Nem én mondtam, hanem a dánok…

Forrás: Wikipedia

Az interneten elérhető a dán sertéstenyésztési kutatóközpontnak 2012-es évre vonatkozó jelentése, ebből emeltem ki a (remélem nem csak) számomra érdekes tényeket.

2011-ben Dániában 4.500 regisztrált sertéstelep működött, melyből 

• 1.800 telep volt zárt telep kocákkal és hízókkal, ezek átlagos mérete 255 koca volt 
• 600 kocatelep volt, melyek átlagos kocalétszáma 950 koca volt 
• 2.100 hízlalő telep működött, melyek átlagos éves kibocsájtása 6800 hízó volt 

Amikor meghatározzák az egy hízóra (112 DKK), illetve az egy kocára (3.575 DKK) jutó fedezeti hozzájárulás mértékét 10 év átlagát veszik figyelembe! 

Dániában a termékenyítések körülbelül 95% történik mesterséges termékenyítő központból származó kan spermával.

A helyi sertés tanácsadási központok partnereinek adatai 

• 664 kocatelepről gyűjtötték az adatokat 425.000 koca adatait gyűjtötték (átlagosan: 640 koca/telep).
• 574 battériás telepről származnak adatok, melyek éves kibocsájtása 9,4 millió malac volt. 
• 746 hízlaló telepről gyűjtöttek adatokat, melyek teljes éves termelése 4,9 millió hízó volt. 
• A kocatelepek átlagosan 28,8 malacot választottak le évente kocánként.
• A battériás telepek átlagosan 15.372 malacot bocsájtottak ki évente, 1,95-ös fajlag, 443g-os testtömeggyarapodás és 2,9%-os elhullás mellett.
• A hízlaló telepek átlagosan 6.537 hízót bocsájtottak ki évente, 2,87 fajlag, 898g-os testömeggyarapodás és 3,5%-os elhullás és 0,2%-os selejtvágás mellett.

A kocatelepek legjobb 25%-a 4-5 évvel jár az átlagos kocatelepek előtt, míg a battériás és hízlaló telepek legjobb 25%-a 10 évvel jár az átlagos telepek előtt.

Folytatható-e a fejlődés? 

• A legjobb 25% 2011-ben átlag 31,5 malacot választott.
• Az utolsó malac gazdasági értéke csökken, amennyiben ennek a malacnak az előállítására fordított erőfeszítés növekszik.
• Ahogy nő a az alomméret, úgy kell 
• több dajka koca 
• több emberi munka 
• több fiaztató kutrica 
• ennek következményeként egy többlet új szülött malac értéke hosszú távon csökkenni fog
• nincs kétség afelől, hogy a kocánként évente választott malacok számának emelkedése még évekig folytatódni fog, de az éves növekedés fokozatosan lassulhat.
• amennyiben a takarmányárak magasak maradnak, úgy sokkal inkább a hatékonyság, sem mint a szaporaság kerül a középpontba.
• a magas takarmányár ráirányítja a figyelmet a takarmányértékesítésre és az elhullásra, mivel a magas takarmányár magasabb hízóárat eredményez, ami megnöveli az elhullott sertéseken realizált veszteséget 

Az elhullási arány csökkentése 

• A kocáknál az elhatározás szerint a 2008-as 15,2%-ról kellene 2013-ra 11,5%-ra lecsökkenteni. 2011-ben 13,7%-on álltak. 
• A szopósmalacoknál 2011-ben sikerült 23%-ra csökkenteni a 2009-es 24,2%-ról, mely adatba a holtellés és a választasig történő elhullás egyaránt beleszámít. 
• A választott malacoknál csökkenteni kell a meglévő 3%-os elhullást 2,5%-ra. 2009-ben 2,9% volt. 
• A hízók esetében a meglévő 4%-os elhullást kell 3%-ra csökkenteni 2020-ra. Ez az adata 2011-ben 3,7% volt. 

Forrás: Annual report 2012, Pig Research Cetre

A tanulmány teljes szövege ide kattintva angolul olvasható.

