A hazánkban létesíthető bioetanol üzemek összes éves nyersanyagigénye 2010-re akár 4 millió tonna gabonaféle lehet, ezen belül is legnagyobb mértékben a kukorica és kisebb mértékben a búza. A SEKAB svéd Svensk Etanolkemi AB 75%-os tulajdonában lévő Sekab Bioenergia Magyarország Zrt. négy, bioetanol gyártására alkalmas gyáregység építését kezdi meg. A beruházás összértéke meghaladja a 343 millió eurót. Az EnviroParks Projekt keretében létrejövő üzemek 2008 őszétől évente 1,5 millió tonna gabona felhasználásával 600 millió liter bioetanolt termelnek, és melléktermékként mintegy 460 ezer tonna jó minőségű állati takarmány alapanyag (DDGS – gabonatörköly) keletkezik majd. Munkatársunk Zsemberi Lászlóval, a társaság vezérigazgatójával beszélgetett.
Pontosan hol és milyen üzemeket kívánnak létrehozni?
Erre a kérdésre egy hónappal ezelőtt pontos választ tudtam volna adni, mert akkor még Kaba, Marcali és Gögyű mellett a lehetséges helyszínek között szerepelt Mohács is. Azóta egy másik etanol üzemek létrehozását tervezô cég vette meg azt a mohácsi telket, amit a mi cégünk is kinézett magának. Természetesen az ellátás biztonsága szempontjából sem bölcs ugyanabba a városba két etanol gyárat építeni, ezért most a mohácsi telephely helyett másikat keresünk. Jelen pillanatban csak azt tudom mondani, hogy több város és helyszín lehetőségét vizsgáljuk, de egyiket sem szeretnénk megemlíteni, nehogy megismétlődjön a mohácsi eset.
Milyen technológia alkalmazását tervezik a bioüzemanyag előállításakor?
Mind a négy üzemben az amerikai ICM cég technológiáját fogjuk használni. Az ICM-ben a kukorica alapú etanol gyártás úttörôit tisztelhetjük, akik több mint 20 éve tevékenykednek ezen a területen, és az Egyesült Államokban található kukorica alapú etanol üzemek 75 százalékát építették fel. Tehát cégünk bevált, kipróbált, korszerû technológiát kíván bevezetni. Mindemellett érdekesség, hogy az ICM az Egyesült Államokon kívül másutt még nem épített gyáregységet.
Mi lesz a sorsuk a bioüzemanyag elôállításakor keletkező melléktermékeknek?
Ez összetett kérdés, mivel ez részben alapanyag, részben piaci helyzet függvénye. A bioüzemanyag-gyártás legfontosabb mellékterméke az úgynevezett gabonatörköly – amerikai rövidítéssel DDGS –, ami magas proteintartalma miatt kiváló állati tápszer, ezért 5-15-20 százalékos nagyságrendben keverhető takarmányadalékok közé. A gabonatörkölyt Amerikában sok millió tonnás nagyságrendben használják tejfarmokon, hús-marha ágazatban, ló-, sertés- és baromfitenyésztéshez. Ez az óriási mennyiségben keletkező anyag ma Magyarországon még ismeretlen, tehát be kell vezetni, meg kell tanítani az állattenyésztőket a használatára. Egyébként amíg hazánkban nem alakul ki a DDGS iránt piaci igény, addig nagy mennyiségben, jól exportálható.
Mit ért azon, hogy mindez alapanyag-függô is?
Az alapanyag, tehát a kukorica minôsége befolyásolja a DDGS minőségét is. Vagyis, akkor jó a DDGS, ha toxinmentes a termés. Ellenkező esetben nem adható az állatoknak, mert megfertőződnének. Ilyenkor a DDGS-t energetikai célra lehet felhasználni, elgázosítani vagy elégetni. Tehát elképzelhető, hogy az erőművekben a saját melléktermékünkbôl fogjuk előállítani az energiát.
Ez a termelőknek is nagyon jó megoldás lehet, mert akkor is el tudják majd adni a terményüket, jelen esetben a kukoricát, amikor a klimatikus viszonyok miatt mondjuk gombás fertőzéssel terhelt a termés.
Természetesen. Mindenki jól jár, hiszen a termelő el tudja adni az egyébként eladhatatlan kukoricát, mi pedig etanolt tudunk belőle gyártani, hiszen azt nem befolyásolja az alapanyag minősége.
