Kedves Barátaim, Kollégák!

Ezúton szeretnélek tájékoztatni benneteket, hogy 2013. szeptember 30-án, 19 év 11 hónap, avagy 7.273 nap után közös megegyezés alapján elválnak útjaim a RA-SE Genetics Kft-től.

Ez bizony nagy idő, hosszú idő. Közösen éltünk túl néhány válságot, sok hullámvölgyet de ezeknél is több örömet és sikert tudhatunk magunkénak. Együtt voltunk szemtanúi számos piaci változásnak, régi, hagyományos mezőgazdasági vállalatok, sertéstelepek megszűnésének és újak megszületésének. Ez idő alatt versenytársak jöttek s mentek és csak kevesen tudtak olyan tartósan megmaradni a hazai piacon, mint a RA-SE Genetics Kft., mely immár 24 éve szolgálja a hazai sertéstenyésztést.

Ami számotokra a lényeg, hogy az általatok megszokott, kiváló minőségű tenyészállatok és szaporítóanyagok továbbra is elérhetőek a RA-SE Genetics Kft.-nél. Erre a személyi változásnak semmilyen hatása sem lesz.

Amennyiben a jövőben vásárolni szeretnétek, úgy Botzheim Tibor kollégámat keressétek (telefon: 06-209-423-845, e-mail: tibor_b.seghers@t-online.hu), vagy hívjátok a budaörsi irodánkat a 06-23-880-733-as telefonszámon. 

Az én jövőbeli elérhetőségem telefonon: 06-209-425-550; e-mailen: z.szobolevszki@gmail.com.

Kívánok nektek nagyon sok boldogságot és sikert a jövőben úgy az üzleti, mind a magánéletetek során!

Üdvözlettel:

Szobolevszki Zoltán

Nem én mondtam, hanem a dánok…

Forrás: Wikipedia

Az interneten elérhető a dán sertéstenyésztési kutatóközpontnak 2012-es évre vonatkozó jelentése, ebből emeltem ki a (remélem nem csak) számomra érdekes tényeket.

2011-ben Dániában 4.500 regisztrált sertéstelep működött, melyből 

• 1.800 telep volt zárt telep kocákkal és hízókkal, ezek átlagos mérete 255 koca volt 
• 600 kocatelep volt, melyek átlagos kocalétszáma 950 koca volt 
• 2.100 hízlalő telep működött, melyek átlagos éves kibocsájtása 6800 hízó volt 

Amikor meghatározzák az egy hízóra (112 DKK), illetve az egy kocára (3.575 DKK) jutó fedezeti hozzájárulás mértékét 10 év átlagát veszik figyelembe! 

Dániában a termékenyítések körülbelül 95% történik mesterséges termékenyítő központból származó kan spermával.

A helyi sertés tanácsadási központok partnereinek adatai 

• 664 kocatelepről gyűjtötték az adatokat 425.000 koca adatait gyűjtötték (átlagosan: 640 koca/telep).
• 574 battériás telepről származnak adatok, melyek éves kibocsájtása 9,4 millió malac volt. 
• 746 hízlaló telepről gyűjtöttek adatokat, melyek teljes éves termelése 4,9 millió hízó volt. 
• A kocatelepek átlagosan 28,8 malacot választottak le évente kocánként.
• A battériás telepek átlagosan 15.372 malacot bocsájtottak ki évente, 1,95-ös fajlag, 443g-os testtömeggyarapodás és 2,9%-os elhullás mellett.
• A hízlaló telepek átlagosan 6.537 hízót bocsájtottak ki évente, 2,87 fajlag, 898g-os testömeggyarapodás és 3,5%-os elhullás és 0,2%-os selejtvágás mellett.

A kocatelepek legjobb 25%-a 4-5 évvel jár az átlagos kocatelepek előtt, míg a battériás és hízlaló telepek legjobb 25%-a 10 évvel jár az átlagos telepek előtt.

Folytatható-e a fejlődés? 

• A legjobb 25% 2011-ben átlag 31,5 malacot választott.
• Az utolsó malac gazdasági értéke csökken, amennyiben ennek a malacnak az előállítására fordított erőfeszítés növekszik.
• Ahogy nő a az alomméret, úgy kell 
• több dajka koca 
• több emberi munka 
• több fiaztató kutrica 
• ennek következményeként egy többlet új szülött malac értéke hosszú távon csökkenni fog
• nincs kétség afelől, hogy a kocánként évente választott malacok számának emelkedése még évekig folytatódni fog, de az éves növekedés fokozatosan lassulhat.
• amennyiben a takarmányárak magasak maradnak, úgy sokkal inkább a hatékonyság, sem mint a szaporaság kerül a középpontba.
• a magas takarmányár ráirányítja a figyelmet a takarmányértékesítésre és az elhullásra, mivel a magas takarmányár magasabb hízóárat eredményez, ami megnöveli az elhullott sertéseken realizált veszteséget 

Az elhullási arány csökkentése 

• A kocáknál az elhatározás szerint a 2008-as 15,2%-ról kellene 2013-ra 11,5%-ra lecsökkenteni. 2011-ben 13,7%-on álltak. 
• A szopósmalacoknál 2011-ben sikerült 23%-ra csökkenteni a 2009-es 24,2%-ról, mely adatba a holtellés és a választasig történő elhullás egyaránt beleszámít. 
• A választott malacoknál csökkenteni kell a meglévő 3%-os elhullást 2,5%-ra. 2009-ben 2,9% volt. 
• A hízók esetében a meglévő 4%-os elhullást kell 3%-ra csökkenteni 2020-ra. Ez az adata 2011-ben 3,7% volt. 

Forrás: Annual report 2012, Pig Research Cetre

A tanulmány teljes szövege ide kattintva angolul olvasható.

A spanyol limonádé

Az elmúlt héten szerencsém volt egy csoport kíséretében Spanyolországban járni. Az egész út alatt egy mondás járt az eszemben. Ha az élettől egy citromot kapsz, készíts belőle limonádét!

Kétszintes sertéshizlalda
Spanyolországban

Egészen pontosan a spanyol sertéstenyésztés szívében Katalóniában és Aragóniában jártunk. Itt aztán tényleg igaz a mondás, hogy hogy amerre a szem ellát mindenütt sertéstelep van. Kicsi-nagy, egy vagy kétszintes hizlalda, kocatelep, giga takarmánykeverő, mesterséges termékenyitő központ, vágóhíd, minden megtalálható. 

Megdöbbentő de egyben lenyűgöző is volt látni 2,5 millió kocát és szaporulatát egy olyan területen, ahol csak két dolog hiányzik, amiből nekünk bőven van a víz és a gabona. Abban a régióban, ahol mi voltunk az éves csapadékösszeg 200 mm körül volt.

Mire lehetnénk mi képesek...
A történet külön érdekessége, hogy a spanyolok 1995 és 2005 között 565 ezerrel növelték a kocaállományukat, mely növekedésből 442 ezer 2 év alatt (‘96-’98) zajlott le! Csak halkan jegyzem meg, hogy a KSH szerint, hazánk teljes kocaállománya a legutóbbi 2011. júniusi adatok alapján 218 ezer volt! 

Forrás: FAOSTAT és Eurostat

Több dolog kellett ahhoz, hogy pont abban a régióban alakuljon ki a sertéstenyésztés.

1. Kedvezőtlen termőhelyi adottságok, ami arra sarkalták a mezőgazdaságból élőket, hogy a szegényes szántóföldi bevételüket valami mással egészítsék ki, így a Hollandiából származó malacok hizlalása pont kapóra jött, hiszen hizlaldát építeni rossz talajon is lehet. 
2. Könnyen meg lehetett közelíteni, és a gabonát (melyet jellemzően importálnak, nagy mennyiségben pont a szomszédos Franciaországból) is könnyen oda lehetett szállítani. 

Teljesen logikus gondolkodás, ha nem tudunk a földből megélni, de mégis mezőgazdaságra adtuk a fejünket, akkor nézzük meg, mi másból lehet még pénzt csinálni. (Mostanában egyébiránt egyre növekvő biznisz a napelem farmok létesítése is, amiből szintén láttunk jó néhányat az utak mentén.)