Összeomló magyar sertéstenyésztés - Disznó szerencsétlenség

Az ország immár hízóból is importra szorul: a sertéstenyésztés ésszerű átalakítását addig halogatták az érdekeltek, amíg magától összeomlott. A háztájinak befellegzett, a holland ipar ugrásra készen áll.

"Európa éléskamrája lehetünk. Csak az a kérdés, hogy ki és mivel fog bennünket megtölteni" - dohogott húságazatunk egyik prominense április végén, a hódmezővásárhelyi állattenyésztési napok szakkonferenciáján. A résztvevők kezében akkor már körbejárt egy lehangoló friss statisztika arról, hogy Magyarországon az év első két hónapjában minden negyedik levágott hízó importból származott - és enélkül akár belső ellátási gondok mutatkozhattak volna a kereskedelemben.

Az áru meg az alap

Hiányjelek így is vannak: a klaszszikus fehér szalonnát már keresni kell a boltokban, és megritkult a "házi jellegű" hurka és kolbász kínálata is. Nem véletlenül: a hozzájuk szükséges "olcsó" nyersanyagok értékesebb készítményekhez kellenek. Ez az állapot aligha tarthat sokáig, mert tőkeerős és kiváló technológiájú hizlaló rendszerrel rendelkező holland versenytársaink már itt állnak a kapuk előtt. Milliós nagyságrendűnek tervezett "disznógyártásuk" pillanatok alatt betömheti azt a lyukat, ami a húságazat kínálati oldalán tátong. Az új piaci szereplők leginkább a hazai kistermelőket fenyegetik. Amikor az idén februárban az utolsó szakaszba értek a hazai élelmiszerek kereskedelmi forgalmazását "óvatos protekcionizmusban" részesítő élelmiszer-etikai kódexről zajló tárgyalások (lásd: Magyar polcra magyar árut?, Magyar Narancs, 2009. március 5.), egyre több ágazati szakember vetette föl: szép az egyezség, de mi van, ha a belső termelés nem lesz képes kielégíteni a megszabott nyolcvanszázalékos forgalmi igényt? Márpedig a sertéshúságazatban most ez a helyzet. Az alapmutatót, az úgynevezett önellátási fokot (vagyis azt, hogy adott termékből mekkora a hazai és az importáru aránya) még az optimistább elemzők is hetven és nyolcvan százalék közé teszik, a borúsabban látók szerint viszont nincs az hatvan sem. A friss hús még úgy-ahogy "hazai jellegű", de a feldolgozott termékekben pillanatnyilag alig akad magyar alapanyag. Mindez persze drágulással is jár, ami tovább rontja a hazai élelmiszeripar mérlegét - a húsipari cégek több mint fele a tönk szélén lavíroz, a patinás Herz például épp a napokban válik meg félezer munkásától. Erre aligha kényszerült volna a korábban prosperáló cég, ha nem méregdrága euróból kellene fedeznie a szalámi- és kolbászgyártás alapanyagigényét. És így van ezzel még jó néhány más vállalat is, például a gyulai kombinát, amely lapzártánkkor minisztériumokhoz és vezető politikusokhoz címzett petícióval próbálja felhívni a figyelmet kilátástalan helyzetére. De hová lett a magyar disznó? Amikor a kilencvenes évek vége felé a rendszerváltáskor regisztrált tizenkétmilliós magyar sertésállomány megfeleződött, a szakmai szervezetek azonnali és hathatós intézkedéseket követeltek a Horn-kormánytól, nehogy a létszám a "lélektani alsó határként" megjelölt ötmillió darab alá essen. A legfőbb okok között a vidéki munkahelyek megőrzését mint szociális, a gabona-hús termelés egyensúlyát mint közgazdasági alapkövetelményt jelölték meg. Ma már tudjuk, hogy a lélektani határ lejjebb is lehet az ötmilliónál: jelenleg a hivatalos statisztika alig valamivel több mint hárommillió hízósertést rögzít - a biztonságosan százszázalékos belső ellátáshoz 4,2 millió vágni való állat kellene. Tavaly ilyenkor ez a szám még 3,8 millió volt, de közben a déli megyék óljait főként a romániai - meg a szerb, horvát és görög - jól fizető felvásárlók "kitakarították". E felvásárlás zöme úgynevezett kistermelői állat volt, s tényleges mértékéről halvány gőzük sincs az illetékeseknek. A szakminisztériumnak hivatalosan is tanácsokat adó ágazati korifeus így írta le a helyzetet: este még röfögött, hajnalra eltűnt, hiába kereste a szerződött helyi felvásárló. A csaknem négyszáz forintos és most is egyre növekvő élősúlyár ugyanis mindent felülír. Az így keletkező űrt azonban nem könnyű saját erőből feltölteni, hiszen a koca- (nőstény disznó, jobb helyeken még: göbe) állomány is apadt, és egy egymilliós természetes állományfejlődéshez másfél-két esztendő sem elegendő. Az pedig a jelenlegi piaci viszonyok között túlságosan hosszú idő. És ezt látják mások is.

