Oldalak

hétfő, augusztus 30, 2010

Import sertések hozzák a bajt

Olcsó a holland import sertés, de olykor vírussal fertőzött. Kevesen ismerik a légzőszervi és reprodukciós zavarokkal járó kórt, itt az ideje, hogy beszéljünk róla. A hatóságok nyugalomra intenek, míg a sertéstenyésztők a hazai állomány felének megbetegedésétől tartanak.
Vajon mi fáj a legjobban a magyar sertésnek? Hát, kérem szépen, a könnyelműség. 2005 decemberétől a kiemelt bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek közé tartozik a reprodukciós zavarokkal és légzőszervi fájdalmakkal járó szindróma, a PRRS. De nem első ízben. A nyugati import hízókkal behurcolt betegséget nálunk 1995 óta jegyzik, azt követően a telepek hármas-mentességét négyesre emelték, sikerrel. Ez a PRRS terjedésének lassulását hozta magával. Az uniós csatlakozást követően, a kezdeti sikerektől diadalittas egykori szaktárca törölte a biztonsági intézkedéseket. Így, a nyugati importtal behurcolt vírus ismét jelen van, és aggodalmakra ad okot, mentesítési szankciókat tesz indokolttá.
- Igazából nem vizsgálja senki sem a PRRS státuszt - mondja Papp György sertéstelep ágazatvezető. - Amíg olyan kormányzati intézkedés nincs, hogy a PRRS státuszt rögzíteni kell, amikor az országba akár hízó alapanyag, akár tenyészáru érkezik, addig nincs értelme a mentesítésnek. Ezt csak úgy lehetne megvalósítani, ha az a szakigazgatási hivatal, akinek ez a dolga, az megtegye a szükséges intézkedéseket.
A vírus a ’80-as években, az amerikai kontinensen ütötte fel a fejét először, majd Európába is berobbant. A betegség jelentős gazdasági károkat okozott - látványosan hátráltatta a nemzetközi tenyészállat-forgalmat a magyar sertéstartóknál jóval tőkeerősebb nyugat-európai gazdaságokban. Napjainkban a Hollandiából behozott, azonnali vágásra szánt hízók nagy része PRRS-fertőzött, viszont olcsó. A helyzet tükrében az Aujeszky Aladár mikrobiológus nevével fémjelzett, és az EU által is jóváhagyott mentesítési kezdeményezés napirendre kívánkozik.
- Abban az esetben, hogyha a megfelelő pénzügyi feltételeket meg tudjuk teremteni, és az állattartókkal és a szakmaközi szervezetekkel sikerül egy mentesítési programot összeállítani, rendeleti formában el lehet rendelni a betegség elleni védekezési programot – hangsúlyozza dr. Bognár Lajos, országos főállatorvos-helyettes. - Ez garanciákat jelenthet a külföldről származó sertésekkel szemben is. Azonban mielőtt bármilyen rendelet megjelenne, szakmai és pénzügyi egyeztetéseket kell folytatni, hogy ki, milyen mértékben finanszírozza a mentesítési programot.
Jelenleg a hazai sertések legalább 75 százaléka PRRS-mentes, ez lehetővé teszi a keleti exportot. Oroszországban is elégedettek a magyar sertéssel. A szigorú előírásoknak megfelelt tenyészkanok ott igazi sztárok.
- A tenyészsertések forgalma nagyon visszaesett az utóbbi időben – szögezi le Nyíri András tenyésztési vezető. - Az egyik kitörési pont Kelet-Európa, de Romániában, Ukrajnában, Oroszországban egyaránt megkövetelik a PRRS-mentességet. Ha a tenyésztelepeink fertőződnek ezzel a betegséggel, akkor az export meghiúsul, és a csekély belföldi forgalom már nem tudja eltartani a tenyésztelepeket. Több telepen is felütötte már a fejét, és érdekes módon, a közelben mindig holland malacokat hizlaltak.


