Árollóba kerültek az állattartók

Nemcsak a liszt árát emelik idén a magas gabona árak, a sertés- és baromfitartóknak is dráguló termelésre kell felkészülniük, mivel a takarmányokhoz szükséges termény hamarosan felhajtja az árakat.


Mint érdeklődésünkre Radics Sándor, az évente 25 ezer hízót értékesítő ormándlaki Göcsej Pig Kft. vezetője elmondta, a sertések hizlalásához szükséges tápot maguk állítják elő a keverőjükben, de az ehhez szükséges szemes terményt vásárolják, mivel a megtermeléséhez nem rendelkeznek földdel.

- A sertéstápok 30-40 százalékát teszi ki a gabona, 30-35 százalékát pedig a kukorica, tehát mintegy 70 százalékot jelent a szemes termény, ami árban a takarmány körülbelül felét jelenti. Búzát alig tudtunk venni, mert szinte mindet kenyérgabonának adták el a termelők, árpával, tritikáléval tudjuk helyettesíteni, de ahhoz is drágábban lehet hozzájutni, mint tavaly. Ami a kukoricával történik, az pedig teljesen érthetetlen és indokolatlan. Még lábon áll, de az árutőzsdén már most, előre lekötve 50 ezer forint körüli a kukorica tonnája, ami körülbelül duplája a tavalyi árnak. Mivel kalászosból kevesebb volt, több kukoricát kell a takarmányba tennem. Így, ha ez az ár megmarad a kukorica betakarításakor is, olyan takarmányár alakul ki, ami agyonvágja az állattenyésztést - mondja Radics Sándor. 


A sertéstenyésztő vállalkozás vezetője szerint 15-20 százalékos takarmányár-emelkedésnek néznek hamarosan elébe. Hogy mikor? Ez a készletektől is függ, mint Radics Sándor elmondta, a Göcsej Pignél a takarmányhoz szükséges szemes szeptemberben még kitart, a kukorica talán október végéig, aztán év végén, de főleg a jövő év elején már jóval drágábban etethetik a sertést.

Arra a kérdésre, hogy mindezek nyomán kell-e a vásárlóknak sertéshúsdrágulásra számítaniuk, így válaszolt: - A magyarországi sertéstenyésztők a körülbelül 3 millió állattal nem tudják az árakat alakítani. Ez elsősorban az európai termelésen és árakon múlik. Ha az áruházláncok Dániából vagy Lengyelországból olcsóbban be tudják hozni a sertéshúst, nekünk is ahhoz kell alkalmazkodni, de ez ellehetetlenítheti a szükséges fejlesztéseket.

- Még most, jóval az aratás után sem állapodott meg a búza ára, jelenleg a tőzsedi ár tonnánként 48 ezer forint a tavalyi 28 ezerrel szemben, de a piacon 50 ezerért sem nagyon lehet venni - mondja a takarmány alapvető összetevőjének piaci helyzetéről Molnár Géza, az Első Zalai Takarmányipari Kft. ügyvezetője. A cég elsősorban baromfitápot állít elő.


Mint mondja, a búza magas ára húzza felfelé a kukoricáét is, és ez a gyártó számára is katasztrofális áremelkedést jelent. Megemlítette a takarmányárpa árát is, ami a felvásárláskor 25 ezer forint körül indult, de jelenleg már 43 ezer forint tonnánként. A szakember szerint gabonafronton 70-80 százalékos az áremelkedés.

- Mivel a gabona 60 százalék körüli alkotója a tápoknak, 8-10 forintos áremelkedésre lehet számítani. Ez nagyon jelentős áremelésnek számít. Pontosan még nem lehet tudni, de 15-20 százalékos áremelkedés is elképzelhető takarmányfronton. Az a probléma, hogy a termelők a hús felvásárlási árában nem tudják majd érvényesíteni ezt. Ha az árolló nagyon szétnyílik, a termelők egy része kénytelen lesz abbahagyni a munkát - mondta az ügyvezető.


Már drágább a baromfitáp
● A takarmánykeverők többsége máris kénytelen volt emelni az árait.
● Az egerszegi Első Zalai Takarmányipari Kft. is, mint vezetője elmondta, az új baromfiturnusok számára 4-5 forinttal, 10 százalékkal drágábban adja a tápot.
● A búzán kívül a tápok többi összetevője is drágult, a sajtolt repcepogácsa például a tavalyi 30 helyett idén már 60 forintba kerül.
● A vágók és a kereskedelem egyelőre tartani próbálják a húsárakat. 


szerző: Hajdu Péter
forrás: zalaihirlap.hu

Lesz-e újra ötmillió sertés az országban?

Volt olyan időszak az országban, amikor a maga 9 millió körüli számával majd minden magyar lakosra jutott egy sertés. Csakhogy, sorsukat a disznók sem kerülhették el, ők is a hazai állattartás lejtőjére kerültek. Magyarországon az utóbbi két évtizedben a korábbi egyharmadára esett vissza a sertések száma. A csökkenő támogatások, a sertéshús feketepiaca, az olcsó import mind-mind hozzájárultak a leépüléshez, mégis akadnak, akik szívügyüknek tekintik a minőségi magyar sertés fennmaradását. 

A Goldfood Kft. 1994-ben alakult, de szarvasi telepén már 1970 óta folyik sertéstenyésztés, tudtuk meg a társaság termelési igazgatójától, Mester Károlytól.

