A trikolór mellé jó ízt is várnak a fogyasztók

... Piackutatók és kereskedők is nagyjából egyetértenek abban, hogy a magyar fogyasztók körében egy sajátos kettősség figyelhető meg. Az utóbbi években jelentősen megnőtt azoknak a fogyasztóknak az aránya, akik általánosságban igen fontosnak tartják egy termék hazai eredetét. Ugyanakkor a vásárlók túlnyomó része az áruház küszöbét átlépve már hideg fejjel, szinte kizárólag az ár alapján dönt. A kérdéskört a GfK Hungária Piackutató vizsgálja évek óta. A GfK-nál elmondták: a hazai (vagy annak feltüntetett) termék legfeljebb akkor élvez előnyt a vásárlónál, ha azonos árban van az importáruval. Ugyanakkor gyakorlatilag változatlan azoknak az aránya, akik tudatos vásárlóként esetenként hajlandóak mélyebbre nyúlni a zsebükbe a hazai portékáért.

...

Az sem mindegy, hogy milyen termékeknél keresi a vásárló a hazait. Míg iparcikkeknél a vásárlót egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy hol rakták össze a kosárba kerülő ketyeréjét, az élelmiszereknek is csak egy részénél figyel a termék pedigréjére. A GfK korábbi kutatásai szerint például a húsoknál jóval kevésbé fontos a fogyasztónak a termékeredet kérdése – biztató jel a hazai húsipar nagyjainak, akik szakmai vélekedések szerint az alapanyagaik bő negyedét külföldről hozzák be – míg a zöldségeknél és a gyümölcsöknél immáron nagyon is odafigyelnek a vásárlók, hogy hol termett a gyümölcs és keresik is a hazait.

...

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

szerző: Batka Zoltán

forrás: nol.hu




Két megjegyzésem lenne a fenti anyaggal kapcsolatban:

1. Ha hiszünk ezeknek a felméréseknek, márpedig miért ne tennénk, akkor számomra továbbra is az látszik az üdvözítő útnak, hogy szemben a ködös elképzelésként, vagy valamiféle vágyálomként a szemünk előtt lebegő jelentős kocaállomány növeléssel első és leggyorsabb lépésként a hazai vágó- és feldolgozóiparnak a hazai hizlaldákból történő alapanyag ellátását kellene megoldani. Ahogy azt A Sertés legutóbbi számában olvasható kerekasztal beszélgetésen is elmondtam, szerintem ehhez egy hizlalda építési program kellene, mely modern, gazdaságosan és környezettudatosan üzemeltethető, akár a kisüzemi (értsd 700-1000 hízó egy istállóban) méretekben is fő- vagy másodállásban ellátható, de mégis állategészségügyileg, értékesítésileg, környezetvédelmileg "fogható" méretben teremtené meg a hazai hízó alapanyag előállítás hátterét. Ehhez kormányzati ingerencia esetén lehetne szakmailag kidolgozott, valamennyi hatóság által engedélyeztetett típusterveket ajánlani, mely megvalósítása esetén gyorsított eljárásban lehetne belekezdeni egy ilyen vállalkozásba, ehhez lehetne a bankadó helyett kedvezményes hiteleket kérni a szektornak a pénzintézetektől, stb... stb... Ha mindez megvalósulna, akkor a kocaállomány növekedése jönni fog magától, mert többen lesznek, akik szeretnék a maguk zsebében tudni az ezen hizlaldák ellátásához szükséges malacok külföldről történő szállítása esetén fellépő 4-6 Eurós fuvardíjat.
2. Ha létre szeretnénk hozni valamiféle hazai márkázott programot a sertés esetében, akkor a tőkehúsok tekintetében első lépésben nem az lesz az érdekes a vevőnek, hogy honnét jött a malac, hanem, hogy milyen a hús minősége és mibe kerül. Ha sikerül rászoktatni, hogy a magyar címke alatt mindig kiszámítható és magas minőségű árut talál, akkor egy idő után, ha a megszokott minőséget keresi nem fog elcsábulni az ismeretlen, máshonnét beszállított hús irányába, és óhatatlanul a hazai címkés termék után fog nyúlni mert az garanciát jelent számára a minőség, az élvezeti érték, és az élelmiszerbiztonság tekintetében. Ennek eléréséhez nem a malac eredete a legfontosabb kérdés, hanem az a kiszámítható és egyenletes minőség, mely olyan mérőszámokkal mérhető, mint a hús pH-ja, színe, csöpögési vesztesége, szövetek közötti zsírtartalma, márványozottsága stb... Ez pedig, ahogy e blog olvasói mindannyian jól tudják nem a malac nacionáléjától függ. Itt lesz szerepe a genetikának és a tenyésztésnek. Tudunk-e elegendő mennyiségben homozigóta stressz és RN gén mentes hízókat beszállítani a vágóhídra? Tudunk-e minden alkalommal 60 mm fölötti karajjal rendelkező hízókat vágóhídra küldeni? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell majd megadnunk a választ és nem arra, hogy hol található a malac anyja.