Fontos feladat

Például néhány holland ágazati nagybefektető, akik gyakorlatias, immár a telepek megvásárlásában is megmutatkozó terveik szerint Magyarországra hoznának akár több millió hízósüldőt, amik itt válnának vágóállattá. Ezek az állattartók megfelelő szerződéses háttérrel, fix beszállítóként egy csapásra főszereplővé válnának így a hazai piacon. Aligha sejtik, milyen hideg precízióval hajtanak végre egy 2003-as, félig-meddig hivatalos (az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézetben készült) tanulmányban kívánatosnak tartott változtatást a hústermelés belső szerkezetében. Az elemzésben szó szerint a következő olvasható: "Ha Magyarországon hosszabb távon fennmarad a saját termelésű fogyasztás magas aránya, az kihat a versenyképes üzemek termelésére. A szervezetlen kisüzemi (ún. háztáji) termelés piacról történő kivonása viszont elengedhetetlen feladat. Nemzetközi összehasonlításban ugyanis példátlan az olyan alapanyag-termelőknek az aránya és száma, akik a szervezetlenség, ellenőrizhetetlenség, piaci zavarkeltés mellett a nemzetközi piacokon elfogadhatatlan minőséget termelnek. Magyarországon csak a szervezett, megfelelő méretű családi gazdaságok és a koncentrált kibocsátók alapozhatják meg a versenyképes sertéshústermelés stratégiáját." Nos, a hollandok kifogástalan tervekkel jönnek Magyarországra. Ágazati információk szerint egyikük már az idén első lépésben harmincezer hízó süldőszaporulatát szállítaná Magyarországra, vagyis rövid távon csaknem kilencszázezer darabbal "lökné meg" a jelenlegi állományt. A magyar érintettek szerint e lépés brutálisan átalakítja a hazai piacot és termelést, ugyanis az állatokkal együtt a jelenleg elérhető legmagasabb színvonalú és hatékonyságú technológia is hazánkba érkezik, olyan élősertés-átadási árakkal, amikkel a legtöbb korszerűtlen hazai hizlalda képtelen lesz versenyezni - a kistermelőkről nem is szólva. Így aztán marad a könyörtelen szelekció: aki fölveszi a kesztyűt és meglépi az amúgy sem elodázható modernizációs lépéseket, az megmarad, a többiek pedig kiesnek a verkliből.