forrás: gazdakor.szie.hu


Érdekes ez az írás, mert több dolgot is felszínre hoz, amelyekről úgy gondoltam, hogy már régen túlléptünk rajta. De sajnos nem.
  1. Bezárkózás, és szerintem rosszul értelmezett piacvédelem. Korábban az Aujeszky-vel kapcsolatban voltak ehhez hasonló álmaink, hogy majd mi jól megmutatjuk, és akkor majd jól odacsapunk a gaz imprlista hollandoknak és megmondjuk nekik, hogy hol disznólkodhatnak.... Ehhez képest, a jelenlegi állás szerint, Hollandia hamarabb fogja megkapni a mentes státuszt, mint hazánk. Hogy ez kinek a hibája azt nem tudom, de hiba, méghozzá nem is kicsi, mivel egy ország Aujeszky státusza nem csak a tenyészállatok szabad mozgása során meghatározó, de a malacok, vagy a hízósertések értékesíthetőségét is meghatározza. Ez a "malőr" talán annak köszönhető, hogy egy állategészségügyi kérdést nem a helyén kezeltünk, és próbáltunk gazdaságpolitikai/piacvédelmi kérdést kreálni belőle. Erre mondják, hogy összekevertük a szezont a fazonnal. Ebből következően erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy ugyanilyen elvek mentén kitalált mentesítés a PRRS ellen sikeresebb pályát írna-e be. Mellesleg, azt meg végképp nem tudom, hogy miért csak a hollandok csípik a hazaiak szemét, amikor ezerszám jön be malac Dániából és Németországból is, a hazai PRRS pozitív telepekről nagy tömegben eladott malacokról nem is beszélve. Először is a célt kellene tisztázni, hogy miért is akarunk mentesek lenni? Pontosabban megfogalmazva a kérdést akarunk-e mentesek lenni, vagy csak ki akarjuk zárni a konkurenciát?
  2. A melldöngetés, a másikra mutogatás és a siránkozás. Mert mi mindent jobban csinálnánk/unk, mint a konkurenseink, csak azok a gaz fapapucsosok keresztbe tesznek nekünk. Az hogy ki mennyit választ le évente egy (PRRS pozitív) koca után (ez már 2005-ben meghaladta a 25-öt Hollandiában!), vagy hogy hol milyen fajlagokkal hizlalnak (ez már 2007-ben 2,9 alatt volt Hollandiában!), és ezeknek mi a gazdasági következménye az már senkit sem izgat. Pedig valahol ott kellene kardoskodni, mert az előremutatóbb lenne. Számomra mindig sokkal szimpatikusabb volt az építés (legyünk jobbak, többek, tanuljunk a másiktól), mint a rombolás (hol tehetünk keresztbe a másiknak, hogy az addigi állóvizünket fel ne kavarják). Valamiért az Olimpián is azért jár az érem, és a megbecsülés, ha tisztességes versengésben teszünk túl a másikon, míg ha elgáncsoljuk a versenytársunkat azért kizárás jár. Természetesen, ez a magatartás mindenkitől elvárható és megkövetelhető. A magam részéről sokkal inkább azonosulni tudnék egy ilyen programmal, ha ennek valami pozitív kicsengése lenne, valamiféle offenzív stratégia állna mögötte, ahogyan erről már közel 2 éve írtam itt a blogon. Azon már kár rágódni, hogy egyre élesebb versenyhelyzetben vagyunk, és most már a verseny nem csak a hazai telepek között folyik, de bizonyos feltételek mellett az EU valamennyi sertéstelepe potenciális konkurense egy-egy hazai telepnek. Ezt tekinthetjük egyfajta axiómának is, mely külön bizonyítást nem érdemel. Ezt semmilyen mentesítési programmal sem fogjuk visszafordítani.
  3. Dezinformáció. A cikkben is hivatkoznak 2 dologra, egyrészt, hogy az ország sertéseinek legalább 75%-a PRRS mentes, illetve, hogy a PRRS státuszt nem vizsgálja senki. No, ugyebár szerintem ez a két állítás ellentmond egymásnak, mert ha nem vizsgálják, akkor miből gondolja a cikk szerzője, hogy az ország állományának háromnegyede mentes? Az utolsó országos felmérés (amely az első is volt egyben) úgy 1995 körül történt. Ha manapság valaki egy nagyon egyszerű, olcsó, ám mégis reprezentatív felmérést szeretne, elegendő lenne a vágóhidakat megkeresni és vérmintákat venni a TF kocákból és öreg kanokból. Telepenként pár minta elég lenne, mert nagy valószínűséggel ha van a telepen PRRS vírus, akkor egy öreg koca, vagy kan már biztos találkozott vele élete során. Ezzel a módszerrel, minimális költségek mellett egy korrekt(ebb) képet lehetne kapni az ország fertőzöttségéről, és akkor lenne miről beszélni. De ilyen felmérésről nem tudok.
    Mellesleg az országba beérkező tenyészállatoknál kötelező a PRRS státusz rögzítése (legalábbis olyan hatósági állatorvossal még nem találkoztam, aki ezt ne követelte volna meg), és a tenyésztelepek jól felfogott önnön érdeke, hogy saját karanténjukba (és nem a telepi dolgozó által ellátott telep szélén álló fészerben) a bejövő tenyészállatokat megvizsgáltassák, még mielőtt azokat a telepre bevinnék. Aki másként jár el, az nem hiszem, hogy komolyan foglalkozik állományának állategészségügyi státuszával és sajnálni kellene, ha befertőződik.
Szerintem a fő kérdés, hogy miért is akarunk mentesek lenni? Pontosabban, akarunk-e valójában mentesek lenni, vagy csak ki akarjuk zárni a konkurenciát? Amiben egyet tudok érteni, az a tenyésztelepek védelme. Egy védőkörzetnek talán tényleg lenne értelme, amire azt mondhatnánk, hogy a PRRS mentes nagy értékű állománnyal rendelkező sertéstelep 2-3-5 km-es körzetébe (a pontos távolság meghatározása már legyen a szakértők dolga) ne lehessen PRRS pozitív malacot lerakni hizlalásra (de akkor hazai forrásból sem!). Persze már ez is számos további kérdést vetne fel:
  1. Ki fizetné azt a kompenzációt, mely azoknak járna, kiknek ezen körzeten belül jelenleg hizlaldája van, és a PRRS mentes státusz miatt ezentúl többet kellene fizetniük a malacokért? 
  2. A telep tulajdonosa megtesz-e mindent a mentes státusz fenntartása érdekében? Tarthatnak-e otthon sertést a dolgozók, kötelező-e a befürdés a telepre való belépés előtt, megkövetelik-e az állatorvostól, hogy 48-72 órával a telepi kezelések előtt sertéssel csak a tányérján találkozzon, bejár-e a takarmányos kocsi a telepre, stb... 
Valóban érdekes, és nehezen magyarázható az a jelenlegi hazai helyzet, amit én is megéltem, hogy egy telep privatizálását követően a kerítés egyik oldalára, ahova a hizlaldák kerültek sokkal enyhébb állategészségügyi rendszabályok vonatkoztak/nak, mint a kerítés azon oldalára, ahol a tenyészállatok maradtak. Ismétlem egy kerítés választotta el a korábban egy egységként üzemelő sertéstelep két részét egymástól!
Csak futólag jegyezném meg, hogy a keleti exportnak semmi köze sincs az ország PRRS státuszához, ott magának az exportáló telepnek és az állatoknak kell a mentességét igazolni.
Természetesen azt már meg sem kérdezem a cikkel kapcsolatban, hogy cui prodest, azaz kinek használ? Kinek lenne szép, azonnali bevétele egy ilyen országos mentesítési programból?