- Ezen a 800 kocás sertéstelepen nagyfehér kocaállomány van, illetve most indítunk el egy magyar lapály törzstenyészetet is. A telepen először a minden követelménynek megfelelő állategészségügyi feltételeket teremtettük meg. Körülbelül hét évvel ezelőtt indítottuk el a komoly tenyésztési munkát, Finnországból, illetve Ausztriából hoztunk tenyészállatokat. A telep magas állategészségügyi státuszú, tehát a négy jól ismert sertésbetegségen kívül még további 8-10 betegségtől mentesek vagyunk. Tenyészállatot szeretnénk eladni, szűz kocasüldőket, illetve kanokat. Ilyen állatokat már exportáltunk Oroszországba, Szerbiába, Ukrajnába. Amit nem tudunk eladni, az vágóhídra kerül, részben a sajátunkéra.

- Magyarországon, ahol a ’90-es évek óta harmadára esett vissza a sertéslétszám, ellentétben Lengyelországgal, ahol 15 százalékkal emelkedett, milyen a tenyészállat előállítók helyzete?

- Biológiai alapok nélkül nincsen állattenyésztés. Több száz éve védik őseink a magyar állattenyésztést, sajnos az utóbbi 10 évben jelentősen romlottak a tenyésztők esélyei. A PRRS miatti piacvesztés következményeként több telep is tönkrement, ezért csak reménykedünk, hogy egyszer ebben az országban újra lesz 5-6 millió sertés. Ezt törzstenyészetek nélkül nem lehet megvalósítani. 

- Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a holland, dán és német sertéstenyésztők célja, hogy a nagyobb szakmai felkészültséget igénylő tenyésztés és szaporítás maradjon Nyugat-Európában, míg a nagyobb környezetterheléssel járó hizlalás történjen itt Magyarországon, a saját tulajdonukban lévő telepeken.

- Hizlalni mindenki tud – mondja a termelési igazgató. - A tenyésztés, illetve a szaporítás az, ami ennek a szakmának a nehézsége. Ebben Magyarországnak vezető szerepe lehetne Közép-Európában. A magyar sertéstenyésztésben olyan nevek voltak a régmúltban is, meg a közelmúltban is, mint Anker Alfonz, vagy Csire Lajos. Országunknak még mindig jó híre van a sertéstenyésztésben, egészen Oroszországig.

Nekünk lehetőségünk ma is lenne itt Közép-Európában, mert kihasználhatnánk a jó genetikát, a kontinentális klímát, a magas szintű tenyésztői munkát. Ehhez azonban támogatni kellene a tenyésztést. Az állam mindig kivette a szerepét a tenyésztés-támogatásból. Jelenleg azonban nincsen támogatás, sőt, akár az állatjóléti támogatást nézem, akár a 148-as rendeletet vagy a gyógyszertámogatást, gyakorlatilag sújtva van a tenyésztés. Például egy tenyészkanra nem tudunk igénybe venni állatjóléti támogatást, de a kocasüldő előállításnál sem a gyógyszertámogatást. A jelenlegi agrárszabályozás szinte bünteti a magyar sertéstenyésztőket.

forrás: gazdakor.szie.hu

Nem mintha utaznék a Gazdakör cikkeire, és minden tiszteletem a Goldfood Kft vezetésének, és innét kívánok nagyon sikeres szakmai munkát számukra, de ebben a cikkben is számos érdekes adattal és gondolattal találkoztam:

