Hibázunk, ha lebecsüljük azt a kevés értéket, ami csak a miénk, amit világszerte csak mi tudunk előállítani. A mangalica ilyen, nem csupán sertés – áradozott az első Mangalicafesztivál megnyitóján Gráf József agrárminiszter, a városligeti Vajdahunyad várban.
A rendezvény kerítése, a fesztivál szlogenjének ígéretével ellentétben nem volt kolbászból, és az állítás némiképp igaz a vertikummal foglalkozó cégek helyzetére is.
A tenyésztők többségének gazdasági érdeke mellett szívügye is a göndör szőrű jószágok tenyésztése. A minisztériumnak pedig alapvető feladata segíteni és megvédeni ezt a speciálisan magyar fajtát - ígérte az egybegyűlteknek a kormány legnépszerűbb tagja.
Szűk körű klub
A mangalicatenyésztők munkáját a minisztérium állatorvosi költségeik csökkentésével és a takarmányozás támogatásával segíti, ám ez csak részmegoldás. A kontinentális versenyképességhez vezető utat minden tenyésztőnek egyéni recept szerint, önmagának kell kitaposnia. A kulturális és gasztronómiai fesztivált idén először rendezte meg a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete (MOE), huszonhat szakmai- és további négy, más élelmiszert kiállító részvételével. Tóth Péter az egyesület elnöke, egyben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium őshonos állatokért felelős szakmai testületének tagja szerint a fajta továbbörökítése, a hazai termelők és a vertikum felvirágoztatása érdekében különösen fontos, hogy ez az igényes minőségű, magyar élelmiszer minél szélesebb körben mutatkozhasson be a piacon. A prémiumkategóriás húsalapanyagnak számító mangalicák tenyésztésével hozzávetőleg kétszáz vállalkozás foglalkozik Magyarországon, egy részüket azonban veszélybe sodorhatják az ugrásszerűen növekvő takarmányárak.
Tenyésztői körképünk nem teljes, ám az kiderül belőle, hogy a probléma mindenütt azonos. A hazai piac túlságosan zárt, az export célországa főként Spanyolország, ahová szinte kizárólag az Olmos és Tóth kft.-n keresztül jut el a sertéshús. A mangalica húsa itthon nem eléggé ismert-elterjedt, ára miatt pedig kevesek számára megfizethető.
Mangalicapiaci kihívások
A végtermék viszonylagos ismeretlensége dacára a mangalicatenyésztés sikeresnek mondható. A takarmányárak ugrásszerű emelkedése a tenyésztők számára is nehézséget jelent, de bíznak abban, hogy ősztől normalizálódnak az árak - legalább is Magyar Krisztián, a gyulai Villám Mangalica Törzstenyészet tulajdonosa. A cége által feldolgozott hús szinte mind Spanyolországba kerül, az a piac pedig igen stabilnak mondható, emiatt az idén is növekedést várnak. A Mangal Ilona Kft, a Mangold termékek forgalmazója szintén bizakodva tekint a piacra, bár a takarmányár növekedését piaci kihívásként értékelik, ami a mangalicák lassú (14-16 hónapos) hízási ideje mellett szintén nehezíti a vállalkozást. Tavalyi forgalmuk félmilliárd forint volt - egyharmada exportból - idén pedig további növekedést várnak, leginkább szintén az exporttól. Tervezik a lengyel és francia piac meghódítását is - tudtuk meg Moldován András cégvezető-tulajdonostól. A szerint jelenlegi helyzetükön a piacvédelem, vagy a felvásárlási árak növekedése segíthetne. A 321 forintos felvásárlási ár helyett körülbelül 450 forintos ár esetén lenne nullszaldós a vállalkozás.
A kecskeméti Bio-Mangalica magánvállakozás tisztavérű törzstenyészetre rendelkezett be, ez okozza jelenlegi nehézségeiket is. Fitos János ügyvezető igazgató szerint a kistenyésztők jelenlegi legnagyobb gondja, hogy képtelenek lépést tartani a megduplázódott takarmányárakkal. Monopolhelyzetben lévő fő felvásárlójuk, már csak keresztezett mangalicát exportál Spanyolországba. Emiatt a tisztavérű mangalicát tenyésztők kiszorulnak a piacról.
Válság és kiút
A kritikák és a piac jelenlegi visszásságai Tóth Péter számára sem ismeretlenek. Szerinte, bár a helyzet valóban nehéz, korántsem kilátástalan, mivel a takarmány árának megduplázódása minden piaci résztvevőt érint. A jelenlegi krízishelyzet rendeződését Tóth a nyártól várja.
