A régi bábolnai eszme született újjá Csányi Sándornak, az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának élelmiszer-gazdasági érdekeltségeiben. A három mezőgazdasági alaptevékenységet összefogó – egy takarmányfeldolgozó, két élelmiszer-ipari és egy borászati, valamint egy menedzsmentcégből álló – Bonafarm-csoport a múlt heti Foodapest élelmiszer-ipari szakkiállításon hivatalosan is bejelentette, hogy a cégek a „termőföldtől az asztalig” terjedő összehangolt termelésben, úgynevezett vertikális integrációban végzik tevékenységüket.
Ezt a Bonafarméhoz fogható méretben korábban csak az egykori szocialista mintagazdaság, a Burgert Róbert által vezetett Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát valósította meg, amely a baromfivertikumot a naposcsibe előállításától a takarmánytermelésen át a feldolgozásig tartotta egy kézben. A Csányi-birodalom névadóját, a Bonafarm Zrt.-t tavaly ősszel alapította a bankvezér magánbefektetéseit kezelő Bonitás 2002 Zrt., majd decembertől a szintén a bankárhoz köthető, szingapúri bejegyzésű CSIM Pte. Ltd. lett a tulajdonos. Utóbbiban a Bonitásnak 76 százalékos részesedése van – nyilatkozta korábban a sajtóban Csányi Attila Bonafarm-vezérigazgató, az élelmiszer-gazdasági portfóliót gründoló bankár fia.„
A cégek között korábban is meglévő szinergiák erősítése volt az egyik fő indoka a csoportba szervezésnek” – válaszolta a HVG kérdésére Csányi. Terveik szerint a beszerzések, a marketing, az informatika, a piacelemzési funkciók, illetve a humánerőforrás-menedzsment kerülnek a Bonafarm irányítása alá, ami azt is jelentheti, hogy a csoport egyes cégeinél ezek a tevékenységek karcsúsodnak, illetve meg is szűnhetnek. A központi stratégiai tervezés érvényes lesz a minőség-ellenőrzésre és a fejlesztésekre is. A vezérigazgató szerint az élelmiszer-gazdaságban – az árfolyammozgások kiszűrése után számítva – 5–7 százalék az elvárható profitráta, ennek eléréséhez próbálják megteremteni a feltételeket. Az idei terv ennél szerényebb, nulla körüli, ahogyan az előzetes adatok szerint 2009-ben is legfeljebb minimális volt a nyereség.
A csoporton belül a Pick Szeged Zrt. vásárolja fel a Bonafarmhoz tartozó, összesen 27 ezer hektáron gazdálkodó két volt állami gazdaság, a Bóly Zrt. és a Dalmand Zrt., valamint a sertéstenyésztésre szakosodott Fiorács Kft. által leadott hízókat, tavaly több mint 250 ezret. Ez a szám az idén és a következő években növekedni fog, mivel a korszerűsített ólakat fokozatosan telepítik be. Új szereplő lehet a cégcsoportban a Herz Szalámigyár Zrt., mivel a felszámoló által meghirdetett pályázaton a Bonafarm adta a legjobb ajánlatot a Herz eszközeire és márkaneveire. Az ügylet versenyhivatali jóváhagyásra vár.
A magyar húspiac 30 százalékát lefedő Pick oldaláról ugyanakkor nem teljesen zárt az integráció, a feldolgozó ugyanis bizonyos húsrészeket és a téliszalámihoz szükséges nagy súlyú sertéseket az integráción kívülről kénytelen beszerezni. A honi tejpiac egyötödét uraló Sole-Mizo Zrt. tejigényének 90 százalékát külső termelőktől vásárolja fel, a többit a Bonafarm agrárcégei szállítják – kizárólag a Solénak. Az egykori Bábolna Takarmányipari Kft. eszközeit működtető Tendre Kft. takarmánypiaci részesedése 5–7 százalék körül van, s a csoporton belüli állatlétszám-növekedés miatt ennél a cégnél 2010-re 8 százalékos árbevétel-bővülést terveznek.„
Az elmúlt évek folyamatai jól mutatják, hogy az önkéntes szövetkezések nem hozták meg minden tekintetben a remélt eredményt a mezőgazdasági termelőknek a multinacionális kiskereskedelmi láncokkal szembeni küzdelmében, ugyanakkor az integrációra szükség van” – magyarázta a HVG-nek Éder Tamás, a Bonafarm-csoport szóvivője, aki egyben az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének is elnöke. Ez sokszor termelői fegyelmezetlenséggel is magyarázható. Rendszeresen előfordul ugyanis, hogy az alapanyag-előállítók az akár csak minimálisan magasabb árat kínáló felvásárlónak adják oda a terményüket, ami a Bonafarm-csoporton belül nyilván kizárt.