1. Nem tudom, hogy honnét származik az az adat, mely szerint "Magyarországon, ahol a ’90-es évek óta harmadára esett vissza a sertéslétszám, ellentétben Lengyelországgal, ahol 15 százalékkal emelkedett", de kíváncsi lettem, hiszen évek óta arról szólnak a híradások, hogy a lengyeleknél nem csökken, de zuhan a kocaállomány, így felkerestem a lengyel statisztikai hivatal weblapját és kikerestem, hogy mi a valóság. Az ottani adatok alapján 1999-ben az országban 18.223.864 darab, míg 2009-ben 14.252.509 sertés volt található (-21,8%). A kocaállomány tekintetében ugyan ez az adat 1999-ben 1.703.416, míg a tavalyi évben 1.360.812 darab volt (-20,1%).
2. A fenti cikkben a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesületé-nek  elnökségi tagja így nyilatkozik: "Körülbelül hét évvel ezelőtt indítottuk el a komoly tenyésztési munkát, Finnországból, illetve Ausztriából hoztunk tenyészállatokat."  Ha ez igaz, mármint, hogy a komoly tenyésztői munkához külföldről kell tenyészállatot behozni, illetve onnantól komoly a tenyésztői munka, mikortól külföldi tenyészállatot hoznak be, akkor miért próbálnak mindenütt gáncsot vetni a külföldi tenyésztő vállalkozásoknak? Mi a különbség? A cikk, és számos tapasztalat alapján megállapíthatjuk, hogy mindenki külföldről szerzi be a tenyésztéshez szükséges alapanyagot, legyen szó élő állatról vagy spermáról. Talán annyi, hogy van, aki szisztematikusan építkezve, folyamatosan tartva a kapcsolatot a genetikai fejlesztéseket végző külföldi anyavállalattal javítja a telepén termelő állomány genetikai hátterét, míg mások időnként bele-belekapnak, és a megfáradt tenyészállomány tuningolására vásárolnak egy-egy jónak mondott külföldi tenyészkant.
3. Az összeesküvés elmélet tipikus példája: "Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a holland, dán és német sertéstenyésztők célja, hogy a nagyobb szakmai felkészültséget igénylő tenyésztés és szaporítás maradjon Nyugat-Európában, míg a nagyobb környezetterheléssel járó hizlalás történjen itt Magyarországon, a saját tulajdonukban lévő telepeken." Holott arról van szó, hogy míg külföldön egy köbméter hígtrágya szakszerű megsemmisítése 15 Euró, addig itthon ezt jóval olcsóbban meg lehet oldani, úgy hogy a kivitt szervesanyaggal a talajaink kultúrállapotát is jobban lehetne javítani, mint a manapság sokkal elterjedtebb műtrágyázással. Arról már nem is beszélnék, hogy milyen jó is lenne a növénytermesztőknek, ha az itthoni hizlaldákban röfögő sertések milliói ennék meg, évente kiszámítható mennyiségben a megtermelt gabonát, és nem kellene azt drága pénzen messzi tengeri kikötőkbe fuvarozni. Az sem mellékes tény, hogy egy számottevő hízóállomány milyen jelentős húzó erő lehetne a hazai takarmány-, vágó- és feldolgozóiparnak, és hogy mennyivel több hozzáadott értéket lehetne realizálni így a sertéságazatban. Arról sem beszélek, hogy ez az egész malacturizmus egészen addig működik, míg nem lesz olcsóbb itthon előállítani és a hizlaldáknak eladni a malacot, megspórolva azt a 3-4 Eurós malaconkénti fuvarköltséget, melyet az ideszállításuk jelent. Itt semmi más sem történik csak működik a piac. Ha a cikkben hivatkozott magas szintű tenyésztői munkának és jó genetikának köszönhetően a hazai tenyésztők sokkal jobban fognak termelni, így olcsóbb önköltségen fogják majd előállítani a malacokat, mint külföldi konkurenseik, biztosak lehetnek benne, hogy mindenki tőlük fog vásárolni, mert senki sem lesz oly botor hogy ugyan azt a minőséget drágábban vegye meg. Hangsúlyozom, ugyan azt a minőséget!
4. Ami számomra meglepő volt a cikkben az a másik megbecsülésének a teljes hiánya: "Hizlalni mindenki tud – mondja a termelési igazgató. - A tenyésztés, illetve a szaporítás az, ami ennek a szakmának a nehézsége." Volt olyan kollégám/főnököm, akit saját elmondása szerint kissé csacskának nézték a szakmában, amikor egy neves cég tenyésztési igazgatói posztját otthagyta egy több tízezres hizlalda igazgatása miatt. Pedig az ugyan olyan precizitást, és szakértelmet igényel, mint maga a tenyésztés (bocsánat szaporítás, mert itthon az folyik). Én nem tennék különbséget a két munkafolyamat nehézsége között. A magam részéről erősen hiszek abban, hogy ha itthon ismét 5.000.000 sertést szeretnénk látni, akkor első körben hizlaldákat kell(ene) építeni/fejleszteni. Ez kevesebb pénzből, gyorsabban megvalósítható. Második körben pedig, ha a feltételek alkalmasak, jöhetnek az ezeket alapanyaggal kiszolgáló tenyésztelepek. 

Egy kis módosítással a cikk 1 megállapításával azonban a legmesszebbmenőkig egyet tudok érteni "A jelenlegi agrárszabályozás szinte bünteti a magyar sertéstenyésztőket." Hiszen ha valaki a határ túloldalán tart fent tenyésztelepet és onnét hordja be a hibrid (vagy fajtatiszta) tenyészkocasüldőket, azt mindenféle MGSZH általi ellenőrzés nélkül megteheti, nem kötelezik egy a tesztek kimenetelében is érdekelt egyesület működtetésében lévő tesztállomáson lefolytatott "objektív és független" hízékonysági és végtermék tesztre. Nem kell a szaporulati és felnevelési tesztekért, valamint a hízékonysági tesztekért milliós összegeket kifizetnie és eltűrnie azt, hogy olyan bizottság állapítsa meg a szabályokat, melyben minden működik csak a paritás nem. Ezekkel az intézkedésekkel olyan teljesen felesleges terheket róva a hazai sertéstenyésztő vállalkozásokra, melyek rögtön versenyhátrányt okoznak számukra a nemzetközi piacokon. Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy az elmúlt évek támogatásai jelentős profitot biztosítottak a külföldi gyógyszergyáraknak, és külföldi technológiagyártóknak, ami senkinek sem fájt, míg a hazánkba betelepedett 2 világhírű sertéstenyésztő vállalkozás annak csak a terhét viselte, hogy hazánkat választotta a tenyészállat előállítás helyszínéül. Így a cikkből idézett mondat szerintem így hangzik helyesen: A jelenlegi agrárszabályozás szinte bünteti a magyarországi sertéstenyésztőket.