Összefoglalva: biztos nagyon jó lett volna, ha megtartottuk volna a mentességünket, de ez a hajó már régen és jó messzire elment, most pedig, én legalábbis úgy gondolom, hogy azt a pénzt amibe egy ilyen országos mentesítés (vagy csak piacvédelem?) belekerülne sokkal hatékonyabban is fel lehetne használni az ágazat súlyának és versenyképességének javítása érdekében.

hétfő, augusztus 23, 2010

Dunaföldvár lesz az ország bioetanol-fővárosa

Ma helyezik el az ország legnagyobb bioetanolgyárának alapkövét, a 25 milliárd forintos beruházás jövő év végére készül el és évente félmillió tonna kukoricát dolgoz fel üzemanyaggá.
Nyolc lehetséges helyszín közül választotta Dunaföldvárt a Pannonia Ethanol Zrt. egy bioetanol-előállító gyár helyszínéül. A hivatalosan ma induló projekt közel 100 millió euróba kerül és másfél év múlva indulhat el a termelés - számol be a Napi Gazdaság.
Az anyacég, az Ethanol Europe Ltd. - az amerikai Fagen Inc.-nel együtt indítja a beruházást - száz százalékban ír tulajdonban lévő vállalat. A cégnek Európa-szerte komoly bioetanolüzem-referenciái vannak, mind kivitelezésében, mind üzemeltetésében.
A dunaföldvári gyárban évente 500 ezer tonna kukoricát dolgoznak majd fel, amelynek eredményeképpen évente több mint 200 millió liter etanol üzemanyagot és 170 ezer tonna állati takarmányozási célra szánt fehérjét állítanak elő. A nyersanyagot a Cargill Magyarország Kereskedelmi Zrt. szállítja majd. A beruházás az amerikai Fagen Inc. tervezésében és kivitelezésében valósul meg - a cégalapító elnök-vezérigazgató, Ron Fagen is részt vesz a mai ünnepségen.
A Fagen Inc., amely 2006 és 2008 között közel ötven bioetanol-projektbe fogott a tengerentúlon, az újrahasznosítható energiában látja a jövőt, ezért a biomassza és a szélenergia felé is fordul. (A cég az egyesült államokbeli építőipari szakmai lista szerint jelenleg a 111. helyen áll félmilliárd dolláros idei árbevételével. A globális piacon ugyanakkor 1,6 milliárd dolláros árbevétellel a 125.)
A dunaföldvári beruházás 77 főnek ad majd munkát, ám közvetett módon ennek tízszeresére nőhet az újonnan létesített munkahelyek száma.
forrás: index.hu

szerda, augusztus 18, 2010

Növelné piaci részesedését a Húscéh

A következő másfél-két évben a jelenlegi 25 százalékról mintegy 5-7 százalékkal kívánja növelni részesedését a belföldi piacon a több mint 30 kis- és közepes méretű magyar húsipari vállalkozást képviselő, Vállalkozó Húsiparosok és Húskereskedők Szövetsége (Húscéh) – mondta Babati Zoltán, a Húscéh elnöke.

Hozzátette: ezért is bízták meg a főként belföldi piacra termelő cégek a Húscéhet, hogy képviselje őket az első Fenntartható Élelmiszerlánc Világtalálkozón Budapesten, ahol a közönségprogramok résztvevői megkóstolhatják a magyar kkv-k termékeit. Az eseményt magyar kezdeményezésre rendezik meg augusztus 17-22. között. 

Babati Zoltán elmondta: a magyar húsipar termelésének mintegy negyedét adják a Húscéhbe tömörült vállalkozások. Ez átlagosan évente mintegy 70-80 milliárd forintos árbevételt jelent. A cégek termékeik mintegy 90 százalékát belföldön értékesítik. 

A Húscéh elnöke kiemelte, hogy az eltelt két évtizedben az ágazatban tevékenykedő kis- és közepes vállalkozások több tízmilliárd forintot fordítottak fejlesztésre. Számukra volt ugyanis a legnehezebb teljesíteni az uniós követelményeket. Ezért minden uniós pályázati lehetőséget megragadtak annak érdekében, hogy forrásokat biztosítsanak a vállalkozásaik fejlesztéséhez – mondta Babati Zoltán.

forrás: mno.hu

hétfő, augusztus 09, 2010

Aggasztó hírek Oroszországból

Oroszországban hétfőig összesen 37,4 millió tonna gabonát takarítottak be, ami közel kétmillió tonnával kevesebb, mint tavaly ilyenkor, és a tüzek sújtotta területeken a hozam igen jelentősen csökkent.

Már 17,3 millió hektáron, a tavalyinál három millió hektárral nagyobb területen aratták le a termést, s a hozam átlaga a tavalyi hektáronkénti 27,6 mázsáról 21,1 mázsára csökkent.

A tüzek által sújtott területeken még ennél is gyengébb a termés: a Volgamenti körzetben az átlag alig éri el a 10 mázsát a tavalyi 17,4 után, de Csuvasföldön például tavaly hektáronként 25,4, idén 9,1 mázsát takarítottak be, Orenburg környékén felére, Tatárföldön felénél is kevesebbre esett vissza a hozam.

A központi szövetségi körzetben az átlagos hozam a tavalyi 31,2 mázsa után mindössze 17,9 mázsa hektáronként, de például az Urali körzetben, ahol a forróság miatt a szokásosnál jóval korábban kezdődött az aratás, a termés a tavalyi hektáronkénti 13,2 mázsa után mindössze 3,7 mázsa volt.