Hogy miért kezdtek el saját malac előállításban gondolkodni? Erre 2 választ kaptam mindenkitől, akit megkérdeztem. Mindkettő a gazdaságossággal függött össze 

1. Az egy hízón elérhető nyereség csökkenésével a behozott malacok heterogenitása nem felelt már meg a termelők elvárásának. A malacok főként Hollandiából származtak, és jellemzően gyűjtő telepekről, ahova összehordták 10-20 telep malacát és újra osztályozták őket. Ezzel természetesen a melegágyát teremtették meg a betegségek kicserélődésének és terjedésének. Ennek hatására homogén árut lehetetlen volt beszállítani a vágóhidak részére. 
2. A másik tényező a malacpiac hektikus volta volt, melynek árváltozásait nem lehetett követni, és legfőképpen érvényesíteni nem lehetett a vágóhidakon. Ezen tényezők következtében döntöttek úgy, hogy elsőként a nagy hizlaló kapacitással rendelkező termelők saját malacelőállításra rendezkedtek be, mely magasabb állategészségügyi színvonalat és kiszámítható, egyenletes malacárakat biztosított számukra.

A telepekre amúgy külső kinézet és az alapján a technológia alapján amit azon a 7 éve épült 3000-es kocatelepen láttam, amit volt szerencsénk belülről is megvizitálni, a minimalista gondolkodás a jellemző. Semmi luxus, mindenből csak annyi, ami pont elég a jó és hatékony működéshez. A (jobb) telepek hűtöttek, mert nyáron a 36-37 fokos melegben elő-elő fordulnak 42 fokos nappalok is. (Igaz télen csak a reggeli órákban fordul elő -5- -7 fokos hőmérséklet, de napközben mindig felmegy fagypont fölé a hőmérő higanyszála.) A Rattlerow Seghers belga szakembere, aki velünk volt a látottak alapján meg volt győződve, hogy a technológia megérett a cserére, de magyarként biztos vagyok benne, hogy még ki fog az szolgálni néhány kocagenerációt. 

Ezen a telepen is 2 fázisos termelés folyt, csak egy kicsit másként, mint ahogyan ahhoz mi hozzászoktunk. A telepen a malacok csak választásig tartózkodnak, mert utána mentek a hizlaldába, ahol egészen a vágóhídra történő szállításukig tartózkodnak.

Fiaztató

Papírszalma a malacok felszárítására

Cora koca malacaival

Hűtőpanelek mindenhol

A hízók azon a telepen, ahol jártunk a RASE Cora kocáival és MaxiMus kanjaival készültek. 

Az árképzésre a heti ár a jellemző. A bázis árat a “Leridai ár” képviseli. Minden héten a legnagyobb termelők és vágóhidak képviselői egyeztetnek és megalkotják a leridai heti árat, ami egy referencia ár. A vágóhidak ehhez képest (Lerida ± X cent) adják meg a maguk árait, vagy adnak kedvezményeket a termelőknek, pl. beszállítják a sertéseket a vágóhídra. Az árak, bár minősítenek a vágóhidakon, ezért jellemzően élősúlyos megállapodott árak. A piacot itt is a vágóhidak diktálják, még a vendéglátónk is, aki 60.000 kocával dolgozik, ő is próbál minél jobban megfelelni a vágóhidak kívánalmainak, így a pár éve még 115-120 kg-os vágósúlyt mostanra lecsökkentették 110-115 kg-ra.

Sajnos az idő nagyon rövid volt hogy az ágazat minden szépségére kitérjünk, de egy jellemző példát elmesélnék. A meglátogatott telepen a kocák végig egyedi állásban vannak, és 2013-tól az EU megköveteli a kocák csoportos tartását. Amikor megkérdeztük, hogy hogyan állnak ezzel a technológiai váltással, és hogy elkészülnek-e a kitűzött dátumra, vendéglátónk csak annyit mondott, hogy - Természetesen, ilyen jövedelmező évek után... és hamiskás mosoly bujkált a szemében. Gondolom ott a hatóságok nem azzal fogják kezdeni a 2013-as évet, hogy végigbüntetik a telepeket. Tudják, hogy egy csónakban ülnek, és ahhoz hogy előre haladjon a ladik egy irányba is kell evezni. 