Import sertések hozzák a bajt

Olcsó a holland import sertés, de olykor vírussal fertőzött. Kevesen ismerik a légzőszervi és reprodukciós zavarokkal járó kórt, itt az ideje, hogy beszéljünk róla. A hatóságok nyugalomra intenek, míg a sertéstenyésztők a hazai állomány felének megbetegedésétől tartanak.
Vajon mi fáj a legjobban a magyar sertésnek? Hát, kérem szépen, a könnyelműség. 2005 decemberétől a kiemelt bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek közé tartozik a reprodukciós zavarokkal és légzőszervi fájdalmakkal járó szindróma, a PRRS. De nem első ízben. A nyugati import hízókkal behurcolt betegséget nálunk 1995 óta jegyzik, azt követően a telepek hármas-mentességét négyesre emelték, sikerrel. Ez a PRRS terjedésének lassulását hozta magával. Az uniós csatlakozást követően, a kezdeti sikerektől diadalittas egykori szaktárca törölte a biztonsági intézkedéseket. Így, a nyugati importtal behurcolt vírus ismét jelen van, és aggodalmakra ad okot, mentesítési szankciókat tesz indokolttá.
- Igazából nem vizsgálja senki sem a PRRS státuszt - mondja Papp György sertéstelep ágazatvezető. - Amíg olyan kormányzati intézkedés nincs, hogy a PRRS státuszt rögzíteni kell, amikor az országba akár hízó alapanyag, akár tenyészáru érkezik, addig nincs értelme a mentesítésnek. Ezt csak úgy lehetne megvalósítani, ha az a szakigazgatási hivatal, akinek ez a dolga, az megtegye a szükséges intézkedéseket.
A vírus a ’80-as években, az amerikai kontinensen ütötte fel a fejét először, majd Európába is berobbant. A betegség jelentős gazdasági károkat okozott - látványosan hátráltatta a nemzetközi tenyészállat-forgalmat a magyar sertéstartóknál jóval tőkeerősebb nyugat-európai gazdaságokban. Napjainkban a Hollandiából behozott, azonnali vágásra szánt hízók nagy része PRRS-fertőzött, viszont olcsó. A helyzet tükrében az Aujeszky Aladár mikrobiológus nevével fémjelzett, és az EU által is jóváhagyott mentesítési kezdeményezés napirendre kívánkozik.
- Abban az esetben, hogyha a megfelelő pénzügyi feltételeket meg tudjuk teremteni, és az állattartókkal és a szakmaközi szervezetekkel sikerül egy mentesítési programot összeállítani, rendeleti formában el lehet rendelni a betegség elleni védekezési programot – hangsúlyozza dr. Bognár Lajos, országos főállatorvos-helyettes. - Ez garanciákat jelenthet a külföldről származó sertésekkel szemben is. Azonban mielőtt bármilyen rendelet megjelenne, szakmai és pénzügyi egyeztetéseket kell folytatni, hogy ki, milyen mértékben finanszírozza a mentesítési programot.
Jelenleg a hazai sertések legalább 75 százaléka PRRS-mentes, ez lehetővé teszi a keleti exportot. Oroszországban is elégedettek a magyar sertéssel. A szigorú előírásoknak megfelelt tenyészkanok ott igazi sztárok.
- A tenyészsertések forgalma nagyon visszaesett az utóbbi időben – szögezi le Nyíri András tenyésztési vezető. - Az egyik kitörési pont Kelet-Európa, de Romániában, Ukrajnában, Oroszországban egyaránt megkövetelik a PRRS-mentességet. Ha a tenyésztelepeink fertőződnek ezzel a betegséggel, akkor az export meghiúsul, és a csekély belföldi forgalom már nem tudja eltartani a tenyésztelepeket. Több telepen is felütötte már a fejét, és érdekes módon, a közelben mindig holland malacokat hizlaltak.


forrás: gazdakor.szie.hu


Érdekes ez az írás, mert több dolgot is felszínre hoz, amelyekről úgy gondoltam, hogy már régen túlléptünk rajta. De sajnos nem.