A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint az aszály 10,7 millió hektárnyi gabonaföldön égette ki teljesen a termést. A minisztérium ugyanakkor hétfőn fenntartotta előrejelzését, amely szerint a tavalyi több mint 97 millió tonna után idén 70-75 millió tonna gabona betakarítása várható, szakértők szerint azonban még tovább kell majd módosítani lefelé az előrejelzést.

forrás: nepszava.hu

vasárnap, augusztus 08, 2010

"Spekulációs hiszti" és orosz aszály drágíthatja a kenyeret

Évtizedek óta nem látott mértékben drágult júliusban a búza, az áremelkedést csak részben okozza a visszaeső oroszországi búzatermés, az árfelhajtás mögött ott van a spekulánsok tevékenysége is. Magyarországon sem lett jó a termés, a liszt drágulása szinte elkerülhetetlen, amit vagy lenyelnek a pékek, vagy pedig viszontlátunk a kenyér árában.

Csaknem négy évtizede - 1973 óta - nem látott mértékben emelkedtek az árak júliusban a búza világpiacán: pénteken a búza határidős jegyzése a chicagói árutőzsdén 8,41 dollár volt, míg július legelején még csak 4,75 dollárt kértek a kereskedők vékánként.
A drágulásnak több, egymást erősítő oka is van az [origo]-nak nyilatkozó árupiaci szakértők szerint: egyrészről a globális búzatermés a vártnál alacsonyabb lett, ami automatikusan emeli az árat, másrészről pedig ezt az árupiacra menekülő pénzügyi befektetők is kihasználták, akik az oroszországi időjárási problémákat meglovagolva igyekeznek felhajtani a búza árát.
A termés Magyarországon sem volt túl jó, a liszt így szinte biztos drágulni fog, az pedig a pékek áremelési képességén múlik majd, hogy ez mennyire látszik meg a kenyér árában: ha teljesen áthárítják a költségeket, akkor akár felével is drágulhat a fehérkenyér.
Orosz exportstop
A hirtelen búzaáremelkedés legegyértelműbb és leginkább látható oka egyértelműen az, hogy Oroszországban már öt hete aszály pusztít, múlt hét óta pedig egyre nagyobb erdő-és haszonterületek égnek, aminek következtében az ország búzatermésének már több mint ötöde elpusztult. Szárazság sújtja a búzaexport gócpontjának számító fekete-tengeri térség másik két nagy búzatermelőjét, Ukrajnát és Kazahsztánt is, ami szintén az árak emelkedéséhez járul hozzá.
A helyi gondok azért emelik meg a búza árát, mert Moszkva a folyamatosan lefelé módosított terméselőrejelzések miatt exportstopot hirdetett csütörtökön. A Kommerszant című lap szerint az orosz vezetés csütörtökön felszólította vámuniós partnereit, Fehéroroszországot és Kazahsztánt is, hogy szintén tiltsák be a gabonaexportot.
A Vlagyimir Putyin kormányfő által elrendelt orosz tilalom az augusztus 15. és december 31. közötti időszakra szól, a tervezett export mintegy fele erre az időre esett volna. Azt nem tudni, hogy a tiltás pontosan mekkora mennyiségre vonatkozik, de bizonyosan nem kis tételről van szó: a meglévő exportszerződés-állományt 500 ezer és 2,5 millió tonna közé teszik a gabonapiaci elemzők. Az orosz gabonaexport leállítása elsősorban a belföldi áremelkedés megfékezését szolgálja, ezzel ugyanis lehetetlenné teszik, hogy a termelők a magasabb árak miatt külföldre vigyék az árut.
A búzadrágulás gyorsulását látva felmerült a 2008-as árrobbanás megismétlődésének rémképe is: akkor tavasszal arra is volt példa, hogy 12,8 dollárba került a búza vékánként a chicagói árutőzsdén, azaz a mostani szintnél is jó 50 százalékkal magasabb volt az árjegyzés.
Amerikában jó a helyzet
Bár a másik fontos exportgócnak számító Kanadában sem rózsás a helyzet (35 százalékos termésvisszaesést várnak amiatt, hogy hatalmas területek maradtak bevetetlenül  a vetéskor történt heves esőzések miatt), de globális szinten sokat javít a képen, hogy az Egyesült Államok az elmúlt két évtized legjobb búzatermésén ül, a tengerentúlon elemzők szerint annyi búzatartalék van, hogy nemigen lehet hiány a világon. Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma szerint a globális búzatartalék 2011 végére elérheti a 187 millió metrikus tonnát (egy metrikus tonna egy köbméter víz súlyának felel meg), ami 40 százalékkal több, mint 3 évvel ezelőtt.
A két évvel ezelőtti áremelkedés megismétlődésének így egyelőre kicsi az esélye, akkor ugyanis nagy volt a kereslet a gabonákból gyártott üzemanyagok iránt, mostanra pedig lecsengett ez a divat. "A jelenlegi búzaár-emelkedés inkább hiszti" - mondta az [origo]-nak Skáre Balázs, a Solar Capital elemzője, aki szerint a 2007-2008-as búzaválság idején sokkal rosszabb volt a gazdasági és búzapiaci környezet, mint most.
"Pénteken 8 dollár fölött mozgott a búza szeptemberi határidős jegyzése, tehát még az is lehet, hogy ebben a hónapban valóban a július eleji ár kétszeresére, azaz 9 dollár közelébe nőnek a jegyzések" - mondta az elemző, aki rámutatott, hogy ez még mindig jelentősen elmarad 2008 márciusi rekord-árszinttől.
Az elemző által emlegetett hiszti ebben az esetben abból adódhat, hogy számos nagy befektetési alap a vártnál jobb amerikai búzatermés miatt az árfolyamesésre játszva ún. rövid (short) pozíciókat alakított ki, vagyis drágán eladták előre a búzát, hogy a jövőbeli áresésre apellálva majd olcsón visszavásárolják azt - a kettő különbségét pedig zsebre tegyék. Ebből az is következik, hogy most sok a vevő a búza piacán, hisz a short pozíciók zárása technikai értelemben vásárlást jelent. Az árak így elindultak felfele, az eladóknak pedig természetesen az az érdeke, hogy minél inkább felhajtsák az árakat - és az oroszországi időjárási anomáliákkal ezt alá is tudják támasztani.