Már a repülőtéren a megérkezést
követően rögtön  találkozunk
a sertéssel és a sonkával

Az utazás alkalmával értettem meg egy szenzációs marketing fogást, mely segít a spanyol sertéságazatnak eladnia termékeit. A sertéságazatra jellemző, hogy kitaláltak(?) egy olyan terméket, mely világhírűvé tette a spanyol sertéságazatot, és amelyről mindenkinek beugrik Spanyolország, és ez az érlelt sonka. Ebből is a világklasszis a  jamón ibericó, az a legalább 75%-ban Iberico sertés húsából készült érlelt sonka. Természetesen nem ez adja a spanyol sertéstenyésztés volumenét, és ez csak marginális termék (nem úgy maga a sonka, melyből 5 kg-ot esznek meg egy évben fejenként), mégis ezzel mindenütt találkozni, már a repülőtéren, amikor az ember még csak éppen kilépett a gépből, belebotlik a hirdetésébe. Ez az odafigyelés jellemző mindenhol, ahol ezt a terméket forgalmazzák, még a  benzinkutaknál árult szendvicset is külön zacskóba csomagolják, ha az ibericon sonkát tartalmaz. 

Szóval, van egy húzó termékük, ami viszi a hírnevüket és előkészíti a terepet a többi portékának. Ezzel elérik azt, hogy az a kép alakul ki az emberben, hogy ami spanyol és sertés, az biztos finom, ízletes, tradicionális, jó állatjóléti körülmények között tartott, tehát imázst épít a spanyol sertésnek.
Ez a példa szabadon másolható, hiszen nekünk is van mangalicánk, csak ehhez egy kis összefogás kellene, hogy ne a lefitymált és bizonyos piaci sikerei miatt irigyelt és fújjolt terméket lássuk a mangalicában, hanem azt a trójai falovat, aminek a hasában jóval több terméket be lehet juttatni egyes piacokra, legyen az hazai, vagy külföldi. Mondjuk, én legtöbbször mangalicával csak mint feldolgozott termékkel találkozom a boltokban, és annak az ízvilága nem is tud olyan kristálytisztán érvényesülni, mint egy sózott érlelt sonkában, ahol nincsenek fűszerek, amik elronthatják az élvezetet. Így a különbség is sokkal nagyobb.

Összefoglalva, nagyon tanulságos volt az út, és jó néhány dologra rávilágított:

• ha van egy rossz területed, telepítsél rá hizlaldát,
• ha már a hizlaldai kapacitás elért egy kritikus tömeget, állítsd elő otthon a malacot,
• használj olcsó, de hatékony technológiát,
• használj a marketingedben egy "Trójai falovat", ami segít eladni a többi termékedet.

Egészségünkre!

A nagyüzemi állattenyésztő az a sátán maga?

Hétvégén a remek időt kihasználva kicsiny családommal meglátogattuk a Medveotthont Veresegyházán/on(?). Nagyon szépen fejlődik a környezet, már nyoma sincs az évekkel ezelőtti sártengernek, igazán jó nézni azt a fejlődést, amin keresztülmentek, és azt hogy hová jutottak el. Ehhez bizonyára sok-sok támogató sok-sok pénzére is szükség volt. A medvék kifutója mögött egy telefongyártó szép kis tanösvényt hozott létre számos gyerekeknek szóló oktató táblával. Ezzel nincs is semmi baj, sőt a fiatalságok oktatni kell, de a következő tábla szemet szúrt, így jobban szemügyre vettem. A tábla a következő megállapításokat tartalmazta:

• vegyszermaradványokkal szennyezett, ízetlen, vitaminokban szegény... és még sorolhatnánk, hogy mi minden jellemzi a nagyüzemi állat- és növénytermesztésből származó termékeket
• ez a tartási mód állatvédelmi és környezetvédelmi szempontból sem megfelelő
• az egyhangú táplálék, az állatok túlzott gyógyszerezése és a rendkívül mostoha körülmények (szűk hely, mozgáshiány) egyaránt az ilyen körülmények között tartott állatok húsának jelentős minőségi romlásához vezetnek

Ilyen fokú dezinformáció azért ritka, és felháborító, mert ezek szerint mi nagyüzemi állattartásban dolgozók csak mérgezzük az embereket és kínozzuk az állatokat?