A bankvezérnek nem csak a sokak által üdvözítőnek tartott vertikális integrációt sikerült kialakítania. Azt is elérte, ami Gráf Józsefnek nem sikerült. Az agrárminiszter egyik legfőbb programjának azt tekintette, hogy megteremtse az állattenyésztés és a túlsúlyos növénytermesztés egyensúlyát, ám ezt közelítőleg sem tudta teljesíteni. A Bonafarm-csoport mezőgazdasági alaptevékenységet végző cégeiben viszont ezt túl is szárnyalták: az árbevétel 57 százaléka származik állattenyésztésből.
A Csányi-cégek Foodapestre időzített coming-outjának apropóján a Bonafarm vezérigazgatója azt is bejelentette, meghatározó szereplői óhajtanak lenni a régiós élelmiszerpiacnak. Elsősorban a Magyarországtól délre fekvő országok, illetve a Balkán jöhet szóba, méghozzá növénytermesztő, sertéstenyésztő és húsfeldolgozó cégek akvizíciójával. Az orosz és az ukrán régióban főként feldolgozott termékeik exportját növelnék, itt első körben disztribúciós cégekbe fektetnének. Megkönnyítheti a terjeszkedést, hogy a régió több országában jelen van az OTP – szólt az agrárüzletben érdekeltek Csányi hazai agrárbefektetéseinek kezdeteire utaló megjegyzése. Ezt a magas labdát azonban, úgy látszik, nem csapja le a cég: „sem a Bonafarm-csoport magyarországi cégeinek finanszírozásában, sem a külföldi terjeszkedésben nem vesz részt az OTP-csoport” – reagált a felvetésre Éder.
Az OTP-csoport esetleges szerepvállalására utaló megjegyzéseken túl egyre inkább érzékelhető, hogy elmúlt az a gyanakvás, amivel az agrárpiacon a pénzemberként karriert befutott Csányi megjelenését fogadták. A HVG által megkérdezett szakértők mindegyike a globalizálódó élelmiszerpiacon való eredményes működés egyik legfőbb feltételének nevezte a Bonafarmnál felépített integrációt, amihez – vélik – kellett az is, hogy a bankvezér „nem menekült el a veszteségek elől, ahogy Leisztinger Tamás” – utaltak a Picknél és a Tendrénél is a Csányi előtt tulajdonos nagyvállalkozó agrárpiaci felbukkanásaira.
Magyarországon csupán a mezőgazdasági termelést összefogó integrációk léteznek – mint például a nádudvari KITE Zrt., a bábolnai IKR Zrt. vagy a gabonakereskedelmi tevékenységét termelésszervezéssel kibővítő világcég, a Cargill –, ezek a felvásárolt alapanyag feldolgozásába csak minimális mértékben szálltak be. „Ehhez hiányzik a tőke” – indokolta ezt a HVG-nek Szaxon Attila, az IKR Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója. Cégének van ugyan kukoricafeldolgozója és egy kis húsüzeme is, de például az utóbbi csupán egy cégfelvásárlás „melléktermékeként”. Szintén a tőkehiányt emlegeti a hasonló hazai élelmiszer-gazdasági birodalmak kialakulásának legfőbb gátjaként Raskó György, az Antall-kormány agrárállamtitkára, aki most maga is gazdálkodik. Hasonló integrációra azért sincs esély, mert a külföldiek a magyar élelmiszeriparba annak jelenlegi állapotában nem fektetnek be – állítja. Ennek a hazai versenyszabályozás is oka, amely Raskó szerint akadályozza a koncentrációt, és kartellként fogja fel a közös iparági stratégiák kialakítását is.
szerző: Kelemen Zoltán
forrás: hvg.hu
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése