Tovább zuhant az élő sertés felvásárlási ára

Tovább zuhant az élő sertés felvásárlási ára, a nagyüzemi hízóért ma már csak kilónként 280-285, a kistermelőiért 260-265 forintot adnak.

A békés megyei mezőgazdasági szövetség tegnapi ülésén elhangzott: a telepek fele csukhatja a kaput ilyen alacsony átvételi és ennyire magas takarmányárak mellett. Zsótér László, a megyei sertéstartók választmányi elnöke hangsúlyozta, teljesen magukra maradtak, a kormánytól, az agrártárcától semmilyen segítséget nem kapnak. Nem úgy, mint a külföldi termelők a saját kormányuktól. Emiatt olcsón hozhatják be a gyengébb minőségű portékát. Melis János kondorosi kistermelő elmondta: padlót fogtak, ilyen felvásárlási ár mellett nemhogy hizlalni, de az ól közelébe menni se érdemes. A Vágóállat és Hús Terméktanács novemberre demonstrációt hirdet, ha nem lesz javulás.

forrás: stop.hu

Gratulálok Balázs!

Mindenekelőtt e helyről is gratulálni szeretnék Fekete Balázsnak, akit a Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesülete elnökének választottak. Remélem sok örömet okoz ez az új tisztség úgy Magának, mint a hazai Sertéstenyésztőknek.

Olvasva a hazai egyetlen sertéses szaklapban Vele megjelent interjút azonban nagyon elkedvedlenedtem, az alábbi két részlet miatt:

„Fel kell venni a kapcsolatot az árutermelőkkel, hiszen a törzstelepeken folyó tenyésztői munka eredményét nekik kellene élvezniük. Lehetővé kell tenni, hogy ezek a telepek olcsóbban juthassanak hozzá a jó minőségű kocasüldőkhöz, s így kialakuljon a régóta áhított „tenyésztési piramis”.„

„… Természetesen ahhoz, hogy követhessük a külföldi példát, a tenyésztő telepeknek kiváló minőségű és elfogadható árú kocasüldőket kell előállítaniuk!”

Hogy a fenti sorok olvastán miért kámpicsorodtam el? Az ok nagyon egyszerű, mert ezek szerint az új elnök is a régi fejjel gondolkozik: a tenyészállatot csak két áron: olcsón és mégolcsóbban lehet eladni.

DE ez NEM IGAZ!!!

Hova akarja még letolni az árat, a mostani 1,2-1,4 szeres hízó árhoz képest?

Szerintem az emberek nem az ár, de egész biztosan nem CSAK az ár miatt nem vesznek tenyészkocasüldőket.

Sokkal inkább azért,

• mert az állatorvos lustaságból, tudatlanságból, vagy ki tudja miért hallani sem akar arról, hogy egy adaptációs programot állítson össze, a beérkező állatok áthangolására.
• mert a telepvezető nem akar azzal foglalkozni, hogy megtervezze az éves rotációt, és elosztva, kisebb csoportokban hozza be az állatokat a telepre.
• mert a telepvezető nem akar a karanténnal is bajlódni, és ott is olyan embert alkalmazni, aki ért a kocasüldők kerestetéséhez.
• mert a telepvezető és a tulajdonos is sajnos könnyen vásárolhat egyes telepekről tenyészállat megnevezés alatt kétlyukú hízót.
• mert a tulajdonosnak senki sem mondta el, hogy az éves genetikai utánpótlás egy nagyszülő csomag (saját telepi szülőpár kocasüldő előállítás) esetében az önköltség 1%-a, míg folyamatos szülőpár utánpótlás vásárlás esetében maximum 3%-a. Mindez a költség elenyésző, szemben azzal a megtakarítással, és többlet bevétellel melyet egy modern genetika a vállalkozásnak hozhat.
• mert a vágóhidak nem mindig minősítenek, így maguk sem tudják, ezáltal a telepek figyelmét sem hívják fel arra, hogy a saját „tenyésztés” miatti szórt állomány mekkora bevételkiesést okoz.
• mert… és itt minden olvasóm tudna még legalább 2-3 érvet felhozni a saját tapasztalatából kiindulva.

A marketingnek nagyon sok bugyra van. Azok közül az ár csak az egyik és közel sem minden esetben a legfontosabb jellemzője egy terméknek. Egy árversenynek, főleg ha saját magunkkal folytatjuk egy kimenetele lehet, hogy mindannyian csődbe megyünk.