Szerintem az ilyen leegyszerűsítés gyalázatos, és semmibe veszi azon szakemberek munkáját, akik mindent megtesznek azért, hogy az embereket jó minőségű, egészséges élelmiszerrel lássák el úgy, hogy az állatok számára a lehető legjobb életkörülményeket biztosítsák. Ehhez hazánkban támogatás is jár, és ha jól tudom ez egy igen sikeres, azaz sokak által igényelt támogatás. Ezek szerint nem elég, hogy az állattenyésztők maguk a sátán megtestesítői, de még az állami ellenőrzést is kijátszák, és úgy kapnak állatjóléti támogatásokat, hogy mindeközben fondorlatos módon mostoha körülmények között tartják az állatokat. Most arról nem beszélnék, hogy ha egy állat nem érzi jól magát, akkor annak a termelése is kárát látja, tehát ellenérdekelt a tenyésztő is abban, hogy az állat szenvedjen, sőt minél jobb körülményeket igyekszik már magától is megteremteni az állatai számára. Azok a híradások, melyek csonttá s bőrré soványodott éheztetett állatokról szóltak az elmúlt időszakban, mindig kisgazdaságokban megtörtént eseteket mutattak be, ilyet nagyüzemből még nem láttam. 

Ez egy újabb remek példa arra, amikor a titkárnő írja a céges anyagokat és az ehhez felhasznált információforrás a libaharsonák színvonalán mozog, ahogy maga a megszülető anyag is. Az hogy ezzel mennyit ártanak egész ágazatoknak, az ott dolgozó embereknek az már nem érdekli őket. Nagy kár, hogy egy ilyen híres cég a nevét adta ehhez az anyaghoz.

Remélem a többi táblán szereplő információ jobban megállja a helyét, mert a gyerekek oktatása szép dolog, de a félrevezetése az már korántsem...

Világszínvonalú sertéstenyésztés Magyarországon

Zhang Banghui és, Huang urak Kínából Stefan Derks úr
a Rattlerow Seghers Holding igazgatójának társaságában

Mindig örömmel tölt el, ha a Rattlerow Seghers Kft tulajdonosának képviselője Magyarországra hozza külföldi látogatóit, mert egy első osztályú tenyészetet akar megmutatni számukra. Ennél jobb bizonyíték nem is kell arra, hogy a hazai sertéstenyésztésben, minden probléma ellenére is, vannak olyanok, akik világszínvonalon képesek termelni. Így történt ez augusztusban is, amikor Stefan Derks úr, a Rattlerow Seghers Holding igazgatójának, meghívására kínai vendégek érkeztek Dalmandra, hogy megtekintsék a Bonafarm, Rattlerow Seghers hibridjével dolgozó magas állategészségügyi státuszú tenyésztelepét és hizlaldáját. Különös figyelmet fordítottak a Szilfási tenyésztelepen termelő lapály állományra, mely állományátlagot tekintve 13 malac feletti fialásonkénti élő szaporulatot ér el, illetve a Csurgópusztai hizlaldákban növekvő CORA x MaxiMus végtermékekre, melyek nagy állománykiegyenlítettség mellett 59% színhúst és 800 g-os testtömeggyarapodást produkálnak. 

Egy földönkívüli lerántja a leplet a húsipar titkos machinációiról

Előre bocsájtom, hogy természetesen én is ellene vagyok az emberek életét, vagy életminőségét igazoltan romboló élelmiszerek előállításának, és azt szeretném, hogy minden ember a Földön, minden nap hozzájuthasson az általa igényelt megfelelő mennyiségű és minőségű egészséges élelmiszerhez, de ezen cél elérésében azt gondolom nem segít egy ilyen írás, mely összemos tényt a feltételezéssel, kutatási eredményt a sejtéssel, az illegális eljárásokat a mindennapok nagyüzemeinek tisztességes gyakorlatával, földrészeket és piacokat, annak érdekében, hogy egy általa igaznak vélt elméletet alátámasszon.

Nagyon érdekes cikk jelent meg a dívány.hu oldalon JudiET tollából. Akit érdekel az eredeti írás az ide kattintva elolvashatja. Engem személy szerint nagyon felbosszantott, így az alábbiakban a saját véleményemet adom közre.

Kedves ET!