Hasonlóan látja a helyzetet Fórián Zoltán, az Agrár Európa tanácsadó Kft üzletág-igazgatója is, aki szerint az aszály és az áradások hírére újra elindult a csökkenő termés-előrejelzésekre alapozott árfelhajtó spekuláció a gabonapiacon. A szakértő szerint ez a "gerjesztett hangulatkeltés" emeli a búza világpiaci árát, ami áttételesen alapvető élelmiszereket drágíthat világszerte.
Van elég búzánk
A magyar piacon is a fenti okok mozgatják az árakat, a termés pedig nem lett túl jó. Magyarországon az augusztus 2-án összesített adatok szerint az őszi búza 1 millió hektáros betakarítható területének 92 százalékán megtörtént az aratás. A kedvezőtlen időjárás miatt a korábban becsültnél gyengébb lett a termésátlag: országosan hektáronként 3,7 tonna, összesen 3,5 millió tonna búzát takarítottak be a gazdák, ami a tavalyi eredménytől 20 százalékkal marad el. 
Az eddigi vizsgálatok alapján a learatott búza 60-70 százaléka olyan minőségű, amit a malmok fel tudnak használni, a fennmaradó 30-40 százalék pedig takarámyminőségű búza lesz. A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt egyes területeken eltérő mértékben előfordulhatnak gombafertőzések is.
"A kedvezőtlen csapadékos időjárás miatt nemcsak a termés kisebb, de nagyobb a gombafertőzöttség is, mint egy átlagos évben, éppen ezért az ágazat szereplőitől nagyobb odafigyelés és elővigyázatosság várható el" - mondta az [origo]-nak Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Tarakmánygyártók és - Kereskedők Szövetségének főtitkára. A jelentős fertőzésről felröppent híreknek ugyanakkor a nemzetgazdasági tárca közleménye szerint nincs alapjuk.
Az idei búzatermés a hazai élelmezési célú szükségletet bőven fedezi, az árpával és az ősszel betakarítandó kukoricával együtt pedig a jövő évi takarmányigény is várhatóan biztosítható. A hazai felhasználáson felül jelentős mennyiségű gabonakivitelre is számít a minisztérium. A hazai gabonapiaci árak a nemzetközi tendenciáknak megfelelően július második felétől jelentősen emelkednek, az elmúlt két hétben a búza és árpa jegyzései 20 százalék körüli mértékben nőttek.
A liszt ára emelkedni fog
A malomiparnak többletköltséget jelent, hogy ha szükséges, akár tételenként  megvizsgálja- az élelmiszerbiztonsági követelményeknek megfelelően- a malomba érkező malmi minőségű búzát. Többletköltséget fog jelenteni továbbá az is, hogy egyes malmok kénytelenek lesznek távolabbi megyékből - ahol a belvíz és árvíz kevesebb kárt tett - beszerezni egészséges árualapjukat - mondta Pótsa Zsófia. 
A fentiekből az mindenképp követlezik, hogy a liszt ára szinte bizonyosan növekedni fog. Ez nem is meglepő a budapesti tőzsdei búzaárakat látva: éves szinten ugyanis több mint 50 százalékos volt a növekedés (a szeptemberi határidős jegyzés tavaly augusztus 31-én 28 080 forint volt:, míg most 44 500 forint).
"Az, hogy emiatt növekedik-e a kenyér ára, az a pékeken múlik" - mondta a főtitkár. Amennyiben a pékek tovább tudják hárítani a lisztár emelkedését, és mindez megjelenik a kenyér árában, akkor 300 forint körül kellene alakulnia a hagyományos fehérkenyér kilónkénti árának. A kenyér árának ugyanis nagyjából 30-33 százalékát adj a liszt költsége, vagyis 30-50 százalékkal is emelkedhet a kenyérár a liszt drágulása miatt. A kenyérár nagy szórást mutat, átlagosan egy kilós fehér kenyér jelenleg 200-250 forintba kerül.
Itthon sem olyan vészes a helyzet
Optimistábban látja a helyzetet Vancsura József, Gabonatermelők Országos Szövetségének elnöke, szerint eannyira nem rossz a helyzet,.mint 2008-ban. "Két évvel ezelőtt hatvan forintért adtunk egy kiló búzát, most az aratás előtt 30 forint volt, de a pénteki termelői árak 50 forint körül van. Ez a két évvel ezelőtti hatvanhoz képest nem sok. A búzatermési adatokat természetesen az ágazat minden szereplője az érdekeinek megfelelően interpretálja. Ha teljesen befejeződik az aratás, akkor kiderül, hogy milyen is valójában a minőség, és lecsillapodnak a spekulánsok, megnyugszik a piac. A gabonapiac szereplőinek nyilatkozatait az érdekek mozgatják" -  mondta az [origo]-nak Vancsura.
"Búzaimportra nem lesz szükség, mert az 1,3 millió tonna, malmi minőségű egészséges búza, amire a hazai élelmiszeriparnak szüksége van, pillanatnyilag rendelkezésre áll. Az import amúgy is nagyon drága lenne, hisz nemcsak a magyar, de a világpiaci árak is magasak és a szállítás mindenképpen többletköltséget jelentene" - mondta Pótsa Zsófia.
Az alacsonyabb termés ellenére is több mint 1 millió tonna export árualappal rendelkezik Magyarország ebben a szezonban is. Általában évente 1-2 millió tonna körül exportálunk búzát.. "Nettó exportőr ország vagyunk gabonából, akkor is exportáltunk búzát, amikor csak 2,6 millió tonna termett. Az import teljesen elenyésző, éves szinten nem éri el a 100 ezer tonnát"  - mondta Pótsa.
forrás: origo.hu

szerda, július 28, 2010

A drágább gabona miatt drágább lesz a hús is

Akár 20-30 százalékkal is drágább lehet a hús, mert ilyen mértékben nőtt a gazdák költsége. Kevés és rossz minőségű takarmány termett, emiatt drágább lesz a búza és a kukorica. 

