Újabb sertéspestis Bulgáriában

Pénteken 142 sertést vágtak le sertéspestises megbetegedés miatt Bulgária déli részén fekvő Yambol városához közeli Tenevo községben. A település 3 km-es körzetében védekezési zónát alakítottak ki, és 10 km-es körzetben minden sertést megvizsgálnak a betegégre, nyilatkozta Paskal Zhelyazkov, a nemzeti állategészségügyi hivatal helyettes vezetője.

forrás: international.ibox.bg

Megállíthatatlan lehet a leépülés a sertéságazatban

A KSH adatai szerint rövid ideig tartó fellendülés után tavaly nyáron ismét csökkenni kezdett a hazai sertésállomány, december elsején 78 ezerrel kevesebb, 4 millióhoz közelítő darabszámot mért a szervezet. Az idei év elején nagyot zuhant a felvásárlási ár is, a Vágóállat és Hús Terméktanács január első 3 hetében 6 %-os visszaesést regisztrált. A Magyar Sertéstartók Szövetsége szerint már nem ritka, hogy mindössze 230-250 Ft-ot fizetnek az első osztályú állat kilójáért. Ez az ár nem fedezi a hizlalás költségeit, ezért ha nem változik a trend, több gazda megszüntetheti a termelést, az ágazatban pedig visszafordíthatatlanná válik a leépülés. Az Agrár Európa Kft. mezőgazdasági és élelmiszer-ipari tanácsadási üzletágának igazgatója szerint csak az a termelő marad talpon, aki a hizlalás kg-onkénti költségét 252-255 Ft körül képes beállítani. A nemzetközi előrejelzések fokozatos áremelkedést jeleznek, ám a hazai helyzetet alapvetően meghatározza, hogy jelentős mértékű olcsó importsertés érkezik (főként Lengyelországból) az országba. Tavaly mintegy 3,8 millió sertést vágtak hazánkban, amiből 600-650 ezer érkezett külföldről.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) szerint a Magyarországra importált élő sertések értéke 2003-ban közel 293 ezer euró volt, ez az uniós csatlakozás évébe 37,4 millió euróra ugrott, azóta pedig megduplázódott.

forrás: Magyar Nemzet

4 ezer tenyészsüldőt szállított a Topigs Oroszországba

A Topigs Hungary Kft. 4 ezer tenyészsüldőt szállított Oroszországba, a Tatár Autonóm Köztársaságba. Az állatokat az új sertéshús-termelési programjának beindítása kapcsán vásárolta a tagköztársaság. Az exportált egyedek Magyarországon születtek, de a sperma holland mesterséges termékenyítő állomásokról származik. A Topigs Hungary Kft. dalland és dumeco sertések kizárólagos hazai tenyésztője, és jelenleg Topigs néven új sertéshibridet regisztráltatnak.

Forrás: www.babolnatakarmany.hu

Gratulálok!

Ez igazán szép teljesítmény, így már elmondható, hogy a hazánkban is tenyésztői munkát végző nemzetközileg elismert sertéstenyésztő vállalkozások (RATTLEROW SEGHERS, Topigs) komolyan hozzájárulnak az orosz piacon jelentkező tenyészállat igény kielégítéséhez. Ez magában hordozza annak ígéretét, hogy megfelelnek azoknak az igen szigorú állategészségügyi követelményeknek, melyeket Botzheim Tibor kollégám írt le cikkében, és megfelelő méretű tenyészállat populációval rendelkeznek a folyamatos genetikai előrehaladáshoz, és az ilyen volumenű telepek feltöltéséhez.

2007. 8. heti hízó / takarmány index (HTI)

5,02

Állatjólét – növekvő figyelem

Ez EU-ban egyre többet foglalkoznak az állatjóléttel, de vajon készek-e a fogyasztók megfizetni az állatbarát termékek magasabb árát? Erről is szó volt azon a meghallgatáson, amelyet a parlament mezőgazdasági bizottsága szervezett, és amelynek témája az EU 2006 és 2010 közötti időszakra vonatkozó állatjóléti cselekvési terve volt.