A nevéből ítélve az űrből pottyant ide, így bizonyára nem érti az európai és azon belül a hazai állattenyésztés mikéntjét sem azt, hogy egy egy ilyen kis könnyed írás milyen kárt okoz a csúsztatásaival, és a tényként kezelt hamis megállapításaival.

Hogy csak néhányat említsek az írásában szereplő aggályos részek közül:

“A húsevés ma már nemcsak a telített zsírok és a koleszterin miatt adhat okot az aggodalomra, de az állattenyésztés során felhasznált hormonmennyiség emberi szervezetre kifejtett hatása is több kérdést felvet. Biztonságos-e a hormonokkal felduzzasztott mellű csirke vagy az önálló tejüzemként működő szarvasmarha húsa, teje. Körbejártuk a témát. Az aggodalom jogos, egyértelmű válasz viszont kevésbé van.” Már eleve a felütés is azt sugallja, hogy a nagymellű csirke és a nagy tejleadásra képes szarvasmarha csak valamiféle hormonkezelés hatására jöhet létre. Nem tudom, hogy hallott-e genetikai előrehaladásról, tenyésztésről, de ezek az eredmények például lehetnek ennek is az eredményei.

“Ugyanakkor a mindenhonnan ránk zúduló információdömpingben az iparilag megtermelt élelmiszerekbe, köztük a húsokba, húskészítményekbe vetett bizalom egyre inkább csökken.”

És erről teszek saját magam is, írhatná büszkén.

“Elrettentő mesék keringenek a pár hét alatt felnevelt csirkékről, a hormonnal és gyógyszerekkel etetett marhákról. Közben egyre több a daganatos beteg, az elhízott ember és a meddő pár.”

És a pusztító erejű földrengés, szökőár és a hirtelen jött felhőszakadás. Mi köze van a kettőnek egymáshoz? Vagy ha úgy gondolja, hogy van, akkor bizonyítsa be legyen szíves!

Megállapítja, hogy “az EU-ban tilos”, sőt “1989-ban aztán az Európai Unióban betiltották a növekedést serkentő hormonokkal kezelt (amerikai) állatok importját” (mellesleg tehetett volna egy utalást a WTO határozatára) és még tovább is megy “A növekedésserkentő hormonok Európában továbbra sem engedélyezettek a velük szemben támasztott egészségügyi kétségek miatt, amelyeket az Egyesült Államokban végzett kutatások és vélemények többnyire cáfolnak.”, de azért még beszúr egy jó kis félmondatot, mely szerint “Bár mint tudjuk, minden vizsgálat kimutathatja ugyanazt és az ellenkezőjét is.”, azaz Ön jobban tudja, hogy milyen eredményre kell(ene) jutnia a kutatóknak, mint a vizsgálatokat végző szakemberek. Mondjuk ezzel a megállapításával az összes Ön által felhozott eredményt is aláásta, vagy azokra ez a megállapítás nem vonatkozik?

“Az információhiány félelmet és szorongást kelt, már pedig a teljes igazságot egy átlagember nem biztos, hogy megérti, ha hozzá is jut.” Ahogyan ez Önnek sem sikerült.“Az aggodalom sok esetben nem alaptalan. Az állattenyésztésben alkalmazott ösztrogént és ösztradiolt összefüggésbe hozták az emlőrák fokozott kockázatával és a férfiaknál jelentkező nemzőszervi problémákkal.” De mint azt korábban olvastuk Öntől “Bár mint tudjuk, minden vizsgálat kimutathatja ugyanazt és az ellenkezőjét is.”, tehát ezen át is ugorhatunk. Erről azonban volt egy cikk itt a blogon amit itt olvashat is a számos megválaszolatlan kérdéssel a végén.

"A progeszteronról kimutatták, hogy a kísérleti állatoknál fokozza a petefészek-, emlő-, méhdaganatok kialakulását. A tesztoszteront pedig a prosztatarákért teszik felelőssé. A hormonmaradványok mennyisége a húsokban és a kész ételekben meghaladja a normál értéket.” Ezt mondjuk honnét tudja, hogy a hormonmaradványok mennyisége a húsokban és a kész ételekben meghaladja a normál értéket? Itthon, Európában, az Egyesült Államokban? Hol haladja meg a hormonmaradványok mennyisége a normál értéket? (Mit tekint Ön normál értéknek, ha korábban azt írta, hogy: "1999-ben az EU végképp elzárkózott a témától és az egyik független tudományos tanácsadó testülete úgy határozott, hogy nem állapítható meg napi tolerálható mennyiség (ADI) ezekere a hormonokra.") “Egy naponta többször hamburgert falatozó amerikai kisdiák esetében ez a saját hormonszintjéhez képes jelentős lehet.” Vagy lehet hogy mégsem? Öröm egy ilyen feltételezést olvasni, aminek semmi alapja sincsen.”Sokan ezzel magyarázzák az egyre gyakoribb gyerekkori daganatos betegségeket is.” Sokan meg mással...