A takarmánybúzákkal például az a baj, hogy hirtelen jött a meleg, ezért a szemek aszottak. Nem rossz a fehérjetartalmuk, de magas a gombafertőzöttség. A vártnál kevesebb és kevésbé jó minőségű takarmány búza, kukorica termett az idén, emiatt pedig folyamatosan emelkedik az áruk, és végül drágul majd a hús is – mondja Vancsura József , a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke.
A betakarítás kezdetekor, június elején kevéssel több mint kétezer forinttal indult a takarmánygabona mázsájának ára. Ma inkább 3 200, 3 500 forintos árnál állnak meg. A takarmányellátottság nem jelent gondot, de lényegesen – 20-30 százalékkal, sőt néhol 40 százalékkal – magasabb költségekkel fog bekerülni a gabona a takarmánykeverékekbe. Arra kell számítani, hogy mintegy 20 százalékkal magasabb takarmánykeverék-árak lesznek a baromfi és a sertéságazat területén, ennek eredményeként a hús is drágul.
Vancsura József úgy látja, a hazai gabona termésmennyiség elég lesz a takarmányozásra. Importra csak akkor számítanak ha jó áron, jobb minőségű búzát tudnak vásárolni. Erre most Ukrajnában van esély.


szerző: Gazdagh Bernadett
forrás: mr1-kossuth.hu

hétfő, július 19, 2010

Gabonaprognózis módosítás

Moszkva, 2010. július 12.

Az orosz mezőgazdasági tárca vezetője, Jelena Szkrinnyik a napokban lezajlott kormányülésen bejelentette, hogy tekintettel a rendkívüli szárazságra a minisztérium módosítja a várható gabonatermés előrejelzését 90 millió tonnáról 85 millió tonnára módosítva azt.
 
A jelenlegi helyzetben ez teljességgel indokolt, ugyanis a szárazság miatt egyre több régió jelentette, hogy a vetésből korábban jósolt termés jelentős része a szárazság miatt kipusztult, ill. lényegesen kisebb termésátlagokat fog produkálni. Emiatt már 14 régióban rendkívüli helyzetet kellett kihirdetni, többek között a Volgamenti, Urali és Központi Föderális Körzetekben.
 
Ugyanakkor a minisztérium vezetője elmondta, hogy nemhogy gabonahiány nem fog keletkezni, hanem továbbra is nettó exportőr marad Oroszország gabonából. A belső fogyasztás ugyanis 77 millió tonna, de tavalyról 24 millió tonna átmenő készlet maradt, tehát az idén is reális esély van egy körülbelül 20 millió tonnás exportra.
 
Viktor Zubkov első miniszterelnök-helyettes felkérte a tárca vezetőjét, hogy hozzon létre, és személy szerint vezessen egy válságstábot, mely részletesen tanulmányozza a felmerült károk mértékét és javaslatot készít elő a szükséges lépések megtételére. Ennek alapján a minisztérium 2010. július 8-ig részletes jelentést készít a kormánynak a szárazsággal sújtott régiók helyzetéről, konkrét összegeket feltüntetve a szükséges állami támogatás mértékét illetően.
 
2010. július 5-én felkerült az orosz mezőgazdasági tárca honlapjára a 2010. június 29-én jóváhagyott, 235-ös számú rendelete, mely a mezőgazdasági károk biztosítási metodológiáját hivatott meghatározni. A rendeletet a 2009. december 31-i kormányhatározat végrehajtására hozták létre.
 
A kormány határozatának a célja az, hogy ez alapján pontosan meg lehet határozni egy adott terület mezőgazdasági kárát, és a föderális költségvetésből adekvát összeget lehet a helyi szervek részére biztosítani a károk enyhítésére, ill. megtérítésére. Ez a dokumentum rendkívül aktuális, hisz ez alapján történik az aszálykárok felmérése és akár részleges, akár teljes mértékű megtérítése.

csütörtök, július 15, 2010

Mi újság az ukrán gabona-fronton?

Ukrajna 42,2 millió tonnára rontotta idei gabonatermés várakozását az eddigi 45,5 millió tonnáról, elsősorban a kisebb búzatermés kilátások miatt - közölte az ukrán mezőgazdasági minisztérium egyik név nélkül nyilatkozó illetékese szerdán.


A Reuters által idézett forrás azt mondta, hogy erre az ország déli és keleti térségeiben uralkodó kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kényszerült a minisztérium. 

Viktor Szlauta ukrán miniszterelnök-helyettes előzőleg arról számolt be, hogy a Krím félszigeten már 22. napja folyamatosan esik az eső. Emiatt a térségben vannak olyan vidékek, ahol a termés 7 százaléka odalett. 

A déli és a keleti térségekben késlelteti a betakarítást a hosszú ideje tartó esőzés, ami hatással van a gabona minőségére is. 

Júniusban az ukrán kormány 19 millió tonna búza, 11,1 millió tonna árpa és 13,2 millió tonna kukorica betakarításával számolt. 

Ukrajnában tavaly 20,9 millió tonna búzát, 11,9 millió tonna árpát és 10,5 millió tonna kukoricát arattak le. 

Az UkrAgroConsult ukrán agrárgazdasági tanácsadó cég az idei árpatermésre vonatkozó becslését 200-300 ezer tonnával 10,8-11,0 millió tonnára tervezi csökkenteni az esőzések miatt. 

Ukrajnában tavaly 46 millió tonna gabonát takarítottak be az egy évvel korábbi 53,3 millió tonna rekordtermés után. 