Ha igaz lenne, hogy csak az ár a meghatározó és ha olcsón adjuk a tenyészállatokat, attól javul a hazai sertéstenyésztés, akkor azokban az években, amikor sikerült kilobbizni a kocasüldő beállításra adott támogatásokat, fantasztikus lendületet kellett volna vennie a hazai sertéstenyésztésnek. Ezzel szemben igaz, hogy szinte minden kétlyukú „tenyészállat” gazdára talált, de a következő évek sertéspiaci válsága bebizonyította, hogy ezzel a hazai tenyésztés színvonala egy jottányit sem javult, és a sertéstartók sem erősödtek meg annyira hogy átvészeljék a nehéz éveket, csak elköltöttünk egy csomó pénzt, értelmetlenül.

Remélem, Balázs egy olyan világ kialakításán fog dolgozni, ahol a minőségnek lesz becsülete és értéke. A tenyésztő is meg fog tudni élni abból, hogy igényes munkával, minőségi tenyészállatot állít elő, és nem kényszerül rá, hogy minden kétlyukú disznót tenyészkocasüldőként értékesítsen. Ahol a vevők majd különbséget fognak tudni tenni a tenyésztelep és a tenyésztelepnek látszó objektum között. Ahol büszkén mondhatja majd az ember magáról, hogy sertéstenyésztő vagyok.

2007. 39. heti hízó / takarmány index (HTI)

4,45

Orosz hús-feketelistán 83 külföldi vállalat

Oroszország 83 külföldi vállalatnak tiltotta meg, hogy húst exportáljon az országba. A tiltólistára került cégek majdnem fele az Európai Unióban működik - közölte az orosz állategészségügyi és növényvédelmi felügyelet (Roszszelhoznadzor) csütörtökön.

Egy francia, egy litván, egy finn, három-három belga és spanyol, négy dániai, öt holland és tizennyolc német cég engedélyét vonták vissza az orosz hatóságok. Kilenc amerikai, tizennégy brazil, három-három kínai és ukrán, két-két vietnami és moldovai, valamint egy-egy chilei, argentin, indiai, fehérorosz, izlandi és dél-koreai vállalat is erre a sorsra jutott.

A hússzállítás kérdése gyakori vitatéma Oroszország és az Európai Unió között 2005 novembere óta, amikor Oroszország betiltotta a lengyel hústermékek importját, arra hivatkozva, hogy a lengyel hússzállítmányokat kísérő állatorvosi igazolások egy része hamisítvány volt.

Megtorlásul Lengyelország megvétózta az Európai Unió és Oroszország új partnerségi megállapodását célzó tárgyalások megkezdését, benne az energiaügyi együttműködéssel. Varsó mindaddig nem tágít álláspontjától, amíg Moszkva fel nem oldja az importtilalmat.

Lengyel becslések szerint az orosz élelmiszer-embargó Lengyelországnak nagyjából egymillió dollárjába (1,28 millió euró) kerül naponta, évente pedig mintegy 400 millió dollár (513 millió euró) kárt okoz.

forrás: origo.hu

A helyes szemcseméret csökkenti a takarmányozás költségét

A legtöbb sertéstartó tisztában van azzal, hogy a szemcseméret hatással van a takarmányozás hatékonyságára. A szemcseméret csökkenésével javul a takarmány emészthetősége, magyarázta a Kansas-i Állami Egyetem munkatársa.

A Kansas-i egyetem ajánlása szerint a szemcseméretet 700 mikron körül kell tartani. Az optimális mérettartomány a 650-750 mikron, mondta Bob Goodband az egyetem sertés specialistája. Nagyobb részecskék rontják a takarmány hasznosulását. A kisebb részecskék megnövelik a darálás energiaköltségét, a gyomorfekélyre való hajlandóságot és a silók, illetve etetőkben lévő táp boltozódását.

A takarmány részecskeméretének jelentős gazdasági hatása van a termelési költségekre, mondta. "A szemcseméret minden 100 mikronnyi pozitív eltérése az ajánlott mérettartománytól a romló takarmányértékesítés miatt 0,65$-nyi költségnövekedést jelent sertésenként." Tételezzük fel, hogy mostanában nem ellenőrizte a takarmány részecskeméretét és az felkúszott az 1.000 mikronos tartományba. Ha lecsökkenti ezt 700 mikronra, úgy közel 2$-t tud megtakarítani hízónként."

forrás: allaboutfeed.net

2007. 38. heti hízó / takarmány index (HTI)

4,53

Drága abrak, olcsó hús: termelői rémálmok

Soha nem látott magasságokba kúsztak a takarmányárak, míg a hús ára a felhalmozott készletek, és a jelenleg nevelt hízók "kifutási ideje" miatt igen alacsony. Megvalósult a hústermelők rémálma, ám a hazai sajátosságok miatt ezúttal nem a kistermelők, inkább a nagyobb sertéstelepek buknak az üzleten.