A hazai mangalicapiac védelmével kapcsolatban Tóth kifejtette, hogy a magyar állam - a világon egyedülálló módon - támogatja a mangalica génállomány fenntartását, kocánként évi húszezer forinttal. Az összeg azonban csak az alapállomány védelmét szolgálja, azt is csak korlátozott eszközökkel.
A hazai mangalicapiac védelmével kapcsolatban Tóth kifejtette, hogy a magyar állam - a világon egyedülálló módon - támogatja a mangalica génállomány fenntartását, kocánként évente húszezer forinttal. Az összeg azonban csak az alapállomány védelmét szolgálja, azt is csak korlátozott eszközökkel. Tóth a piac előtt álló feladatok legfontosabbjának a fogyasztók ösztönzését - az agrármarketing lehetőségek minél jobb kihasználásával - valamint a japán, svájci és osztrák piac meghódítását látja.
Az agrárszakember szerint a jelenlegi takarmányárakból adódó túltermelési válság fél év alatt lecseng, és bár az árstruktúrát átalakítja, maga a szektor nincs veszélyben. A hazai tenyésztőknek lépést kell tartaniuk a nemzetközi trendekkel, vetélytársnak nem a másik hazai tenyésztő, hanem a nemzetközi piac számít. Versenyhelyzetben pedig fejlesztésre, a belpiac fogyasztásának növelésére, új exportpiacok megszerzésére van szükség - fogalmazott Tóth Péter.
A fesztiválra, valószínűleg kiterjedt marketingje miatt végül több, mint harmincötezren látogattak el a hétvégén. Az eseményt főző- és kolbásztöltő verseny is színesítette, zsűrijében neves szakácsokkal. A köszöntők sorát Benke László zsűrielnök, az I. Magyar Fehérasztal Lovagrend Nagymestere zárta, aki szintén gasztronómiai csodaként, hungarikumként jellemezte a mangalicából készült ételeket.
Mi is az a mangalica?
A mangalica az egyetlen, tisztavérűen fennmaradt őshonos sertésfajtánk. Őse a mediterrán ásatag sertés, a mangalica egyetlen élő rokona a spanyol Ibérico zsírsertés. A Balkánon és a Kárpát-medencében a rómaiak terjesztették el közvetlen ősét, a szalontai sertést. A mangalicát a tizenkilencedik században, József főherceg birtokán, a bakonyi és szalontai fajták keresztezésével tenyésztették ki. Az 1850-es években minden nagy tenyészetben volt kisjenői vér. Aranykorát a negyvenes évek végéig élte. Milliószámra hajtották, szállították őket nyugatra, ahol a fajta etalonjának számítottak. A második világháború után a zsír helyébe a világpiacon az étolaj lépett, a sertések legfontosabb értékmérője a húsmennyiség lett. Folyamatosan csökkent a számuk, 1991-ben már csak 198 törzskönyvezett kocát tartottak nyilván.
A zugkan tartását büntetik!A sertést gyaluforgácsszerűen göndörödő szőrköntös takarja. Négy színváltozatban létezik, legelterjedtebb közülük a szőke, háromezer körüli kocalétszámmal. A fecskehasú és a fekete változat tenyész-egyedeinek száma viszont legfeljebb hétszáz darab. A vörös fajta színét az ősi szalontai fajtával való keresztezéstől kapta. A jószág feje kicsi, fülei nagyok, előrelógóak. Profilvonaluk enyhén homorú. A torokjárat széles, a tokája nagy. Nyakuk rövid, hengeres. A törzs közepesen hosszú. A hát egyenes, feszes, de nem ritka a pontyhát sem. A mellkas dongás és mély. A has közepesen nagy. A váll és a far erős, telt, de csak közepesen izmolt. A far csapott. A végtag rövid, finom csontozatú és szilárd. A bőr és a körmök palaszürkék. Az évente felnevelt fajtatiszta sertések száma huszonöt-harmincezer közöttire tehető. Jelentős az árutermelés céljára keresztezett egyedek aránya. Törzskönyvezni és tenyészteni csak fajtatiszta egyedet lehet. A nem törzskönyvezett mangalica kanok tenyészállatként való forgalmazását, vagy a vele való pároztatást - mivel zugkan - a törvény bünteti. A bírság a tenyészkan árának kétszerese, jelenleg kétszázezer forint.
forrás: vnegyed.hu
Bejegyzések