Környezetváltás

E pillanatban mindez elkerülhetetlennek tűnik. És ennek az éppen tátongó piaci lyuk csak az egyik oka. Ha ugyanis az egyébként stabil exportpiacokkal (is) rendelkező, iparszerűen termelő külföldiek terjeszkedni akarnak, más útjuk aligha lehet, mint Kelet-Európa. Az említett dokumentum szerint néhány nagy sertéstermelő országban (Hollandia, Dánia) az állatsűrűség már olyan mértékű, hogy "a környezet terhelése felvetheti a termelés csökkentésének igényét. Ebben az összefüggésben felvetődhet a leginkább környezetterhelő fázis (a vágósertés-előállítás) bővítésének áttelepítése a csatlakozó országokba. Magyarországon a környezet még terhelhető. (...) Ezért a termelés, illetve egyes kapcsolódó tevékenységek sajátos exportja prognosztizálható már a csatlakozás utáni első években is." Komoly tételekről van szó. Az említett országokban a környezetvédelemmel, az állattartás károsanyag-kibocsátásának semlegesítésével kapcsolatos költségek a bruttó költségek 8-10 százalékát is elérik - ugyanez mifelénk legfeljebb 2-3 százalék. ("Írjál inkább ötöt, mégis jobban mutat" - sugalmazta e ponton a Narancs tudósítójának az agrártárca egyik szakilletékese, szája sarkában kesernyés mosollyal.) Ez pedig millió darabos élőállat-termelésnél már milliárdos tétel. A kialakuló új magyarországi rend közgazdaságilag többféle hasznot is hozhat: javulhat a napjainkban meglehetősen félrebillent, hetven-harminc százalékosra becsült gabona-hús termelési egyenleg, ezen túl stabilizálódhat jó néhány, jelenleg igencsak ingatag helyzetű feldolgozóipari vállalkozás, és kiszámíthatóbbá válnak az itthoni kínálat árai is. Súlyos kérdés viszont, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik óhatatlanul kiszorulnak a piacról - elsősorban a bevételeik jó részét elveszítő dél-alföldi és dunántúli kistermelőkkel. Több tízezer honfitársunk megélhetéséről van szó. Számukra a szakkormányzat - mivel segéllyel ezt az ügyet megoldani nem lehet - az úgynevezett extenzív tartási módokhoz kapcsolódó "egyéb" hasznosítási formákat ajánlhatja a biogazdálkodástól kezdve a falusi turizmushoz kapcsolódó táj- és hagyományőrző tevékenységekig. Igaz, a jelenlegi fogyasztáscsökkenési trendek közepette nemhogy a drágább biohúsra, de a legigénytelenebb tőkeárura is kevéssé van igény, és egyelőre nem kell tartani a rusztikus magyar állattartási módok iránt érdeklődő pénzes turisták tömeges rohamától sem. Az új technológia bérmunkaerőt is alig igényel, így arra sem lehet számítani, hogy az ötkocás kisgazda legfeljebb beáll gondozónak a hollandushoz - hiszen azokban az üzemekben némi túlzással több lesz a mérnök, mint a segédmunkás. A holland disznók bejövetele tehát alapjaiban rajzolhatja át a magyar vidék egyik alapágazatának viszonyait. Ezen azonban csak az csodálkozik, aki a nyilvánvaló világtrendekről eddig sem volt hajlandó tudomást venni. A mi kistermelőinknek hosszú évek óta minden kormány, érdekvédelmi és szakmai szervezet kórusban üzente: fogjatok össze, mert a szoros termelői és feldolgozói összhangra épülő fejlett konkurenciával csak így lehet felvenni a versenyt. Ezerszer leírták, mindhiába, hogy az évi húszmillió darabos vágást felmutató, dunántúlnyi Dánia sertéságazata egyetlen tulajdonos kezében van, az pedig nem más, mint az ottani gazdák szakmai szervezete. Példa tehát lett volna, de az egységes fellépés helyett mindenki - és ide kell érteni a hazai nagyüzemek jelentős részét is - a maga kis zavarosában próbált halászni. Aminek, íme, itt az eredménye. Lehet viszont sírdogálni - az nekünk úgyis nagyon megy.

szerző: Tamás Gábor

forrás: mancs.hu

A dán sertésállomány 10 %-kal zsugorodott

A dán sertésállomány az elmúlt 12 hónapban 12,2 millió darabra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a sertés állomány körülbelül 10 %-kal volt kisebb, mint egy évvel ezelőtt április 1-én.

Ezeket az adatokat a koppenhágai központi statisztikai hivatal tette közzé.
A kocalétszám még jobban csökkent 11 %-kal 1,055 millió darabra. 799 ezer volt közük vemhes, ami több mint 10 %-kal kevesebb a egy évvel korábbi létszámhoz képest.