Az idei aszály okozta terméskiesés, illetve az uniószerte szaporodó, bioetanolt gyártó üzemek okozta pluszkereslet miatt rendkívül megdrágult a kukorica. A tavalyi évhez képest a tengeri tonnánkénti ára nem kevesebb, mint a duplájára nőtt.

Mint azt a Vállalkozói Negyed korábban megírta, a tejtermelők az Unió és Kína részéről jelentkező pluszkereslet miatt jól jártak. Az olcsó húsárak miatt a hústermelők azonban komoly bajban vannak. Közülük is elsősorban a belföldre termelők, vagyis a hazai piacon főszerepet játszó sertéshústenyésztők.

A kicsik még kiszállhatnak

Fő probléma, hogy a takarmány ára ott is nőtt, ahol nem volt aszály, hiszen az Unióban egyre több kukorica fogy az etanolgyártás felfutása miatt - nyilatkozta a Vállalkozói Negyednek Sákán Antal. A Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke hozzátette: a hústermelők elől felvásárolt gabona árfelhajtó hatású.

Míg tavaly egy tonna kukorica ára 105-110 euró volt, addig az idén nem kevesebb, mint a duplájába, 219-220 euróba kerül. Eközben a tavaly lábon értékesített sertés kilója 340 forintról 290 körülire mérséklődött - mondta el Sákán lapunknak. Ebből is látható, mekkora bajban vannak a termelők - tette hozzá.

Ezúttal nem a kisvállalkozásban sertést tenyésztők jártak a legrosszabbul, hanem a korábban versenyképesebb nagyüzemi tenyészetek. A kistermelők ugyanis rendszerint saját tulajdonú földjükön termelik meg a takarmánykukoricát. Ők a jelenlegi helyzetben a földjükön termő drága kukoricát nem a csak ráfizetéssel eladható állatokkal etetik meg. Inkább eladják a takarmányt, sertésállományukat pedig felszámolják - magyarázta az elnök. Ha a kisebb tenyésztők kukoricájukat és sertéseiket is eladják, nullára jöhetnek ki, sőt, akár nyereséget is realizálhatnak a magas gabonaárak miatt.

A nagyobb sertéstenyésztő-telepek ezer, ezerötszáz kocával ezt már nem tehetik meg. Ráadásul a szövetkezeti rendszer széthullása miatt ezek a vállalkozások nem is birtokolnak földet.

Így a nagyobb sertéstelepek kénytelenek megvenni a drága takarmányt, és azt jelentős veszteség mellett feletetni a disznókkal. Persze, ők is próbálják veszteségeiket mérsékelni, leálltak például a vemhesítéssel.

A vázolt folyamatok eredményeképpen jövőre jóval kevesebb sertés lesz az országban. Sákán szerint 2008 júniusára körülbelül egymillióval lesz kevesebb a vágósertés, árrobbanást idézve elő a piacon.

Hazánkban jelenleg körülbelül 3,6 millió körüli sertés van. Ebből évente hárommilliót értékesítenek, a többi az állomány hosszútávú fenntartására szolgál. A hetente levágott, hazai tenyésztésű sertések száma 60-70 ezer, évente közel százmilliárdos bevételt hozva a termelőknek. A húsipar által hozzáadott érték 200-250 milliárd forintra duzzasztja a sertéshúspiac értékét.

Menekülési útvonal: az export

A szarvasmarhatenyésztők számára elsősorban nem az emelkedő takarmányár okoz gondot, inkább az, hogy az aszály miatt a marhák a téli tartaléktakarmányukat eszik fel. Még kérdéses, hogy a termelők honnan pótolják majd télre a nyáron feletetett takarmányt - nyilatkozta a Vállalkozói Negyednek Dr. Márton István.

A Húsmarhatenyésztők és Marhahústermelők Országos Szövetségének (HUMOSZ) elnöke elmondta: tavaly 2700 forintos tonnánkénti kukoricaárhoz 430 forintos kilónkénti marhahúsár társult. Idén azonban a kukorica tonnája 5500-6000 forintra nőtt, míg a hús kilója csupán 380 forint. Ilyen árak mellett, jó, ha nullára kijöhetek a termelők - tette hozzá.

