Beszélgetés Menczel Lászlónéval, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkárával a sertéságazat helyzetéről és egy növekedési pálya feltételeiről
- Átmeneti vagy tartós válságban van-e a magyar sertéstenyésztés és feldolgozóipar?
Az értékesítési árak mozgásukban teljesen követik az EU-s tendenciákat, s a kialakult európai árcentrumot. Nem véletlen, hogy jelenleg 3 millió darab alatt van a sertésállomány. A hazai feldolgozók élőállat-behozatalra kényszerülnek, ami jelenleg már az országos vágás 25%-át teszi ki. Amennyiben értékben vizsgáljuk, Magyarország továbbra is nettó exportőr ország, de mennyiségben már az import volumene meghaladja az export mennyiségét. A korábbi verseny, amely a magyar húsipart jellemezte, teljesen átformálódott. A kereskedőláncok az alacsony árszint megtartására törekednek, az országba korlátok nélkül áramlik be az olcsó külföldi hús és húskészítmények tömege. A minőségi kritériumok háttérbe szorultak. Minden országban érvényes az a nézet, hogy az élelmiszer-ipari termelés biztos hátterét a belföldi fogyasztás jelenti. Hazánkban nem a fogyasztás esett vissza, hanem a hazai termékek kínálata csökkent cca. 40 %-kal.
A mezőgazdaságon belül felbomlott a korábban kedvezőnek tartott növénytermesztés/állattenyésztés 50-50%-os egyensúlyi helyzete, ez mára csupán 70-30%-os arányt jelent az állattenyésztés kárára, amely azért kedvezőtlen, mert Magyarország földrajzi adottságai miatt a szállítási költségek (közút, vasút) jelentősen megdrágítják az egységnyi költségeket.
A VHT által az elmúlt években megfogalmazott tanulmányok, elemzések egyértelműen arról szóltak, szólnak, hogy az ágazatra a csatlakozás villámcsapásszerű hatást gyakorolt. A belső piacunkat addigra már kellő piacismerettel rendelkező nemzetközi áruházláncok uralták, és mára eljutottak odáig, hogy a hús és húskészítmények több mint kétharmada ezeken az értékesítési csatornákon keresztül jut el a fogyasztókhoz. Tegyük hozzá, hogy az élelmiszer-feldolgozó ágazatunk és a csomagolóiparunk sem volt felkészülve a konkurencia rendkívül agresszív (alapvetően árakkal, csomagolt mennyiséggel manipuláló) piacszerző tevékenységére, amelyet a színes csomagolás csak erősített. Ezzel szemben az exporttevékenységünk reálértéken nem változott, és még a megrendelők köre sem alakult át oly mértékben, mint azt sokan remélték. Például az oroszországi piaci jelenlétünk szimbolikus, annak ellenére, hogy az elmúlt 6 évben több alkalommal is auditálták az orosz állatorvosok a magyar élelmiszer-feldolgozó üzemeket, illetve a kormányszintű tárgyalásokkor optimista ígéretek hangzottak el.
- Ön szerint mikorra várható, hogy újra nyereséges legyen a sertéselőállítás Magyarországon?
Magyarország földrajzi adottságai és a naturális mutatók alapján ma is nyereséges lehet a sertéságazat. A különbség a dán, holland, német sertéstenyésztő gazdálkodókhoz viszonyítottan – többek között – abban van, hogy a jövedelmezőségi szint az alapanyag-termelőknél a legalacsonyabb, az iparvállalatoknál is minimális nyereség képződik, amely viszont megfelelő szintű fejlesztésre nem nyújt fedezetet, míg a legkisebb hozzáadott értékkel bíró kereskedelemnek jut a legnagyobb profit.
Az is gond, hogy az ágazat beszerzései bázisértéken számolva ugyanakkorák, mint az osztrák és német konkurenciánál, addig a kiskereskedelmi árakban jelentős különbségek vannak. Emiatt van az, hogy a még meglévő „nagyüzemeink” is sok esetben korszerűtlenek, alacsony hatékonysági mutatókkal dolgoznak.
Teljes mértékben hiányzik az a gazdaságilag is mindenkitől független érdekképviseleti struktúra, amely alkalmas a teljes körű érdekképviseletre a kereskedőkkel és a jogalkotókkal szemben is, amely megfelelő minőségű – akár a tagjai számára díjmentes – szaktanácsadást, genetikai alapok utánpótlását is biztosítani képes. A VHT, mint érdekegyeztető fórum, az elmúlt 15 évében tanulva a nemzetközi lobby-gyakorlatokból, több nemzetközi szervezet tagja, és több meghatározó összeurópai szakmai szervezetben tölt be jelentős pozíciót a brüsszeli képviseletet ellátó munkatársunkon keresztül. Ez is biztosítja azt a lehetőséget a VHT tagjai számára, hogy rendszeresen kaphassanak információt a formálódó ügyekről, várható változásokról. A jelenlegi politikai alapokon történő, meghatározó érdekképviseleti kiválasztás nem lehet senki számára sem kedvező, sem mértékadó.
A hitelválság és a munkanélküliség növelése megerősítette az áruházláncok sajátmárkás termékei iránti kínálatot és a keresletet is, amely a kereskedelmi egységen belül is csökkenti a versenyt, és a húsipari cégek sajátmárkás termékeinek megerősödését is, ez együtt jár a jövedelmezőség csökkenésével.