Az új cselekvési terv célja az állatjólét lehető leghatékonyabb biztosítása. Ezt kellene elérni minden EU-ágazatban, az unió és a harmadik országok közötti kapcsolatokban és az amszterdami szerződéshez mellékelt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyvnek megfelelően, mely kimondja, hogy az állatokat érző élőlényeknek kell tekinteni.

Az állatjólét európai érték

A felszólalók egyetértettek abban, hogy az állatjólét egy európai érték, és szorosan összefügg más politikaterületekkel. Az EU-ban már magasak az elvárások, de „még sok mindent lehetne tenni" – jelentette ki Elisabeth Jeggle német kereszténydemokrata EP-képviselő, aki épp a cselekvési tervről szóló jelentésen dolgozik.

Egy 24 708 megkérdezettet számláló, tavaly készült Eurobarometer közvélemény-kutatás során a huszonöt tagállamból tizenötben a válaszadók többsége úgy vélte, hogy nem szerepel kellő súllyal az állatjólét ügye saját országuk mezőgazdasági politikájában. A megkérdezetteknek meg kellett határozniuk külön-külön, hogy az egyes haszonállatfajokkal mennyire bánnak kíméletesen, illetve szerintük milyen mértékű védelmet kapnak. Az emberek a tojótyúkok életkörülményeit ítélték a legrosszabbnak, a sertésekét és a tehenekét elviselhetőbbnek.

Hajlandók vagyunk fizetni is?

Úgy tűnik, az állatok elviselhető élethez való joga már elfogadott a köztudatban, mégsem gondol erre az emberek többsége, amikor élelmiszert vásárol, és az esetleg jelentősen magasabb árat már nem hajlandók megfizetni az állatbarát termékekért. Luis Gosálvez Lara spanyol professzor adatai szerint az embereknek csak 11 százaléka kész arra, hogy a hús árának több mint 25 százalékos emelkedését is megfizesse.

Mindazonáltal érezhető, és egyre erősödő az állatbarát termékek iránti igény – állítja Dil Peeling az Eurogroup for Animal Welfare nevű állatvédelmi szervezettől. Utalt egy tanulmányra, melyet egy írországi élelmezésügyi központ készített 2000-ben, és amelyből kiderül, hogy Nagy-Britannia, Írország, Franciaország, Olaszország és Németország lakosainak egyharmada állatjóléti meggondolások miatt csökkentette a húsfogyasztását. Az is kiderül belőle, hogy a jó körülmények között tartott tyúkok „boldog” tojásaiból ma két és félszer annyi fogy, mint tíz évvel ezelőtt.

Több felszólaló is kifejtette, hogy a termékazonosítás néha nehézségekbe ütközik, és ez hátráltathatja a tudatos vásárlást, ezért fontos lenne az egyértelmű címkézés. Az EU-polgárok kb. 51 százaléka arról számol be, hogy ritkán, vagy soha nem tudja eldönteni a tojások, a tej vagy egy hústermék címkéje alapján, hogy azt állatbarát módon állították-e elő vagy nem.

Joseph Daul francia néppárti képviselő, a mezőgazdasági bizottság elnöke kiemelte, hogy az állatjóléti elvek a kedvtelésből tartott állatokra is vonatkoznak. A képviselő szükségesnek látja, hogy tanulmányok készüljenek az új szabályozás társadalmi-gazdasági hatásainak felmérésére, és a normák felállításakor vegyék figyelembe a földrajzi különbségeket is. Az állatjólét javítása nem jelent feltétlenül magasabb költségeket és komplikált szabályozást.

forrás: www.europarl.europa.eu

Mit tennék, ha vágóhidas lennék?

Jó kérdés nem?