“A néhány évvel ezelőtti járványügyi adatok meggyőző bizonyítékokkal szolgáltak a vöröshúsfogyasztás és bizonyos hormonfüggő daganatok közötti kapcsolatról. Az már más kérdés és a válasz sajnos, nem kellően ismert, hogy vajon a húsból származó hormonmaradványoknak ebben mennyi lehet a szerepe.” Jó lenne tudni milyen kutatásokra hivatkozik, mert így bedobva ez jól hangzik, de semmilyen tudományos alapja sincs, mivel néhány évvel ezelőtt cáfolták is a vöröshúsfogyasztás és a daganatos megbetegedések közötti kapcsolatot. Mellesleg pár hónapja pont ugyan ez a "szakmai" hírportál közölte azt az írást, mely szerint "A vörös húst mégsem szabad száműznünk az étrendünkből".

Ez talán a legjobb része az írásnak: “Az étkezés terén a legfőbb szabály a mértékletesség, változatosság.” Hogy ez mekkora megállapítás... szerintem e nélkül az írás nélkül erre senki sem jött volna rá.

Egy újabb gyönyörű csúsztatás: “Bízzunk benne, hogy idővel egyre keresettebb és elérhetőbb lesz a „biohús” is, vagyis az ökológiai gazdálkodással nevelt, hormonmentesen táplált hús is.” Azaz, ami nem biohús, az nem hormonmentesen táplált... (Mondjuk a húst nem táplálják sehogyan sem, de ez már csak hab a tortán.)

Vágjunk egy kicsit a húsipar alá is: “Ha húsra vágysz, maradj a színhúsnál (kerüld a felvágottakat, virsliféléket és egyéb ipari termékeket), fejenként tisztítva 80-12 dkg-mal számolj és a látható zsiradékot vágd le a főzés, sütés előtt.” Vajon miért? A húsfeldolgozókban dolgozó gaz alkalmazottak az éj leple alatt vödörszám adagolják a termékekhez a hormont? Vagy a húsfeldolgozó nem ugyan abból a színhúsból dolgozik, amit a cikk írója szerint venni kell?

Összefoglalva, egy újabb uborkaszezoni zöldséget sikerült összehoznia a szerzőnek, mely semmi másra sem jó, mintsem hogy további rémhíreket terjesszen, és  tovább csökkentse a hazai vöröshús fogyasztást megnehezítve ezáltal az amúgy is igen nehéz helyzetben lévő, a szabályokat a legmesszebbmenőkig betartó termelők és feldolgozók helyzetét. Ami szomorú, hogy amíg pár évvel ezelőtt még volt a hazai hús lobbinak ereje ahhoz, hogy egy hasonló írást (igaz az egy országos napilapban jelent meg) cáfoljon, addig manapság az ilyen írások minden különösebb válasz nélkül megjelenhetnek és mérgezhetik az emberek agyát.

Köszönjük!

Minden esetben az az olcsó, amiért keveset kell fizetni?

Tegnap beszéltem egy telepvezető kollégával, aki lehetőséget kapott arra a tulajdonosoktól, hogy megváltoztassa a telepe sorsát.

Elődei rendszeresen úgy vásároltak terminál kanokat, hogy egy szempont lebegett csak a szemük előtt, keveset kelljen érte fizetni. Nem számított a kan saját teljesítményvizsgálata során elért eredménye, az utódok általa meghatározott telepi teljesítménye, sem a megvásárolt kanok szervezeti szilárdsága. Így mára eljutottak oda, hogy a tavaly vásárolt 13 - korábban a hazai piacon meghatározó kanként számon tartott - állat pótlásaként az idei évben 9-et kell vásárolni, és a telepi testtömeggyarapodás a béka feneke alatt van.