1. Bezárkózás, és szerintem rosszul értelmezett piacvédelem. Korábban az Aujeszky-vel kapcsolatban voltak ehhez hasonló álmaink, hogy majd mi jól megmutatjuk, és akkor majd jól odacsapunk a gaz imprlista hollandoknak és megmondjuk nekik, hogy hol disznólkodhatnak.... Ehhez képest, a jelenlegi állás szerint, Hollandia hamarabb fogja megkapni a mentes státuszt, mint hazánk. Hogy ez kinek a hibája azt nem tudom, de hiba, méghozzá nem is kicsi, mivel egy ország Aujeszky státusza nem csak a tenyészállatok szabad mozgása során meghatározó, de a malacok, vagy a hízósertések értékesíthetőségét is meghatározza. Ez a "malőr" talán annak köszönhető, hogy egy állategészségügyi kérdést nem a helyén kezeltünk, és próbáltunk gazdaságpolitikai/piacvédelmi kérdést kreálni belőle. Erre mondják, hogy összekevertük a szezont a fazonnal. Ebből következően erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy ugyanilyen elvek mentén kitalált mentesítés a PRRS ellen sikeresebb pályát írna-e be. Mellesleg, azt meg végképp nem tudom, hogy miért csak a hollandok csípik a hazaiak szemét, amikor ezerszám jön be malac Dániából és Németországból is, a hazai PRRS pozitív telepekről nagy tömegben eladott malacokról nem is beszélve. Először is a célt kellene tisztázni, hogy miért is akarunk mentesek lenni? Pontosabban megfogalmazva a kérdést akarunk-e mentesek lenni, vagy csak ki akarjuk zárni a konkurenciát?
2. A melldöngetés, a másikra mutogatás és a siránkozás. Mert mi mindent jobban csinálnánk/unk, mint a konkurenseink, csak azok a gaz fapapucsosok keresztbe tesznek nekünk. Az hogy ki mennyit választ le évente egy (PRRS pozitív) koca után (ez már 2005-ben meghaladta a 25-öt Hollandiában!), vagy hogy hol milyen fajlagokkal hizlalnak (ez már 2007-ben 2,9 alatt volt Hollandiában!), és ezeknek mi a gazdasági következménye az már senkit sem izgat. Pedig valahol ott kellene kardoskodni, mert az előremutatóbb lenne. Számomra mindig sokkal szimpatikusabb volt az építés (legyünk jobbak, többek, tanuljunk a másiktól), mint a rombolás (hol tehetünk keresztbe a másiknak, hogy az addigi állóvizünket fel ne kavarják). Valamiért az Olimpián is azért jár az érem, és a megbecsülés, ha tisztességes versengésben teszünk túl a másikon, míg ha elgáncsoljuk a versenytársunkat azért kizárás jár. Természetesen, ez a magatartás mindenkitől elvárható és megkövetelhető. A magam részéről sokkal inkább azonosulni tudnék egy ilyen programmal, ha ennek valami pozitív kicsengése lenne, valamiféle offenzív stratégia állna mögötte, ahogyan erről már közel 2 éve írtam itt a blogon. Azon már kár rágódni, hogy egyre élesebb versenyhelyzetben vagyunk, és most már a verseny nem csak a hazai telepek között folyik, de bizonyos feltételek mellett az EU valamennyi sertéstelepe potenciális konkurense egy-egy hazai telepnek. Ezt tekinthetjük egyfajta axiómának is, mely külön bizonyítást nem érdemel. Ezt semmilyen mentesítési programmal sem fogjuk visszafordítani.
3. Dezinformáció. A cikkben is hivatkoznak 2 dologra, egyrészt, hogy az ország sertéseinek legalább 75%-a PRRS mentes, illetve, hogy a PRRS státuszt nem vizsgálja senki. No, ugyebár szerintem ez a két állítás ellentmond egymásnak, mert ha nem vizsgálják, akkor miből gondolja a cikk szerzője, hogy az ország állományának háromnegyede mentes? Az utolsó országos felmérés (amely az első is volt egyben) úgy 1995 körül történt. Ha manapság valaki egy nagyon egyszerű, olcsó, ám mégis reprezentatív felmérést szeretne, elegendő lenne a vágóhidakat megkeresni és vérmintákat venni a TF kocákból és öreg kanokból. Telepenként pár minta elég lenne, mert nagy valószínűséggel ha van a telepen PRRS vírus, akkor egy öreg koca, vagy kan már biztos találkozott vele élete során. Ezzel a módszerrel, minimális költségek mellett egy korrekt(ebb) képet lehetne kapni az ország fertőzöttségéről, és akkor lenne miről beszélni. De ilyen felmérésről nem tudok.
   Mellesleg az országba beérkező tenyészállatoknál kötelező a PRRS státusz rögzítése (legalábbis olyan hatósági állatorvossal még nem találkoztam, aki ezt ne követelte volna meg), és a tenyésztelepek jól felfogott önnön érdeke, hogy saját karanténjukba (és nem a telepi dolgozó által ellátott telep szélén álló fészerben) a bejövő tenyészállatokat megvizsgáltassák, még mielőtt azokat a telepre bevinnék. Aki másként jár el, az nem hiszem, hogy komolyan foglalkozik állományának állategészségügyi státuszával és sajnálni kellene, ha befertőződik.

Szerintem a fő kérdés, hogy miért is akarunk mentesek lenni? Pontosabban, akarunk-e valójában mentesek lenni, vagy csak ki akarjuk zárni a konkurenciát? Amiben egyet tudok érteni, az a tenyésztelepek védelme. Egy védőkörzetnek talán tényleg lenne értelme, amire azt mondhatnánk, hogy a PRRS mentes nagy értékű állománnyal rendelkező sertéstelep 2-3-5 km-es körzetébe (a pontos távolság meghatározása már legyen a szakértők dolga) ne lehessen PRRS pozitív malacot lerakni hizlalásra (de akkor hazai forrásból sem!). Persze már ez is számos további kérdést vetne fel:

1. Ki fizetné azt a kompenzációt, mely azoknak járna, kiknek ezen körzeten belül jelenleg hizlaldája van, és a PRRS mentes státusz miatt ezentúl többet kellene fizetniük a malacokért? 
2. A telep tulajdonosa megtesz-e mindent a mentes státusz fenntartása érdekében? Tarthatnak-e otthon sertést a dolgozók, kötelező-e a befürdés a telepre való belépés előtt, megkövetelik-e az állatorvostól, hogy 48-72 órával a telepi kezelések előtt sertéssel csak a tányérján találkozzon, bejár-e a takarmányos kocsi a telepre, stb... 

Valóban érdekes, és nehezen magyarázható az a jelenlegi hazai helyzet, amit én is megéltem, hogy egy telep privatizálását követően a kerítés egyik oldalára, ahova a hizlaldák kerültek sokkal enyhébb állategészségügyi rendszabályok vonatkoztak/nak, mint a kerítés azon oldalára, ahol a tenyészállatok maradtak. Ismétlem egy kerítés választotta el a korábban egy egységként üzemelő sertéstelep két részét egymástól!
Csak futólag jegyezném meg, hogy a keleti exportnak semmi köze sincs az ország PRRS státuszához, ott magának az exportáló telepnek és az állatoknak kell a mentességét igazolni.

Természetesen azt már meg sem kérdezem a cikkel kapcsolatban, hogy cui prodest, azaz kinek használ? Kinek lenne szép, azonnali bevétele egy ilyen országos mentesítési programból?

Összefoglalva: biztos nagyon jó lett volna, ha megtartottuk volna a mentességünket, de ez a hajó már régen és jó messzire elment, most pedig, én legalábbis úgy gondolom, hogy azt a pénzt amibe egy ilyen országos mentesítés (vagy csak piacvédelem?) belekerülne sokkal hatékonyabban is fel lehetne használni az ágazat súlyának és versenyképességének javítása érdekében.

Dunaföldvár lesz az ország bioetanol-fővárosa

Ma helyezik el az ország legnagyobb bioetanolgyárának alapkövét, a 25 milliárd forintos beruházás jövő év végére készül el és évente félmillió tonna kukoricát dolgoz fel üzemanyaggá.