Növendék
Az 50 kg alatti sertések létszáma megegyező százalékban csökkent 5,028 millió darabra. A teljes hízóállomány létszáma 5 %-kal csökkent 3,415 millió darabra.
A statisztikai elemzés szerint az állomány csökkenése egyértelműen visszavezethető az alacsony hízó árakra és az emelkedő takarmány és energia költségekre.

forrás: pigprogress.net

Az EU sertéshús exportjának növekszik a jelentősége

Az EU napjainkban a világ legnagyobb sertéshús exportőre - a maga 22.9 millió tonnás 2007-es sertéshús előállításával, a német piac- és árelemző ZMP adatai alapján. A sertéshús piacon a verseny az elmúlt évben erősebbé vált.

2007-ben 1,9 millió tonna sertéshús került exportra, mely magában foglalja a bacont, a szalonnát, valamint az élőállat exportot is.

Az USA dollárhoz képest erős Euró, jelentős hatással volt, különösen, hogy a sertéshús kereskedelme az EU-n kívül dollárban történik.Az USA-ból jövő konkurencia
A világ második legnagyobb sertéshús exportőre az Egyesült Államok, amely 1,3 millió tonnát exportált az elmúlt évben. Az ország Japánba irányuló exportja ugyan ezen időszak alatt 6 %-kal nőtt.

A 27 EU tagország közül Dánia körülbelül 520.000 tonnát exportált az EU-n kívülre. Németország és Hollandia következett a maga 330.000 és 210.000 tonnájával. A Japánba és Oroszországba irányuló export mennyiségének visszaesését követően az EU enyhe emelkedést regisztrált az Ázsiába irányuló exportban, különösen Kína és Hong Kong irányába. A ZMP jelentésében arra számít, hogy ez a trend folytatódik a következő évben. Kelet Európáról szintén úgy gondolják, hogy jó export kilátásokkal rendelkezik.

forrás: pigrogress.net

A vágóhídon elveszik a dán sertés előnye

A dán malacok gazdaságosabbak a nevelés időszakában, de ez a pénzügyi előny eltűnik a végén.

Erre a megállapításra jutott az Alsó Saxoni Mezőgazdasági Kamara (Landwirtschaftskamer Niedersachsen) abban a gyakorlati tanulmányában, melyet 2006 és 2007 között végeztek. Dániából hozott hízó alapanyagok termelési eredményeit hasonlították össze a tartomány helyi telepeinek eredményeivel. A dán malacoknak jobb takarmányértékesítése és nagyobb testtömeggyarapodása volt. Ugyanakkor az egy sertésre jutó jövedelem alacsonyabb. A különbség 2,19 €-nak mutatkozott minden német sertés javára.

A német kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a dán sertések rosszul teljesítenek a vágóhídi minősítés során. A rosszul vágódott sertéseknél akár 0,1 € is lehet az árhátrány hasított kilónként.

forrás: pigprogress.net

Száj- és körömfájás Dániában?

Ahogy arról több internetes hírforrás is tudósított a Koppenhágától 60 km-re délnyugatra található Ringsted vágóhídján egy száj- és körömfájás tünetét mutató sertést találtak.

A Dán Állategészségügyi és Élelmiszer Hivatal a vizsgálatok befejeztéig elrendelte a vágóhíd bezárását. Dániában az utolsó száj- és körömfájásos megbetegedést 1983-ban észlelték.

Jelenleg még nem ismertek a vizsgálati eredmények.

Japán kevesebb európai sertéshúst vásárol

Japán: A fagyasztott sertéshús magas vámja sújtja az Európa Japánba irányuló exportját.

Japán 2006-hoz képest az év első harmadában kevesebb európai sertéshúst importált.
A Britt Hús és Élőállat Tanács (MLC) elemzői szerint Japán teljes importja a januártól márciusig terjedő időszakban két százalékkal, vagy 6.000 tonnával emelkedett 242.700 tonnáról 248.700 tonnára. Mindazonáltal az európaiak piaci részesedése 6.500 tonnával csökkent – körülbelül nyolc százalékkal – 72.400 tonnára ebben az időszakban.