Ha a régi jól berögzött gondolatmenetet követjük, akkor mondhatjuk, hogy: Miért is kellene bármit tenniük, úgy is ki van szolgáltatva a termelő, mert előbb, vagy utóbb le kell adnia a hízóját. Azonban a jelenlegi helyzet más, óriási a túlkínálat a piacon vágókapacitásból (még ha ennek előnyét a termelők nem is érzik), és bizonyos lobbik újabb „termelői” vágóhidat álmodnak, tehát ha én vágóhidas lennék, bizonyára érdekelne, hogy hogyan tudok a jelenleginél is szorosabb kapcsolatot kialakítani a beszállítóimmal és újabbakat megnyerni magamnak. Úgy vélem annak az ideje elmúlt, amikor egy-egy jó hangulatban elköltött vacsora elegendő volt ehhez, manapság az új tulajdonosok egyre inkább azt nézik, hogy egy-egy kapcsolatnak milyen értéke van a maguk számára. Ebből kiindulva próbáltam végiggondolni, hogy mik lehetnének azok a lehetőségek, melyek szorosabbá fűzhetnék egy vágóhíd és a beszállítóinak a kapcsolatát.

1. CASCO. No nem az autókra, hanem egy esetleges csődre. Ennek persze biztosan van költsége, de nem hiszem, hogy a beszállítók ne áldoznának valamennyit azért, hogy biztosítva legyen a beszállított disznójuk kifizetése. Ez főleg a kisebb cégeknek jelentene nagy segítséget, mert a hazai biztosítók kisebb (értsd 500 milliós éves árbevétel alatti) cégekkel nem szívesen kötnek szerződést. A nagyobb vállalkozások, ugyan úgy ahogyan a takarmánykeverők, biztosítják magukat a partnerük fizetésképtelensége esetére. Ugye?
2. Videó. A termelők körében mindig is vita tárgyát képezte a hazai minősítési rendszerek objektivitása. A vitát természetesen a termelők és a vágóhidak szakemberei között kell érteni, mert a termelők teljes egészében meg vannak győződve arról, hogy nagyon is szubjektív az az objektív minősítés. Ezen „tévhitnek” az eloszlatásra milyen jó lenne, ha a vágóhidak a sertések minősítését videóra rögzítenék (természetesen jól kellene hogy látszódjon a felvételen az állat azonosítója, súlya, és minősége), és ezt a felvételt bárki, bármikor visszanézhetné amennyiben a legcsekélyebb kételye is támad a minősítés megbízhatóságát illetően. Persze ennek a fapados változata is megoldást jelenthet, ha úgy alakítják ki a vágóvonalat, hogy a minősítést egy elkerített fülkéből nyomon lehessen kísérni, ha valamelyik termelő ezt szeretné.
3. SMS, e-mail. Ugyancsak a bizalmat erősítené, ha a termelő azonnal visszajelzést kapna a sertéseinek a vágásáról. Mondjuk a vágást követően kaphatna egy olyan SMSt mely tartalmazná, hogy hány darab lett levágva, mi volt a hasított súly, és mi volt az osztályonkénti megoszlása. Ezt követően lehetne egy e-mailt küldeni számára, amiben a részletes vágási jegyzék szerepelne. Mindezt természetesen még a vágás napján. Mivel minden számítógépen van, gondolom ez manapság már nem jelenthet gondot, ha objektív és nem utólag készül a minősítés.
4. Állatorvosi jelentés. Figyelembe véve azt a tényt, hogy minden vágást állatorvos felügyel, jobban ki lehetne használni az ő szakmai elkészültségüket és rögzíteni lehetne a vágott féltestek állategészségügyi minőségét, és itt nem csak a nagyon kiugró problémákra gondolok. Ezek a felmérések egy telep számára óriási jelentőséggel bírnának, mert így minden egyes állat „boncolásra” kerülne. Természetes, hogy nem lehet ugyan olyan részletességet elvárni a szalag mellett dolgozó állatorvostól, mint egy nyugodt körülmények között dolgozó/boncoló telepi ellátó szakállatorvostól, de az mindenképpen előnyükre írható, hogy a vágóhídon sokkal több állatot látnak felbontva, és nem csak a betegségek miatt elpusztult egyedeket. Természetesen az igényesebb telepi állatorvosok rendszeresen elmennek és megnézik a vágóhidakon az általuk kezelt állományokat, de milyen jó lenne, ha ez a felmérés nem a telepi állatorvos szakmai elhivatottságára lenne bízva, hanem rutinból megküldenék minden telep számára.
5. Azonnali fizetés. Rendszeresen visszatérő probléma a hosszú fizetési határidők kérdése. Még erre sem láttam olyan megoldást, hogy a vágóhíd két árat alkalmazott volna egyet az azonnali fizetésre, egyet pedig a 30 naposra. Mindenki tisztában van azzal, hogy a vágás másnapján történő fizetés egy olyan piacon, ahol bevett a 30 napos fizetési határidő pénzbe kerül, de legalább mindenki maga dönthetné el, hogy él-e a felkínált lehetőséggel, avagy sem.
6. Egyedi azonosítás. És végül de nem utolsó sorban, egy olyan országban, ahol a telepek döntő többsége saját maga állítja elő (ők úgy mondják, tenyésztik) a tenyészállat utánpótlását milyen nagy segítség lenne, ha a vágási eredmények mellett szerepelnének az egyedi ENAR számok is. Ennek segítségével nagyon rövid időn belül le lehetne tesztelni egy-egy célpárosítás eredményét, vagy akár csak az új terminál kanunkat.