A Rattlerow Seghers új mesterséges termékenyítő állomást nyitott Belgiumban

Az új mesterséges termékenyítő központ Belgiumban új sztenderdet állít fel a jövő sertéstenyész-tésének

A Rattlerow Seghers új mesterséges termékenyítő központot nyitott Belgiumban. Az új állomás fő célja, hogy a legjobb kanoktól származó spermát forgalmazzák világszerte.
Az állomás magas állategészségügyi szintet garantál, mely alatt a kanok minden fontos betegségtől (úgy mint PRRS, Mikoplazma, APP, Aujeszky, stb) való mentességét kell érteni. A spermavételt követően a spermát mélyhűtik és a Klasse KI hálózatán keresztül jut el a felhasználókhoz. A Rattlerow Seghers leányvállalata, a Klasse KI, által 2010-ben értékesített több mint 500.000 adag szaporítóanyag bizonyítja, hogy képes hosszú távon biztosítani ügyfelei megelégedését.
Az ily módon előállított sperma legfőbb piaca: Brazília, Kanada, Kína, Kelet-Közép-Európa és Oroszország. A mélyhűtött spermát speciálisan erre a célra kialakított módon szállítják. A maximális állategészségügyi biztonság és a genetikai előrehaladás érdekében a mesterséges központ az egyszerre be- és kitelepítés módszerét fogja követni. Miután a betelepített kanoktól a tervezett ideig gyűjtötték a spermát, a mesterséges központot teljesen kiürítik, majd mosást és fertőtlenítést követően újabb csapat magas állategészségügyi státuszú kannal kerül betelepítésre. Ez egy egyedülálló elképzelés a modern sertéstenyésztésben.
Rattlerow Seghers a jó választás a magas állategészségügyi státuszú sertéstenyésztéshez.

Kisebb területen nő a búza

A bel- és árvizek miatt a megszokottnál jóval kisebb vetésterületen terem idén búza, s a szakemberek már annak is örülnének, ha legalább a tavalyi mennyiséget betakaríthatnák. Az árakat azonban nem csak ez, hanem a világpiaci tendenciák is feljebb srófolják. A kenyérnek való drágább lesz aratás után, mint tavaly, s ez meglátszik majd a liszt árában is.

A megszokott 1,1 millió hektár helyett egyes számítások szerint csak 900-, míg más adatok alapján alig 800 ezer hektáron vetettek búzát tavaly ősszel a gazdák. Nem önszántukból, hanem az ár- és belvizek akadályozták a munkát. Sok helyen, főleg az ország keleti, észak-keleti régióiban hetekig, hónapokig nem lehetett a földekre menni géppel, míg máshol vízbe fúlt a vetés, kipusztultak a kalászosok. A búzával szemben a kukorica vetésterülete megnőtt és idén eléri az 1,2-1,3 millió hektárt. 

A jelenlegi előrejelzések szerint jó termés várható a világban és Európában is, de sajnos Magyarországon, legalábbis ami a búzát illeti, éppen ellenkezőleg - mondta Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének (Gabonaszövetség) főtitkára. Szerinte Magyarországon idén a tavalyihoz hasonlóan 3,6-3,7 millió tonna búza teremhet a kisebb vetésterületen. Lehet ennél valamivel több, de akár kevesebb is. 

Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke úgy vélte, inkább ez utóbbi a valószínűbb. Ha az időjárás nem lesz kegyes a gazdákhoz, még az átlagosnál jóval kisebb 2010-es termésnél is kevesebb búza kerülhet a magtárakba. Még ha a malmi minőség a 80 százalékot is elérné, akkor sem zárható ki, hogy ősszel az új gabonából őrölt liszt tovább drágul, és egy kiló kenyérért 400 forintot kell adni. Annál is inkább, mert Vancsura nem zárta ki, hogy a 800 ezer hektárnyi vetésterületből legalább 200 ezer hektáron gyengébb minőségű gabona terem majd. Ennek nem csak a földeket borító víz az oka, hanem az is, hogy sok helyen a gazdáknak nem volt elegendő forgótőkéjük a megfelelő műtrágyázásra. Különösen a Tiszántúl több térségében tűnik most gyengének a minőség. 

A szakemberek abban egyet értettek, hogy az idei aratáskor a búza tonnájáért többet kérnek majd a termelők, mint tavaly, illetve abban is, hogy nem térnek vissza az egykori 26-28 ezer forintos intervenciós árak. Pótsa Zsófia nem kívánt jóslásokba bocsátkozni, mert mint mondta, eddig is meglehetősen hektikusan alakultak a gabona árak és a nemzetközi piac is mozgathatja a hazai jegyzéseket. Annyit azért megkockáztatott, hogy a terméstől függően, itthon magasabbról indulhat a búza ára, mint a világpiacon.

Vancsura József viszont állította, hogy meghaladja majd a búza tonnájának ára a 40 ezer forintot. Ha ennél kevesebb lenne, az egyébként már veszteséget okozna a termelőknek, mert a növényvédő szerek, a műtrágyák, az üzemanyag drágulása miatt az önköltség is magasabb lett. 

Az év végére, jövő év elejére lehet, már a 45-50 ezer forintos tonnánkénti búza ár is szép emlék lesz csupán, s a kukorica is tonnánként 60-70 ezer forintért kel majd el. A szövetség elnöke úgy látja, hogy, még ez a 3 millió tonna búza is kielégítené a hazai szükségleteket, különösen az egyre fogyatkozó állatállomány mellett. Sőt, még legalább egy millió tonna exportra is juthat. A hazai malmok évente átlagosan 1,2-1,3 millió tonna kenyérgabonát őrölnek. 

A nemzetközi piacon várható jó termés ellenére azért nem csökkennek az árak, mert az ázsiai nagy tigrisek, Kína, India egyre nagyobb fogyasztóvá válik, de a búzát, kukoricát ipari célokra is hatalmas mennyiségben használják fel, és nem csak a bioüzemanyagok előállítására. A búzánál nem fognak csökkenni a tartalék készletek, de a kukoricánál a várható rekordtermés ellenére igen a növekvő ipari és egyéb célú felhasználás miatt. A szakemberek nem rejtették véka alá, hogy az árak mozgásában tetten érhető a befektetői spekuláció is, ami néhány évvel ezelőtt indokolatlanul az egekbe hajtotta az élelmiszerek árait. A kukorica árát a bioüzemanyag iránti keresleten keresztül ma már a kőolaj ára is erősen befolyásolja.

szerző: Bihari Tamás

forrás: nepszava.hu