Japánban a legtöbb Európából származó sertéshús Dániából érkezik, mely 10 százalékos csökkenést tudhat a magáénak a kereskedelemben, de még így is Japán harmadik legnagyobb beszállítója marad.

Japán sertéshús különbözeti vámtarifa rendszert működtet, ahol az importált fagyasztott sertéshús – melyek jellemzően az olcsóbb, alacsonyabb minőségű részek – magasabb vámkötelezettséget vonnak maguk után,mint a drágább magasabb minőségű részek, melyek nagy valószínűséggel előhűtöttek, mondta az MLC.

A Dániából érkező szállítmányok szinte kizárólag fagyasztottak, magasabb vámot vonva maguk után, s ez az egyik lehetséges oka a Japánnal való kereskedelem drámai visszaesésének, az MLC szerint.

Mindazonáltal az import 2007-es csökkenésére számítanak a történelmi csúcson lévő fagyasztott készletek miatt. A Franciaországból és Magyarországról származó import szintén jelentősen csökkent, de ezek együtt is csak két százalékát teszik ki Japán első négy havi sertéshús importjának.

Az USA a maga 36%-os arányával Japán legnagyobb beszállítója. Január és április között Japán további 9.500 tonnányi sertéshúst importált az USA-ból, előhűtött és mélyfagyasztott részeket is szállítva annak érdekében, hogy minimalizálják a beviteli vámot.

Az MLC szerint a Kanadából származó import közel 10 %-kal, vagy 4.900 tonnával nőtt, de még így is 25 %-kal alatta marad a 2005-ös azonos időszaknak, köszönhetően a kanadai ágazat hanyatlásának.

Forrás: meatnews.com

A dánok kidobták a hampshiret

Úgy vélem, hogy a hazai sertéstenyésztőket méltán izgatja a dán döntés háttere, figyelembe véve azt a tényt, hogy egy olyan fajtáról van szó, mely a hazai hízó állományokra is jelentős hatással bír. Ezért gondoltam, hogy visszatérek a témára, és leközlöm a Pig International legújabb, februári számában megjelent egész oldalas cikket. Remélem sok kérdést megválaszol azzal kapcsolatban, hogy mi a fajta jövője.

Dánia 3 fajtás genetikai programra tér át a nemzeti sertéstenyésztési rendszerében, hogy megtakarítson 2 millió €-t, miután úgy döntöttek, hogy a dán hampshire fajta használata sem termelési, sem állategészségügyi szempontból nem indokolt.

2007 januárjától a hampshire fajta nem része többé a dán sertés tenyészállat-állomány genetikai fejlesztését célzó nemzeti programnak. Habár néhány tenyésztő önkéntes alapon saját kereskedelmi megfontolásából még tovább tenyésztheti ezt a fajtát, a hivatalos tesztekből kihagyják a hampshiret, és a további használatát a Dansk Svinproduktion (Dán Sertés Termelés) által működtetett tenyésztési rendszer már nem támogatja.

A hírt Orla Gron Pedersen a Dansk Svinproduktion vezetője is megerősítette a legutóbb a dániai Hermingben tartott sertéstenyésztők országos gyűlése alkalmával 2000 termelő és szaktanácsadó résztvevőnek tartott beszédében. Egyértelművé tette, hogy a hampshire használata országosan csökkent, legalább is az elmúlt 5 évben. A korábban az ország vágósertéseinek genetikai állományában közel 10%-ban jelen lévő fajta manapság nem több, mint 4%-ot tesz ki.
„A hampshire részaránya sohasem volt magas, és ez napjainkra még tovább csökkent” mondta. „Úgy vélem, hogy lényeges csökkenést láttunk, főleg az utóbbi 2 évben, ami egybeesik a PMWS vagy más néven cirkovírus okozta problémák növekedésével az ágazatunkban. Habár ez olyan valami, amit nehéz pontosan bizonyítani, sok ember hiszi azt, hogy a PMWS súlyosabban jelentkezik a hampshire keresztezett kanok utódainál, és mi magunk is végeztünk néhány kutatást, melyek szintén ebbe az irányba mutattak. Úgy tűnik, hogy egy határozott tendencia figyelhető meg.”