A marhatenyésztők problémái kevésbé kiélezettek, mint a sertés- és a baromfitenyésztőké. A marhahús nagy része exportra megy, viszonylag stabil világpiaci árak mellett. Bár a helyzet nehéz, a kistermelők valószínűleg továbbviszik családi vállalkozásaikat.Amennyiben az Európai Unió által szorgalmazott bioetanol üzemek létrejönnek, az tartósan magas keresletet teremt a nehezen növelhető mennyiségű kukoricára - foglalta össze az elnök. Ezesetben a hústermelőknek tartósan magas takarmányárakkal kell szembenézniük, amellyel sokan nem tudnak majd megbirkózni - figyelmeztetett Dr. Márton.

Braunmüller Lajos

forrás: origo.hu

A kalászos gabonák betakarított területe, termésmennyisége és termésátlaga, 2007

2007-ban a 2006. évinél 4%-kal nagyobb területen, 1,7 millió hektáron termeltek gabonát. Az egyes gabonafélék termésátlagai csökkentek, így a 2007. évi kalászos gabonatermés 9%-kal maradt el az előző évi terméstől, és 11%-kal a megelőző 5 év átlagától. A legjelentősebb kalászos gabonaféle, a búza termésmennyisége is csökkent 9%-kal, és 11%-kal alacsonyabb a 2002–2006. évek átlagos termésmennyiségénél.

Búzából 2007-ben az előző évinél 3%-kal nagyobb betakarított területen (1110 ezer ha), 3590 kg/ha termésátlag mellett, közel 4 millió tonnát takarítottak be.
A rozsból a tavalyival közel azonos területen, 1980 kg/ha hozam mellett, 77 ezer tonna termett.
Árpából az előző évhez képest 11%-kal nagyobb betakarított területen, 13%-kal alacsonyabb termésátlag (3210 kg/ha) mellett 1 millió tonna termett; őszi árpából 3%-kal többet, míg tavaszi árpából 13%-kal kevesebb termést takarítottak be, mint 2006-ban.
A zab esetében, a tavalyival közel azonos területről, 2070 kg/ha termésátlag mellett 19%-kal kevesebb termést, 122 ezer tonnát takarítottak be.
Triticaléból az előző évitől 3%-kal kisebb területen (129 ezer ha), 13%-kal alacsonyabb termésátlag mellett 373 ezer tonna termett.

forrás: KSH

Válasz a VHT által Gráf József úrnak írt, 2007. augusztus 15-én kelt levélre

Veszélyben a tenyésztési támogatások

A pénzügyminisztérium nemrég elkészítette és államigazgatási egyeztetésre beterjesztette a 2008-ra vonatkozó adócsomag tervét, amelyet a Kormány várhatóan szeptember végén tárgyal és fogad el. A tervezet szerint jövő évtől – számos egyéb adónemmel együtt – eltörölnék a tenyésztési hozzájárulást. Amennyiben ez megtörténne, az véglegesen megpecsételné az amúgy is súlyos helyzetben lévő magyar tenyészállat előállítást. A tenyésztési hozzájárulás befizetése a rendszer működésének alapja. Amennyiben ez megszűnik, összeomlik a tenyésztés-szervezés, a tenyésztők nem lesznek képesek az amúgy kötelező feladatokat finanszírozni, végül nem lesz magyar tenyészállat-előállítás. Lehetőségként nem marad más, mint a tenyészállat import. Úgy gondoljuk, ez egyetlen felelősen gondolkodó szakembernek sem lehet célja, ezért kérjük, hogy tegyen meg mindent ennek elkerülése érdekében és ne engedje, hogy a tenyésztési hozzájárulást eltöröljék! Még nem késő megmenteni a nemzetközileg elismert magyar állattenyésztést!

forrás: allattenyesztok.hu

A fenti hírt tovább cifrázza, hogy a Magyar Mezőgazdaság 38. számának 35. oldalán dr. Wagenhoffer Zsombor úr tollából egy felhívás jelent meg "a magyar tenyészállat-előállítás megmentése érdekében".