Úgy kezdtem, hogy ha én vágóhidas lennék. Nem vagyok, de úgy gondolom, hogy a felsorolt lépések nagyban hozzájárulnának ahhoz, hogy a vágóhidak egyedileg regisztrálják, minősítsék és kezeljék a beszállított sertéseket. Ez megteremtené a lehetőségét annak, hogy több európai országhoz hasonlóan itthon is megjelölhessük a hazai előállítású sertéseket, és ha van, akkor kihasználhassuk ennek a piaci előnyét.

Természetesen mint mindig, most is várom azon olvasóim hozzászólását, akiknek vannak jobb ötleteik e témában, vagy esetleg tapasztaltak már valami hasonlót egyes hazai vágóhidak részéről.

Támogatott szakmai út

Az idén április 18-21. között rendezik Európa egyetlen, kizárólag sertéstenyésztéssel foglalkozó szakvásárát az olasz Regio Emilia városában. A látogatók a korszerű, gazdaságos termeléshez szükséges tenyészállatok, technológiák, takarmányok, gyógyászati termékek legnagyobb kínálatát találják itt.

A kiállítást szervez cég támogatást ajánlott fel egy magyar csoport látogatása esetén: egyéb kedvezmények mellett hozzájárulnak az utazási költségekhez, kérésre szakmai programot szerveznek.

Ha felkeltettük érdeklődését, részvételi szándékát kérjük jelezze szerkesztőségünknek, (tel.: 06-1-470-0410, e-mail: mmg@magyarmezogazdasag.hu).

A részletes tudnivalókat a jelentkezések alkalmával ismertetjük olvasóinkkal.

Megjelent: A Magyar Mezőgazdaság 2007. február 21-i lapszámában

2007. 7. heti hízó / takarmány index (HTI)

5,02

A disznó évébe léptünk

Remélem, mindenki jól látja azt a mérhetetlen nyomulást (riportok, fesztiválok, figurák és kitűzők, cikkek, hirdetések, PigParade, stb.), amit ennek kapcsán a sertéságazat szereplőinek, tenyésztőknek és feldolgozóknak a képviselői visznek véghez, csak hogy bekerüljenek a médiába és formálhassák a közvéleményt, olyan témákat érintve, mint hogy:

• miért jó sertéshúst enni, mert milyen jó élettani hatásai vannak, és milyen kár, hogy a hazai fogyasztó szinte csak a baromfihúst tekinti egészségesnek,
• milyen nemzetgazdasági előnye van, ha nem bioetanol, hanem sertéshús készül a hazai gabonából,
• mennyi adóbevétel, munkahely származik abból, ha fejlesztjük a sertésállományunkat,
• milyen gondot jelent a nem ellenőrzött feketevágás a tisztességesen működő hazai üzemeknek,
• milyen nyomonkövetési rendszer működik a hazai sertéságazatban garantálva, hogy a legális forrásból származó hazai sertést fogyasztó vásárló garantáltan ellenőrzött minőséget vihet haza,
• milyen komoly beruházások zajlottak már le és fognak még lezajlani az idei évben, hogy a trágya ne valami környezetszennyező trutyi legyen, hanem a növények növekedését elősegítő természetes alapú a környezettel harmonizáló tápanyag
• stb., stb., stb.