Nyolc lehetséges helyszín közül választotta Dunaföldvárt a Pannonia Ethanol Zrt. egy bioetanol-előállító gyár helyszínéül. A hivatalosan ma induló projekt közel 100 millió euróba kerül és másfél év múlva indulhat el a termelés - számol be a Napi Gazdaság.

Az anyacég, az Ethanol Europe Ltd. - az amerikai Fagen Inc.-nel együtt indítja a beruházást - száz százalékban ír tulajdonban lévő vállalat. A cégnek Európa-szerte komoly bioetanolüzem-referenciái vannak, mind kivitelezésében, mind üzemeltetésében.

A dunaföldvári gyárban évente 500 ezer tonna kukoricát dolgoznak majd fel, amelynek eredményeképpen évente több mint 200 millió liter etanol üzemanyagot és 170 ezer tonna állati takarmányozási célra szánt fehérjét állítanak elő. A nyersanyagot a Cargill Magyarország Kereskedelmi Zrt. szállítja majd. A beruházás az amerikai Fagen Inc. tervezésében és kivitelezésében valósul meg - a cégalapító elnök-vezérigazgató, Ron Fagen is részt vesz a mai ünnepségen.

A Fagen Inc., amely 2006 és 2008 között közel ötven bioetanol-projektbe fogott a tengerentúlon, az újrahasznosítható energiában látja a jövőt, ezért a biomassza és a szélenergia felé is fordul. (A cég az egyesült államokbeli építőipari szakmai lista szerint jelenleg a 111. helyen áll félmilliárd dolláros idei árbevételével. A globális piacon ugyanakkor 1,6 milliárd dolláros árbevétellel a 125.)

A dunaföldvári beruházás 77 főnek ad majd munkát, ám közvetett módon ennek tízszeresére nőhet az újonnan létesített munkahelyek száma.

forrás: index.hu

Növelné piaci részesedését a Húscéh

A következő másfél-két évben a jelenlegi 25 százalékról mintegy 5-7 százalékkal kívánja növelni részesedését a belföldi piacon a több mint 30 kis- és közepes méretű magyar húsipari vállalkozást képviselő, Vállalkozó Húsiparosok és Húskereskedők Szövetsége (Húscéh) – mondta Babati Zoltán, a Húscéh elnöke.

Hozzátette: ezért is bízták meg a főként belföldi piacra termelő cégek a Húscéhet, hogy képviselje őket az első Fenntartható Élelmiszerlánc Világtalálkozón Budapesten, ahol a közönségprogramok résztvevői megkóstolhatják a magyar kkv-k termékeit. Az eseményt magyar kezdeményezésre rendezik meg augusztus 17-22. között. 

Babati Zoltán elmondta: a magyar húsipar termelésének mintegy negyedét adják a Húscéhbe tömörült vállalkozások. Ez átlagosan évente mintegy 70-80 milliárd forintos árbevételt jelent. A cégek termékeik mintegy 90 százalékát belföldön értékesítik. 

A Húscéh elnöke kiemelte, hogy az eltelt két évtizedben az ágazatban tevékenykedő kis- és közepes vállalkozások több tízmilliárd forintot fordítottak fejlesztésre. Számukra volt ugyanis a legnehezebb teljesíteni az uniós követelményeket. Ezért minden uniós pályázati lehetőséget megragadtak annak érdekében, hogy forrásokat biztosítsanak a vállalkozásaik fejlesztéséhez – mondta Babati Zoltán.

forrás: mno.hu

Aggasztó hírek Oroszországból

Oroszországban hétfőig összesen 37,4 millió tonna gabonát takarítottak be, ami közel kétmillió tonnával kevesebb, mint tavaly ilyenkor, és a tüzek sújtotta területeken a hozam igen jelentősen csökkent.

Már 17,3 millió hektáron, a tavalyinál három millió hektárral nagyobb területen aratták le a termést, s a hozam átlaga a tavalyi hektáronkénti 27,6 mázsáról 21,1 mázsára csökkent.

A tüzek által sújtott területeken még ennél is gyengébb a termés: a Volgamenti körzetben az átlag alig éri el a 10 mázsát a tavalyi 17,4 után, de Csuvasföldön például tavaly hektáronként 25,4, idén 9,1 mázsát takarítottak be, Orenburg környékén felére, Tatárföldön felénél is kevesebbre esett vissza a hozam.

A központi szövetségi körzetben az átlagos hozam a tavalyi 31,2 mázsa után mindössze 17,9 mázsa hektáronként, de például az Urali körzetben, ahol a forróság miatt a szokásosnál jóval korábban kezdődött az aratás, a termés a tavalyi hektáronkénti 13,2 mázsa után mindössze 3,7 mázsa volt.

A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint az aszály 10,7 millió hektárnyi gabonaföldön égette ki teljesen a termést. A minisztérium ugyanakkor hétfőn fenntartotta előrejelzését, amely szerint a tavalyi több mint 97 millió tonna után idén 70-75 millió tonna gabona betakarítása várható, szakértők szerint azonban még tovább kell majd módosítani lefelé az előrejelzést.

forrás: nepszava.hu

"Spekulációs hiszti" és orosz aszály drágíthatja a kenyeret

Évtizedek óta nem látott mértékben drágult júliusban a búza, az áremelkedést csak részben okozza a visszaeső oroszországi búzatermés, az árfelhajtás mögött ott van a spekulánsok tevékenysége is. Magyarországon sem lett jó a termés, a liszt drágulása szinte elkerülhetetlen, amit vagy lenyelnek a pékek, vagy pedig viszontlátunk a kenyér árában.