Ukrajna a világ egyik legnagyobb búzaexportálója.


forrás: hirszerzo.hu

Most már nem kell mosással eltávolítani a trágyát

Több mint 900 millió forintból korszerűsítették a fábiánsebstyéni Pankota-Kórógy Sertéstenyésztő és Takarmányelőállító Kft. hizlaldáját; a beruházás egy háromlépcsős korszerűsítés utolsó állomása volt – közölte a pénteki átadó kapcsán a cég ügyvezetője az MTI-vel. 


Rednágel Jenő a beruházásról elmondta: a negyven éve épített telepen a kilenc hizlalda és a három malacnevelő rekonstrukciója elengedhetetlenné vált. Azok ugyanis még a régi technológiával működtek, a trágyát mosással távolították el minden nap az ólakból a mintegy 15 ezer állat után. 

A 930 millió forintos beruházás során – melyből 500 millió forint uniós támogatás volt – a 12 épület teljesen megújult. Korszerűsödött az etetés és a szellőzés, valamint új trágyagyűjtő rendszert alakítottak ki, amellyel mintegy 50 százalékkal kevesebb hígtrágya képződik – mondta a szakember.

A beruházás eredményeként a telep megfelel az EU által előírt állatjóléti és környezetvédelmi előírásoknak – tette hozzá.

A telep 1969-70-ben épült egy nagykapacitású 1500 kocás, hígtrágyás sertéstelepnek, s egészen a 2000-es évekig üzemelt az eredeti technológiával. A rekonstrukció 2004-ben indult el három szakaszban. Az elsőben a tenyésztési rész, és a fiaztató újult meg, 2005-2006-ban újabb állomás következett, mikor a teljes trágya technológia korszerűsödött. Végül a hizlalda korszerűsítése 2010-re fejeződött be. 

A cég évente több mint 3500 tonna kiváló minőségű sertéshúst állít elő. A nagy mennyiségű állatállomány lehetővé teszi, hogy a környező gazdáktól mintegy 8-9000 tonna szemestakarmányt vásároljanak.

Az előállított hízósertések mintegy 70 százalékát három közeli vágóhídnak adják el, a többi külföldre kerül. Az állandó partnerek a Royal-Hús Kft., a Pákozdi Hús, és a Köner Mezőgazdasági Élelmiszeripari és Kereskedelmi Kft. A cég által előállított magas minőségű sertéshús nagyon keresett, ez árában is megmutatkozik. Kilóját 335 forintért adják el, szemben az országos 320-325 forintos átlagárral.

A cég éves árbevétele 1,2-1,3 milliárd forint. Az üzem 45 embert foglalkoztat, akiknek az átlagkeresete 176 ezer forint havonta.

(MTI)


forrás: mno.hu

csütörtök, július 01, 2010

Jönnek a cseh-szlovákok!

A magyar húsiparban nyomul a Penta Holding

Négy szlovák és egy cseh milliárdos cége, a Penta Holding a magyar „húsosfazék” körül ólálkodik. Pénzből nincs hiány: az „ötös fogat” a szlovákiai kuponos privatizációban botrányoktól sem mentes ügyletekkel építette fel magát. E mellett bővelkednek azokban az üzleti tapasztalatokban, amelyeket csak az elmúlt húsz évben és csak a régióban lehetett megszerezni, vagyis a kisujjukban van minden közép- és kelet-európai trükk és fortély. Igazi nagypályások nyomulnak tehát a hazai húsiparban, méghozzá olyan tempóban, hogy hamarosan már a Csányi Sándor tulajdonában lévő Pick-csoportnak is kihívójává válhatnak.

Bohócot csinált Peter Ondro, a magyar húsipar második legnagyobb szereplőjének számító Debreceni Csoport Kft. ügyvezető igazgatója a „vérprofi” magyar vállalkozókból. Miközben ugyanis az ágazat legtöbb magyar képviselője folyamatosan S.O.S. jeleket küldözget az új kormánynak, a debreceni vállalkozás, köszöni szépen, jól van, tavaly félmilliárd forint nyereséget könyvelt el. Ondrót a hússzektorban amolyan szürke eminenciásnak tartják. Debrecenben viszonylag ritkán látják, a húsfeldolgozót a háttérbe húzódva, Szlovákiából irányítja, ám annál nagyobb hatékonysággal. Persze érthető, hogy az irodája Pozsonyban van. Munkaadója ugyanis nem más, mint a szlovákiai gyökerű Penta Investments befektetetési társaság, amelynek húsipari portfóliója amúgy az egykor Mecom nevet viselő, szintén szlovákiai bázisú cégegyüttesre épül.

A Penta 2007-ben szerezte meg az ellenőrzést a Mecom felett, majd 2008 nyarán – még a globális válság kirobbanása előtt – a debreceni feldolgozót is bekebelezte. Azóta gőzerővel folyik a regionális konszolidáció. A Debreceni Hús Zrt.-t és a hozzá tartozó Szole-Meat Kft.-t, valamint a Csabahús Kft.-t először egy új cégbe, a Debreceni Csoport Kft.-be olvasztották, majd az egészet egyesítették a Mecommal, és az így jól felhizlalt céget végül Carnibona-csoportnak nevezték át. Majd utóbbi ez év június 9-én bejelentette, hogy megveszi a Kaiser Food magyarországi élelmiszer-ipari vállalat legalább 97,3 százalékát.

Ezen ügylettel a Penta a Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató tulajdonában lévő, piacvezető Pick mögött a második legnagyobb csoporttá válik a hazai húspiacon. A cég azonban elsőségre tör: a tervek szerint a debreceni egység évi 40 milliárd forintot valamivel meghaladó forgalmát 120–130 milliárd forintra duzzasztanák, ami kétszerese a jelenleg 60 milliárd forintos árbevételű Pick Szeged Zrt.-ének (a hazai húspiaci helyzetről lásd külön cikkünket).