Hosszan tudnám még sorolni azokat a témákat, melyekről lehetne, sőt kellene beszélni annak érdekében, hogy ha azt hallja valaki, hogy sertés, akkor ne a bűz, a légy, a szanaszét csorgó trágyalé, és a zsíros koleszterindús, egészségtelen ételek jussanak az eszébe.

Talán tenni kellene valamit azért, hogy megismerjenek, megértsenek és igenis megszeressenek bennünket, illetve azt a terméket amit előállítunk. Tudják meg a kívülállók is, hogy mit és hogyan csinálunk, milyen értéket állítunk elő, milyen komoly beruházások, kutatások, fejlett technológia és munka van a mögött a szelet sonka mögött, melyet levesz az áruház polcáról.
Hiába van a sertéstartóknak jó néhány „felkent” szakmai szervezete és képviselője, ha valamennyi egy szót ismer: TÁMOGATÁS.

Persze ez nagyon fontos, mert Münchausen báró is csak a mesében tudta a saját hajánál fogva kihúzni magát a mocsárból, de erre nem lehet építeni egy vállalkozást. Ha nincs egy jó környezet a sertéstartáshoz –tenyésztéshez, akkor hiába lesz akármilyen támogatás, de a belső fogyasztás nem fog növekedni, a bankok fejvesztve menekülnek, ha egy sertés prodzsektet kellene megfinanszírozniuk, a lakosság és a környezetvédők el fogják húzni az orrukat, ha a közelükben sertéstelepet akar valaki építeni, és előbb-utóbb az agráregyetemekről már csak banki és biztosítási menedzserek fognak kikerülni, de telepvezető egy sem.

Kedves Kollégák! Élni kellene ezzel az ingyenreklámmal, hogy egy teljes évig van egy olyan lehetőség, ami miránk sertéstenyésztőkre irányíthatja az emberek figyelmét. Talán ki kellene használni, hogy újra jobb pozícióba tudjunk kerülni az emberek gondolkodásában, ezáltal pedig megkönnyítsük a saját magunk boldogulását.Végül, ha mégsem látnák az Önöknek életüket és vérüket korábban felajánló képviselőik mozgolódását, hát noszogassák őket, nehogy elaludjanak, míg nagyra tátott szájjal lesik a sültgalambot.

A sovány sertéshús segít a fogyásban

Amerikában a Purdue University-n végzett vizsgálatvégén a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a diétájuk során sovány sertéshúst fogyasztók nagyobb testtömegcsökkenést értek el.
A vizsgálat során két csoportot vizsgáltak. Az egyik olyan diétát követett, melynél az energia 18%-a származott fehérjéből, míg a másik esetében ez az érték 30% volt. A második csoportnál a felvett fehérje jelentős része sovány sertéshúsból származott.
12 hét után a kutatás vezetője dr. Wayne Campbell arra a megállapításra jutott, a csökkentet energiatartalmú étkezési tervet követő hölgyek közül azok, akik nagyobb mennyiségű fehérjét vettek fel nagyobb testsúlycsökkenést könyvelhettek el. Emellett a nagyobb testsúlycsökkenés mellet a test izomtömege is jobban megmaradt, azokhoz képest, akik kevesebb fehérjét fogyasztottak.A magasabb fehérjetartalmú diétán levő hölgyek boldogabbak voltak, ami segítheti őket, egy hosszabbtávú fogyókúrában.

Akit a tanulmány teljes szövege érdekel, az kattintson ide.