„Ez éppen az ellenkezője annak, amit évekkel ezelőtt láttunk, amikor a hampshiret úgy ismertük, mint egy jó, erős kan, ami egészséges malacokat ad. Mostanra kétségek merültek fel a betegségekkel szembeni ellenálló képességével kapcsolatban, különösen a PMWS esetében. Nem mondhatjuk, hogy ez a vád csak a dán hampshirehez kötődik, mivel többé-kevésbé ugyan ez igaz a világ valamennyi hampshire-jére. Nem lenne helyes azt a látszatot kelteni, hogy a változás a Dániában alkalmazott szelekciós gyakorlat következménye. A fajtát a napi testtömeg-gyarapodás, a takarmányértékesítés és a féltestekben lévő színhústartalomhoz kötődő szokásos paraméterekre szelektáltuk. Természetesen mi sosem szelektáltuk a fajtát olyan irányba, mely megváltoztatta volna a betegséggel szembeni ellenálló képességét.”

„De ne gondolják azt, hogy a PMWS az egyedüli oka a döntésünknek.” folytatja Orla Gron. „A Hampshire mindig is egy jó fajta volt arra, hogy részt vegyen egy keresztezett kan előállításában, amely aktív a természetes fedeztetés során és az ivarzó kocák kiválogatásakor. Most, hogy a mesterséges termékenyítés elterjedt ezek a tulajdonságok kevésbé értékesek, mint voltak ennek előtte. A mi szempontunkból sokkal fontosabb, hogy a tapasztalataink azt mutatják az utódokat tekintve nem előnyösebb a hampshire-duroc keresztezett kan használata a tisztavérű duroc terminál kan használatához képest. Ez volt valójában a fő érv a fajta ellen és a legsürgetőbb ok arra, hogy abbahagyjuk a felhasználását.”

„Úgy számoljuk, hogy a nemzeti tenyésztési rendszer számottevő pénzt takarít meg a döntés következtében. A hampshire-t tartó tenyésztők, nem értékesítettek túl sok kant eltekintve attól a néhány darabtól, melyet mesterséges központoknak adtak el, továbbá a fajta hajlamos kis almokat adni. Mindezeket együttvéve, természetesen extra költségek jelentkeztek, így a gyakorlatban a hampshire felhasználásának költségét tulajdonképpen a másik 3 általunk használt vonal a dán lapály, dán nagyfehér, és duroc fedezte. A számításaink szerint a megtakarítás közel 2 millió €, amely igen jelentősnek nevezhető.”

Arról is beszámolt, hogy Dániában a nemzeti sertés programban szereplő 9 nukleusz állománynak közel 800 hampshire kocája van összevetve a 3.450 kocás lapály, a 2.750 kocás nagyfehér, és az 1.800 kocás duroc állománnyal. A hivatalos programból való teljes kivonása további 12-18 hónapot vesz igénybe, az érvényes szerződésekben rögzített követelmények figyelembe vételével.

Ezt követően, állítja Orla Gron, talán csak 3-4 tenyésztő fog néhány hampshiret tartani, hogy kielégítse a megmaradó tisztavérű vagy keresztezett hampshire kanok iránti hazai keresletet. A többi koca kiselejtezéséhez nem adnak támogatást, mivel úgy vélik, hogy a selejtezéssel kapcsolatban nem merülnek fel veszteségek. Sokan érdekeltek lesznek a tenyészetük fehér fajtákra cserélésében, jegyezte meg. Szaporítónak lenni manapság jó üzlet Dániában, mivel az igény gyorsan növekszik a lapály/nagyfehér telepi utánpótlást szolgáló kocasüldők iránt. Hozzátette, hogy jelenleg nincs tervbe véve a nukleusz kocaállomány teljes méretének megtartása a lapály, a nagyfehér vagy a duroc létszámának növelésével a hampshire állomány kiesését ellensúlyozandó.

Forrás: Pig International

Dánia kihagyja a hampshire-t a tenyésztési programjából!