Mi történik a gyártás során keletkező szén-dioxiddal?
Több dolgot tehetünk: kiengedjük a levegőbe, vagy megpróbáljuk finomítani, cseppfolyósítani és eladni. A szén-dioxidot ma több cég forgalmazza hazánkban és az európai piacokon egyaránt. Legnagyobb fogyasztói az ásványvíz-, az üdítőital- és a söripar. Mi is megpróbálunk vevőt találni a keletkező szén-dioxidra, bár fontos megjegyeznem, hogy az általunk kibocsátott mennyiség kevesebb, mint amennyit a kukorica magába integrál a fotoszintézis során. A bioüzemanyag előállítása ezért mindenképpen megújuló jellegű. Ettől függetlenül az a célunk, hogy ezt a minimális mennyiséget se engedjük a levegőbe jutni.
A négy üzem milyen éves nyersanyagigénnyel számol az első években?
Mindegyik üzemben 360 ezer tonna gabonát akarunk fölhasználni, amely reményeink szerint 90 százalékban kukorica és 10 százalékban búza lesz. A technológiai fejlődés eredményeként lehet, hogy a búza aránya tovább nő majd. Az amerikai technológia szállítói jelenleg is dolgoznak ezen. Ezenkívül a biomassza erőműben kb. 160 ezer tonna biomasszát használunk fel, ami szalma, energiafű és adott esetben DDGS elégetését jelenti.
Az Önök üzemeiben elôállított bioetanol teljes mértékben külföldi piacokra kerül, vagy jut belőle Magyarországra is?
Nagyon örülnénk neki, ha kerülhetne belőle Magyarországra is. Ennek érdekében például a Scaniával közös buszprogramon dolgozunk, melynek keretében egy-két olyan buszt szeretnénk behozni Magyarországra, melyekkel be tudjuk mutatni az 1-95-ös dízelt. Ezt a keveréket, amelynél a dízel üzemanyagban 95 százalék etanol van, ma egyedül a Sekab állítja elő a világon.
A bioüzemanyagok alkalmazása nagyban hozzájárulhat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. A környezetbarát beruházás milyen fogadtatásra talált a civil zöld szervezetek körében?
Csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Egyébként a zöld szervezetek közül azokkal tudunk hatékonyan együttműködni, akik reálisan látják a bennünket körülvevő világot, vagyis nem felszámolni akarják a gyártó cégek tevékenységét, hanem közelebb vinni azt a természet védelmét is szolgáló technológiák alkalmazásához. Például irreális lenne azt gondolni, hogy az emberek nem fognak autót használni a közeljövôben. Ehelyett azokat a kezdeményezéseket kell támogatni, amelyek csökkentik vagy megszüntetik az üzemanyag-felhasználás környezetkárosító hatásait.
Az Európai Unióban működő bio-etanolt gyártó üzemek egytől egyig kapacitásbővüléssel számolnak. Mi várható hazánkban?
Magyarországon is hasonló tendencia figyelhető meg. Készítettünk egy számítást, mely szerint hazánk hozzávetőleg 4 millió tonna gabona éves felhasználásával könnyedén elérhetné a 10%-ot is meghaladó belső bio-üzemanyag arányt, sőt, még exportra is jutna belôle. Mindez komoly iparágat teremtene, ami az export révén pozitív hatásokat tudna kifejteni, sok száz millió euró értékben. A Sekabnál úgy gondoljuk, hogy késôbb, a cellulóz bázisú etanolgyártással Magyarország Európa vezető bioetanol gyártójává válhat. Európában jelenleg 10-11 millió tonna etanolra volna igény, amiből ha mi 1-2 millió tonnát legyártanánk, az már nem lenne kis teljesítmény.
Mindehhez milyen kormányzati segítséget várnak?
Elsősorban egy a bioüzemanyaggal kapcsolatos nemzeti stratégiára lenne szükség, ami azután körvonalazná az új iparág jövőjét. Nem kész stratégiát várunk, hanem részt szeretnénk venni annak kidolgozásában. Természetesen az összes hazai etanolgyártó cég készséggel hozzájárulna a tervezet elkészítéséhez és sikerre viteléhez. Mindez számunkra nem terhet, hanem komoly lehetőséget jelentene a sikeres munkához.
forrás: Ma & Holnap folyóirat VI. évfolyam 5. szám Különszám
Bejegyzések