Amikor a Penta betette a lábát Debrecenbe, az ottani társaság havi 120 millió forint veszteséget termelt. Az átszervezésekkel együtt azonban összesen mintegy egymilliárd forintos befektetéssel is nyomatékosították jelenlétüket az „ötök” – a cég neve az öt alapító tulajdonosra utal –, ami a nyereségesség eléréséhez feltétlenül szükséges volt. Miután megjött az étvágyuk, ajánlatot tettek a Gyulai Húskombinátra is – ez az ügylet lapzártánkkor függőben volt.

LAPÁTTAL A PÉNZT. A magyar versenytársak és beszállítók irigységgel vegyes kritikával szemlélik a szlovákok – válsággal dacoló – nyomulását. „Nem kiismerhető játékos! Nagyon sokba kerülhet nekik a terjeszkedés, ki tudja, mi mindent akarnak megvenni, de látványos eredményeket még nem látni” – állapítja meg például az egyik Pest megyei állattartó, aki próbált üzleti kapcsolatba kerülni a Debreceni Csoporttal, de hűvösen elutasító fogadtatásban részesült. „Keményen építik a piacot. Lapáttal teszik bele a pénzt, ami, ha ügyesek, jó, de nagyot is lehet bukni vele” – mondja az egyik dunántúli versenytárs.

Az „ötök” tervei szerint ugyanis mindez még csak a konszolidáció kezdete. Amint azt lapunk érdeklődésére Jaroslav Haščak, az alapító tulajdonosok egyike közölte, a cég néhány éven belül vezető pozíciót szeretne elérni a cseh, a szlovák és a magyar húsiparban. Ki akarják használni azt a nyilvánvaló lehetőséget, amely a regionális konszolidációban rejlik. Vagyis miután egy kézbe koncentrálják az említett országok cégeinek jelentős részét, racionalizálják azok működését, összevonják a társaságokat, és végül eladják egy nagyobb szakmai befektetőnek. A Penta ugyanezt más ágazatokban már többször is megvalósította.

De kikből is áll valójában a Penta eddig nyerő ötös fogata? Honnan szerezték a vagyonukat, és milyen üzletemberek? Történetük meglehetősen színes, nem nélkülözi a sajátos közép- és kelet-európai fordulatokat sem.

Három szlovák jó barát, a már említett Jaroslav Haščak, továbbá Jozef Oravkin és Juraj Herko, illetve a hozzájuk csatlakozó cseh Marek Dospiva 1987-ben, az érettségi után együtt kezdte tanulmányait a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO). Ez az egyetem többek között arról híres, hogy oktatási színvonala igen magas, diákjai pedig többségében elit családok gyermekei közül kerülnek ki – annak idején az egykori Szovjetunióból és a szatellit közép-európai államokból, ma pedig Oroszországból. A rendszerváltás előtti időkben az elit értelemszerűen többnyire (de nem kizárólag) a pártvonalat jelentette. Ráadásul – bár ez totális félreértés – az MGIMO-végzettség miatt könnyen rásütik egy-egy ott tanult sikeres vállalkozóra a KGB-ügynök bélyeget. Ezt lapunk is visszahallotta a mai magyar húsipari szereplőktől. Csak hogy a kép még bonyolultabb legyen, Oravkin egy darabig a teheráni egyetemre is járt.

Haščak és Dospiva, gondolva a jövőre, már az egyetemi évek alatt elkezdett kínaiul tanulni. A négy barát mindegyike diplomatának készült, ők ketten pedig, a kínai orientációnak köszönhetően, megcsíptek egy-egy éves ösztöndíjat a pekingi egyetemen. A két szlovák fiatal olyan cseh és szlovák cégek távol-keleti üzleti segítője lett, amelyek textilimporttal foglalkoztak. Az iskolai szünetekben kínai textilgyárakba és piacokra mentek árut felhajtani, és ott szembesültek először azzal, hogy a megbízóik miből élnek: az arbitrázsból. Látták, mekkora az árkülönbség a kínai pólónál Pekingben és Pozsonyban, osztottak-szoroztak, és persze ráébredtek, hogy ezt ők is meg tudják csinálni. „Selyemingeket és zakókat vettünk, felraktuk a repülőre, és eladtuk Prágában vagy Pozsonyban. Ennyire egyszerű volt, ha hiszi, ha nem” – idézi fel a függetlenedés „hőskorszakát” Jaroslav Haščak. Elmondása szerint 1993-ra, amikorra lejárt a kínai ösztöndíjuk, 5 millió szlovák koronás kezdővagyonra tettek szert ezzel a módszerrel.

A két Kínát megjárt barátot ekkor kereste meg a Moszkvából akkor már szintén hazatért Jozef Oravkin azzal az ötlettel, hogy forgassák meg a pénzüket az induló pozsonyi tőzsdén. Az üzletbe bevonták Juraj Herkót is, Haščak pedig még egy gimnáziumi osztálytársának, Martin Kúšiknak is felajánlotta, hogy szálljon be. Így állt össze a kezdő ötös, amely Penta Brokers néven elkezdett adni és venni a pozsonyi parketten. „Három év alatt megtízszereztük az induló vagyonunkat, 1996 körül már 50 millió koronával üzleteltünk” – meséli Haščak.

A NAGY VAGYONOSODÁS. A nagy áttörésre – avagy meggazdagodásra – 1997-ben látták meg a lehetőséget, amikor is megcsillant az esély a VÚB Kupón nevű befektetési alap megszerzésére.

A szlovák sikersztori további részleteit és a magyarországi stratégia kulcselemeit megtalálja a friss Figyelő hetilapban. A 2010/26-ik szám csütörtöktől kapható az újságárusoknál.

szerzők: Szirmai S. Péter, Torontáli Zoltán, Protics János

forrás: fn.hu

az eredeti cikk itt elolvasható