Csaknem négy évtizede - 1973 óta - nem látott mértékben emelkedtek az árak júliusban a búza világpiacán: pénteken a búza határidős jegyzése a chicagói árutőzsdén 8,41 dollár volt, míg július legelején még csak 4,75 dollárt kértek a kereskedők vékánként.

A drágulásnak több, egymást erősítő oka is van az [origo]-nak nyilatkozó árupiaci szakértők szerint: egyrészről a globális búzatermés a vártnál alacsonyabb lett, ami automatikusan emeli az árat, másrészről pedig ezt az árupiacra menekülő pénzügyi befektetők is kihasználták, akik az oroszországi időjárási problémákat meglovagolva igyekeznek felhajtani a búza árát.

A termés Magyarországon sem volt túl jó, a liszt így szinte biztos drágulni fog, az pedig a pékek áremelési képességén múlik majd, hogy ez mennyire látszik meg a kenyér árában: ha teljesen áthárítják a költségeket, akkor akár felével is drágulhat a fehérkenyér.

Orosz exportstop

A hirtelen búzaáremelkedés legegyértelműbb és leginkább látható oka egyértelműen az, hogy Oroszországban már öt hete aszály pusztít, múlt hét óta pedig egyre nagyobb erdő-és haszonterületek égnek, aminek következtében az ország búzatermésének már több mint ötöde elpusztult. Szárazság sújtja a búzaexport gócpontjának számító fekete-tengeri térség másik két nagy búzatermelőjét, Ukrajnát és Kazahsztánt is, ami szintén az árak emelkedéséhez járul hozzá.

A helyi gondok azért emelik meg a búza árát, mert Moszkva a folyamatosan lefelé módosított terméselőrejelzések miatt exportstopot hirdetett csütörtökön. A Kommerszant című lap szerint az orosz vezetés csütörtökön felszólította vámuniós partnereit, Fehéroroszországot és Kazahsztánt is, hogy szintén tiltsák be a gabonaexportot.

A Vlagyimir Putyin kormányfő által elrendelt orosz tilalom az augusztus 15. és december 31. közötti időszakra szól, a tervezett export mintegy fele erre az időre esett volna. Azt nem tudni, hogy a tiltás pontosan mekkora mennyiségre vonatkozik, de bizonyosan nem kis tételről van szó: a meglévő exportszerződés-állományt 500 ezer és 2,5 millió tonna közé teszik a gabonapiaci elemzők. Az orosz gabonaexport leállítása elsősorban a belföldi áremelkedés megfékezését szolgálja, ezzel ugyanis lehetetlenné teszik, hogy a termelők a magasabb árak miatt külföldre vigyék az árut.

A búzadrágulás gyorsulását látva felmerült a 2008-as árrobbanás megismétlődésének rémképe is: akkor tavasszal arra is volt példa, hogy 12,8 dollárba került a búza vékánként a chicagói árutőzsdén, azaz a mostani szintnél is jó 50 százalékkal magasabb volt az árjegyzés.

Amerikában jó a helyzet

Bár a másik fontos exportgócnak számító Kanadában sem rózsás a helyzet (35 százalékos termésvisszaesést várnak amiatt, hogy hatalmas területek maradtak bevetetlenül  a vetéskor történt heves esőzések miatt), de globális szinten sokat javít a képen, hogy az Egyesült Államok az elmúlt két évtized legjobb búzatermésén ül, a tengerentúlon elemzők szerint annyi búzatartalék van, hogy nemigen lehet hiány a világon. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma szerint a globális búzatartalék 2011 végére elérheti a 187 millió metrikus tonnát (egy metrikus tonna egy köbméter víz súlyának felel meg), ami 40 százalékkal több, mint 3 évvel ezelőtt.

A két évvel ezelőtti áremelkedés megismétlődésének így egyelőre kicsi az esélye, akkor ugyanis nagy volt a kereslet a gabonákból gyártott üzemanyagok iránt, mostanra pedig lecsengett ez a divat. "A jelenlegi búzaár-emelkedés inkább hiszti" - mondta az [origo]-nak Skáre Balázs, a Solar Capital elemzője, aki szerint a 2007-2008-as búzaválság idején sokkal rosszabb volt a gazdasági és búzapiaci környezet, mint most.

"Pénteken 8 dollár fölött mozgott a búza szeptemberi határidős jegyzése, tehát még az is lehet, hogy ebben a hónapban valóban a július eleji ár kétszeresére, azaz 9 dollár közelébe nőnek a jegyzések" - mondta az elemző, aki rámutatott, hogy ez még mindig jelentősen elmarad 2008 márciusi rekord-árszinttől.

Az elemző által emlegetett hiszti ebben az esetben abból adódhat, hogy számos nagy befektetési alap a vártnál jobb amerikai búzatermés miatt az árfolyamesésre játszva ún. rövid (short) pozíciókat alakított ki, vagyis drágán eladták előre a búzát, hogy a jövőbeli áresésre apellálva majd olcsón visszavásárolják azt - a kettő különbségét pedig zsebre tegyék. Ebből az is következik, hogy most sok a vevő a búza piacán, hisz a short pozíciók zárása technikai értelemben vásárlást jelent. Az árak így elindultak felfele, az eladóknak pedig természetesen az az érdeke, hogy minél inkább felhajtsák az árakat - és az oroszországi időjárási anomáliákkal ezt alá is tudják támasztani.