A telepvezető kollégának sikerült meggyőznie a tulajdonosokat, hogy a” keveset kell érte fizetni” és az “olcsó” az két különböző fogalom. Igaz, hogy eddig nagyon keveset fizettek egy-egy kanért, de a rossz termelési eredmények miatt közel sem mondhatták olcsónak a telepi sertéshizlalást, sőt a rossz paraméterek miatt nagyon sokat veszítettek minden egyes felnevelt hízón.

Most lehetősége lesz a telepvezetőnek 1.000-1.500 eurós, európai színvonalú terminálkanokat vásárolnia, mellyel jelentősen javíthat a telepi állomány teljesítményén.

Kívánok ehhez sok sikert számára, és még sok-sok követőt, akik felismerik, hogy egy telepen nem a kanokon kell spórolni, mert egy jó kanra költött “luxus kiadás” többszörösen meghozza az árát, a hízó állomány jobb termelési eredményein keresztül. Így, takarmányt spórolhatnak és többlet bevételre tehetnek szert, ami manapság a túlélést jelenti.

Sertésállomány 2011. június 1.

A KSH legfrissebb adatai szerint idén júniusban 3.132 ezer sertés volt Magyarországon, melyből 218 ezer volt a koca.
Az adatok a következőképpen alakultak:

			sertés	ebből anyakoca
2010	június		3 208	228
	ebből	gazdasági szervezet	2 231	163
		egyéni gazdaság	977	66
2010	december		3 169	219
	ebből	gazdasági szervezet	2 323	160
		egyéni gazdaság	846	59
2011	június		3 132	218
	ebből	gazdasági szervezet	2 210	156
		egyéni gazdaság	922	62

forrás: ksh.hu

"A magyaros dac csak rombolja az ember hitét"

Az Origó Vállalkozói negyed rovatában lehet olvasni egy cikket a hazai baromfipiac egyik meghatározó vállalkozó családjáról a Bárány családról. Ebben a cikkben volt egy bekezdés, ami szerintem minden sertéstenyésztőnek is megszívlelendő tanáccsal szolgál, íme:

Az elmúlt évek sikerei mögött a 2006-tól 2008-ig tartó évek válságokkal teli időszaka áll. Az ifjabbik Bárány László szerint 2008-as válságos év előtt rájuk is jellemző volt az a vállalkozói gondolkodás, hogy a költségekhez alakítják az árakat, de ez gyakran konfliktust okozott az ügyfelekkel, például az áruházláncokkal. A nagy áruházak gyakran a csirketermékekkel csalogatják be a vevőket, vagyis elvárják a beszállítóktól, hogy alacsony árat adjanak, ami nehéz helyzetbe hozza a csirkés vállalkozókat. A Bárány-család tagjai azt mondják, korábban az áruházláncokra dühös termelők közé tartoztak ők is, de 2008-tól elkezdtek úgy gondolkodni, hogy "ha valaki nálunk alacsonyabb árat tud kínálni, akkor a probléma nálunk van", vagyis az árviták helyett a folyamatos hatékonyságjavításra koncentrálnak azóta. Ma "azon kevés vállalkozás egyike vagyunk Magyarországon, amelyek nem utálják a vevőiket" - jelentette ki az idősebb Bárány László, hozzátéve "a sóhajtozás, a düh, a magyaros dac csak rombolja az ember hitét, és elvonja a figyelmét a munkáról".

Akit a teljes cikk érdekel, az ide kattintva elolvashatja.

Geert Rombouts interjú

Aszódi János az Új Mezőgazdasági Magazin szerkesztő-producere interjút készített Geert Romboutsal a Rattlerow Seghers közép-kelet-európai igazgatójával Bólyban.

A beszélgetés során szóba került, hogy a Seghers immáron több mint 20 éve miért tartotta fontosnak, hogy jelen legyen a hazai sertés tenyésztésben. Hogyan látja a sertéságazat jövőjét, és miként ítéli meg a Bonafarmmal történő együttműködését a Rattlerow Seghers igazgtója. Nemsokára a teljes interjú megtekinthető lesz az Új Mezőgazdasági Magazinban.