A magyar húsiparban nyomul a Penta Holding
Négy szlovák és egy cseh milliárdos cége, a Penta Holding a magyar „húsosfazék” körül ólálkodik. Pénzből nincs hiány: az „ötös fogat” a szlovákiai kuponos privatizációban botrányoktól sem mentes ügyletekkel építette fel magát. E mellett bővelkednek azokban az üzleti tapasztalatokban, amelyeket csak az elmúlt húsz évben és csak a régióban lehetett megszerezni, vagyis a kisujjukban van minden közép- és kelet-európai trükk és fortély. Igazi nagypályások nyomulnak tehát a hazai húsiparban, méghozzá olyan tempóban, hogy hamarosan már a Csányi Sándor tulajdonában lévő Pick-csoportnak is kihívójává válhatnak.
Bohócot csinált Peter Ondro, a magyar húsipar második legnagyobb szereplőjének számító Debreceni Csoport Kft. ügyvezető igazgatója a „vérprofi” magyar vállalkozókból. Miközben ugyanis az ágazat legtöbb magyar képviselője folyamatosan S.O.S. jeleket küldözget az új kormánynak, a debreceni vállalkozás, köszöni szépen, jól van, tavaly félmilliárd forint nyereséget könyvelt el. Ondrót a hússzektorban amolyan szürke eminenciásnak tartják. Debrecenben viszonylag ritkán látják, a húsfeldolgozót a háttérbe húzódva, Szlovákiából irányítja, ám annál nagyobb hatékonysággal. Persze érthető, hogy az irodája Pozsonyban van. Munkaadója ugyanis nem más, mint a szlovákiai gyökerű Penta Investments befektetetési társaság, amelynek húsipari portfóliója amúgy az egykor Mecom nevet viselő, szintén szlovákiai bázisú cégegyüttesre épül.
A Penta 2007-ben szerezte meg az ellenőrzést a Mecom felett, majd 2008 nyarán – még a globális válság kirobbanása előtt – a debreceni feldolgozót is bekebelezte. Azóta gőzerővel folyik a regionális konszolidáció. A Debreceni Hús Zrt.-t és a hozzá tartozó Szole-Meat Kft.-t, valamint a Csabahús Kft.-t először egy új cégbe, a Debreceni Csoport Kft.-be olvasztották, majd az egészet egyesítették a Mecommal, és az így jól felhizlalt céget végül Carnibona-csoportnak nevezték át. Majd utóbbi ez év június 9-én bejelentette, hogy megveszi a Kaiser Food magyarországi élelmiszer-ipari vállalat legalább 97,3 százalékát.
Ezen ügylettel a Penta a Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató tulajdonában lévő, piacvezető Pick mögött a második legnagyobb csoporttá válik a hazai húspiacon. A cég azonban elsőségre tör: a tervek szerint a debreceni egység évi 40 milliárd forintot valamivel meghaladó forgalmát 120–130 milliárd forintra duzzasztanák, ami kétszerese a jelenleg 60 milliárd forintos árbevételű Pick Szeged Zrt.-ének (a hazai húspiaci helyzetről lásd külön cikkünket).
Amikor a Penta betette a lábát Debrecenbe, az ottani társaság havi 120 millió forint veszteséget termelt. Az átszervezésekkel együtt azonban összesen mintegy egymilliárd forintos befektetéssel is nyomatékosították jelenlétüket az „ötök” – a cég neve az öt alapító tulajdonosra utal –, ami a nyereségesség eléréséhez feltétlenül szükséges volt. Miután megjött az étvágyuk, ajánlatot tettek a Gyulai Húskombinátra is – ez az ügylet lapzártánkkor függőben volt.
LAPÁTTAL A PÉNZT. A magyar versenytársak és beszállítók irigységgel vegyes kritikával szemlélik a szlovákok – válsággal dacoló – nyomulását. „Nem kiismerhető játékos! Nagyon sokba kerülhet nekik a terjeszkedés, ki tudja, mi mindent akarnak megvenni, de látványos eredményeket még nem látni” – állapítja meg például az egyik Pest megyei állattartó, aki próbált üzleti kapcsolatba kerülni a Debreceni Csoporttal, de hűvösen elutasító fogadtatásban részesült. „Keményen építik a piacot. Lapáttal teszik bele a pénzt, ami, ha ügyesek, jó, de nagyot is lehet bukni vele” – mondja az egyik dunántúli versenytárs.
Az „ötök” tervei szerint ugyanis mindez még csak a konszolidáció kezdete. Amint azt lapunk érdeklődésére Jaroslav Haščak, az alapító tulajdonosok egyike közölte, a cég néhány éven belül vezető pozíciót szeretne elérni a cseh, a szlovák és a magyar húsiparban. Ki akarják használni azt a nyilvánvaló lehetőséget, amely a regionális konszolidációban rejlik. Vagyis miután egy kézbe koncentrálják az említett országok cégeinek jelentős részét, racionalizálják azok működését, összevonják a társaságokat, és végül eladják egy nagyobb szakmai befektetőnek. A Penta ugyanezt más ágazatokban már többször is megvalósította.
De kikből is áll valójában a Penta eddig nyerő ötös fogata? Honnan szerezték a vagyonukat, és milyen üzletemberek? Történetük meglehetősen színes, nem nélkülözi a sajátos közép- és kelet-európai fordulatokat sem.
Három szlovák jó barát, a már említett Jaroslav Haščak, továbbá Jozef Oravkin és Juraj Herko, illetve a hozzájuk csatlakozó cseh Marek Dospiva 1987-ben, az érettségi után együtt kezdte tanulmányait a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO). Ez az egyetem többek között arról híres, hogy oktatási színvonala igen magas, diákjai pedig többségében elit családok gyermekei közül kerülnek ki – annak idején az egykori Szovjetunióból és a szatellit közép-európai államokból, ma pedig Oroszországból. A rendszerváltás előtti időkben az elit értelemszerűen többnyire (de nem kizárólag) a pártvonalat jelentette. Ráadásul – bár ez totális félreértés – az MGIMO-végzettség miatt könnyen rásütik egy-egy ott tanult sikeres vállalkozóra a KGB-ügynök bélyeget. Ezt lapunk is visszahallotta a mai magyar húsipari szereplőktől. Csak hogy a kép még bonyolultabb legyen, Oravkin egy darabig a teheráni egyetemre is járt.
Haščak és Dospiva, gondolva a jövőre, már az egyetemi évek alatt elkezdett kínaiul tanulni. A négy barát mindegyike diplomatának készült, ők ketten pedig, a kínai orientációnak köszönhetően, megcsíptek egy-egy éves ösztöndíjat a pekingi egyetemen. A két szlovák fiatal olyan cseh és szlovák cégek távol-keleti üzleti segítője lett, amelyek textilimporttal foglalkoztak. Az iskolai szünetekben kínai textilgyárakba és piacokra mentek árut felhajtani, és ott szembesültek először azzal, hogy a megbízóik miből élnek: az arbitrázsból. Látták, mekkora az árkülönbség a kínai pólónál Pekingben és Pozsonyban, osztottak-szoroztak, és persze ráébredtek, hogy ezt ők is meg tudják csinálni. „Selyemingeket és zakókat vettünk, felraktuk a repülőre, és eladtuk Prágában vagy Pozsonyban. Ennyire egyszerű volt, ha hiszi, ha nem” – idézi fel a függetlenedés „hőskorszakát” Jaroslav Haščak. Elmondása szerint 1993-ra, amikorra lejárt a kínai ösztöndíjuk, 5 millió szlovák koronás kezdővagyonra tettek szert ezzel a módszerrel.
A két Kínát megjárt barátot ekkor kereste meg a Moszkvából akkor már szintén hazatért Jozef Oravkin azzal az ötlettel, hogy forgassák meg a pénzüket az induló pozsonyi tőzsdén. Az üzletbe bevonták Juraj Herkót is, Haščak pedig még egy gimnáziumi osztálytársának, Martin Kúšiknak is felajánlotta, hogy szálljon be. Így állt össze a kezdő ötös, amely Penta Brokers néven elkezdett adni és venni a pozsonyi parketten. „Három év alatt megtízszereztük az induló vagyonunkat, 1996 körül már 50 millió koronával üzleteltünk” – meséli Haščak.
A NAGY VAGYONOSODÁS. A nagy áttörésre – avagy meggazdagodásra – 1997-ben látták meg a lehetőséget, amikor is megcsillant az esély a VÚB Kupón nevű befektetési alap megszerzésére.
A szlovák sikersztori további részleteit és a magyarországi stratégia kulcselemeit megtalálja a friss Figyelő hetilapban. A 2010/26-ik szám csütörtöktől kapható az újságárusoknál.
szerzők: Szirmai S. Péter, Torontáli Zoltán, Protics János
forrás: fn.hu
az eredeti cikk itt elolvasható
Bejegyzések
