések legalább 75 százaléka PRRS-mentes, ez lehetővé teszi a keleti exportot. Oroszországban is elégedettek a magyar sertéssel. A szigorú előírásoknak megfelelt tenyészkanok ott igazi sztárok.
- A tenyészsertések forgalma nagyon visszaesett az utóbbi időben – szögezi le Nyíri András tenyésztési vezető. - Az egyik kitörési pont Kelet-Európa, de Romániában, Ukrajnában, Oroszországban egyaránt megkövetelik a PRRS-mentességet. Ha a tenyésztelepeink fertőződnek ezzel a betegséggel, akkor az export meghiúsul, és a csekély belföldi forgalom már nem tudja eltartani a tenyésztelepeket. Több telepen is felütötte már a fejét, és érdekes módon, a közelben mindig holland malacokat hizlaltak.


forrás: gazdakor.szie.hu


Érdekes ez az írás, mert több dolgot is felszínre hoz, amelyekről úgy gondoltam, hogy már régen túlléptünk rajta. De sajnos nem.

1. Bezárkózás, és szerintem rosszul értelmezett piacvédelem. Korábban az Aujeszky-vel kapcsolatban voltak ehhez hasonló álmaink, hogy majd mi jól megmutatjuk, és akkor majd jól odacsapunk a gaz imprlista hollandoknak és megmondjuk nekik, hogy hol disznólkodhatnak.... Ehhez képest, a jelenlegi állás szerint, Hollandia hamarabb fogja megkapni a mentes státuszt, mint hazánk. Hogy ez kinek a hibája azt nem tudom, de hiba, méghozzá nem is kicsi, mivel egy ország Aujeszky státusza nem csak a tenyészállatok szabad mozgása során meghatározó, de a malacok, vagy a hízósertések értékesíthetőségét is meghatározza. Ez a "malőr" talán annak köszönhető, hogy egy állategészségügyi kérdést nem a helyén kezeltünk, és próbáltunk gazdaságpolitikai/piacvédelmi kérdést kreálni belőle. Erre mondják, hogy összekevertük a szezont a fazonnal. Ebből következően erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy ugyanilyen elvek mentén kitalált mentesítés a PRRS ellen sikeresebb pályát írna-e be. Mellesleg, azt meg végképp nem tudom, hogy miért csak a hollandok csípik a hazaiak szemét, amikor ezerszám jön be malac Dániából és Németországból is, a hazai PRRS pozitív telepekről nagy tömegben eladott malacokról nem is beszélve. Először is a célt kellene tisztázni, hogy miért is akarunk mentesek lenni? Pontosabban megfogalmazva a kérdést akarunk-e mentesek lenni, vagy csak ki akarjuk zárni a konkurenciát?
2. A melldöngetés, a másikra mutogatás és a siránkozás. Mert mi mindent jobban csinálnánk/unk, mint a konkurenseink, csak azok a gaz fapapucsosok keresztbe tesznek nekünk. Az hogy ki mennyit választ le évente egy (PRRS pozitív) koca után (ez már 2005-ben meghaladta a 25-öt Hollandiában!), vagy hogy hol milyen fajlagokkal hizlalnak (ez már 2007-ben 2,9 alatt volt Hollandiában!), és ezeknek mi a gazdasági következménye az már senkit sem izgat. Pedig valahol ott kellene kardoskodni, mert az előremutatóbb lenne. Számomra mindig sokkal szimpatikusabb volt az építés (legyünk jobbak, többek, tanuljunk a másiktól), mint a rombolás (hol tehetünk keresztbe a másiknak, hogy az addigi állóvizünket fel ne kavarják). Valamiért az Olimpián is azért jár az érem, és a megbecsülés, ha tisztességes versengésben teszünk túl a másikon, míg ha elgáncsoljuk a versenytársunkat azért kizárás jár. Természetesen, ez a magatartás mindenkitől elvárható és megkövetelhető. A magam részéről sokkal inkább azonosulni tudnék egy ilyen programmal, ha ennek valami pozitív kicsengése lenne, valamiféle offenzív stratégia állna mögötte, ahogyan erről már közel 2 éve írtam itt a blogon. Azon már kár rágódni, hogy egyre élesebb versenyhelyzetben vagyunk, és most már a verseny nem csak a hazai telepek között folyik, de bizonyos feltételek mellett az EU valamennyi sertéstelepe potenciális konkurense egy-egy hazai telepnek. Ezt tekinthetjük egyfajta axiómának is, mely külön bizonyítást nem érdemel. Ezt semmilyen mentesítési programmal sem fogjuk visszafordítani.
3. Dezinformáció. A cikkben is hivatkoznak 2 dologra, egyrészt, hogy az ország sertéseinek legalább 75%-a PRRS mentes, illetve, hogy a PRRS státuszt nem vizsgálja senki. No, ugyebár szerintem ez a két állítás ellentmond egymásnak, mert ha nem vizsgálják, akkor miből gondolja a cikk szerzője, hogy az ország állományának háromnegyede mentes? Az utolsó országos felmérés (amely az első is volt egyben) úgy 1995 körül történt. Ha manapság valaki egy nagyon egyszerű, olcsó, ám mégis reprezentatív felmérést szeretne, elegendő lenne a vágóhidakat megkeresni és vérmintákat venni a TF kocákból és öreg kanokból. Telepenként pár minta elég lenne, mert nagy valószínűséggel ha van a telepen PRRS vírus, akkor egy öreg koca, vagy kan már biztos találkozott vele élete során. Ezzel a módszerrel, minimális költségek mellett egy korrekt(ebb) képet lehetne kapni az ország fertőzöttségéről, és akkor lenne miről beszélni. De ilyen felmérésről nem tudok.
   Mellesleg az országba beérkező tenyészállatoknál kötelező a PRRS státusz rögzítése (legalábbis olyan hatósági állatorvossal még nem találkoztam, aki ezt ne követelte volna meg), és a tenyésztelepek jól felfogott önnön érdeke, hogy saját karanténjukba (és nem a telepi dolgozó által ellátott telep szélén álló fészerben) a bejövő tenyészállatokat megvizsgáltassák, még mielőtt azokat a telepre bevinnék. Aki másként jár el, az nem hiszem, hogy komolyan foglalkozik állományának állategészségügyi státuszával és sajnálni kellene, ha befertőződik.