Azt hiszem megint egy olyan dologgal találjuk itt szembe magunkat, amit a nagy piros fehér zöld máz alatti mutyizás jellemez. Hogyan lehet bizonyos sertéstenyésztő vállalkozásokat a többiek ellenében támogatáshoz juttatni, illetve a kifizettetett díjakon keresztül fenntartani egy idejétmúlt állami szervezetet. Én csak a sertéstenyésztésről tudok nyilatkozni, de ezen a téren bizton állíthatom, hogy ennek a támogatásnak semmi köze sincs a hazai tenyésztéshez, mert mitől magyarabb a tiszta skandináv lapállyal termelő „magyar lapály tenyészet” mint a RATTLEROW SEGHERS baracskai telepe?
Én nem hiszek abban, hogy csak állami, vagy valami más központi támogatásból lehet sertéstenyésztést folytatni! A sertéstenyésztés és minden más vállalkozás alapja a jó minőségű, eladható termék. Ha van ilyenem, akkor megélek a piacon, ha nem, akkor keresek valami más tevékenységet magamnak. Természetesen a génrezervátumokat, így a mangalicát is külön kell kezelni.
Értem én, hogy a munka nélkül szerzett jövedelem, mindig sokkal édesebb, mint amiért dolgozni kell, de mégsem hiszem, hogy ez határozná mag a hazai sertéstenyésztés jövőjét.

Ha ez igaz lenne, hogy ezen támogatás nélkül nem lehet sertést tenyészteni, akkor biztos a fordítottja is igaz, hogy ezzel aztán remekül ment a hazai sertéstenyésztés. Nos, akkor tessék felmutatni az eredményét! Na ugye itt jönnek a gondok…
Mert mit is tudnánk felmutatni? Talán a külföldi tenyészetekből rendszeresen megvásárolt tenyészkanokat? Talán az elszórtan, néha 20-50 kocával dolgozó, így „jelentős” szelekciós bázissal rendelkező „tenyésztelepeket”? Az évek óta nem működő BLUP programot? A kiállításokon egymásnak kiosztott szép serlegeket? Az olcsóbbnál olcsóbb áraikkal saját maguk piacát és a számukra tenyészállatot előállító partnereiket tönkretevő tenyésztési rendszereket, melyek fő bevétele már réges-régen nem a tenyésztésből és a tenyészállat értékesítésből származik, mert mint egy jó szatócsboltban náluk is mindent lehet kapni? A hazai vezető terminál kant, melynek stresszmentesítését 15 év alatt nem sikerült megoldani? Vagy a vezető skandináv lapály tenyészetet, mely attól magyar lapály, mert annak mondjuk? A hazai bűvészmutatványokat? Hogyan lehet belga lapályból pietraint, A vonalból magyar nagyfehéret, B vonalból magyar lapályt kreálni egy tollvonással, csak hogy részesedhessünk a támogatásból?

Kedves Zsombor, mi is az, amit annyira félt, hogy elveszik? Azt gondolom, hogy ma már csak a tisztességtelen piaci verseny veszhet el, amikor az egyik tenyésztő cég/szövetség kap támogatást, a másik pedig nem egy olyan alapból, melybe mindenki köteles befizetni attól függetlenül, hogy használ-e „magyar” tenyészállatot, avagy sem. Persze, ezen pénzek végső felhasználója az állam maga, mert olyan manapság már idejét múlt intézményt tart fenn, mely arra hivatott hogy őrködjön a hazai tenyészállat előállítás tisztasága felett. Egy fejlett piacgazdaságban ezt a piac és a vásárlók maguk oldják meg. Ma veszek tőled, mert azt mondod, hogy a Te kanod utódai 1000 grammot gyarapszanak hízlalás alatt, de ha ez nem igazolódik be, akkor megnézheted magadat, mert nem csak én, de senki más sem fog vásárolni tőled, és eltűnsz a süllyesztőben. Magyarországon erre egy állami hatóságot tartunk fent, mely borsos összegekért "van".

Mindazonáltal nem vagyok én a hazai fejlődés, és kutatás ellensége, sőt kimondottan pártolom! Ha már mindenképen fent kívánják tartani ezt sarcot, akkor miért nem lehet értelmes dolgokra fordítani, mondjuk egy olyan alapba tenni, melyből felsőoktatási intézmények pályázhatnának kutatási pénzekre. Én persze csak olyan kutatásokra adnék ebből a pénzből (mivel közvetlenül a termelőktől jön), ami a termelők érdekeit szolgálja. Azokban a projectekben, melyekhez támogatást igényelnek az alapból a felsőoktatási intézménynek legyen a piacon tevékenykedő, üzleti tevékenységet folytató partnere, aki a támogatás összegével megegyező mértékben járuljon hozzá a kutatás költségeihez. Az így keletkező eredményeket, fejlesztéseket, végső soron nyereséget pedig egy későbbi megállapodás keretében lehetne megosztani a finanszírozásban résztvevő tagok között. Így biztos lehetne, hogy:

• hasznos, kutatások valósulnak meg,
• melyeknek eredménye javítja a hazai tenyésztők munkáját,
• ezáltal mindenkinek hasznot hozó nyereséget termel.