Hasonlóan látja a helyzetet Fórián Zoltán, az Agrár Európa tanácsadó Kft üzletág-igazgatója is, aki szerint az aszály és az áradások hírére újra elindult a csökkenő termés-előrejelzésekre alapozott árfelhajtó spekuláció a gabonapiacon. A szakértő szerint ez a "gerjesztett hangulatkeltés" emeli a búza világpiaci árát, ami áttételesen alapvető élelmiszereket drágíthat világszerte.

Van elég búzánk

A magyar piacon is a fenti okok mozgatják az árakat, a termés pedig nem lett túl jó. Magyarországon az augusztus 2-án összesített adatok szerint az őszi búza 1 millió hektáros betakarítható területének 92 százalékán megtörtént az aratás. A kedvezőtlen időjárás miatt a korábban becsültnél gyengébb lett a termésátlag: országosan hektáronként 3,7 tonna, összesen 3,5 millió tonna búzát takarítottak be a gazdák, ami a tavalyi eredménytől 20 százalékkal marad el. 

Az eddigi vizsgálatok alapján a learatott búza 60-70 százaléka olyan minőségű, amit a malmok fel tudnak használni, a fennmaradó 30-40 százalék pedig takarámyminőségű búza lesz. A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt egyes területeken eltérő mértékben előfordulhatnak gombafertőzések is.

"A kedvezőtlen csapadékos időjárás miatt nemcsak a termés kisebb, de nagyobb a gombafertőzöttség is, mint egy átlagos évben, éppen ezért az ágazat szereplőitől nagyobb odafigyelés és elővigyázatosság várható el" - mondta az [origo]-nak Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Tarakmánygyártók és - Kereskedők Szövetségének főtitkára. A jelentős fertőzésről felröppent híreknek ugyanakkor a nemzetgazdasági tárca közleménye szerint nincs alapjuk.

Az idei búzatermés a hazai élelmezési célú szükségletet bőven fedezi, az árpával és az ősszel betakarítandó kukoricával együtt pedig a jövő évi takarmányigény is várhatóan biztosítható. A hazai felhasználáson felül jelentős mennyiségű gabonakivitelre is számít a minisztérium. A hazai gabonapiaci árak a nemzetközi tendenciáknak megfelelően július második felétől jelentősen emelkednek, az elmúlt két hétben a búza és árpa jegyzései 20 százalék körüli mértékben nőttek.

A liszt ára emelkedni fog

A malomiparnak többletköltséget jelent, hogy ha szükséges, akár tételenként  megvizsgálja- az élelmiszerbiztonsági követelményeknek megfelelően- a malomba érkező malmi minőségű búzát. Többletköltséget fog jelenteni továbbá az is, hogy egyes malmok kénytelenek lesznek távolabbi megyékből - ahol a belvíz és árvíz kevesebb kárt tett - beszerezni egészséges árualapjukat - mondta Pótsa Zsófia. 

A fentiekből az mindenképp követlezik, hogy a liszt ára szinte bizonyosan növekedni fog. Ez nem is meglepő a budapesti tőzsdei búzaárakat látva: éves szinten ugyanis több mint 50 százalékos volt a növekedés (a szeptemberi határidős jegyzés tavaly augusztus 31-én 28 080 forint volt:, míg most 44 500 forint).

"Az, hogy emiatt növekedik-e a kenyér ára, az a pékeken múlik" - mondta a főtitkár. Amennyiben a pékek tovább tudják hárítani a lisztár emelkedését, és mindez megjelenik a kenyér árában, akkor 300 forint körül kellene alakulnia a hagyományos fehérkenyér kilónkénti árának. A kenyér árának ugyanis nagyjából 30-33 százalékát adj a liszt költsége, vagyis 30-50 százalékkal is emelkedhet a kenyérár a liszt drágulása miatt. A kenyérár nagy szórást mutat, átlagosan egy kilós fehér kenyér jelenleg 200-250 forintba kerül.

Itthon sem olyan vészes a helyzet

Optimistábban látja a helyzetet Vancsura József, Gabonatermelők Országos Szövetségének elnöke, szerint eannyira nem rossz a helyzet,.mint 2008-ban. "Két évvel ezelőtt hatvan forintért adtunk egy kiló búzát, most az aratás előtt 30 forint volt, de a pénteki termelői árak 50 forint körül van. Ez a két évvel ezelőtti hatvanhoz képest nem sok. A búzatermési adatokat természetesen az ágazat minden szereplője az érdekeinek megfelelően interpretálja. Ha teljesen befejeződik az aratás, akkor kiderül, hogy milyen is valójában a minőség, és lecsillapodnak a spekulánsok, megnyugszik a piac. A gabonapiac szereplőinek nyilatkozatait az érdekek mozgatják" -  mondta az [origo]-nak Vancsura.

"Búzaimportra nem lesz szükség, mert az 1,3 millió tonna, malmi minőségű egészséges búza, amire a hazai élelmiszeriparnak szüksége van, pillanatnyilag rendelkezésre áll. Az import amúgy is nagyon drága lenne, hisz nemcsak a magyar, de a világpiaci árak is magasak és a szállítás mindenképpen többletköltséget jelentene" - mondta Pótsa Zsófia.

Az alacsonyabb termés ellenére is több mint 1 millió tonna export árualappal rendelkezik Magyarország ebben a szezonban is. Általában évente 1-2 millió tonna körül exportálunk búzát.. "Nettó exportőr ország vagyunk gabonából, akkor is exportáltunk búzát, amikor csak 2,6 millió tonna termett. Az import teljesen elenyésző, éves szinten nem éri el a 100 ezer tonnát"  - mondta Pótsa.

forrás: origo.hu