Az uniós tagállamok legtöbbjében az élelmiszerek áfatartalma a legalacsonyabb kategóriában van, amely szintén komoly versenyhátrányt jelent a hazai cégek számára. Az EU-s átlag 10%-os értékű. Azokban az országokban, amelyekben az élelmiszerek áfamértéke a magyarországi áfaszinttel közel azonos, ott a vásárlók jövedelmi helyzete lényegesen magasabb, azaz a jövedelmük 5-8%-át, míg Magyarországon a 20-25%-át, vagy annál magasabb részét fordítják élelmiszer-vásárlásra.
Az is gond, hogy a magyar gazdálkodók jelentős része még mindig bérelt területen gazdálkodik, miáltal teljesen kiszolgáltatottá válnak a takarmányt és egyéb kiegészítőket szállítóknak. Az is jelentősen megtizedelte a hazai termelőket, - az 1990-es évek óta 42 %-kal csökkent az abrakfogyasztó ágazat állatlétszáma - hogy a hatósági fejlesztési követelmények elsősorban a környezetvédelmi és állatjóléti beruházásokat követelték meg a csatlakozási feltételek vállalása miatt; a hatékonyság vagy a kapacitások minőségi fejlesztésére nem voltak még hazai támogatások sem. A pályáztatási gyakorlatban azt is elhibázott követelménynek tartották az agrárvállalkozások, az érdekvédelmi szervezetek, közösen a VHT-val, hogy öt éves garantált működést, illetve létszámbővítést írtak elő. Sok termelő nem tudta, vagy nem merte ezt vállalni, hiszen semminemű tőketartalékkal nem rendelkeztek, s így az állatállomány felszámolását választották.
Nemzetközi összehasonlításban a magyar agrárium a szatellit-ágazataival egyetemben magasabb élőmunkát igényel, ezáltal a termelékenységi mutatóik rosszabbak, költségesebbek.
- A magyar húsfeldolgozó-ipar milyen kondíciókban van jelenleg és milyen intézkedésekkel lehetne javítani versenyképességén?
Rövid távon továbbra is a természetes piactisztulási folyamat a legmeghatározóbb, tekintettel az elmúlt húsz év ellentmondásos engedélyeztetési és egyéb piacszabályozási módszerei miatt kialakult kaotikus helyzetre. Emellett a sokat hangsúlyozott versenyfeltételek szinkronizálása, amely alatt az áfa radikális csökkentését, és a jelenlegi kormányprogramban is szereplő egyéb adónemek, járulékos költségek csökkentését értjük. Ezekkel az intézkedésekkel javítani lehetne az iparvállalatok profitabilitását; ezzel párhuzamosan a fekete- és a szürkegazdasági szereplők elleni következetesebb fellépést tartanánk szükségesnek. Ebbe a megelőző tevékenységbe a nyomon követési rendszerek javítása, betartatása is hozzá tartozik, ezzel radikálisan csökkenthető lenne a jelenlegi 20-30 %-os fekete- és szürkegazdasági szint. Ennek a mértéknek a 10%-os csökkentése, lehetővé tehetné a kereskedelemre kirótt különadók megszüntetését.
A vállalkozásoknál maradó bevételekkel növelni lehetne az ágazati képzések színvonalát, a színvonal növelésével a jövedelmeket versenyképesebbé lehetne tenni, amely lassíthatná a magasan kvalifikált szakemberek pályaelhagyásának mértékét, határainkon túli munkavállalását. Ezzel párhuzamosan egy jelentősebb fogyasztói magatartást befolyásoló marketingkampányt tartanánk szükségesnek, akár még az osztrák mintát is alapul véve. A termékspecializációval, az állandó jó minőséggel a fogyasztói márkahűséget javítva, növelni lehetne a jövedelmezhetőséget.
- Hogyan jellemezhető a sertéselőállítók és a -feldolgozók jelenlegi együttműködése a versenyképesség szempontjából?
Azt kell mondanunk, hogy a csatlakozás óta javult. Mára már mindkét oldal számára világos, hogy az előzőekben elmondottak miatt a bevétel igen kis része realizálódik a másik oldalon. Ennek némileg ellentmond, hogy a hosszú távú szerződések még mindig nem tekinthetőek általánosnak. Holott ez alapozhatná meg mindkét oldalon a beruházások biztonságát. A hazai húsipari szerkezet koncentrációjának a hiánya, és az érdekképviseleti tagoltság is a kereskedelem totális hatalmát eredményezi. A feldolgozókat kiszolgáltatott helyzetbe hozták a jogalkotók azáltal is, hogy jogilag lehetőséget teremtettek a kereskedelmi egységen belül kialakított darabolásra, amelyet a kereskedők szívesen is végeznek, mivel a központi beszerzéseik miatt lényegesen nagyobb könyveléstechnikai mozgásteret biztosítanak számukra.
Az sincs még megfelelően szabályozva, definiálva, hogy mi a magyar termék. Jelentős problémát jelent az ágazat számára, hogy a minőségi kritériumok háttérbe szorultak, amely az üzemekből származó készítmények fogyasztói megítélését csökkenti, de ami még fontosabb, a tőkeellátottsági mutatók miatti kompromisszumok, amelyek akár jelentősen befolyásolhatják az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatásmechanizmusát.
Az elmúlt évek piactisztulási folyamatának – csődök, üzembezárások, felszámolások – legnagyobb mértékű károsultjai a termelők voltak, akik jelentős, túlnyomó esetben végzetes veszteséget szenvedtek. Érdemes lenne egy olyan biztosítási formát létrehozni, amellyel az ilyen veszteségek csökkenthetőek lennének.
forrás: agrarkamara.hu
Bejegyzések