Az alábbi szűkszavú közleményt lehet olvasni a DanBred honlapján:

Megszűnik a hampshire dédnagyszülő vonal

2007 január 1-től a hampshire fajta nem része többé a DanBred sertéstenyésztési programjának. 2007 január 1-vel a tisztavonalú hampshire termékenyítések le lettek állítva a nukleusz állományokban. Az állomány fokozatosan lecsökken és a következő években „csak” a Danline HD kanok előállításánál kerül felhasználásra.

Ismerve a hampshire hazai tenyésztésben betöltött jelentős szerepét, kutakodni kezdtem a világhálón és nem volt nehéz rábukkanni a Pork Magazine, illetve a PigInternational által megjelentetett terjedelmesebb cikkekre.
Mindkét orgánum azonos okokat jelölt meg a döntés hátterében. Írásaik szerint mára már sem teljesítményileg, sem állategészségügyileg nem indokolt a dán hampshire bevonása a korábbi 4 vonalas keresztezési programba, mely így csak lapályból, nagyfehérből és a durocból áll majd. A DanBred oldaláról származó teljesítmény adatok, amivel elégedetlenek voltak:

	állomás	állomány
	hím	hím	nőstény
Napi testtömeggyarapodás 1,5-30 kg	-	362	366
Napi testtömeggyarapodás 30-100 kg	869	844	815
Takarmányértékesítés	2,42	-	-
Színhús %	62,1%	62,0%	61,9%

Míg korábban a dán vágósertések közel 10%-os vérhányadban is tartalmazhattak hampshire géneket, ez az arány mára már 4% alá csökkent. A cikkek szerint Dániában a hampshire felhasználása főleg az utóbbi két évben csökkent drámaian annak köszönhetően, hogy a termelők úgy vélik, hogy a PMWS, vagy más néven cirkovírus okozta megbetegedések gyakrabban fordulnak elő hampshire keresztezett kanok utódainál.Természetesen a döntést az is elősegíthette, hogy a világban már régóta cikkeznek az RN gén (mely a stresszgénhez hasonlóan kedvezőtlen húsminőségért felelős) és a hampshire állományok kapcsolatáról. Ez a húshiba egy olyan országnál, ahol a nemzetgazdaság egyik meghatározó eleme a sertéshús export megengedhetetlen.

Azt követően, hogy a világ egyik legerősebb és legnagyobb sertéstenyésztő nemzete hosszas mérlegelés után meghozta ezt az igen súlyos döntést több kérdés merül fel:

• Mi lesz a fajta sorsa, van-e az árutermelésben jövője?
  
  
• Lesz-e még olyan bátor tenyésztő, aki hampshire vérhányadú utódokkal képzeli el a telepét?
  
  
• A hazai hampshire tenyészállományok teljesítmény paramétereikben felülmúlják-e a dán állományokat?
  
  
• A hazai hampshire vérhányadú állományoknál is kimutatható-e az összefüggés a cirkovírus és a hampshire jelenléte között?

Dánia csökkenti élősertés exportját

Dánia – A Dán Hús Szövetség (DMA) véleménye szerint a dán élősertés export a következő évben várhatóan csökkenni fog az utolsó negyedév hirtelen zuhanása után.

Dánia élősertés exportja a harmadik negyedévre 14 százalékkal csökkent az előző negyedévhez képest, ami a vártnál meredekebb zuhanás. Az évszakos csökkenés, igaz nem váratlanul, a vártnál nagyobb volt és elegendő ahhoz, hogy módosítsák a jövő évre vonatozó számokat.

A csökkenés a dán export elmúlt években bekövetkezett óriási növekedése után jelentkezett, mikor is több mint 1 millió sertést exportáltak minden negyedévben. A számok a legutolsó negyedévben 961.000 sertésnél éves összehasonlításban 50 %-os csökkenést mutattak.

A dán export többségében Németországba irányul, mégis a szállítási költségek Európán belül emelkedése az ágazatot kedvezőtlenül érintette. Az ágazat ázsiai export piaca az elmúlt években szintén csökkent.

Forrás: www.thepigsite.com