Szerintem a fő kérdés, hogy miért is akarunk mentesek lenni? Pontosabban, akarunk-e valójában mentesek lenni, vagy csak ki akarjuk zárni a konkurenciát? Amiben egyet tudok érteni, az a tenyésztelepek védelme. Egy védőkörzetnek talán tényleg lenne értelme, amire azt mondhatnánk, hogy a PRRS mentes nagy értékű állománnyal rendelkező sertéstelep 2-3-5 km-es körzetébe (a pontos távolság meghatározása már legyen a szakértők dolga) ne lehessen PRRS pozitív malacot lerakni hizlalásra (de akkor hazai forrásból sem!). Persze már ez is számos további kérdést vetne fel:

1. Ki fizetné azt a kompenzációt, mely azoknak járna, kiknek ezen körzeten belül jelenleg hizlaldája van, és a PRRS mentes státusz miatt ezentúl többet kellene fizetniük a malacokért? 
2. A telep tulajdonosa megtesz-e mindent a mentes státusz fenntartása érdekében? Tarthatnak-e otthon sertést a dolgozók, kötelező-e a befürdés a telepre való belépés előtt, megkövetelik-e az állatorvostól, hogy 48-72 órával a telepi kezelések előtt sertéssel csak a tányérján találkozzon, bejár-e a takarmányos kocsi a telepre, stb... 

Valóban érdekes, és nehezen magyarázható az a jelenlegi hazai helyzet, amit én is megéltem, hogy egy telep privatizálását követően a kerítés egyik oldalára, ahova a hizlaldák kerültek sokkal enyhébb állategészségügyi rendszabályok vonatkoztak/nak, mint a kerítés azon oldalára, ahol a tenyészállatok maradtak. Ismétlem egy kerítés választotta el a korábban egy egységként üzemelő sertéstelep két részét egymástól!
Csak futólag jegyezném meg, hogy a keleti exportnak semmi köze sincs az ország PRRS státuszához, ott magának az exportáló telepnek és az állatoknak kell a mentességét igazolni.

Természetesen azt már meg sem kérdezem a cikkel kapcsolatban, hogy cui prodest, azaz kinek használ? Kinek lenne szép, azonnali bevétele egy ilyen országos mentesítési programból?

Összefoglalva: biztos nagyon jó lett volna, ha megtartottuk volna a mentességünket, de ez a hajó már régen és jó messzire elment, most pedig, én legalábbis úgy gondolom, hogy azt a pénzt amibe egy ilyen országos mentesítés (vagy csak piacvédelem?) belekerülne sokkal hatékonyabban is fel lehetne használni az ágazat súlyának és versenyképességének javítása érdekében.